Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. március Kossuth Amerikában (Folytatás az 1. oldalról) Kossuth és a vele elbújdosott magyar vezetőférfiak hosszabb időt töltöttek török vendégfogságban, ahonnét - a kiadásukért folyó heves osztrák diplomáciai csata meghiúsulása után - az Amerikai Egyesült Államok intervenciója szabadította ki őket. Kossuth neve akkor már nemcsak Európában, hanem Amerikában is a szabadság harcosainak hősi nimbuszát testesítette meg. Különösen nagy rokonszenvvel fordult Kossuth felé Amerika népe, előkészítve a nagy szabadsághős számára egy pálmalombos, babérkoszorús Virágvasámapot, hogy azután - tempóra mutantur! - még amerikai tartózkodásának ideje alatt megérhesse a gyorsan hervadó remények szomorú Nagypéntekjét is. 1851. szeptember 7-én az Egyesült Államok Mississippi nevű hajója várta Kossuthékat a Dardanellákban. Amikor Kossuth a csillagsávos lobogókkal díszített hajó fedélzetére ért, könnybelábadt szemekkel állott a meghatottan üdvözlő hajóskapitány és a csodálkozó matrózok előtt. P. C. Headley dr. egykorú amerikai történész feljegyzései szerint Long hajóskapitányt elnémították a meghatódás izgalmai és csak annyit mondott: „Sir, You are welcome... Sir, You...” „Uram, üdvözlöm Önt... Uram, Ön...” - és nem folytathatta tovább, mert szavai sírásba fulladtak. Majd háromszoros „éljen”-t kiáltott matrózaival együtt Kossuthra és a magyar emigránsokra. Kossuthot egész útján, mindenfelé a nép lelkesedése és a kormányok diplomatikus mosolya kisérte Amerika felé. Kossuth szeretett volna Franciaországban partra szállani, de a francia kormány - a francia nép rajongó lelkesedése ellenére - erre nem adott engedélyt. Csak nemrég derült ki, hogy Bonaparte Napóleon Lajosnak, a decemberi államcsíny óta Franciaország császárának féltékenyéségén kívül mi volt az oka a francia hatóságok feltűnő elzárkózásának. Nem kisebb ember, mint Edouard Herriot talált adatokat arra nézve, hogy ebben az időben a császári titkosrendőrség azt a riasztó hírt - természetesen nevetséges kombinációt - röpítette széjjel az országban, hogy a Yersey szigetén bebörtönzött Victor Hugó költő forradalmat készít elő s félelmes hadseregének Kossuth Lajos lesz a vezére... Gibraltárnál Kossuth családjával és néhány barátjával átszállt a Mississippiről a Madrid nevű gőzösre, hogy azon Angliába menjen rövid tartózkodásra: kíséretének nagy része pedig folytatta útját a tengerentúlra. 1851. október 23-án ért Kossuthék hajója partot Angliában, ahol nagy ünnepélyességgel fogadták őket. Kossuth angliai útja valóságos diadalút volt; angol nyelven elmondott beszédei, klasszikus példái és idézetei mindenütt bámulatba ejtették hallgatóságát. Az angol nép ekkor Kossuth daliás, mégis megtörtnek látszó alakján keresztül mély részvéttel tekintett Európa egén elborult gyászos magyar sorsra! November 22-én alkonyattájt hagyta el Anglia ködös partjait a Humboldt nevű gőzös, amit már türelmetlen lelkesedéssel várt az „új világ” népe a túlsó partokon. New York város tanácsa már előzőleg elhatározta, hogy a város - polgármesterével az élén - Kossuthot és társait meleg vendégszeretetébe fogadja és a nagy férfiúhoz méltó fogadtatásban részesíti. Úgy is történt! Amerika népe lelkesen köszönti A SZABADSÁGHŐST A Humboldt gőzös 1851. december 3- án a Staten Island előtt vetett horgonyt. New York tanácsának nevében s Kingsland polgármester levelével Doan dr. tanácsos várakozott reá, akinek szigeti otthonában Kossuth két napi pihenőt tartott. A sziget lakói között tűzként terjedt el Kossuth megérkezésének híre s a Doan-hajlékhoz özönlő, újjongó nép köszöntötte a magyar szabadsághőst, mint Washington megtestesült szellemét. 