Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
2002. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Íme, kiáltok! Beszélgetés dr. Für Lajos történésszel- Frissen megjelent, égetően időszerű kérdéseket elemző, remek tanulmányköteted* zárófejezetében kimondod a dermesztő szentenciát: Népesedésünk kritikus szakaszába lépett, a magyarság léte forog kockán a Kárpát-medencében. A végromlás fenyegető veszélyének okai, gondolom, nem pusztán emberi gyarlóságainkban rejlenek, hanem legalább annyira a letűnt század förtelmes gyűlölködéseiben is.- A 20. század nemcsak a világháborúkkal és más szörnyűségekkel okozott gyökeres változásokat a Kárpátmedence népesedésének összetételében, hanem mindenekelőtt azzal, hogy pokoli kavalkádjaiban mára nyolc felé szakíttatott a magyarság.- Idézzük fel azokat a fontosabb történelmi eseményeket, amelyek nélkül nem érthetnénk meg a magyarság népesedésének mai katasztrofális helyzetét! Kezdjük a legelején!- Elfogadható történetírói becslések szerint a honfoglaló magyarok száma 400-500 ezer lehetett, az itt talált népességé pedig 200 ezer. Ez azt jelenti, hogy induláskor a Kárpát-medence népességének kétharmada magyar volt és egyharmada volt nem magyar. Ez az arány, az itt talált néptöredékek beolvadásával - ami alól csak az egy tömbben élő morvaszlávok képeztek kivételt - tovább módosult a magyarok javára, jóllehet a 12-13. században már megindult a románok és a ruszinok lassú beszivárgása a Kárpátokba. Az Árpád-házi királyok uralkodásának a végére a magyarság részaránya a népességen belül körülbelül 70 százalékra emelkedett. A kunok, jászok befogadásával és beolvadásukkal, a nyugatról érkezett latinusok (vallonok, franciák, itáliai olaszok...), illetve az ide vetődött lengyelek, csehek felszívódásával a magyarság részaránya a Kárpátmedencében az 1500-as évek elejére - vagyis a mohácsi csata előtti évekre - már 80 százalékra emelkedett. A magyarok körülbelül három millióan voltak, a nem magyarok pedig 700-800 ezren: románok, szlovákok, ruszinok, erdélyi és szepességi németek (szászok), kevés szerb és valamennyi horvát. Horvát-Szlavón országot nem szokták ideszámítani. Erre jött rá azután a török világ, amely drasztikusan megváltoztatta az itt élő etnikumok részarányát azon egyszerű oknál fogva, hogy az oszmán hadak az ország középső - a középkor folyamán szímagyar - területét tudták elfoglalni. Amibe beleesett a Dunántúl nagy része, a Nagyalföld, az északi dombvidék, föl Egerig, keleten Nagyvárad, Lippa, Krassó-Szörény vármegye. Amíg a 15. század végén az 1500- as évek elején az ország népességének 80 százaléka volt magyar, addig a 18. század elején csupán 50 százalék. Akkor körülbelül hárommillió, most már csak kétmillió volt a magyar. Az elnéptelenedett területeket a 18. század folyamán benépesítették. Részben az országban lévő népfölöslegből, részben külső - sváb, román, szerb, ruszin - beköltözésekkel. A betelepítések miatt az 1780-as évek végére a népességen belül immár 40 százalékra csökkent a magyarok részaránya és 60 százalékra nőtt a nem magyaroké.-A 19. század mintha kegyesebb lett volna hozzánk...- Már a kiegyezés előtt újra megindult a magyar népesség erőteljesebb gyarapodása. Részben azért, mert - mint jeleztük - a természetes népszaporulat nálunk magasabb volt, mint a többi népnél, részben pedig elkezdődött egy óriási asszimilációs folyamat. De az az asszmilálódó tömeg, amely a 19. század második felében nyelvében magyarrá lett, magyarnak vallotta magát, nem a románokból, nem a szerbekből, nem a szlovákokból és ruszinokból verbuválódott, hanem legnagyobb részt a zsidókból és a németekből. Ugyanis a 19. században rengeteg zsidó költözött be Magyarországra. Attól kezdve, hogy Lengyelországot a 18. században három részre osztották és a galíciai rész a monarchiához került, a galíciai zsidók óriási tömegekben érkeztek Magyaroszág területére. És mivel magyar anyanyelvűeknek, magyar nemzetiségűknek vallották magukat, legalább 600-700 ezerrel gyarapították a magyarságot. A Kolozsváron, Kassán, Pozsonyban. Budán és a többi városokban élő jelentős számú városi német polgárság is elmagyarosodott.