Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. november BORBÉLY ZSOLT ATTILA November végén választás lesz Romániában. A politikai erők küszöbön álló megmérettetése román szempontból nagy változást nem hozhat. A valódi rendszerváltás hívei, az 1989-es forradalom eszméinek képviselői már kormányon voltak 1996 és 2000 között. A mérleg vitatható, az azonban egyértelmű, hogy a Parasztpártnak nem sikerült véghezvinni programját, a karrieristák fokozatosan átvették a hatalmat a párton belül, a folyamatot jól szemlélteti Ciorbea bukása és Vasile hatalomra kerülése. Nem csoda, hogy a párt 2000- ben kibukott a parlamentből, ahová ismét bekerülni az idén sincs reális esélye. Ma tulajdonképpen egyetlen olyan ütőképes politikai erő sincsen, mely egyáltalán kísérletet tenne az 1989-es célok kiteljesítésére. A pártok egyívásúak, mindegyikük haszonélvezője a jelenlegi fél-demokratikus balkáni politikai rendszernek. Bármelyik csoportosulás győz is, az ország politikájának alapvonalai nem fognak változni. Egyetlen kivétel (negatív irányban) talán a Nagyrománia Párt, de miután Vadim Tudor képes volt a legkeményebb antiszemita retorikát filoszemita szólamokra cserélni, ez sem biztos. Mármint az, hogy komolyan gondolja a katonai diktatúrával kapcsolatos szólamait. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha egy messze nem kívánt, és nem is valószínűsíthető, de ki nem zárható nagyromániás győzelem esetén fazonigazítást hajtana végre és az RMDSZ külső támogatására alapozva alakítana kormányt, folytatva a Nastase-i politikai kurzust. Annál is inkább reális e forgatókönyv, feltéve, de meg nem engedve egy nagyromániás győzelmet, hogy a párt alapító-vezetőjének Vadim Tudornak indulása a választáson tulajdonképpen az RMDSZ-nek köszönhető, hiszen ha Csendes László, az átvilágító bizottság RMDSZ által delegált (Folytatás az 1. oldalról) A kettős népszavazás előtt a kormánypropaganda részben ígér, részben riogat. Az egészségügyi ellátás területén jobb ellátást ígér a privatizált kórházakban - holott sejthetően ezt az ellátást csak kevesek fizethetik meg. Sajátos módon épp a volt kommunisták ijesztgetik a lakosságot „államosítással” - holott a népszavazás „igen” eredménye csak a közvagyont védené, de új magánkórházak, magánrendelők építését egyáltalán nem tiltaná. Ha annyira jól működik a magántőke az egészségügyben, ahogyan a kormánypártok lefestik, akkor ennek a tőkének semmi szüksége sincs a meglévő és működő kórházakra, hiszen újként korszerűbbeket építhetne! A kisebbségi sorban élő magyarság számára is több támogatást ígér a kormány - de ez az ígéret az elmúlt évek támogatások sorát megvonó politikájának a tükrében teljesen hiteltelen. A beharangozott Szülőföld-program célja a határon túli magyaroknak nyújtandó segítség növelése lenne. Az ilyen hangzatos elnevezésű programokkal szemben a 2005 évi állami költségvetés -2004-hez képest - 20 százalékkal csökkentené a kisebbségi magyarság támogatását, holott már a 2004. évi támogatás vásárlóértéke is lényegesen kevesebb a polgári kormány által 2002-re előirányzott összegnél. A kormánypropaganda nem riad vissza a nemzetközi jogszabályok meghamisításától sem. Az igazságügy-miniszter több sajtóorgánum szerint is azt állította, hogy a kettős állampolgárság ügyében elrendelt népszavazás ellentétes a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés rendelkezéseivel, azaz Magyarország nem hozhat egyoldalúan olyan törvényt, amellyel a határon túli magyaroknak ismét megadná az állampolgárságot. A