Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-08-01 / 8-9. szám

2003. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa Gyászoltak a népirtók Az UMDSZ-t 12 évvel ezelőtt hoz­ták létre az alapítók: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Lem­­bergi Magyarok Szövetsége és a Ki­jevi Magyarok Egyesülete. Az orszá­gos hálózat kiépítését (is) megcélzó triumvirátus rövid életű volt ebben a felállásban, ugyanis a KMKSZ (Fodó Sándor akkori elnök) felfüg­gesztette tevékenységét a tömörülés­ben, mivel nem tudta érvényesíteni vezetői hegemóniáját s így a tömö­rülés tevékenységének serpenyője Kárpátalján kívülre billent. Az UMDSZ megcsonkítva is eredmé­nyesen jelenítette meg programját (a Szolyvai Emlékpark létesítése, fenn­tartása, Tóth Mihály, az UMDSZ el­nökének parlamenti küldetése, hatá­rokon átnyúló kapcsolatok kiépítése stb.), még ha a megyei média jófor­mán teljesen elhallgatta is sikereit. A reinkarnáció a 2002-es parla­menti választások után vette látvá­nyos kezdetét, amikor is a KMKSZ elnöke, Kovács Miklós vereséget szenvedett, a magyarok parlamenti képviselője a „másként gondolkozó” Gajdos István lett, akinek személyé­ben testesült meg a nem KMKSZ- sek tábora. Az UMDSZ országos (egyetlen magyar) szervezet lett az által - hangzott el a beszámolóban -, hogy Kárpátalján 135 alapszervezete, több mint 15 ezer tagja, számtalan támo­gatója van, mert alapszabály-módo­sítással megnyitották az utat az egyéni tagság előtt (korábban csak szervezetek lehettek tagok). „Békés” váltás történt az elnöki poszton is: a korábbi elnök, Tóth Mi­hály helyébe Gajdos István parla­menti képviselő került. Helyettesei, az UMDSZ grémiumának tagjai olyan ismert személyiségek lettek, mint Vass István, Kőszeghy Elemér, Dupka György, Zubánics László, Horváth Sándor, Kincs Gábor és más ismert közéleti személyiségek, akik már letették névjegyüket a „magyar asztalra”. A KONGRESSZUS nagy érdeklődést váltott ki: Uk­rajna 15 megyéjéből 454-en képvi­selték a több mint 200 ezer magyart és hatvan meghívott tisztelte meg je­lenlétével (hozzászólásával) a kárpá­taljai politikai élet nagy eseményét. „Nem valakik ellen, hanem vala­miért cselekszünk” - vezette be mon­danivalóját Gajdos István elnök, majd - adaptálva Deák Ferenc gon­dolatát - így folytatta: „Nekünk az a dolgunk, hogy fel­gyorsítsuk az időt, befolyásoljuk az eredményeket.” Néhány kiragadott tézis az elnök beszámolójából: „... Igen sok, a magyarságért tenni akaró és tenni tudó személy­nek nem volt lehetősége bekapcso­lódni a közéletbe. Elsősorban azért, mert máshonnan kirekesztették őket ... Rá kellett jönnünk arra is, hogy a különböző érdekvédelmi szerveze­tek tevékenységi köre igencsak be­szűkült, s nem terjed ki az élet min­den olyan vetületére, mely nemze­tiségektől függően, vagy éppen füg­getlenül befolyásolja sorsunkat, hangulatunkat. Hiba volt nem oda­figyelni az egészségvédelemre, az agráriumra, a gazdasági életre, a szociális gondokra vagy éppen a környezetvédelemre... ... A legalapvetőbb cél, hogy mi, magyarok ott legyünk, és országos szervezet által képviselve legyünk minden olyan eseményen, történjék az helyi szinten, országos szinten vagy éppen külföldön, ami érinti, be­folyásolja életünket... ... A mennyiség mellett nagyon fontos számunkra, hogy a tagság egyben minőséget is