- így érkezünk el 1910-hez, a Kárpát-medence egészére kiterjedő utolsó népszámláláshoz.- Amikorra a magyarok részaránya a 40 százalékról majdnem 55 százalékra emelkedett, azaz újra többséget alkotott. Az ország húszmilliós népességéből (Horvát-Szlavón ország nélkül 18,5 millió) 10,1 millió vallotta magát magyarnak.- Erre jött Trianon.- A máig ható tragédia. A magyarság legdraszúkusabb számbeli csökkenését a Kárpát-medencében a leszakított nemzettestek körében szenvedte el, részben azáltal, hogy náluk is jelentősen visszaesett a természetes népszaporulat, részben pedig azért, mert nagyon sokan elmenekültek a kisebbségi sors elől. Körülbelül 400-500 ezer magyar jött át Magyarországra Erdélyből, Fevidékről, Délvidékről. És a második világháború után megismétlődött a menekülés, ami miatt mindösszesen hétszázezres vándorlási vesztesége lett az utódállamokbeli magyarságnak. A menekülések harmadik hulláma a vendégmunkás mozgalommal kezdődött el a Délvidéken, ahonnan valamivel később átterjedt az erdélyi magyarokra is. Tízezrek menekültek hozzánk, vagy mentek világgá a délvidéki magyarok közül. Mindezek okán legalább 100- 200 ezer lélekkel fogyott csak a 80-as 90-es években a határon túli magyarok lélekszáma.- Milyen mértékben szól(t) bele a magyar népesség fogyásába a hatvanas-hetvenes évektől megindult erőtelejs asszimiláció az utódállamokban?- Nagyon súlyosan. Ami egybek közt a vegyes házasságok magas számában is lemérhető. A két háború között még mindenütt alacsony volt a vegyes házasságok száma, a megkötött frigyek alig öt-hat százaléka. A második világháborút követő évtizedekben azonban a Felvidéken és a Délvidéken előbb 10-15, majd 20 százalékra szökött fel a vegyes házasságkötések aránya. Erdélyben sokáig 10-15 százalék maradt. Egy idő óta azonban a románmagyar és más magyar vegyes házasságok hányada ott is 20 százalék körül mozog. Felvidéken és Délvidéken lassan eléri a 30 százalékot. Hasonló a helyzet Kárpátalján, bár erre nincsenek statisztikai adatok. Nem kétséges, hogy a vegyes házasságkötések jelentik az asszimiláció legbiztosabb útját. Ezerkilencszázhúszban 3,35 millió magyar került kisebbségi sorba. A 90- es évek elején végzett népszámlálási adatok szerint a kisebbségi magyarok lélekszáma 2 millió 650 ezer volt. Hetven év alatt (1920-1990) 700 ezerrel fogyott a magyarok lélekszáma az utódállamokban. Ugyanennyi elmenekült.- Idehaza jobb a helyzet, mint a környező országokban?- Semmivel se biztatóbb a helyzet itthon se. 1981 óta folyamatosan fogyunk. Ráadásul épp most lép a reprodukció korába az a nemzedék, amely a nyolcvanas években fogyatkozni kezdett. Számításaim szerint a határon túli magyarok lélekszáma ma talán 2,6 millió. Magyarországé bő tízmillió. Ebből legalább hat-hétszázezer cigány, 400- 500 ezerre tehető a németek, szlovákok, szerbek, horvátok, sokácok, bunyevácok, románok, bolgárok, lengyelek lélekszáma. Kalkulációim szerint Magyaroszágon a nem magyarok lélekszáma 1 millió 100 ezer. A magyaroké pedig 8 milló 900 ezer. Ha ehhez hozzáadjuk a határon túliak számát, összesen 11 millió 500 ezer magyar él a Kárpát-medencében. Emlékezzünk csak: 1910- ben 10,1 millió volt a magyar. Közel száz év alatt mindössze 14-15 százalékkal nőtt a Kárpát-medence magyar népessége, miközben az erdélyi románoké 2,8 millióról 5,7 millióra, kétszeresére, a szlovákoké 1,7 miihóról 4,5 millióra, majdnem háromszorosára, a ruszinoké közel 400 ezerről majdnem egy millióra, csaknem háromszorosára, a 400 ezer alatti délvidéki szerbeké 1,2 millióra, több mint háromszorosára emelkedett. De kétszeresére nőtt a horvátok és a szlovének lélekszáma is. Aminek az lett a következménye, hogy az arányok a Kárpát-medencében ismét gyökeresen megváltoztak. Keményen a mi rovásunkra, az itt élő nem magyarok javára. A magyarok etnikai súlya a Kárpát-medencében olyan mély pontra süllyedt, amilyenen soha se volt a történelem során. Beleértve a honfoglalást és a török világ szörnyű pusztításait is.- A hihetetlen pusztulás nem anynyira a természet dolga volt, inkább a politika számlájára írható. A hatalmas betelepítésekre gondolok.- Valóban, Erdélybe óriási román tömegek jöttek be, s érkeznek ma is folyamatosan. A helyzet drámai. A magyarság fogyása több, mint aggasztó méreteket öltött. Ha nem leszünk képesek változtatni rajta, kiszámíthatjuk a magyarok végső pusztulásának akár az időpontját is. Nemcsak a kisebbségiekét, hanem az anyaországiakét is. Egyesek - nem kis kárörömmel - máris azt jósolják, hogy 2050-re 6-6,5 millió lesz az ország népessége, amiből legfeljebb 3 millió a magyar. Népesedésünk nagyjából máris a kritikus tömeg stádiumában van, legalábbis nagyon közeledünk hozzá. Magyarországon ma 1,4 gyermek jut egy termékeny korú nőre (17-49 év). Ahhoz, hogy a magyar népesség ezen a szinten maradjon, 2,1-2,2 gyermekre lenne szükség. Még rosszabb a helyzet a Vajdaságban, ahol a nyolcvanas években voltak olyan esztendők, amikor 6.400 embert kísértek ki a temetőkbe, és mindössze 3.400 gyermek született. Majdnem kétszer annyian haltak meg, mint ahányan születtek. Könyvem utolsó fejezetében magam is a lenni vagy nem lenni hamleti kérdésen töprengtem. Ennyi szomorú tényadat birtokában óhatatlanul a nemzethalál víziója tör fel a féltő lelkiismeretből, és kétségbeesésemben, ezt tettem magam is, a törökverő hadvezér unokáját, a költő Zrínyi Miklóst idéztem: „íme kiáltok, íme üvöltök, hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz.”-Mit lehetne tenni?Mi az, ami mindenekelőtt a kisebbségi magyarokat megtarthatná? Mert ők vannak a legnagyobb veszélyben.- Végiggondoltam sok mindent, mindenekelőtt az autonómia ügyét. Nem fogják megadni. De ha megadnák is, nem sokat segítene. Mert az autonómia is csak egy kis rész az államhatalom egészén belül. A kisebbség még a demokráciákban sem juthat olyan hatalomra, amilyenre a többség, mert a demokrácia alapelve szerint minden kormány a többség akaratát testesíti meg, a kisebbség pedig mindig alul marad. Mit értek el eddig a kisebbségi magyar politikusok? Kényes kérdésekben semmit. Szerepük szinte látszatszerep. A magyar-magyar kapcsolatokkal sok mindenben segíthetünk a határon túli nemzettestvéreinknek, de bármennyire jól jönnek is ezek az injekciók, azok bizony csak amolyan gyorssegélyek. A kérdést alapvetően nem oldják meg. Ehhez valamilyen módon egyesíteni kell a nemzetet. Nem úgy, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr gondolja,, hogy tudniillik egyesítjük a nemzetet határmódosítás nélkül. Határmódosítás nélkül sok mindent lehet csinálni a nemzettel, de egyet biztosan nem - egyesíteni. Ha ugyanis épp a határok szabdalták szét a nemzet testét, hogyan tudnánk akkor azok módosítása nélkül egyesíteni a részeket? Sehogy! Cáfolhatatlan tény, hogy a Versailles-i békerendszer összeomlott. Közép- és Kelet-Európábán ma már semmi sincs úgy, ahogy Trianonban és a párizsi békekötésekben rögzítették. Egyetlen kivétel van csupán: a körbevagdosott Magyarország. Itt semmi nem változott. Ha meg kívánjuk tartani a mára már alaposan összezsugorodott magyar kisebbséget, és ha meg akarjuk őrizni magunkat ebben a csonka országban, gyökeres határmódosításokat kell kiharcolni. Nincs más választásunk. Minden energiát arra kell összpontosítani, arról kell meggyőzni minden élő magyart, kiki hasson oda, hogy ez az igazságosjogos cél valóra váljon. Nem csüggedhetünk és nem mondhatunk le róla, még