nemzetközi jogban jártas szakértők minden alap nélküli elmélkedésnek minősítették a miniszter véleményét, aki hamarosan visszavonta - sőt letagadta - a már publikált véleményt. A külügyminisztériumi államtitkár is jócskán elvetette a sulykot, amikor azt állította, hogy az Európai Unió nem teszi lehetővé Magyarország számára, hogy a határon túli magyaroknak megadja az állampolgárságot. Kiderült, hogy még a 2002 évi törvényeket sem ismerik a tárca szakértői, amikor is a A választás tétje tagja nem szavaz a bizottságon belül úgy, hogy nem bizonyítható Vadim együttműködése a Securitateval, akkor Vadim nem vehetett volna részt a megmérettetésen. (Miközben Andrei Plesu, a bizottság másik, a diktatúra korának ellenzéki személyisége, az állambiztonsági szervek számára Vadim által papírra vetett idézeteket olvasott fel saját személyével kapcsolatban s fehéren-feketén bizonyította, hogy Vadim igencsak ártott neki, s így érintett is az átvilágítási törvény értelmében. Érintettsége egyébként éppen annyira közismert Romániában, mint például Hóm Gyula pufajkás múltja.) Csendes László szavazatával 4:4 volt a szavazás eredménye s így a bizottság Vadim-párti elnökének szavazata döntött, ami nem történhetett volna meg, ha Csendes László nem szavaz a realitások ellen. Egy szó, mint száz: a kormányesélyes román politikai erők minden bizonnyal ugyanazt a centralista, etatista politikát fogják folytatni, ugyanúgy az RMDSZ hitelesítésével fogják menedzselni az ország európai csatlakozását, mint az eddigi kormányok (feltéve, ha az RMDSZ bejut a törvényhozásba!) miközben az erdélyi magyar nemzeti közösség sorsának megnyugtató rendezése a beláthatatlan távolba tolódik ki. Magyar szempontból viszont van tétje az idei voksolásnak. S ez úgy fogalmazható meg, hogy bejut-e ismét az RMDSZ a román parlamentbe, folytathatja-e a magyar érdekekre hivatkozó, klikkérdekű, a román nemzetstratégiai célokat mindenben kiszolgáló politikáját vagy sem. Az sajnos már nem reális alternatíva, hogy az RMDSZ kibukásával párhuzamosan bejusson néhány, a Magyar Polgári Szövetséghez (MPSZ) tartozó független jelölt. A jelöltállítás már befejeződött, a független jelöltek indításának MPSZ-es stratégiáját sikerrel megakadályozták a jelöltállítás aránytalan megnehezítésével. Az MPSZ indulását pedig ismét a román államhatalmi erők segítségével gáncsolták el, ezúttal még durvább módszereket alkalmazva. A választási bizottság az ügyészséghez továbbította a MPSZ-es aláírási íveket, rendőrök jártak házról házra s ellenőrizték, hogy a szóban forgó személyek aláírása valódi-e. Aláírásgyűjtőket hívtak be a rendőrségre az eljárás keretében, a megfélemlítés nyilvánvaló szándékával. Mindezt 15 évvel Nicolae Ceausescu bukása után. S aki keres, talál. Nyilván voltak nem hiteles aláírások, de ez minden egyes aláírásgyűjtésnél így történik, ez statisztikai szükségszerűség. (Jelezném, az aláírások összegyűjtésére a román hatalom játékai következtében alig néhány nap állt rendelkezésre, tehát a demokratikus játékszabályokat ez ügyben is súlyosan megsértették.) Most még a Krónika vezércikkírója, Bakk Miklós, egy polgári oldalhoz sorolható újság polgári oldalhoz sorolható szerzője is, egy érthetetlen fordulattal azt fedezi fel ebben, „hogy az erdélyi magyar politikai osztály teljes egészében és teljes mértékben integrálódott a román politikába” (Értsd: immár az MPSZ is megengedhetetlen eszközöket vesz igénybe.). Holott az igazságtalanságokra érzékeny liberálisként messze nem erre kellene kiéleznie a