Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-01 / 8-9. szám
2003. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal kettős állampolgárság • kettős állampolgárság • kettős állampolgárság • kettős állampolgárság A kettős állampolgárság, mint nemzetstratégiai cél Kettős állampolgárság Európában BORBÉLY ZSOLT ATTILA Meglepő, hogy néha viszonylag jelentéktelen, szinte magától értetődő kijelentések mekkora vihart idéznek elő, mennyire meg tudják kavarni a politikai állóvizet. A szerb miniszterelnök azon szolid megjegyzése, hogy nem lenne kifogása a vajdasági magyarok kettős állampolgársága ellen, ismét a politikai érdeklődés homlokterébe állította a magyar nemzetstratégia e kulcsproblémáját. Azóta nyilatkozat nyilatkozatot követ, a szétzilált délvidéki magyar szervezetek példás egysége tömörültek a kérdésben, a kettős állampolgárság gondolata elől korábban elzárkózó FIDESZ melléjük állt, sőt, a fokozódó nyomás hatására még Kovács László is tett olyan kijelentést, hogy a probléma bonyolult, de tárgyalni fognak róla. Úgy vélem, érdemes összefoglalni a kettős állampolgárság kapcsán a fontosabb előzményeket, valamint a főbb elméleti fenntartásokat s az azokra adható elvi válaszokat. Kezdjük mindjárt a megnevezéssel: a „kettős állampolgárság” politikai igénye közkeletű ám pontatlan megnevezése annak a követelésnek, hogy minden magyar alanyi jogon, lakóhelyétől függetlenül magyar állampolgársághoz juthasson. (Pontatlan, mondom, hiszen a magyar állampolgárság biztosítása az azt származása és identitása alapján igénylő magyarnak nem feltétlen eredményez kettős állampolgárságot, eredményezhet egy hontalan kérelme esetén szimpla állampolgárságot, de eredményezhet hármas vagy négyes állampolgárságot is akár. Teljesen életszerű helyzet: ha valaki Romániából olyan EU tagállamba emigrált, mely nem követeli meg az eredeti állampolgárság felszámolását a saját állampolgárság odaítéléséhez - ezek az államok vannak többségben - és most magyar állampolgárságért folyamodik, akkor például hármas állampolgársága lesz. Egészen bizonyos, hogy ilyen igénylések szép számmal fognak érkezni, amennyiben a magyarok vonatkozásában feloldják a magyar állampolgárság megszerzésének mai szigorú feltételeit.) E gondolatot először a Magyar Világszövetsége fogalmazta meg, a FIDESZ hatalomra kerülése előtt, 1998 elején, mi több, a Szövetség ugyanabban az évben alapszabályszinten rögzítette, hogy a szervezet elsődleges célja, hogy a magyar állampolgárság minden azt igénylő magyart alanyi jogon megillessen. 1998. szeptember 12-én a Tőkés László által kezdeményezett emlékezetes alsócsemátoni fórumon is hangsúlyosan merült fel a kettős állampolgárság követelése. A gondolat mögé felsorakozott a Magyarok Világkongresszusa valamint az MVSZ küldöttgyűlése 2000 májusában, döntésük értelmében az MVSZ 2000. augusztus 20-án a magyar főméltóságok asztalára helyezte a külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetét. A tervezet mögé konjunkturális okokból egy időre odaállt az RMDSZ is. A státustörvény körüli hercehurca miatt azonban a kérdés egy időre jégre került, s csak most, Magyarország EU-csatlakozása és a vajdasági magyaroknak az anyaországgal ápolt kapcsolatainak várható megnehezülése kapcsán került újra elő. A „kettős állampolgársággal” kapcsolatban a magyar közéletben szép számmal felmerültek álellenvetések, de akadnak reális aggodalmak is. Emlékezetes, hogy amikor az MVSZ először hozta szóba ezt a nemzetpolitikai megoldást, akkor Kovács László azzal hárította el a kérdést, hogy problémát jelentene, hogy a kettős állampolgárok hol fizetnének adót vagy hol töltenék katonai szolgálatukat. Ez a tipikus álellenérv volt, annál is inkább, hogy Kovács László nem sokkal korábban maga szignálta azt az Európa Tanácsi ajánlást, mely ezeket a vitás kérdéseket rendezi (!). Hasonló ehhez az a retorikai fogás is, amit a nemrégiben alkalmazott a magyarországi külügyér, még mielőtt tárgyalási hajlandóságát kifejezte volna: eszerint a kettős állampolgárság bevezetése olyan többletterhet jelentene a magyar költségvetésnek, melyet az nem bírna el. Ez is tipikus mellébeszélés, hiszen eleve olyan megoldásról van szó, melynek keretén belül a határon túli magyarság lakóhelyén maradhatna. Ez nyilván