képviseljen... Megértették, és magukévá tették a céjainkat azok az emberek, akik bi­zonyítottan bírják a kisebb-nagyobb közösségek bizalmát... Nagyon fontos számunkra, hogy minél szorosabb, gyümölcsözőbb vi­szony alakuljon ki a történelmi egy­házakkal... ... Jó kapcsolatokat alakítottunk ki gyakorlatilag minden mérvadó hatá­ron túli szervezettel, párttal... ... Mi nem rekesztünk ki soraink közül senkit azért, mert már tartozik valamilyen ukrajnai politikai tömö­rüléshez, kárpátaljai magyarságszer­vezethez. Egyedül a szélsőséges né­zeteket valló, gáncsoskodó, örökösen csak konfrontációt kereső személye­ket akarjuk távol tartani szerveze­tünktől. ... Célunk, hogy a tudás el­foglalja az őt megillető helyet. Kár­pátalja óriási változások előtt áll... ... Megmaradunk, és emelt fővel maradunk meg. Minőségileg megú­juló, az összmagyarságot nemcsak számszerűen, hanem értékeivel is ne­mesebbé tevő magyar nemzetrész­ként.” Az EDDIG VÉGZETT MUNKÁRÓL „Az UMDSZ Kijevben kifejtett tevékenységét elsősorban képviselői munkám segíti, határozza meg - írta beszámolójában Gajdos István. - Si­került elérnem, hogy a más orszá­gokban tanuló diákok mentesültek a katonai szolgálat alól. Erélyesen fel­léptem annak érdekében, hogy kez­detekben enyhítsék, később pedig teljesen megoldják a kárpátaljai ma­gyarságot sújtó útlevélhiányt. Tör­vénymódosító javaslatot készítettem, melynek elfogadása lehetővé tenné, hogy az Ukrajnában élő nemzetisé­giek személyi igazolványaiban anya­nyelven is fel lennének tüntetve a tu­lajdonos adatai. Törvénytervezetet nyújtottam be a meghurcolt magyar és német nemzetiségű személyek re­habilitálásáról. Legfontosabb céljaim egyike továbbra is a kulturális auto­nómiáról szóló törvénytervezet ki­dolgozása, elfogadtatása, és később a gyakrolatban történő megvalósí­tása...” Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Gajdos István hathatós igyekeztének eredményeként meghosszabbították a kishatárforgalmat, EU-konfortos lett a határátlépés, a kishatár-forga­­lom megszüntetésével nemzetközivé minősítik az ezeddig kishatárátlépők­­ként működő határátkelőket (Bara­­bás-Kaszony, Lónya-Harangláb). Az UMDSZ küldöttsége részt vett a MÁÉRT tevékenységében, egyetér­tett és aláírta annak zárónyilatkoza­tát, mivel „... a törvényből olyan passzusok kerültek ki, amelyek vagy eddig is csak az ígéret szintjén reked­tek meg, példa erre az egészségügyi ellátásra vonatkozó kitétel, vagy a kedvezményt olyan megszorítások követték - példa erre az úgynevezett kedvezményes munkavállalás -, amelyek lehetetlenné tették annak igénybevételét. Külön örülünk an­nak, hogy bővül a kedvezmények köre, s mostantól már egy gyerek után is igényelhető az oktatási-neve­lési és a taneszköz támogatás... Az ukrajnai országos magyar érdekvé­delmi szervezet számára elődleges szempont az is, hogy Ukrajna nem emelt kifogást a módosítás ellen, ami előrevetíti, hogy e kérdésben nem gerjed vita a két ország kormánya között...” Más vélemény Más álláspontot képvisel ebben a kérdésben a KMKSZ: Kovács Miklós elnök nem írta alá a Zárónyilatkoza­tot, mint ahogy nem tette ezt a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség és a Vajda­sági Magyar Demokrata Párt sem. Júliusi nyilatkozatában a KMKSZ választmány így fogalmazott (többek között): „...a törvény módosított változata már nem