mondanivalóját, hiszen ami az MPSZ- szel történt vérforraló, példátlan és mélyen demokráciaellenes, még súlyosabb sérelme a méltányosságnak, a korrekt játékszabályoknak, mint a tavaszi Justizmord, amikor 54.000 MPSZ-es aláírást azért utasítottak el, mert úgymond nem volt megfelelő az aláírási formanyomtatvány. Hogy akadt-e az aláírások között hamis vagy sem, az messze lényegtelen ehhez képest. Tőkés László megpróbált közvetíteni Markó Béla és Szász Jenő között, ami Markó ellenállásán elbukott. Tőkés László Az utolsó órában címmel még egy írásbeli kísérletet tett a szemben álló felek megszólítására, közvetlenül a jelöltlisták leadása előtt, melyben rámutatott: „Az RMDSZ politikai diskurzusa és gyakorlata között egyre mélyebb az ellentét. Markó elnök úr folyton együttműködésről szónokol, s a konfrontációval a kooperációt állítja szembe - miközben arrogáns módon utasítja vissza a felé kinyújtott kezet, sőt az általa vezetett RMDSZ valóságos nyomozóhatóságként és denunciánsként vállal cinkosságot az MPSZ képviselőit sújtó hatalmi önkénnyel, nevezetesen a demokratikus értékeket megcsúfoló román ügyészségi és rendőrségi szervekkel. Szóval és tettel valóságos testvérháborút folytat mindennel és mindenkivel, aki nem kíván totalitárius egypártrendszerébe betagolódni.” „A párbeszédhez alázat és felelősségtudat szükséges - mondja Markó Béla. - Ezért nincs mit tárgyalni egy olyan szervezettel, amely román pártoknak kínálja eladásra a magyar szavazatokat” - mondja. A mondottakkal ellentétben viszont éppen az említett alázat és felelősségtudat hiányzik az RMDSZ elnökéből. Nem hiányzik belőle viszont a képmutatás, hiszen egy olyan szervezetnek a nevében ítélkezik, amely az idők folyamán éppen a román pártokkal, köztük az utódkommunista SZDP-vel való elvtelen megalkuvásban jeleskedett, és tűnik ki ma is.” Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arra is rámutatott, hogy IGEN! IGEN! Magyar Köztársaság kihirdette az Európa Tanács 1997-es egyezményét, mely szerint minden államnak szuverén joga meghatározni azt, hogy kik az állampolgárai. Az Európai Unió számos tagállamában - jelesül Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában - milliószámra élnek kettős állampolgárok anélkül, hogy emiatt bármiféle korlátozást szenvednének. Nemcsak a nemzetközi joggal riogatnak a kormány szakértők, hanem fokozódó adóterhekkel is. Az egészségügyi minisztérium politikai államtitkára szerint például legalább 800 ezer ember áttelepülésére kell számítani. Erre a tömegre számítva az állampolgársággal járó juttatások - ilyen például a gyermekgondozási segély, a rokkantsági ellátás, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás, a nyugellátás - évente 161 milliárd forintos pluszkiadást jelentene az állami költségvetésben. A munkaügyi államtitkár már két és fél millió magyar áttelepülésével számolt, ami évente ötszázmilliárd forint többletköltséggel járna. Állítása szerint határon túli szociológiai felmérésekből tudni lehet, hogy az ottani magyarság nyolcvan százaléka áttelepülne Magyarországra. Megnőne a munkanélküliség is, hiszen a hazai magyarok a kevesebbel is megelégedő új állampolgárok miatt kiszorulnának a munkaerőpiacról! Mindezek miatt a bérek felzárkóztatása is lelassulna! A kormány a nagyotmondásban ugyanott tart, ahol Kovács László volt szocialista pártelnök, aki 2001 végén a státustörvény ürügyén azzal riogatta a lakosságot, hogy rövidesen 23 millió román munkás özönli el Magyarországot! A könyvpiac ma átláthatatlan. Évente több száz kiadvány