5-ike a küldöttségjárások napja vöt. 6-án megjelentek New York város előkelőségei, akikkel Kossuth az egybesereglett nép lelkes tüntetése és üdvözlő ágyúlövések közben szállt az amerikai és magyar lobogókkal díszített Vanderbilt gőzösre, melyen a zenekar játéka után Gardiner ezredes fogadta. A hajón folytatódott az ünneplés. Kossuthot annyira áthatotta mindaz, amit látott, hogy a hajón szervírozott reggelijét képtelen volt elkölteni. Staten Islandtól Castel Gardenig minden hajó ágyúlövésekkel üdvözölte a Vanderbilt gőzöst, mely a parton álló néptömeg üdvrivalgása, katonák sortüze és harangzúgás közben kötött ki. Kossuth bársonykabátos díszmagyarban állott a nép elé, amikor New York polgármestere üdvözölte. A polgármester biztosította Kossuthot a nagy kiterjedésű köztársaság megértő szeretetéről, hangsúlyozva, hogy a népjogokért való harcát s küzdelmeit a legnagyobb figyelemmel kisérték. Mint a magyar függetlenség képviselőjét, az emberi haladás bajnokát és a világszabadság harcosát mutatta be Kossuthot a népnek. Kossuth szavai ekkor rázták meg először az amerikai nép lelkét; ekkor hívta fel nyíltan először az Egyesült Államokat arra, hogy a letiport Magyarország mellett tettlegesen foglaljanak állást. Megköszönte Amerika népének a száműzetésből való kiszabadítását; tolmácsolta Nagy-Britannia üdvözletét; kifejezte reményét, hogy Amerika, az ifjú óriás átnyújtja a hullámokon hatalmas karját, hogy azt, mint testvérjobbot megragadhassák Európa elnyomott nemzetei. Csak egy-két mondatot ragadok ki hatalmas beszédéből: „Hazám önrendelkezési jogát követelem. Én minden nép szuverenitásának ama nagyszerű elveit vallom magaménak, hogy önállóan rendelkezzenek saját belső ügyeikben; és a legünnepélyesebben tagadom minden idegen hatalomnak mások ügyeibe való Majdnem húsz esztendeje, 1983-ban Kanadában megjelent egy könyv, amelynek sorsa enyhén szólva nem osztozott számos tisztességes, okos, színvonalas nyugati magyar kiadványéval. Sisa István The Spirit of Hungary című művéről közvetlenül megjelenése után, 1983 októberében már azt írta a torontói Krónika, hogy aki elolvasta, az „azzal a szilárd meggyőződéssel teszi le, hogy a Dunatájon a politikai alkotóerő, tudás, szorgalom és megbízhatóság a magyar népnél van”. Az első kiadást három utánnyomás követi - midez egy éven belül elfogy. Példátlan siker a tengerentúli magyar kultúra történetében. Könyvtárak, intézmények, követségek, sőt, a budapesti Eötvös kollégium is megrendelik, igen tekintélyes példány számban. Amikor pedig - már a változások idején, 1990-ben - a copyright és a kiadási jog is a szerzőre, Sisa Istvánra száll át, a kötete második kiadásban is megjelenik, az 1993-as utánnyomás után a rendelkezésre álló példányszám fele már elővételben elkel. Utoljára 1995- ben (eddig három utánnyomással) jelenik meg, az igények pedig gyakorlatilag 1983 óta folyamatosak: lásson végre napvilágot magyarul is a Magyarország szellemét, szellemiségét felmutató The Spirit of Hungary. És végre most, a Püski Kiadó jóvoltából Magyarságtükör - Nemzet határok nélkül címmel végre itt a nagy port felvert, majdhogynem világhírűnek mondható „magyarságismereti, magyarságbemutató” munka magyar kiadása. A szerző, akit műve minden várakozást felülmúló sikere folyamatos javításokra, korszerűsítésekre, bővítésekre ösztökélte, bevallottan nemzetünk önmagába vetett hitének visszaadását, történelmi hivatástudatának, méltóságának