azt jelenti, hogy jogilag mind az adóbefizetés, mind pedig a szociális juttatások tekintetében továbbra is az illető trianoni utódállamhoz kötődne. Nem több ködösítésnél az a szólam sem, miszerint nem lehet kollektív alapon állampolgárságot adni. Ugyanis senki nem képzeli azt, hogy bárkit esetleg akarata ellenére avatna a magyar állam saját polgárává. Arról van csak szó, hogy aki önhibáján kívül vesztette el magyar állampolgárságát, vagy akinek a felmenőjétől vonták meg azt, az egyéni kérelme esetén ne kelljen azt a kálváriát végigjárja, amivel a magyar állampolgárság megszerzése /---------------------------------------------\ Az Összmagyar Testület állásfoglalása Eljött az ideje a történelmi parancs teljesítésének: a Magyar Országgyűlés az alkotmány módosításakor iktassa külön cikkelybe a következőt: „Minden magyar vagy magát magyarnak valló fizikai személy, bárhol éljen is a nagyvilágban, a Magyar Szent Korona fennhatósága alá tartozik, s ennélfogva jogosult a magyar állampolgárságra is.” Ennek megfogalmazásához és jóváhagyásához nincs szükség sem az EU hivatalnokainak a rábólintására, sem a szomszédok fogvicsorgató igenlésére, hiszen kimondottan belügy. Az Összmagyar Testület elnöksége. \_________________________ jár s legfőképpen: ne kelljen letelepednie Magyarországon. Hiszen az senkinek nem célja, hogy kiürüljenek az elszakított területek. A letelepedés feltételének eltörlése az állampolgárság megszerzésének folyamatában egyébként választ adna a nemzeti oldalon felmerülő legfőbb kétségre is, mely éppenséggel az elcsatolt területek végső elvesztésével kapcsolatos. Az MVSZ által kidolgozott külhoni állampolgárság koncepció erre meggyőző választ ad azzal, hogy a külhoni magyar állampolgárok, ha be akarnak telepedni az anyaországban ugyanúgy kell eljárjanak, mint bárki más. (Fokozottan veszélyeztetett népcsoportok esetében - szórványvidék, csángók - persze elvileg elképzelhetők könnyítések.) A másik reális fenntartás, ami kifejezetten a baloldal problémája, a szavazati jog kérdése. Nem kétséges: ha állampolgársággal együtt szavazati jogot is kapnának a határon túli magyarok, akkor belátható időn belül a baloldal nem kerülne újra kormányra. Ez számunkra tetszetős jövőkép lenne, de ne feledjük: az állampolgársági törvény a baloldal támogatása nélkül aligha fog módosulni egyhamar, tehát meg kell találni az ő aggodalmaik leszerelésének módját is. Ami jelen esetben igen egyszerű: a hatályos választójogi szabályozás értelmében a szavazati jog állandó magyarországi lakóhelyhez van kötve, tehát az állampolgárság és a letelepedés említett szétválasztása erre a problémára is választ ad. Érdemes körbejárni a FIDESZ állítólagos következetlenségének kérdését is. Nyilvánvaló, hogy a FIDESZ azért indult el egy másik úton, mert abban bízott, hogy a státustörvény kevesebb diplomáciai bonyodalmat fog okozni, mint a magyar állampolgárság biztosítása. Maga az irány helyes volt, hiszen a magyar állam úgy tud a legtöbbet tenni a határon túli magyarságért, ha egyrészt jogi kötelékkel fűzi magához, másrészt pedig érdekeltté teszi magyarságának megtartásában és megvallásában. Ezt a két célt a státustörvénnyel is el vélték érni. (Most nem részletezném azt, hogy a státustörvény mit tartalmazhatott volna még, hogy milyen jogi megoldásokkal lehetett volna rajta javítani, hisz jelenlegi, a szocialista kormány által elkorcsosított változatában is alkalmas arra, hogy további jogkiterjesztés alapja legyen.) Ráadásul a státustörvény a magyar állampolgárság megszerzésében is egy grádics lehetett volna, amennyiben az állampolgársági törvényt a továbbiakban úgy módosították volna, hogy aki magyar igazolvánnyal rendelkezik, jogosult a külhoni állampolgárságra s a magyar útlevélre. Azóta kiderült, hogy a trianoni utódállamok számára a státustörvény is vörös posztó, s hogy kár volt nem eleve az állampolgárság elvi irány csapását választani. Ráadásul van még egy igen fontos szempont: Orbán Viktor egy alkalommal, midőn a kettős állampolgárságról kérdezték, egyetlen gyakorlati mozzanatot emelt ki az egész kérdéskomplexumból: tételesen azt, hogy a státustörvényhez feles többség kell, az állampolgársági törvény viszont két harmados. Ma tehát, amennyiben csodával határos módon az MSZP hajlandó