jelenik meg a jó ízlés, a tisztesség, az erkölcs és a gondolkodás tartalmi igényének cenzúrája nélkül. Ebben a mérhetetlen kuszaságban nem könnyű kiigazodni, ebből a szélhámiával körített tarka összevisszaságból nehéz kihüvelyezni a kedvünkre való olvasnivalót. Megnehezíti a helyzetünket a kritikai irodalom hanyatlása, s a létező kritika hamissága, a pénzen vett méltatás és ajánlás, az értéktévesztő szándék. A legtisztességesebbek még ebben a tekintetben a ponyva-szintű kiadványok, amelyek már díszes küllemükkel ígérik tartalmuk talmiságát, szépséges pongyolájukkal ingerük az övék megoldására a kalandvágyét. De mi van azzal, aki egy szellemi kaland során vágyik épülésre? Őszintén szólva, nem tudom a jó választ. Jómagam kiadók, illetve szerzők szerint tájékozódom, ha könyvvásárra indulok. Legszerencsésebb a helyzetem, amikor az általam igényesnek tartott kiadó és az ízlésemnek tetsző szerző találkozását fedezem fel. Legutóbbi ilyen „találmányom” Aniszi Kálmán Oldott kéve című könyve volt, amelyet a közelmúltban jelentetett meg a Közdok Kiadó. A cím hatására csak fel kell idéznem Tompa Mihály fájdalmasan szép versét, s már tudom is, mit tartok a kezemben: a magyar odisszeát. Sorsunk Szküllái és Kharübdiszei közötti hányattatásunk küzdelmét a hazavezető úton. Erdély magyarsága a két haza reménytelenségében pusztul és vész. Hogy miképpen? Milliónyi fondorlat által. Ezekre mutat rá e kötet valahány írása, amelyek közül több is lapunkban, a Nyugati Magyarságban került elsőként nyilvánosságra. Aniszi Kálmán jó szemmel és érzékeny idegekkel vezet minket végig a kereszthordozó erdélyi magyarság kálváriadombján, a megaláztatások stációin. Sajátos személyi és intézményi sorsokon mutatva be az áldozatvállalás és az áldozattá válás súlyos keresztjét. A kötet harmadán túl egy tartalmas beszélgetés tanúi lehetünk, amelyet szerző dr. Megdigy Endre irodalomtudóssal folytatott a magyar széppróza amnesztiát nyert nagy bebörtönzöttjéről, Nyírő Józsefről, általa láttatva azt a Néma küzdelmet, amelyet a megmaradás fájdalmat okozó reménytelensége vív a csodaváró ösztönnel, a húsvéti feltámadás bizakodásával. De vész és pusztul a maradék Magyarország is. A gólya egyre ritkábban költ ki itt is „pelyhes magzatot”. E gyászos jelentés a Für Lajossal készült interjúból szakad fel, akárcsak a megoldás áldozati tette is. Az agóniánál s annak népénél, a magyarnál maradva, a kötetet egy másik interjú, a „magyarok püspökével”, dr. Hegedűs Loránttal készült beszélgetés zárja. Ebben egy helyütt azt mondja Hegedűs: „Magyarországot a mennyországért sem szabad elárulni”. Oldjuk meg saruinkat mielőtt e szent ige hajlékába lépünk. Egy nem túl távoli korban, amelynek átható szagától máig nem szabadulhattunk, bűnösnek nyilváníttatott az is, ki az efféle szövegeket csupán meghallgatta. Aniszi Kálmán le is jegyezte és továbbadta őket. Puhányságban serény korunk emberét ébresztgeti ez a tárgyilagosság kíméletlenségének jegyében fogant könyv. Legyen foganatja. Ez lenne legszebb ajándéka a most 65-ik születésnapját ünneplő Aniszi Kálmánnak. mekkora ellentét feszül az RMDSZ párbeszédet előtérbe helyező retorikája és a politikai gyakorlata között:, A- párbeszédről ágáló és a román pártokkal való együttműködést kárhoztató RMDSZ maradék hitelének az elvesztését kockáztatja, amikor képviselője az Országos Átvilágító Bizottságban tisztára mossa a Nagy-Románia elnökjelöltjét, Vadim Tudort; amikor parlamenti képviselői az utódkommunistákkal együtt szavaznak a szólásszabadság ellen; vagy amikor Ügyvezető Elnöksége pusztuló magyarságunkat kigúnyolva azt nyilatkozza, hogy: »Románia alkotmánya pozitív diszkriminációt alkalmaz a nemzeti kisebbségek irányában.