helyreállítását kívánja szolgálni ezzel a monumentális, gyönyörű kiállítású albummal. Rendhagyó előszavában ezt írja: „Régi igazság, hogy a történelem java hatása a lelkesedés, amelyet nemzetünk iránt bennünk támaszt. Ez az album fegyverként szolgálhat a Kárpát-medencében élő magyar ifjúság és nevelőik számára. Ezek öntudatát, haza- és nemzetszerebeavatkozásának jogát. Nem azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy itt boldog pihenést keressek, vagy hogy futó dicsőséget szerezzek, hanem jöttem, mint hazámnak szabadon választott vezére abban a reményben, hogy az Egyesült Államok elismerik Magyarország függetlenségi nyilatkozatát és elismertetik az egész világgal.” „Magyarország nem veszett el!” Kossuth bevonulása New York városába páratlan külsőségek között ment végbe. A fellobogózott utcákon százezrek tolongtak; a Battery-parkban katonai díszszemle volt; Kossuth hintójára minden ablakból virágeső hullott s a Brodwayen felállított diadalkapu fölött magyar zászló lengte körül ezt a feliratot; „Hungary is not lost.” (Magyarország nem veszett el!) A végeláthatatlan ünneplő tömegben ott voltak a Mississippin már megérkezett magyarok is, akiknek belső lelki örömét és megindultságát alig lehetne más érzéshez hasonlítani, mint amit az apostolok éreztek akkor, amikor a feltámadás után viszontlátták Mesterüket. Amerika egykorú és későbbi történetírói egyetértenek abban, hogy idegen országbeli embert soha sem ért oly kitüntető, meleg és ünnepélyes fogadtatás Amerikában, mint Kossuth Lajost. Charles Andrews egykorú kongresszusi képviselő ezeket úja Kossuthról egy levelében: „Soha életemben nem láttam hozzá hasonló féfiút, akinek a hangja, szavai, a tekintete annyira hatottak volna reám s oly nagy tisztelettel töltöttek volna el az ő rendkívüli lelki nagysága és jósága iránt.” December 11-én díszebéd volt az Irving-házban. Az óriási ebédlő menytetét van hivatva szolgálni, hogy részt vállalhassunk egy új szellemi honfoglalásban, mely most megindulóban van szülőhazánkban. Tekintsék ezt a művet az idegenbe szakadt, hazát igen, de szívet nem cserélt magyarság hozzájárulásának egy szebb jövő reményében.” A népünk sorsa iránt megindítóan együttérző, alapos, pontos és pazar köntösben megjelent Magyarságtükör olvastán viszonylag könnyű megválaszolni a kérdést: mi lehetett a Sisa István mű nagy nyugati sikerének titka? Egészen bizonyosan az a szemlélet, amely úgy magyarságpárti, hogy a fajtája iránti szeretet nagy beleérző képességgel tágítja ki a „népek hazája, nagyvilág”, nyugati magyarok által folyamatosan megtapasztaltan, bizony elég lanyhán figyelő tekintete elé. A nyugati magyar olvasóközönség és a viszonylag tájékozottabb és legalább annyira-amennyire érdeklődő nyugati értelmiség rádöbbenhetett - hogy ezt a fura, megcsonkított, rokontalan, távoli kis országocskát ott valahol Európa legközepén, így is lehet szemlélni, ilyen tükörben is lehet láttatni. Mert nemzetpropagandánk időtlen idők óta enyhén szólva nem áll feladata magaslatán, sem az 1848-as szabadságharc és Kossuth emigrációjának, sem száz évvel később 1956 dicsőséges, világtörténelmi jelentőségű forradalmánakszabadságharcának páratlan erkölcsi tőkéjét nem tudtuk kihasználni, pláne (---------------------------------------------Á HATÁRSÉRTÉS címmel jelent meg az Ister kiadó gondonzásában Hornyik Miklós új könyve. A rendkívül szép kiállítású könyv a délvidéki származású neves publicista 19Ó5 és 2001 közötti írásaiból ad válogatást. A kötetről a következő számunkban részletes ismertetőt