Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
2001. szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Európa lezüllesztése és az MSZP CZÉRE BÉLA A mérsékelt jobboldal mai elemzői a rendszerváltozásnak nevezett grandiózus csalássorozat idején és után azt mondogatták kitartóan, hogy ez az MSZP még nem az igazi, nyugati típusú szocialista, szociáldemokrata párt, ez az MSZP nem más, mint az MSZMP történelmi kényszerűségből létrejött utódpártja. Az „igazi” szociáldemokrata pártra viszont előbbutóbb szükség lesz, a Nyugat is ennek megszületését váija el tőlünk. Hát nyugodtan állíthatjuk, hogy ennél abszurdabb viccet még nem tálaltak fel eddig számunkra. A kommunista terrorból „született” párt, a ’45 utáni MKP-MDP, majd a szabadságharcunk leverése, véres megtorlása után MSZMP-vé vedlett különítmény mindig is élvezte suttyomban a nyugati baloldal szimpátiáját, különösen Franciaországban és Olaszországban. A mai, baloldali hegemóniájú Európának pedig már nyíltan vállalt kedvence az MSZP, amely még a jelenlegi ellenzéki mivoltában is képes példát mutatni a globalista-kozmopolita magyarellenességből, képes kiszolgálni, sőt időnként inspirálni is amerikai, izraeli és nyugat-európai intemacionalista-cionistaszabadkőműves köröket. Hiszen az MSZMP a nyugati baloldal által ma már büszkén vállalt kommunista terror megtestesítője volt a magyarországi „rendszerváltozás” előtt, ma pedig a globalizmus egyik európai segédmotoraként funkcionál, MSZP néven, s mindazt a tapasztalatot, amelyet 56 éven át felhalmozott, a mai időkre hangolt nyugati szocialista és posztkommunista elvtársai rendelkezésére bocsátja. A mai nyugat-európai szociáldemokráciának már semmi köze sincs az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek szociáldemokárciájához, ezek a mai nyugati pártok a nemzeti és erkölcsi nihilizmus talaján állnak, a fajok erőszakos keveredését, a másság pozitív diszkriminációját népszerűsítik, agresszíven harcolnak a deviáns magatartásformák diadalra juttatásáért, gazdasági téren pedig a globalista szabadrablás követői és kiszolgálói. S ilyen értelemben is méltó társai a mai MSZP-nek, és természetesen a még agresszívebb minipártnak, az SZDSZ-nek is. Ezért aztán dőreség abban reménykedni, hogy a bankárfi, Medgyessy Péter által vezérelt MSZP majd felkarolja a kisembereket és a nyugdíjasokat. Az MSZP kizárólag abban érdekelt, hogy az 1988-ig véghezvitt szelíd rablását egy sokkal nagyobb sebességre kapcsolt fosztogatás váltsa fel, a spontán privatizáció után a megmaradt magyar javak privatizációjára, a magyar föld elrablására is sor kerüljön, a multik örökös adómenteséget élvezzenek, a magyarság könyörtelen adóztatásával párhuzamosan, a kamatrabszolgaság a végtelenségig tartson, s mindenkit lehurrogjanak, aki progresszív adózást, egyenlő közteherviselést mer emlegetni. Teljesen egyértelmű, hogy a magyarságnak minden szavazattal a nemzeti oldalt kell 2002-ben támogatnia, nem csak a Fidesz-MDF pártszövetséget, hanem még inkább, ameddig csak lehetséges, a MIEP-et, hiszen a nemzeti radikalizmus további erősödése jelenti azt a reményt, hogy egyszer majd valódi gazdaként vehetjük újra birtokba ezt az országot. Kétségtelen, hogy ez a nemzetközi baloldal - élén a baloldali EU-val - mostanában átfogó támadást intéz minden nemzeti, vallási, morális érték ellen. Az is kétségtelen, hogy hiába győzött immáron több EU-tagországban is a jobboldal, az Európai Unió irányító szervezeteinek élén sanda szándékú baloldali, szélsőliberális politikusok állnak, s ezek pompásan együttműködnek a „hazai” MSZP-vel és az SZDSZ- szel is. Ez a sajnálatos tény két kardinális kérdést is felvet egyszerre. Ilyen körülmények között érdemes-e egyáltalán belépni ebbe a baloldal által irányított EU-ba, illetve van-e arra remény, hogy meghatározott időn belül az EU-ban a jobboldal - főleg a radikálisjobboldal - is teret nyeljen, a szervezetben irányító szerepet is kapjon. A másik kardinális kérdés - a nemzeti oldalhoz tartozó publicisták közül ezt eddig csak Lovas István feszegette -, hogy a kisebbség, másság kérdésének permanens napirenden tartásával mikor feszítik túl a húrt egy olyan sajátos irányban, amelyben rövidesen a világ népeinek jelentős része, főleg a feketék és az arabok a rasszizmus fogalmát a cionizmusra is kiteijesztik majd. Lovas István már felfigyelt arra - a balliberális lapok természetesen nem -, hogy ez rövidesen meg fog történni az ENSZ-ben, a Dél-Afrikában