« Az MPSZ kényszerhelyzetben végül úgy döntött, hogy szabad utat enged a helyi megegyezésnek, így a magyarság által számottevő arányban lakott megyék nagy részében a Népi Akció (Emil Constantinescu és Smaranda Enache által fémjelzett kicsiny támogatottságú román politika erő) listáin indulnak a szervezet jelöltjei. A nagy kivétel Bihar megye, ahol ráadásul az RMDSZ-es listára mutatóba sem került fel magyar érdeket képviselő autonomista jelölt. Vagyis (hacsak a Népi Akció be nem jut, ami nem túl valószínű), a kérdés csak az: megmarad-e az RMDSZ- es bukaresti álképviselet vagy sem. Egyesek úgy vélik, a legfontosabb, hogy kontinuitása legyen a magyar érdekképviseletnek, még akkor is, ha az merőben formalitás. A másik nézőpont szerint a román hatalom irányítottjainak parlamentből való kibukása megtisztulási folyamatot indukálhat az RMDSZ-en belül, felértékelheti a pártok felett álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, és esélyt adhat az autonómia kül- és belföldi hatékonyabb képviseletére. Jómagam úgy vélem, utóbbiak járnak közelebb az igazsághoz. A következő negyedévben körülbelül száz munkavállaló érkezett az országba. A kormánypropaganda adatai hallatán az ellenzék kérdőre vonta a kormányt, hogy ilyen várható események tudtában vajon miért támogatja Románia uniós tagságát? 2007-től ugyanis, amikor Románia a mai elképzelések szerint az Európai Unió tagja lesz, ezt követően bármely román - azaz nemcsak magyar - állampolgár szabadon vállalhat munkát, vagy telepedhet le Magyarország területén. Ha 2006-tól a magyar állampolgárság megadása a kormány szerint 500 milliárdos teherrel járna, akkor a leghatározottabban elleneznie kellene Románia 2007 évi felvételét az Európai Unióba a magyar költségvetésre váró több-billió forintnyi plusz terhelés miatt! Vagy talán nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy amit sajnál a magyar állam a kisebbségi sorban élő magyaroktól, azt nem sajnálja a románoktól? Sajnos, a környező országok magyarsága arra a következtetésre jutott, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormánytöbbség ismét a rá olyannyira jellemző nemzettagadás útjára lépett. A hazai kormánypártokhoz közelebb álló RMDSZ elnöke arra kérte az anyaországi polgárokat, hogy mondjanak igent a kettős állampolgárságra a decemberi népszavazáson. A párt baloldali szárnya Rákosi és Kádár nemzetidegen politikájához hasonlította a mostani magyar kormány álláspontját. Sepsiszentgyörgyön nemzetárulást skandáló tüntetők tiltakoztak a szocialista pártnak a kettős állampolgárság ellenében kifejtett álláspontja miatt. A szocialista pártelnök és egyben kulturális miniszter halaszthataüan programjára hivatkozva lemondta a már bejelentett erdélyi szereplését. A Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke szerint a kormánypártok pofonütötték a határon túli magyarságot, amikor a nemmel való voksolásra biztattak a kettős állampolgárság megadásának kérdésében. Kasza József megrendítő mondatokkal érzékeltette a megtagadás utáni helyzetüket: „nem vagyunk kívánatosak sem otthon, sem itthon, s nem tudjuk hogy hol az otthon, s hol az itthon, és valahol vergődünk a nagyvilágban!” Szavazzunk igennel a létbiztonságot jelentő „itthon”-ra, szavazzunk igennel közös hazánkra az „otthon”-ra, és ezáltal a „hon”-ra is igent mondunk! PAIZS TIBOR Oldott kéve