közlünk. V______________________________) nyezetét piros-fehér-zöld színek borították. Egy bástyán Washington, Lafayette és Kossuth szobrai állottak. Kossuth a polgármester jobbján ült s az előkelő vendégseregben ott voltak a magyarok: Pulszky, Asbóth, Bethlen gróf, Berzenczey ezredes és mások Kossuth kíséretéből. Kossuth itt leszögezte nagyszabású beszédében, hogy „az Egyesült Államok minden hadakozó hatalommal szemben semlegesek maradhatnak, de nem maradhatnak közömbösek az emberi jogok törvénytelen és erőszakos eltiprásával szemben. Az ilyen közönyösségre a nagy Washington sohasem tanította Önöket!” - kiáltotta az őt megkövültén hallgató nagyközönség felé, s ragyogó történelmi tudásának meggyőző érveivel mutatta ki, hogy Washington is kért külföldi segítséget azoknak az emberi jogoknak védelmére, amelyeken mint gránitoszlopokon, amerikát felépítette. „Sohasem volt ügy igazságosabb, MINT A MAGYAR ÜGY.” A new yorki ünnepségek után tovább folytatódott Kossuth diadalútja az Egyesült Államokban. A különböző nagy városok küldöttségei egymásnak adták a kilincset, hogy meghívják magukhoz a magyar szabadsághőst. Tiszteletére emlékpénzt verettek, amely egyik oldalán Kossuthot ábrázolja, ilyen körirattal: „Kossuth Lajos, Magyarország Washingtona.” Az érem másik oldalán Kossuth hitvallása olvasható, mely így hangzik: „Az örök igazság nevében s mindarra, ami embernek szent és drága, amióta az emberiség története meg van írva, sohasem volt ügy igazságosabb, mint a magyar ügy.” nem kamatoztatni. Pedig - ezt sugallja Sisa István Magyarságtükre - mennyi okunk-jogunk is1 van, volna arra a könyörtelen, csupán és kizárólag a históriai tényekre és teljesítményekre alapozó önfelmutatásra, amely a nemzet igazi arcát, Magyarország szellemiségét hivatott képviselni. Annál is inkább, mert az a töméntelen mocsok, amit külső és belső ellenségeink a magyarságra hosszú-hosszú évtizedeken át szórtak, bőséges és gyakorlatilag akadálytalan szennyfolyamként zúdulhatott és zúdul még ma is végig a világon. Sisa István pontosan látta és érzékelte ezt: még 1993-ban összeállította a Magyarország torz tükre a világban című kötetet, amely a kanadai Hamiltonban, a Matthias Corvinus Research Institute kiadásában jelent meg. Ebben ha nem is teljes, de igen érzékletes képét adja a világ legkülönbözőbb pontjain, a legkülönfélébb kiadványokban és a legváltozatosabb időpontokban publikált ferdítéseknek, rosszindulatú hazugságoknak, Magyarországot és a magyarságot hazug, dehonesztáló hangnemben, gyűlölettel, a lejáratás szándékával bemutató könyveknek, kiadványoknak, publikációknak. Nemzetközi hírünk eme összehangolt, tudatos és folyamatos rontására, csodák csodájára, az Antall-kormány idején még a magyar parlament külügyi bizottsága is felfigyelt - Sisa munkájának jóvoltából, s a bizottság külön is kiadta a dokumentumgyűjteményt. S talán ez a torz tükör-bemutató is szerepet játszott abban, hogy annak idején törvény született egy nemzeti tájékoztató hivatal létrehozásáról, s végül - a Hom-féle időszak nemzeti fiaskója után - végül létrejött az Országimázs Központ. Most pedig, amikor kézbe vehetjük a nemzetünket a maga teljességében, híven bemutató, végre magyar nyelven kiadott Sisa-művet, a Magyarságtükröt, ezt a vaskos, minden szempontból csodaszép albumot letéve csak felsóhajtunk: végre...! Az egyik legfontosabb alapkő letétetett. Jöhet a folytatás, ezerféle más módon. És minél előbb. Domonkos László Az újságírók, a munkások és a menekült osztrákok küldöttségének fogadása után, New Yorkban Kossuth a Castle Gardenben