ha ennek most nincs is semmilyen ralitása! Én nem hiszek abban, hogy az Európai Unió, az egységesült Európa gyökeresen megváltoztatja a határokon kívül sínylődő magyar kisebbségek helyzetét. Ugyanolyan többségi hatalom alatt fognak élni akkor is, mint most, és ugyanolyan fölmorzsoló politikát fognak velük szemben alkalmazni, mint eddig. Az ilyen várakozás illúzió, délibáb, semmi több. Észak-írországban - a modem világ legrégibb demokráciájában - ölik egymást az írek meg az angolok. Látjuk, mi történik Spanyolországban is a baszkokkal... Nincs más megoldás, mint az etnikai viszonyoknak valamennyire is megfelelő igazságos határok meghúzása. Nem érdekelnek a csaholok! Nem érdekel, hogy mit mondanak itthon, és mit mondanak odaát a magyargyűlölők. Ki kell mondani, hogy ez így nem maradhat, mert ha így marad, belepusztulunk.- Önként adódik a záró kérdés: létezik-e történeti jog? Ha igen, kik és hogyan érvényesíthetik?-A történeti jog fontos létező, használhatójogi alap, azt ébren kell tartani, de annak az érvényesítését mindig a helyi és a nagyhatalmi erőviszonyok, a „csillagállások” döntik el. Érvényességi körét azok szabják meg, akiknek módjukban áll diktálni, akiknek a kezében van az erő, a hatalom. Nagyon is jól tudom, hogy most hiába kiáltjuk világgá: minden amellett szól, hogy nekünk jogunk van azoknak a területeknek a jókora részére, amiket elraboltak tőlünk, ha ehhez nincs megfelelő nemzetközi konstelláció. De a történelemben mindig voltak, ezért jöhetnek is teljesen váratlan fordulatok, amelyekre ha nem készülünk föl, ha nem ragadjuk meg a kibontakozó vagy kicsikarható lehetőséget, akkor elszalasztunk egy olyan kedvező alkalmat, ami ki tudja mikor áll elő ismét. 1920-ban Apponyi gróf híres párizsi beszédében azt mondta: Ha azt a béketervet kell aláírnia Magyarországnak, amit ők ott kiagyaltak, akkor az országot olyan kérdés elé állítják, hogy öngyilkosnak kell-e lennie, nehogy megöljék? Mi is itt tartunk most, választanunk kell. Hagyjuk-e, hogy apránként megöldössenek bennünket, vagy öngyilkosok legyünk, úgy pusztuljunk el?... De nem elpusztulni, hanem megmaradni kell. A méltóságteljes élethez nemcsak az egyénnek, hanem minden nemzetnek joga van! Aniszi Kálmán *Für Lajos: Magyar sors a Kárpát-medencében (Népesedésünk évszázadai, 896- 2000.), Kairos Kiadó, Budapest, 2002. /---------------------------------------------------------------------------------------------------\ Álmok álmodói A magyar szellem története sokkal jelentősebb, mint gondolnánk. A transzformátor, a karburátor, a villanymozdony, a nem-euklidészi geometria, a C-vitamin, a holográf, a televízió, a radarcsillagászat, a volframszálú és kriptontöltésű villanyégő, a golyóstoll, a Rubik-kocka, a torziós inga, a BASIC nyelv, a radioaktív nyomjelzés, az atomreaktor, a szuperszonikus repülés, a kompjuter megalkotásának gondolata mind-mind magyar elméből pattant ki. A Millenáris Parkban létesített Millenáris Kiállítócsamokban 2001. december 17-én megnyílt a Millenium tiszteletére rendezett Álmok álmodói - Világraszóló magyarok címet viselő eddigi legnagyobb tudomány-, technika- és művelődéstörténeti kiállítás. Ez a gyűjtemény kísérletet tesz arra, hogy mindenki számára érthető módon mutassa be mindazt a szellemi kincset, amit honfitársaink az évszázadok során megalkottak, példát adva az önálló, kreatív gondolkodásra, a cselekvő életfelfogásra. Az Almok álmodói - Világraszóló magyarok című kiállítás 2002 decemberéig várja a látogatókat mindennap reggel 10-től este 9 óráig. Megtekintése kb. 1,5-2 órát vesz igénybe. A Millenáris Kiállítócsamok címe: Budapest II., Kisrókus utca 16- 20. (Megközelíthető a Moszkva tér és a Széna tér felől a Fény utcai, a Kisrókus utcai, a Lövőház utcai és a Marczibányi téri kapukon át.) Berkecz Mária ügyvezető igazgató Bencze B. György polgármester V -d