biztosít garanciát arra, hogy a kárpátaljai magyarság és az anya­­nyország közöt ne gördüljön le a vas­­függyöny, ellehetetlenítve az amúgy is a legnehezebb körülmények között élő nemzetrész fennmaradását.” Ilyen értelemben: azaz bírálva a változtatásokat, fogalmazott Orbán Viktor júliusban a tiszújlaki Turul­ünnepség vezérszónokaként. „Az önök anyaországhoz való kapcsolódásának törvényi garanciá­ját a magyar parlament kitörölte a törvényből. Új szelek fújnak manap­ság odahaza: arról beszélnek nekünk, hogy tanuljunk meg kicsinek lenni.” Orbán Viktor szólt arról is, hogy ne dobja ki senki a Magyarigazol­ványt, mert az lesz a közeljövőben a Kárpát-medence legértékesebb doku­mentuma. ... A Kongresszuson jelen voltak és felszólaltak: Tóth János, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövete, Hüttner Csaba, Vá­­sárosnamény polgármestere az SZDSZ, Böndi Györgyi, az RMDSZ, Csörgits József, a Horvátországi Ma­gyarok Szövetsége, Köteles László, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja képviseletében, valamint az ungvári magyar főkonzulátus, a budapesti uk­rán követség, a HTMH, az ukrajnai ál­lami, nemzetiségi csúcsszervezetek, a megyei és járási adminisztráció ma­gasrangú vezetői és képviselői. Pomogáts Béla, az Illyés Közala­pítvány elnöke kiemelte: „...A közös cél, a közös jövő ér­dekében az itteni társadalmi szerve­zeteknek az egységre kell töreked­niük, mert ezáltal a nagy nemzeti cé­lok közös szolgálata is előbbre jut”. Fájlalta továbbá, hogy a KMKSZ és az UMDSZ nem tud megegyezni még a helyi regionális alkuratórium létrehozásában, helyeinek elosztásá­ban sem. (A jelnlegi erőviszonyokat figyelembe véve megdőlne a KMKSZ alkuratóriumi hegemóni­ája.) A beszámolóban és a hozzászólók külön hangsúlyt helyeztek a magyar­ukrán kapcsolatokra, központi téma volt a bevezetésre kerülő vízumkény­szer (is). Az utóbbival kapcsolatosan Vaszil Durdinec, Ukrajna rendkívüli meg­hatalmazott nagykövete a következő­ket mondta: „Ukrajna kész eltekinteni a ví­zumkényszer bevezetésétől a magyar állampolgárokkal szemben, s arra vár, hogy Magyarország a maga ré­széről ingyenes vízumot biztosítson az ukrán állampolgárok számára.” Néhány vélemény az UMDSZ ed­digi munkájáról, a Kongresszusról: Erdélyi Károly, a Beregszászi Já­rási Tanács elnöke: „...Tekintélyes fórum volt... A fel­szólalók nem mutogattak ujjal sen­kire, nem hangzottak el kétélű meg­jegyzések, nem próbálták eldönteni, hogy ki a nagyobb magyar és ki ke­vésbé... Tetszett nekem a fórum mi­nőségi összetétele, küldöttei között csaknem minden szakma képviselve volt, nagy tekintélyű, elismert sza­kemberek révén, akik nem úgy néz­tek ki mint ‘a magyarság árulói’.” Zsoffcsák Klára, a Szürtei Közé­piskola igazgatója: „...Örvendetesnek tartom, hogy az összefogás, a tenniakarás játszotta a főszerepet, konfliktuskeresés helyett a békés együttműködésen volt a hangsúly...” Ambrus Pál, tanár: „...Eddigi tevékenységünk is azt bizonyítja, hogy helyes úton járunk... Az elvetett mag nem kősziklára, ha­nem a befogadó termőtalajra talált... Tudjuk, átérezzük Szabó Dezső örö­kértékű intelmét: minden magyar fe­lelős minden magyarért...” ... A KMKSZ vezetősége (nem egyöntetűen a tagsággal) „lábtól fek­tetve” kezeli a 12 évvel ezelőtt vi­lágra jött „gyermekét”, aki felnőve, a változó kor figyelembe