lenne rendezni ezt a rendkívül fontos kérdést, akkor az ellenzékre támogatására szorul. Ilyen helyzetben pedig erkölcsi kötelessége egy nemzeti erőnek az, hogy előre jelezze: részéről ez biztosított. A kettős/külhoni állampolgárság koncepciójának reneszánsza érdekes helyzetben hozta az RMDSZ-t is, melynek vezetői jelezték: a Szövetség még aláírásokat is gyűjtött ezügyben. Nos, kétségtelen, hogy a 2000-es választási kampány idején az RMDSZ úgy vélte megoldhatónak elnökjelöltje, Frunda György számára összegyűjteni az induláshoz szükséges 300.000 támogató aláírást, hogy a gyűjtést összekapcsolta egy másik, mindenki számáéra pozitív cél érdekében való aláírásgyűjtéssel, a külhoni állampolgárság problémájával. Persze mihelyt összegyűlt Frunda számára megfelelő számú aláírás, az ügyet elfektették. Ez a politikai utilitarizmus egy nem éppen rokonszenves megnyilvánulása volt, de ezzel együtt azt mondom: örülni kell, ha Markóék nem tesznek keresztbe ezügyben, s ha elvben támogatják továbbra is a kettős állampolgárság koncepcióját. Összefoglalva: a nyilatkozatok szintjén össznemzeti konszenzus látszik kialakulni a kettős állampolgárság kérdésében. (Ez számomra a magyar nemzeti pártok, azok támogatói valamint a határon túli magyarság konszenzusát jelenti. Egyébként a Demokrata felmérése szerint a kettős állampolgárság támogatottsága nagyobb az össz-lakosságon belül, mint a nemzeti pártoké, ami bíztató jel.) Kérdés, hogy a hatalmon levő kormány valóban tárgyalni akar e kérdésről vagy csak taktikázik. Belátható időn belül erre is választ fogunk kapni. A Magyar Szó közli dr. Szalma József cikkét „Kettős állampolgárság Európában és a határon kívüli magyarok” címmel. „Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény (Strasbourg, 1995) szavatolja a nemzeti kisebbségi közösségek számára a határon átívelő akadálymentes kapcsolattartást a tudomány, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás szintjén, gazdasági, családi és személyi szinten az anyaországi intézményekkel, gazdasági és társadalmi szervezetekkel, személyekkel, családokkal. Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény Magyarországra is érvényes. Magyarország küszöbönálló EU-s tagságának elérésétől (amit a határon túli magyarok, úgy gondolom, egyértelműen mindenkor és messzemenően támogattak és ma is támogatnak azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a tagságot Magyarország már korábban is kiérdemelte) Magyarországot kötelezi majd a schengeni egyezmény is. A schengeni egyezmény lényege, hogy a teljes jogú tagországok belső viszonyai tekintetében preferenciákat nyújt, mégpedig a személyek, azaz a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása tekintetében, addig a tagságot el nem nyert országok irányában korlátozásokat, többek között ezeknek az állampolgárai számára a teljes jogú tagországok területére való beutazás alkalmával vízumkényszert irányoz elő. Az utóbbi egyezmény nem tesz kivételt a kisebbségek javára. Kisebbségi vonatkozásban a két említett egyezmény szöges ellentétben áll egymással. Ha Magyarország részéről nem történne megfelelő intézkedés, akár egy szegedi könyvvásárlás - ne említsük az oly fontos területeket, mint a tudományos, kulturális stb. együttműködés, kapcsolattartás - beutazási vízum kiváltását igényelné. Szlovákia és ezzel együtt a szlovákiai magyarok Magyarországgal egyidőben lesznek az EU teljes jogú tagjai. Ezt megelőzően Szlovákia Magyarországgal egyidőben nyerte el a kilencvenes évek közepén a társult tagországi státust. Ami azt jelentette egyúttal, hogy állampolgárai nem voltak európai vízumkényszer alatt. Ugyanez vonatkozik Romániára is, kivéve a teljes jogú európai csatlakozást, mivel Románia is ugyanezen időszaktól kezdődően EU-s társult tagország, úgyhogy azóta a román állampolgárok sincsenek vízumkényszer alatt európai országokba való beutazáskor. Ismeretes, hogy sem Ukrajna, sem Horvátország, sem Szerbia, ahol jelentős magyar nemzeti kisebbségi közösségek élnek, egyelőre nem tartoznak a társult tagországok körébe, azaz jelöltségük különböző szinten van, teljes jogú tagságuk pedig még esetenként igencsak távolinak tűnik. A schengeni vízumkényszer tehát több százezer ha-A Jobbik Magyarországért Mozgalom felháborítónak