mondotta egyik legnagyobb terjedelmű és horderejű beszédét, ahol Sandford tábornok üdvözölte a katonák és polgárok nevében. Kossuthnak e beszéde bővelkedett humoros részletekben, majd emelt hangon ezeket mondotta:- Tudják-e Uraim, melyik volt az első beszéd, amelyet életemben először halottam és olvastam? Garibaldinak katonáihoz intézett beszéde volt ez, Valvosoréban, amikor így szólt: „Katonák, amit én adhatok néktek, az fáradtság, veszély, küzdelem és halál; hideg, fagyos éjszakák a szabad ég alatt és égető napsütés; nem adhatok sem lakást, sem felszerelést, sem élelmet; de adhatok erőltetett menetelést, életveszélyes őrhelyeket és szüntelen szuronyrohamokat. Akik szeretik a szabadságot és hazájukat, azok követni fognak engem.” Lelkes népszámító kormányzat December 24-én, karácsonyra ment Kossuth Philadelphiába, a Liberty Bell (Szabadság-harang) városába. Lehet, hogy akkor már érezte, hogy a diadalkapuk alatt harsogó nép érzései nem tudják áthatni Amerika pénzarisztokráciáját és hidegen számító kormányzatát. Mindazáltal könnyekig megindult, ahogy megérkezésekor Page ezredes átnyújtott neki egy remekbe foglalt máltai lovagkeresztet, amelyben Washingtonnak gyöngyök közé ékelt képe és hajfürtje volt. Kossuthot itt is hömpölygő népáradat kísérte. Díszemelvényről elmondott beszédében magasztalta Washingtont, ostorozta Lajos Napoleon árulását; sajnálkozott ama lehetőség felett, hogy az Egyesült Államok kormánya, az orosz cárral való konfliktus elkerülése végett engedni fog Ausztria intrikáinak, aztán drámai fordulattal így fejezte be beszédét:- Bármilyen borzasztó legyen e gondolat, letörlöm a bánat könnyeit szememről és azt fogom mondani testvéreimnek: jertek, imádkozzunk, jertek, menjünk el az Úr utolsó vacsorájára és azután a harcba és a halálba; nincs számunkra más segítség, mint az Istenben való bízásunk és a saját kardunk. Itt hagyom önöket az ős rómaiakkal, - morituri salutant, - a haldokló mond önöknek istenhozzádot! És míg ez istenáldjont intem önöknek, lelkem legforróbb kívánságával áldom önöket és imádkozni fogok Istenhez, hogy a szabadság napja sohase nyugodjon le e boldog ország láthatárán. Itt Kossuth arcát döntötték a könnyek és a hallgatóság mélyen megrendülve, hosszasan ünnepelte. E naphoz fűződik még egy kedves epizód emléke. Tudvalevő, hogy Kossuth (mint fiatal újságíró) a budai börtönben tanult meg angolul a magyar és az angol Biblia segítségével. Kiváló nyelvtudása és bibliaismerete meglepte azt a lelkészekből álló küldöttséget is, amelynek szónoka az evangéliumból az angyalok énekét idézte, amely Jézus Krisztus születésekor a betlehemi mezőn csendült fel: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” A szónok kifejtette azt az óhaját, hogy jövőre a nemzetek közti vitás ügyeket ne a kard, hanem a diplomácia döntse el. A nemzetek számára fegyveres segítséget kereső Kossuth válasza érdekes volt. Csodálkozását fejezte ki afölött, hogy Amerikában mindenütt ezt hallja: És e földön békesség és az emberekhez jóakarat, holott ezt az ő régi, magyar Bibliájában úgy tanulta, hogy e földön békesség a jóakaraté emberek iránt, - aminek támogatására a lelkészek nagy ámulatára azonnal idézte a Szentírás eredeti görög szövegét: „Doksza en hüpszisztoisz Theo, kaj epi gész ejréné en anthropoisz eüdokia.” (Lukács 11: 14.) Hangsúlyozta, hogy Magyarország harca védelmi harc, majd kifejtette, hogy a titkos diplomácia, mint a nemzetek közötti ármányok kútforrása, fő oka a kis nemzetek elnyomásának és Magyarország tönkretételének. (folytatjuk) Magyarságtükör