vételével önállósult, van saját véleménye, problémakezelési stílusa. Ez azonban már egy következő írás témája. Szöllősy Tibor A koszovói Gorazsdevac nevű falu­ban két fiatalt meggyilkoltak, kettőt pedig megsebesítettek. Szerb fiatalo­kat. (Állítólag) játék közben érték őket a találatok, melyeket (állítólag) albán terroristák lőttek ki. Az már csak amolyan furcsa véletelen, hogy ez pont akkor történt, amikor az UN­MIK (Egyesült Nemzetek Koszovói Küldetése) élére a német MichaelS- tajner helyett a finn Harry Holkeri került, akitől a szerbek segítséget várnak a déli tartomány visszaszer­zésében. A szerb politikusok viszont azt állítják, hogy az albán terroristák ezt a bűncselekményt azért követték el épp most, hogy az új UNMIK- főnöknek megmutassák ki az „úr a házban”. Őszintén szólva, ebben nem sok logikát látok. Bárhogy is történt, a szerb rezsim hallatlan csinadrattá­­val kiáltotta ki a nemzeti gyászt. A temetésre összeröffentették az összes ismertebb pravoszláv „pópát” (azo­kat, akik annak idején megáldották a boszniai, horvátországi és koszovói mészárlásokba induló csetnik harco­sokat), a politikai elitet (értsd: a szerb nacionalista beállítottságú pártok tisztségviselőit), feltüzelt szerb so­viniszta tömeget, egy csomó sirató­asszonyt és az esemény rögzítésére és felfújására (szó szerint) kénysze­­rített újságírókat. A szerbiai átlagpol­gárok ezt a gyásznapot nemigazán vették komolyan,vagyis ugyanazt csinálták, amit általában (megtöltöt­ték a kocsmákat, lopták a napot stb.), amiért a tájékoztatási eszközök meg is dorgálták őket. Nomármost: nem tudni, hogy azok a bizonyos fiatalok, hogyan hal­tak meg. A hivatalos változat szerint ismeretlen albán tettesek gyilkolták meg őket. Ha a tettesek ismeretlenek, honnan tudjuk, hogy albánok? Amennyiben netán mégis albánok, mi a garancia, hogy azok az „ártat­lan szerb fiatalok” nem provokálták, esetleg nem próbálták meg fizikailag bántalmazni őket. „A szerb gyerme­kek puskával a kezükben születnek” - ez a hírhedt mondat a balkáni há­borúk során számtalanszor elhang­zott a szerb állami tévében szereplő csetnikek szájából. Honnan tudjuk, hogy e tekintetben az „ártatlan go­­razsdeváci fiatalok” mennyire képez­tek kivételt? Még néhány kérdés piszkálhatja a kíváncsi firkász csőrét. Amikor egy­értelműen bebizonyosodott, hogy a szerbek a kilencvenes évek végén né­pirtást végeztek a koszovói albánok felett, az új (mostani) szerb hatalom néma maradt. Pedig az egész világot bejárták a hírhedt „hladnjacsába” (hűtőkocsiba) gyömöszölt megcson­kított albán holttesteket bemutató ké­pek. Az is kiderült, hogy Koszovó, mi több, egész Szerbia területén tö­megsírokba dobálták a nem szerb te­temeket. Ezekben az esetekben a szerb áldemokratáknak persze eszükbe sem jutott gyászt hirdetni, noha nem győzik hangoztatni, hogya nemzeti kisebbségek számukra ugya­nolyan kedves szerbiai polgárok, mint maguk a szerbek. Nemcsak, hogy gyászt nem hirdettek, de még­­csak elnézést sem kértek a koszovói albánoktól a nemzettársaik ellen el­követett népirtás miatt. Nem kértek elnézést a horvátoktól és a bosnyá­­koktól sem, amiért megszállták terü­leteiket és a legszömyűbb bűncselek­ményeket követték el felettük. A szerb hódítást a délszláv országok közül Szlovénia aránylag kisszámú -Ha Ön meghív egy szép helyre, én néhány hét alatt