tartja, hogy Medgyessy Péter nem támogatja a vajdasági magyarok által szorgalmazott kettős állampolgárság bevezetését. Ez azért is különösen arcpirító, mert ennek lehetőségét Szerbia és Montenegró politikai vezetése ajánlotta fel a miniszterelnök délvidéki látogatása során, aki az egyébként példaértékű gesztust azzal hárította el, hogy ‘az állampolgárság az államhoz, nem pedig a nemzethez kötődő fogalom, illetve jogintézmény’, illetve, hogy a magyarországi hatályos törvényi szabályozás megegyezik a nemzetközi normákkal. A nemzetközi gyakorlat azonban sok esetben nem ezt a felfogást követi. Románia éppen a román nemzethez tartozás okán adott állampolgárságot a moldáviai románoknak, mint ahogyan azt Horvátország is tette a határain kívül élő horvátokkal. táron túli magyart fog érinteni. Érinteni fogja természetesen a többségi állampolgárokat is, a magyarokat azonban annál jobban, mert otthoni kisebbségi hátrányok mellett megnehezül a létüket érintő anyaországi kapcsolattartás. Sem Magyarországnak, sem határon túli nemzetrészeinek nem érdeke, hogy vízumfüggöny jöjjön létre. A magyarországi kormányzat többszöri beutazásra szóló (egytől ötéves tartamú hatállyal) vízum kiadását helyezi kilátásba az érintett határon túli magyar közösségek tagjai számára. Ez a vízum azonban csupán a Magyarország területére való beutazást biztosítaná. Tehán nem lenne úgynevezett schengeni vízum, amely más európai országba is lehetővé tenné a beutazást, habár Magyarország jogosult lesz a schengeni vízumok kiadására is. Valójában azonban nem tudjuk, mikor és milyen vízumok lesznek, mennyiben lesz majd az ígért vízumkiadás zökkenőmentes, mi lesz, ha tömegesen kell majd sorbaállni. Az ígéretek szerint a vízum nem lesz költséges. Sajnos, még akkor is, ha a költségek minimálisak lesznek, mégsem lesz költségmentes, hiszen számolni kell a vízumkiadás helyére való utazással, a várakozással stb. Valójában semmilyen konkrét információ nincs arról, hogyan lesz ez megszervezve. Nem csoda, hogy a vajdasági/ délvidéki társadalmi és politikai szervezetek immáron nem a vízumot tartják igazi megoldásnak, és inkább előnyben részesítik a kettős állampolgárságot. A vajdasági magyarok nagy számban kérelmezték a magyarigazolványt. Nagy reményt fűztek hozzá. Van ennek az igazolványnak a státustörvény eredeti megfogalmazása szerint egy szimbolikus jelentősége, a magyar nemzethez való tartozás. Ezt most már a törvény módosítása megtagadja. Csupán kedvezményekről van szó. A határon túli magyarok általában különböző okokból igen érzékenyek. Mert mindegyik közösségnek voltak az adott országban diszkriminációs periódusai. Nemkülönben a vajdasági magyarságnak, melynek feje fölött négy háború volt a délszláv (balkáni) háborúzás folyamán, amelyet ellenzett. Akik azt állítják, hogy a kettős állampolgárság átköltözést eredményez, nem mondanak igazat. Hiszen a legnagyobb megpróbáltatások idején csupán azok költöztek át, akik közvetlenül veszélyeztetettek voltak: azok, akiket kényszerítő eszközökkel behívtak ebbe az elvtelen háborúba. Voltak ugyan más típusú (gazdasági stb.) emigrációk is, de ezek nem voltak jellemzőek. Mindenesetre elmondható, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy újabb ‘vasfüggöny’ van készülőben az, hacsak nem lesz korrekt ellensúlyozó intézkedés, ami elvándorlásra kényszeríthet’ ’. (Magyar Szó) A jelenlegi politikai szituációban is keresztülvihető azonban az úgynevezett külhoni magyar állampolgárság, amely nem tartalmazná a letelepedés és szavazás jogát, viszont a későbbiekben fenntartaná a teljes, kettős állampolgársággá alakítás lehetőségét. A külhoni állampolgárság - neves szakemberek által már az előző ciklusban kidolgozott - javaslatát a Jobbik MM a héten eljuttatja a külügyminiszternek. A státustörvény mostanra jelentéktelenné vált, ezért mind a kormánynak, mind a parlementi ellenzéknek ideje volna észrevennie, a határon túli magyarság erősítésének egyedüli alternatívája a kettős állampolgárság intézményének megteremtése maradt. A jelenlegi kormány határon túli magyar politikája kimerül az önfeladásban. A kabinet politizálásában sem koncepció, sem következetesség, sem valódi együttérzés nem fedezhető fel. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilatkozata
