Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2003. december Mégis sikerül aláírni az egyezményt Új színházi évad - régi gondok Rendkívüli kormányülést tartott december 11 -én Pozsonyban Mikulás Dzurinda kabinetje, hogy Brüsszelben aláírható legyen a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség oktatási-nevelési támogatásának mechanizmusát rögzítő egyezmény. Az egyezmény szövegének jóváhagyását a szlovák kormány szerdára tervezte, de a Magyar Koalíció Pártja (MKP) ezt megvétózta, mert a szlovák külügyminisztérium előteijesztése mögött sanda szándékot sejtett. Az MKP a koalíciós pártok tanácsa elé vitte az ügyet, ahol végül megállapodásra jutottak, s ezzel várhatóan elhárul az akadálya annak, hogy Brüsszelben aláúják a dokumentumot. Tankönyvellátás a Felvidéken... Szlovákiában az iskolák nem kapnak pénzkeretet tankönyvvásárlásra, a szükséges tankönyveket a központi kínálatból rendelhetik meg. A hivatalos listán csak elvétve találhatók alternatív tankönyvek, így gyakorlatilag nincs választék. A magyar nyelvű tankönyveket - korábban cseh, most szlovák nyelvből - szó szerint fordítják, nem dolgozzák át a magyar iskolák számára. Ha az iskola a minisztérium listáján nem szereplő tankönyvet akar használni - amihez a törvény szerint joga van -, akkor azt vagy ajándék formájában kapja, vagy a szülőknek kell megvásárolniuk. A szlovákiai magyar iskolákban erre is, arra is van példa. Jó tíz éve van jelen Szlovákiában tankönyveivel a celldömölki Apáczai Kiadó. Kiadványaikkal a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett továbbképzéseken és tankönyvbemutatókon ismerkedhettek meg a szakemberek. Az Apáczai Kiadó idén a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány segítségével 13,4 millió Ft értékű tankönyvet adományozott a felvidéki magyar iskoláknak. (Észak-)Komárom és Galánta után Dunaszerdahely, majd Ipolyság és Rimaszombat egy-egy iskolájában adták át a könyveket, amelyeket a pedgógus-szövetség révén juttatnak el a megrendelő iskolákba (...) Pék László, az SZMPSZ elnöke hangsúlyozta: az Apáczai Kiadó könyveit szlovákiai magyar iskolákban elismerik, és szívesen használják. Sajnos, Szlovákiában a tankönyvkiadás még mindig állami monopólium, tekintve, hogy megrendeléseket csak egyes megbízott kiadók kaphatnak. Az SZMPSZ elnöke felhívta a jelen lévő iskolavezetők figyelmét, hogy minden fórumon emeljenek szó azért, hogy minél előbb sikerüljön túllépni ezen az állapoton. Nyitottá kell tenni a tankönyvpiacot, csak akkor lehet a tankönyvek minőségének jelentős javulására számítani. (HTMH) ... és a Délvidéken Ha minden a legnagyobb rendben halad, van rá remény, hogy legalább a második félévtől a vajdasági szakközépiskolákban anyaországi tankönyveket használjanak a magyar diákok. Nagyon komoly, összetett előkészületek előzik meg ezt, de ha az első lépést sikerül megtenni, akkor bízni lehet abban, hogy a következő években már olajozottan halad a magyar tankönyvek eljuttatása a diákokhoz. A Magyar Nemzeti Tanács Igazgatóbizottságának tankönyvbehozatallal foglalkozó munkacsoportja már február vége óta tevékenykedik. Első lépésként a magyar oktatási minisztériumtól igényelték a magyaországi szakközépiskolák tankönyveinek jegyzékét. Ebből 532 olyan címszót jelöltek ki a bizottság tagjai, amelyről feltételezték, hogy esetleg használhatók a Vajdaságban is az egészségügyi, villamossági, gépipari, mezőgazdasági, vegyipari és egyéb szakokon. Ezt a levelet április elején küldték el. A minisztérium által beszerzett 375 mintapéldány augusztus első napjaiban jutott el a Vajdaságba, s a bizottság tagai és a