megfiatalítom az egész családot. Egészségmasszázs - természetgyógyászat - aromaterápia. Róka Ferenc 1406 Budapest, Pf: 59. Telefon: 06-30-30-50-20-9 kb. négyszázra tehető - áldozattal úszta meg. A szlovénoktól sem kér­tek elnézést. Arról nem is beszélve, hogy a bocsánatkérés elmaradt azok­kal a magyar családok esetében is, melyeknek a fiait erővel belerángat­ták a véres balkáni polgárháborúba, s akik közül többen életüket vesztet­ték afronton. Nos, a mostani szerb áldemokra­ták arra hivatkoznak, hogy nekik semmi közük az egészhez, mert min­dezt a milosevicsi rendszer művelte, s ezért nem hajlandóak elnézést kérni. Ha viszont szemügyre vesszük az új szerb hatalmi koalíció összeté­telét, például a következőket láthat­juk: Dusán Mihájlovics belügymi­niszter és pártja, Nebojsa Csovics, a szerb kormány egyik alelnöke és elv­társai, Kasza József, a szerb kormány egyik alelnöke és pártja nyílt vagy burkoltabb szövetségben álltak Milo­­sevicsékkel. Aktívan részt vettek a parlamenti munkában és ily módon hitelesítették Milosevicsék tevékeny­ségét. Emellett köztudott, hogy az 1996/97-es (téli, mínusz tíz fokon zajlott csaknem háromhónapos) belgrádi tüntetések alatt Milosevics meleg kanapéján ücsörgött (a nem­rég lepuffantott és szentté avatott) Zorán Gyingyics, aki politikai keres­kedelmet folytatott a balkáni mészá­rossal. A sáfárkodásnak végül meg­lett a látszateredménye: az ellenzék néhány községet kapott Milosevics­­től, Gyingyics pedig az agyonfagyott tömeget megfőzte, hogy ez végső di­adalt jelent, majd rövid időre Belg­rad polgármesteri székébe ült. (Igaz, utána Milosevics átverte őt és kibil­lentette a foteljából, de az már egy másik sztori.) Mindebből egyértelműen kivilág­lik, hogy a jelenlegi szerb politikai ve­zetők mindegyike többé-kevésbé szo­ros kapcsolatban álltMilosevicsékkel. Ebből kifolyólag közvetve vagy köz­vetlenül hozzájárultak a balkáni tra­gédiák hosszú sorához, tehát (enyhén szólva) lenne miért elnézést kérni a szomszédoktól. Ehelyett mit tettek? Átlátszó politikai okokból nemzeti gyászt hirdettek két (tisztázatlan kö­rülmények között talán meggyilkolt, talán ártatlan) ember halála miatt (mi­közben csak Belgrádban hetente több tíz embert ölnek meg). A koszovói szerb hulláknak azért nagyobb a sú­lya, mert ők a „mennyei nép bölcsőjé­ben” véreztek el. Lehet, hogy az olvasó azon tű­nődik, vajon ennek az egész szerb ügynek mi köze a magyarokhoz (le­számítva a délvidéki magyar árulók részvételét). Nos, a magyarázat (és a tanulság) nem is olyan bonyolult: mi­közben a szerbek politikai tőkét tud­nak (vagy legalább próbálnak) ková­csolni egy ügyetlenül megrendezett színjátékból, addig Magyarország hatalmon levő politikusai (és azok, akik hatalomra juttatták őket) unott képpel és üveges tekintettel nézik vé­gig a délvidéki magyarság egyik leg­súlyosabb tragédiáját. Pedig volna mit tanulniuk: a szerbek számára a koszovói nemzettársaik voltak éppen nyűgös terhet jelenthetnének, mégis ragaszkodnak hozzájuk (még ha csak politikai érdekből is). A mi mostoha anyaországunk pedig (még ha csak politikai érdekből is) előszedte a sar­lót és főleg a kalapácsot, mellyel ko­porsószöget ver a mintegy 250 ezer délvidéki magyar élőhulla összetört szívébe. Rácz Zoltán Kérjük, újítsa meg előfizetését!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom