Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. december 200 éves a marosvásárhelyi Teleki Téka Máramarosszigeten megnyílt a magyar iskola! Szinte hihetetlen, de igaz, hogy 2002. szeptember 15-én Máramarosszigeten megnyitotta kapuit a magyar iskola. Boldog nap volt ez az itteni magyarok számára, hiszen előtte negyvenhét évig nem volt önálló magyar iskola ebben a városban. Nem engedte a román hatalom. Pedig a közel negyvenezer lakosú városban tízezren magyar ajkúak. Ez a Tisza-parti kisváros nemcsak a sókereskedéséről volt híres egykor Európa szerte. Ismertségéhez hozzájárultak a művészetek, az irodalom, a kultúra terjesztői is. Itt született Leöwey Klára, Hollósy Simon, és itt tanított a századforduló évében Juhász Gyula. Valamennyen jócskán öregbítették Máramarossziget hírét. Ma már büszkén mesélik az itt élő magyarok, hogy a Romániában bekövetkezett változások után létrehozhatták a Leöwey Klára Református Nőszövetséget, kicsit később megalakíthatták a Hollósy Simon Művelődési Egyletet. A rendkívül szerény egylet otthona egy régi, ízléses polgári házban van, nem messze a városköponttól. Itt tartják összejöveteleiket az egylet tagjai és itt van a gyakorlóterme a nagy hírű, harminctagú vegyeskórusnak. Ennek keretében gyakorolhatják a helybeli magyarok anyanyelvűket, ápolhatják kultúrájukat. Évente többször is rendeznek itt író-olvasó találkozót, szórakoztató programokat, és kiállításokra is sort kerítenek. Néha összejönnek a városban élő magyarok egy-egy csendesebb beszélgetésre, vitára - sorsukról folyik ilyenkor a szó -, de tartanak itt névnapokat és egyéb ünnepségeket is. A szerény anyagi lehetőségű egylettől a ház működtetése nagy dolog. A kórus és most már a magyar iskola megnyitása is két lelkes embernek, Zahoránszky Ibolya tanárnőnek és férjének Zahoránszky Mihály alpolgármesternek köszönhető. Ok gyűjtötték egybe mindazokat az önfeláldozó magyarokat, akik lelkesen dolgoztak az egyletért, az iskoláért. Magam is elcsodálkoztam amikor arról értesültem, hogy szeptember 15- én megkezdődhetett a magyar iskolában a tanítás. Szinte a csodával határos módon, hiszen augusztus végén, ottj értünkkor, romokat láttunk és nagyon szép elképzeléseket hallhattunk. Hol fogják elhelyezni a gyerkeket, milyen tantermek lesznek. Kétkedve hallgattuk a terveket a kibontott falak között, téglákon, aládúcolt lépcsőkön járkálva. A pénz sem volt együtt a felújításhoz. Az épület, amelyet a magyar iskola megkapott, a főtér mögött áll, egy hihetetlenül nagy, vadonatúj ortodox templom szomszédságában. A két épület közötti különbség szinte kihívó, de a lényeg nem a külsőségekben van: nekünk ez kis „hadállás” is sokat jelent. Köszönet érte mindazoknak, akik adománnyal, munkával segítették. Nyíregyházán például országos gyűjtést hirdettek tankönyvekre, tanszerekre, szemléltetőeszközökre, táblákra, és még ki tudja mi mindenre. Ottlétünkkor még mindig hiányzott vagy hat tábla, legalább egy számítógép, faxpapír stb. Végülis az összefogás meghozta az eredményt és az épület felső szintjén - az alsó szint romokban - háromszáz gyermek megkezdhette a tanévet a kilenc elkészült tanteremben. Tatai Miklós igazgató bizakodó. Hiszi, hogy további összefogással hamarosan az alsó szinten is fogadhatják a tanulókat. Mint mondja, jelentkezők bőven vannak, a környező kisebb településekről is jönnek a tanulók. Tanárokat is könnyű volt szerezni, mivel többen várták már a magyar iskola megnyitását. Az iskola, mint a magyar szellemi központ fellegvára sok diákot és tanárt azért is vonzott - ahogyan hallom - mert hiába csillog, villog melletük a monumentális ortodox templom, mégis a kúria jellegű iskola tágas belső tereivel, termeivel, gyönyörű századfordulós cserépkályháival szebb látvány. Nem is beszélve arról, hogy az iskola ablakain kitekintve elénk tárulnak a távolban is méltóságot, erőt adó havasok. Reméljük, hogy az egyelőre nehéz körülmények között működő magyar iskola sok, a szülőföldjét, a Kárpát-medencét szerető, anyanyelvét megtartó, igaz magyarokat nevel majd. Novák Mária „ A tudományoknak nemzetemben és hazámban előmozdításokra „ - egyebek mellett e szavak kíséretében bocsátotta az olvasni és mővelődni vágyók rendelkezésére gróf széki Teleki Sámuel 1802-ben marosvásárhelyi könyvtárát, a későbbi Teleki Tékát, amelyet a nemzet első közkönyvtáraként tartanak számon. (A Széchényi család könyvtárából alapított, tizenötezer könyvből és kétezer kéziratból álló győjtemény, az Országos Széccényi Könyvtár 1803-ban nyílt meg a pesti pálos kolostor épületében) Idén, a Bolyaiak dicséretének szentelt esztendőben (Bolyai év) emlékeznek meg az első magyar közkönyvtár, a marosvásárhelyi Teleki Téka kétszáz éves alapításáról is. Közel kétszázezer kötetével e könyvtár az elmúlt századok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb gyűjtőhelye, enciklopédikus tudománytár, bibliofil ritkaságok őrzője. Ma Teleki-Bolyai Könyvtárnak nevezik, hiszen két nagyobb könyvgyűjtemény, a negyvenezer kötetes Teleki Téka és a nyolcvanezer könyvet számláló Bolyai Könyvtár képezik az állomány törzsanyagát. Teleki Sámuelben, korának egyik legképzettebb bibliofiljében bázeli, párizsi, utrechti és leideni egyetemi évei alatt, ahol neves tudósok előadásait hallgatja, érik meg a könyvtárA könyvnek, a könyvtárnak ilyen világraszóló ünnepsége soha nem volt Marosvásárhelyen, mint 2002. október 11-12-én, amikor fennállásának bicentenáriumát ünnepelte a világhírű Teleki Téka. Erre az évfordulóra a könyvtáralapító gróf Széki Teleki Sámuel mintegy 70 leszármazottja érkezett az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Nyugat-Európából, Magyarországról, Erdély városaiból. Ilyen nagyszámú jeles külföldi vendég ritkán járt a két Bolyai és Bodor Péter városában. Érthető, hogy a magyar és román üdvözlőbeszédeket, az előadások sűrített változatát angol és német nyelvre is lefordították. Gróf Széki Teleki Sámuel erdélyi főúr, tudós kancellár 250 évvel ezelőtt, alig 19 évesen kezdte el a könyvek rendszeres gyűjtését. Európa 25 városából szerezte be a könyvritkaságokat, ősnyomtatványokat, pontosan 200 évvel ezelőtt mintegy 30.000 kötettel nyitotta meg híres bibliotékáját. A jubileumi ünnepség egyértelműen jelezte Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság alapítójának 200 évvel ezelőtt megfogalmazott jóslatának beteljesülését: „Ennek az Urnák emlékezete keményebb oszlopra leszen mettzve a Haza számára szentelt pompás Könyv-Tárba: mint a Herczeg Eszterházié, a híres Heydn ékesenn hangzó Nótájába.” Az évforduló egyben azt is jelezte, hogy feleslegesek azok az aggodalmak, amelyek a Guttenberg galaxis végét, a könyvek látványos kiszorulását vetítik előre. Soha ennyi érdeklődő nem vett részt a Könyv ünnepén! Ahogyan a maros megyei könyvtár igazgatója jelezte: Teleki Sámuel könyvtárkatalógusait akár régi „intemet”-nek is tekinthetjük. Dr. Deé Nagy Anikó tudományos főkutató, a Teleki Alapítvány elnöke időutazásra hívta a közönséget. Amikor a Teleki Téka megnyitotta kapuit, a sáros, poros mezővárosnak mindössze 6-7000 lakója volt, a főtér inkább hasonlított geológiai képződményhez, mint városi térhez. (Ismeretes a korabeli báli meghívó szövege is: „Bál lészen, ha sár nem lészen.” Markos legények a kisasszonyokat a főtér egyik feléből a másikba csebrekben fuvarozták át.) Két évszázaddal ezelőtt, amikor Teleki Sámuel Marosvásárhelyt választotta könyvtára székhelyéül, csak néhány jelentősebb épület volt a főtéren: a Toldalagi-Rhédey kastély, az 1554-ben emelt Köpeczi-féle ház. Jó volt hallani a bázeli Teleki Téka Alapítvány kuratóriumi elnökének Marc Sieber úrnak a köszöntőjét és vallomását: nemcsak Európában, a világ minden részén tudnak a 66 ősnyomtatványt, több unikumot - köztük Balassi Bálint istenes verseit, Apáczai Csere János Magyar logikátskáját - a alapítás gondolata. Ekkor dolgozza ki gyűjtési tervét és építi ki beszerzési hálózatát. Bécsi tartózkodása idején, ahol Erdély al-, majd főkancellárjaként dolgozott, a kontinens huszonöt városából szerzi be könyvtára értékes darabjait. A nagy francia enciklopédia két kiadása mellett megvásárolja a legnagyobb szaklexikonokat és beszerzi az európai tudományos társaságok és akadémiák közlönyeit. Ezzel egy időben gyűjti az ókori világ művészeti hagyatékát is, metszeteket és rézkarcokat. Kedvelte az illusztrált kiadványokat, különösen a Holbein, Rubens és Dürer rajzaival, metszeteivel szemléltetett, díszített köteteket. Bibliofil ritkaságokat is vásárolt. Könyvtárának kincsei közé tartozik többek között 52 ősnyomtatvány, számos első kiadású könyv, amelyeket régi korok híres nyomdászmesterei állítottak elő. Különös gonddal válogatta a görög és latin klasszikusok legteljesebb és legjobb kivitelű munkáit. A Téka értékes részét képezi Teleki Sámuel feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának kétezer kötetes magyar nyelvű gyűjteménye. A Bolyaiak nevét viselő könyvtár (nyolcvanezer kötet), az 1557-ben létesült marosvásárhelyi Református Kollégium több évszázados gyűjteménye. Ezt 1955-ben költöztették a Téhatodik magyar nyelvemléket, a Marosvásárhelyi sorokat őrző „bibliotheca”-ról. Dr. Tónk Sándor történész, a Teleki Téka egykori munkatársa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora jogos büszkeséggel nyugtázta: szinte bizonyos, hogy a vásárhelyiek szívéhez talán a kancellár emléke áll legközelebb. Nincs a 18-19. század marosvásárhelyi művelődéstörténetének olyan szakasza, ahol ne lenne rendhagyóan jelen a nagymúltú Teleki család. A rektor arról is szólt, hogy Erdélyben ma már alig vagy egyáltalán nem találunk magyar levéltárost. Azok - az erdélyi magyarok és szászok - szorultak ki a könyvtárakból, levéltárakból, akiknek ősei könyvtárakat építettek. Spielmann Mihály, a Teleki Téka jelenlegi vezető főkönyvtárosa Milyen jövőt szánunk a Tékának? című előadásában a könyvtári adatbázis létrehozását nevezte korparancsnak. Most, amikor a számítógép tarol, a könyvtárnak, a könyvtáraknak is be kell szállniuk a virtuális világba. A mintegy hetven Teleki-leszármazott továbbra is vállalta az erdélyi magyar művelődés erkölcsi és anyagi támogatását. A népes csoport ellátogatott a tudós kancellár szülőföldjére, Sáromberkére és Gemyeszegre. A houstoni Chemical Market Associated Társaság vezető közgazdásza, Teleki Árvéd büszkén mondotta: „Telekinek lenni többet is, kevesebbet is jelent, mint mások gondolják. A Telekiek közül mindenki mindent elvesztett, de azért jól megálltuk a helyünket a világban. A Teleki család mindig demokratikus volt. A Teleki név minden grófi cím nélkül is nagyon jó név...” A sokaságban ott láttam a Hollandiában élő Teleki Kálmánt, akivel nemrég a Duna Tévé számára készítettem műsort az erdélyi arisztokrata családok helytállásáról. Köztudomású, hogy a sáromberki Telekiek Kanadába mentek, ott, vagy Amerika más részeiben ma is rendszeresen találkoznak. Mellettem az egyik idős Teleki-leszármazott szerényen megjegyezte: azért jött haza Argentínából, hogy újra láthassa álmai könyvtárát, a Teleki Tékát. Bár nagyon sok Teleki-leszármazott már alig beszél magyarul, fontosnak tartják, hogy „a magyar dolgokban részt vegyenek”. A 200. évfordulóra jelent meg a Teleki Téka Emlékkönyv, amely páratlan gazdagságával minden bizonnyal kézikönyv lesz, kutatók, olvasók sokasága fogja tanulmányozni a nagy-nagy hozzáértéssel és tudományos igénnyel megírt dolgozatokat. A Teleki Téka alapítási dokumentumai, az épület egykori tervrajzai közül jónéhányat először mutattak be a nagyközönségnek. A mecénás főurat is megismerhettük, aki iskolákat támogatott, akinek kába, és 1962-ben egyesítik a két könyvtár állományát. A Teleki-Bolyai könyvtár ritkaságai közül a legrégibb a 14. században pergamen lapokra másolt latin nyelvű Biblia, a Koncz-kódex, amely a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák néven ismertté vált hatodik magyar nyelvemléket is tartalmazza, a könyv szélére magyar nyelven írt 55 szót. A gyűjteményben találjuk a legkorábbi magyar nyelvű orvosi könyv, az Ars Medica 16. századi kéziratát, Lencsés György munkáját, amely a magyar orvosi szakdöntő szerepe volt a sáromberki református templom felépítésében. A négy szakcsoportban zajló tudományos ülésszak vezetői között ott láthattuk Benkő Samu akadémikust, művelődéstörténészt, Bolyai János munkásságának egyik legjobb ismerőjét, Monoki Istvánt, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóját. A Teleki család levéltári anyagát három helyen őrzik; szerencsére jó részét magában a Teleki Tékában. A nagyközönség újra láthatta Teleki Sámuel Várad-Olasziban írt végrendeletét: „Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett és ezután is, amíg élek, Isten segedelmével szerzendő Könyveimet ... hagyom és legálom mint Házam és Famíliámbeli örökös Fidei Comissumot maradékimnak és Successoraimnak gondviselések és jótállások alatt a tudományoknak Nemzetemben s Hazámban előmozdításokra: kötelességekben tévén Maradékimnak és Successoraimnak: hogy azokat és azoknak editióit szám és catalogusok szerint, nevezett M. Vásárhelyi Házamnál avégre készített épületben, az én Nevem alatt tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek...” Az évfordulón az is elhangzott: a páratlan gyűjtemény birtokjoga máig rendezetlen. A Teleki Téka 1974-ig önálló intézményként működött, Ceausescu szömydiktatúrája egyszerűen a Maros megyei könyvtár egyik alegységévé degradálta. Áz 1989. évi rendszerváltást követően hiába próbálkoztak az alapító végrendeletnek érvényt szerezni, minden próbálkozás zátonyra futott. Történt mindez akkor is, amikor a hatalom egyre kevesebb pénzt juttatott az épület restaurálására, a könyvek őrzésére. A nyugaton élő Telekiek nem kis anyagi áldozattal vállalták a restaurálással járó tetemes költségeket. Tónk Sándor történész joggal hangsúlyozta: „... az erdélyi tudományosság megmaradt gyűjteményei, tárházai, levéltárak, könyvtárak, néprajzi gyűjtemények lassan idegen kezekbe kerültek át, az intézményekből, amelyeket ezeket őrzik, kiszorultak a magyar szekemberek. Egykori városi, családi levéltárainkat olyanok kezelik, akik nem ismerik a nyelvünket, akik számára ezek a gyűjtemények és oklevelek idegenek. Annyit szeretnénk, ha ezeknek a gyűjteményeknek az őrzésében, gondozásában, feldolgozásában mi is részt vállalhatnánk.” Csak remélni lehet, hogy Teleki Sámuel végrendeletének megfelelően a ma 210.000 kötetet számláló könyvtár visszakerül a város, Marosvásárhely gondozásába, újra önálló intézményként szolgálhatja a hazai és egyetemes tudományos életet. Tófalvi Zoltán nyelv kialakulását alapozta meg. Itt őrzik Bőd Péter műveinek eredeti példányait, valamint Bolyai Farkas és fia, János húszezer oldalnyi eredeti kéziratos hagyatékát, köztük a nevezetes temesvári levelet, amelyben Bolyai János közli apjával a nem euklideszi geometria megalkotását: „...a semmiből egy új, más világot teremtettem...” A számos idegen nyelvű ősnyomtatvány mellett magyar nyelvű ritkaságok is bőséggel lelhetők fel, köztük Apáczai Csere János Magyar logikátska című munkája, az első magyar nyelven írt logika tankönyv. Itt őrzik Balassi Bálint Istenes Énekeinek fennmaradt egyetlen csonka példányát, s még másfélezer 1712 előtt kiadott magyar nyelvű könyvet. Különösen gazdag értéket képvisel a Téka Biblia-gyűjteménye, köztük az a kivételes szépségű, 1519-ben Bázelben nyomtatott Szentírás, amelyet Rotterdami Erasmus gondozott. Érdekességként kell itt megemlítenünk azt a gyulafehérvári fejedelmi nyomdából származó, 1648-as kiadású Bibliát, amelyet az erdélyi fejedelem romány nyelven jelentetett meg. Az első magyar közkönyvtár ma is aktív. Olvasóterme nyitva áll az érdeklődők előtt, könyvritkaságai szakvezetők irányításával bármikor megtekinthetők. Paizs Tibor Az első magyar közkönyvtár