szakközépiskolákban dolgozó szaktanár-kollégáik augusztus közepén kezdték el a könyvek tartalmát az ottani tantervi előírásaikkal összevetni. Végül 101 könyv került rá a szűkebb listára. A bizottság minapi összejövetelén végül 85-90 olyan címszót hagyott rajta a listán, amely teljes egészében vagy 80-90%-ban megfelel az érvényes tanterveknek, illetve egy-Gubás Jenő, az Aracs Társadalmi Szervezet elnöke a következő felhívást tette közzé a Magyar Szóban: „A II. világháborúban elesett, meghalt vagy eltűnt áldozatoknak Vajdaság területén számtalan emlékmű, kegyhely és emléktábla őrzi az emlékét, az újvidéki Duna-parton lévő emlékmű például egy általános, központi megemlékezés lehetőségét is biztosítja, sőt Szabadkán a kilencvenes években dúló háború mártújainak is állítottak már szobrot, ezzel szemben az 1944-es, ártatlanul kivégzett magyar, német, horvát és más nemzetiségű honfitársaink emlékének máig nincs egy olyan központi zarándokhelye, ahol leróhatnánk kegyeletünket. Temetőinkben, vagy a kivégzések helyén, mint például Szabadkán, léteznek emlékhelyek, de egyetlenegy városunkban sem áll olyan emlékmű, amely méltóképpen emlékeztemé az 1944-45-ben ártatlanul kivégzettekre és az elüldözöttekre. Nincs olyan emlékmű, ahol egységesen tudnánk leróni tiszteletünket szeretteink emléke előtt. Ezért az Aracs Társadalmi Szervezet kezdeményezi Szabadkán, a városon belül egy központi kegyhely létrehozását, amely méltó emléket állíkét-három évig is haszonnal forgathatják a tanulók. Legtöbb használható kiadványra a mezőgazdasági, villamossági-, gép- és fémipari szak tanulói részére bukkantak rá a tanárok. Néhány kiadvány akad az egészségügyi, élelmiszeripari, fafeldolgozó-szak esetében is, míg - mint ahogy feltételezhető volt -, a legrosszabb a helyzet a közgazdasági szak tanulói esetében, ahol esetleg egyetlen kiadvány jöhetne számításba. Akad olyan könyv, amelyből mindössze 10 példányt kellene rendelni, mert csak ennyi magyar tanuló van, de a tankönyvek többségét 50-100, illetve legfeljebb 200 diák használná egész Vajdaságban. Akad még olyan magyarországi szakkönyv is, amely teljesebben fedi az évi tananyagot, mint a szerb eredeti, amelynek nincs magyar fordítása. Ettől függetlenül az Ismeretterjesztő Füzetek megjelentetése folytatódik. Mint Sós Edit, a bizottság elnöke elmondta: a napokban véglegesített, szerb nyelvre lefordított címlistát elküldik a mintapéldányokkal együtt a belgrádi oktatási minisztériumba. Egyébként az oktatási miniszter decemberben szóbeli ígéretet tett, hogy nem lesz gond ezek elfogadásával. Talán segíti az égető tankönyvhiány mielőbbi megoldását az az államközi egyezmény is, amelyet október második felében írt alá Medgyessy Péter és Zoran Zivkovic kormányfő. (Magyar Szó, Újvidék) tana az ártatlan áldozatoknak, és ahol minden évben tartományi színtű megemlékezésen róhatnánk le tiszteletünket. Ez irányban már folytattunk megbeszéléseket Szabadka polgármesterével és a Vajdasági Német Szövetség elnökével, akik támogatták a kezdeményezésünket. Javaslatunkat megküldtük a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, a tartományi kisebbségügyi, valamint a kulturális, oktatás- és tudományügyi titkároknak. Szervátiusz Tibor, a neves szobrászművész készségesen elvállata az emlékmű elkészítését, erről a polgármesterrel is folytatót tárgyalásokat. Ez az emlékmű nem csupán méltó kegyhely lenne a városban, hanem Szervátiusz alkotásával Szabadka egy európai értékű alkotással gyarapodhatna, ott, ahol az utóbbi időben csak szerb vonatkozású szobrokkal díszítették várost. Az Aracs Társadalmi Szervezet ezért arra kéri Vajdaság polgárait és a civil szervezeteket, hogy nyilatkozataikkal támogassák ezt a számunkra olyan fontos kezdeményezést.” (Magyar Szó, Újvidék) Gazdag programmal kezdték az új évadot a romániai magyar színházak, a tervek megvalósítását azonban anyagi gondok gátolják. Amint Kovács Levente, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának vezetője elmondta, a színház költségvetését nem a román művelődésügyiminisztérium, hanem a Maros megyei tanács és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal biztosítja. A megyei hatóságok azonban még nem rendelkeznek a színházvezetéshez szükséges tapasztalattal, emellett a helyi tanács által nemrégiben jóváhagyott, a költségvetés egyötödének megfelelő támogatás folyósításával is gondok voltak. Magyarországi támogatások nélkül az utóbbi négy évben egyetlen darabot sem vihettek volna színre. A helyi költségvetés csak a fizetéseket és az épület állagának megőrzését képes biztosítani. , ,Nem tisztességes, hogy egy kéttagozatos - román és magyar - színház keretében a magyar társulat csak a magyarországi támogatásoknak köszönhetően létezhet, míg a román társulat költségeit teljes mértékben a helyi költségvetésből fedezik” - mondta a társulatvezető. A kolozsvári Magyar Opera legnagyobb gondját a nagymértékű kivándorlás jelenti, ami akár az intézmény megszűnésével is járhat. Simon Gábor igazgató szerint 1950-től kezdve több mint száz művész hagyta el a kolozsvári művészeti intézményeket. Ennek az a fő oka, hogy a művészek rendkívül rosszul keresnek Kolozsváron. A Csíki Játékszín éppen az anyagi gondok miatt főleg „befogadó” színházként működik, nincs annyi pénze, hogy csak önálló produkciókat készítsen. így az idei évad három nagy előadásából egy, a három gyermek-előadásából pedig kettő vendégelőadás. A művészek bérét és a produkciós költségek egy részét a helyi önkormányzat biztosítja. Emellett a színház vezetése infrastruktúra-fejlesztésre, illetve egy-egy produkcióra szóló pályázat útján próbál pénzeket előteremteni. A pályázatok többségét a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, az Illyés Közalapítványtól, illetve a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól nyerték. A Tomcsa Sándor Színház fenntartója Székelyudvarhely önkormányzata, költségeinek fedezéséhez azonban más anyagi támogatókra is rászorul. Itt elsősorban a magyarországi források jelentik a mentőövet. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház számára is kevés a megyei tanács által adott pénz. A magyarországi támogatásból fedezhető a vendégrendezők honoráriuma, a díszlet- és jelmezköltségekhez szükséges összegekhez különböző pályázatok útján jutnak. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata is csak vegetálni tudna a helyi önkormányzat pénzéből. (Szatmári Friss Újság, Szatmárnémeti)-Oda?- Oda - válaszolt kurtán felesége kérdésére, de kiérezte - hisz tapasztalta évek óta - az érdeklődésbe burkolt aggódást. Késő este érkezett haza a Volgával; nem vitte a kolhoz garázsába — így tette mindig, ha másnap a központba kellett utaznia. Ma is oda indult, a járási pártbizottság rendkívüli plénumára. Nem volt ebben semmi rendkívüli: másfél évtizedes elnöksége során menetrendszerűen voltak a párt által összehívott soros, vagy soronkívüli ülések, gyűlések - szinte hetente. A szokatlan, a rendhagyó csak az volt, hogy az utóbbi hónapokban nem sofőije, hanem maga vezette az autót, ami a meghirdtett alkoholstopnak volt a hozadéka. Az addig minden összereccsenés, ahogy nevezték maguk között ezeket a pártgyűléseket, öblögetéssel végződött, ami korlátlan ivászatot jelentett a járási központ egyik étkezdéjének különtermében, megfejelve a kötelező vizitekkel a hazafelé vezető utat szegélyező kocsmákban, kávéházakban. Ilyenkor, ezekben az ivódákban égették el az ebugatta agymosásokon felgyülemlett adrenalint, itt beszélték meg a kollégákkal a történteket, a hallottakat. Mostanság nem dívot ez a szokás, hisz a téglák mindenütt jelen voltak. Nem is bánta különösebben, mert a gyakori kortyondizás nem volt javára magas vérnyomásának, rakoncátlankodó szívének.- Ne feledd bevenni a gyógyszereidet! - szólt utána felesége átnyújtva a tablettákkal teli dobozkát. - Aztán - nézett rá kérlelőn - próbálj beszélni megint az elsőtitkárral...- Jó, megpróbálok, de... - fordította el az indítókulcsot. Elhagyta a falu határát, s mintegy folytatta magában a gondolatot: ... de úgysem lesz foganatja, marad minden a régiben. Már néhányszor kérte az elsőtitkárt: mentené fel vezetői teendőiből, mivel egyre romlik egészségi állapota. A válasz mindig ugyanaz volt:- Mi az? Kibúvót keresel?! Mi nevezetünk ki, mi léptetünk le, amikor azt jónak látjuk. Méghogy beteg vagy! Aki így búja a vodkát, mint te, annak kutya baja. Tudta, biztos volt benne: ha netán tán sikerülne újra beszéli vele és előhozkodna a témával, talán még durváb lenne az elutasítás. Úgy cseppent ebbe a vezető állásba, mint Pilátus a krédóba. Apja nyomdokain indult pályája: kereskedelmi akadémiát végzett, megbízták szülőfaluja és a vonzáskörébe tartozó kisebb települések és tanyák ellátásával, a hálózat kiépítésével, ami végül is sikerült - eredményei alapján a legismertebb szakemberek soraiba emelkedett, ami megintcsak inspirálta. Eredményes tevékenysége lett a veszte - ő fogalmazott így. Egy napon berendelték a járási központba, ahol maga az elsőtitkár fogadta:- Figyelemmel kísértük tevékenységét, meg vagyunk elégedve magával. Úgy döntöttünk: felelősségteljesebb Az elnök halála feladattal bízzuk meg: holnaptól átveszi a Lenin kolhoz irányítását.- Köszönöm a megtiszteltetést, de nem fogadhatom el - dadogta -, én nem értek a mezőgazdasághoz... Azt sem tudom hol van a tehén eleje meg a vége...- Az nem gond. Az a fontos, hogy érvényesítse munkájában pártunk mezőgazdasági politikáját. Én magam fogom párttagságát jelölni és támogatni. A kolhoz pártszervezetének titkára megbízható, igaz leninista, támaszkodjon rá, kérje mindenben tanácsát, segíteni fog. - Állt is volna fel székéből, de még bevetette utolsó önvédelmi fegyverét.- Én nem lehetek párttag, sem elnök, mert édesanyám hívő, templomjáró asszony... meg hát magyar vagyok...- Ez nem akadály - emelte fel hangját a címzett - a kinevezése pártunk internacionalista szellemének gyakorlati megjelenítése. Felejtse el, amit mondott! Az anyját meg nevelje át, tegye ateistává, ez az első pártfeladata. - És kikísérte a váróba, ahol bemutatta a mezőgazdasági osztály vezetőjének. Ez gratulált neki és irodájába invitálta, ahol ellátta - már nem emlékszik milyen - útravalókkal a kezdéshez, majd tudtára adta: erre inni kell - megtörtént. Verejtékesen szokott bele az új munkakörbe, a stílusváltásba, de végül is beletörődött, hisz nem volt kiút. De sosem tudta a mai napig megszokni, a magáévá tenni azt a bomírt viselkedést, hangulatot, azt a hangnemet, ami a járási pártirányítás berkeiben uralkodott: a rendszeres, vagy éppen rendkívüli összejöveteleken, gyűléseken, plénumokon sakkfiguraként kezelték őt is, kollégáit is: csak úgy és oda lehetett-kellett lépni, amint azt fent eldöntötték. Véleményükre csak annyiban voltak kíváncsiak, amennyiben azt a protokoll megkívánta, vagy megengedte az áldemokrácia jegyében. A leggyakrabban olyan mérvű és irányú utasításokat kaptak, amelyek elkerülték a szakma határait, megvalósításuk eleve halálra volt ítélve, ha azonban nem teljesítették az ukázokat, vagy nem az elvárások és a fentről elindított igények szellemében tették, kíméletlenül belehágtak emberi önérzetükbe, mivoltukba, letiporva még a szunnyadó erkölcsi szikrákat is. Mindezt a pártpolitika megkérdőjelezhetetlen igazának ostyájában adagolták fogyasztásra. És mellébeszéltek, hazudtak rendületlenül. Egy éve, hogy elindították fentről az élelmezési programot, ami az egyre súlyosbodó ellátási állapotokat volt hivatottjavítani: egyre több gabonafélét, húst, tejet, tejtermékeket kellett produkálni, amit az egyre romló háttérgazdaság adott viszonyai közepette - tudták, ismerték ezen áldatlan állapotokat a leuterek nagyon jól - lehetetlen volt megvalósítani, de mindezt pártfeladatként tálalták, ami ellen nem volt apelláta. Ha néha visszafogottan is, de hellyel-közzel utaltak a lehetőségek tőlük független vérszegénységére, az állományok siralmas voltára, bumerángként csapódtak vissza érveik.- Ti vagytok a vezetők, oldjátok meg! Hogy gazdálkodtatok ezeddig?! Csak a zsebeitekre gondoltatok?! Majd számot adnak az ellenőrök: mit, hogyan tettetek eddig, s akkor megnézhetitek magatokat - érkezett csípőből a fenyegetés. És a helyzet egyre romlott. Vaszil Vasziljevics személyesen felkeresett minden kolhozt jelenlétével, beszédeivel akarván javítani az állapotokon.- Baj van, Iván Ivánovics - lépett be hozzá is - nem teljesíted a tejbszolgáltatási normákat, nem reagálsz a párthatározatra.- Igen, igen, de hát - próbálta ecsetelni az okokat, de az közbevágott:- Nincs de! A párt útmutatását teljesíteni kell, sőt túltejesíteni. Majd kurtábbra fogta:- Iván, Iván, te még nem tanultál meg beszámolni, eredményeket felmutatni, pedig nem vagy kölyökgólya a szakmában, van már vezetői tapasztalatod. János üres tekintettel bámult rá.- Reggel szállítod a tejet a csarnokba, délben felvásárolod, délután újra beszállítod. Értesd meg magad a csarnok főnökével, s akkor csak a papírokat kell mozgatnod. Érted?!- De hát ettől nem lesz több tej...-Az téged ne érdekeljen! Lesz papírod, hogy teljesítetted a tervet és ez a fontos. így tette, s tették szomszédai is. A plénumon a KB küldötte elnökölt, a téma az élelmezési program realizálása volt: a kezdettől meghatározta a fórum alaphangját és hangulatát.- Szabotálják a párthatározat végrehajtását... Becsapják a pártot, a népet... Félrevezetnek minket.... Szemfényvesztéssel próbálkoznak, papíron telejsítik a tervet... Nincs helyük a pártban... Példát kell statuálni.. - dübörögtek a támadások dobhártyáján.- Itt van a lista azok neveivel, akik félrevezetnek minket, visszaélnek a párt bizalmával. Felszólítom a járás főügyészét: tegye meg a megfelelő lépéseket! Valami meghatározhatatlan, ködös távolból hallotta meg a nevét.- Nem kell csodálkozni, hogy ilyesmire vetemedett - folytatta a szónok -, hisz karrierista, befurakodott pártunkba. Felállt, mondani akart valamit, habár tudta: ilyenkor, ilyen helyzetben minden próbálkozás reménytelen - elítéltetett.- Még magyarázkodni próbál! - süvített az első titkár. - Megbíztunk benne, ő meg becsapott, papírokat rak a gyermekek, népünk asztalára tej helyett. De ne csodálkozzunk, még annyira sem volt képes hogy hívő anyját átnevelje. ... Már látta, vagy talán csak látni vélte faluja piros cseréptetős házait, mikor erős fájdalom nyilait szegycsontjába, elsötétült szemei előtt a táj, majd egy hoszú folyosó végén megnyugtató, csalogató fényt látott... Szölló'sy Tibor Emlékművet a 44-es áldozatoknak!