rendezett konferencián, amikor ezeket a sorokat írom, ez már meg is történt. Mindenesetre az utóbbi két hónapban otrombán felerősödtek a magyarság identitása elleni támadások. S jellemző vonása volt a támadásoknak, hogy az RTL Klub, a „csiga” tv, a Népszabadság és a többi balliberális lap szinte minden kiprovokált kérdésben az Európai Unióra hivatkozik, természetesen az EU baloldali, szélsőliberális irányvonalára. „Ez az út nem vezet Európába!” - harsogják, miközben persze hallgatnak arról a hatalmas öngólról, amelyet az ENSZ révén mostanában rúgtak, kaptak. Tarlós István, óbudai polgármester júliusban javasolta a Pepsi Szigetre tervezett „melegsátor” műsorainak mellőzését. Erre persze koncentrált támadás indult Tarlós ellen, az „interaktív melegedés” védelmében. Tüntetést rendeztek a Fő téri polgármesteri hivatal előtt, ahol meleg meleg hátán tolongott a főliberáüsok ismert gyülekezetében. Még Kósáné Kovács Magda irományát is felolvasták a Fő téren. Kósáné Kovács Magda a ’ 80-as évek végén a Szakszervezetek Országos Tanácsának volt az egyik vezetője. A Népszava Kiadó szépirodalmi szereksztőségében dolgoztam akkoriban, amikor a jeles mozgalmár utasítására sajátos papírlepelt kapott a Kánikula című magazin borítóján virított pucér hölgy. Az augusztus 1 -i, Pepsi szigeti megnyitón Michael Lake, az EU budapesti nagykövete tartott beszédet a Magic Mirror (meleg) sátorban, jelen volt Vámai- Shorer Judith, Izrael Állam hazánkba akkreditált nagykövete is. Michael Lake a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen menydörgött, a nagykövet asszony pedig természetesen még célzást sem tett arra, hogy Izraelben mennyire lapítanak a melegek, az egyik jobboldali miniszter nemrég a homoszexuálisok kórházi kezelését javasolta eme tájékon. A „melegsátor” kapcsán felvetődik a kérdés: Mi az, ami előbbre való: a melegek teijeszkedésének elősegítése, vagy pedig a családoknak az a joga, hogy a romboló hatások ellen megvédhessék gyermekeiket. Az EU egyes országaiban nem a legrózsásabb a helyzet. A brit miniszterelnök, Tony Blair kormányában négy meleg dolgozik, Berlinben homoszexuális a főpolgármester, védnöksége alatt már folyik a melegek összeházasítása, az egyik berlini városházára nemrég toltak be tolókocsin két házasulandó homokost, a „násznép” nagy ovációja közepette. Mintha a weimari köztársaság időszaka támadt volna fel, a huszas évek ideje, amelyet pár évezreddel előbb az Otestamentum a Szodoma és Gomorra címszó alatt mutatott be. 1985 után hosszú ideig az AIDS veszélyével volt tele a sajtó, bőségesen taglalták a még a belső szerveket is megtámadó Kaposi-szarkóma tüneteit, mostanában mintha liberális parancsra tabu lenne ez a korábban oly gyakori téma, mintha lila gumóival a Kaposi-szakóma már nem is támadna, mintha a melegek promiszkuitási kényszere már nem is létezne. A száz éves Fradit, számos történelmi időszakban a nemzeti ellenállás jelképét a Várszegi Gábor tulajdonában levő Fotex rajtaütésszerűen megvásárolta. Nyolc magyarországi zsidó szervezet perelte be a MIEP-et, amiért nyilatkozatukban a „gazdag zsidó nagypolgárságot” emlegették az MTK-val kapcsolatban. Az ügyészség elutasította a zsidó szervezetek keresetét. De bennünk joggal merül fel újra a kérdés. Ha a zsidóság pozitív kulturális vagy egyéb tettet hajt végre, akkor azt büszkén emlegetik - ami természetesen nagyon is helyes -, ha viszont Várszegi Gáborról mondjuk, sejtetjük, hogy zsidó, az egyenesen antiszemitizmus. Arról már nem is beszélve, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság vezetőiről végképp nem szabadna azt állítani, hogy azok 95 százalékban zsidók voltak. Hogy Rákosit, Gerőt, Révait, Farkas Mihályt már ne is említsük. Simon Peresz, izraeli külügyminiszter augusztus végén Magyarországra látogatott, és tárgyalt az MSZP elnökével, Kovács Lászlóval is. Szót ejtettek természetesen az antiszemitizmus elleni harc módozatairól is, mondván, hogy „ez az egész magyar társadalom ügye”. Közben Izraelben változatlanul gyerekeket, kamaszokat lőnek naponta le, mesterlövészek, helikopterek „célzott támadásokat”, kivégzéseket hajtanak végre arab vezetők ellen, tankokkal, bulldózerekkel rombolnak le palesztin városnegyedeket. Dávid Ibolya igazságügy-miniszternek nem kellett volna az ügyészségjogos elutasítása után beavatkoznia a MIÉP elleni feljelentés ügyébe, a nyolc magyarországi zsidó szervezetnek burkolt formában jogi tanácsokat osztogatnia. („Miniszterként azon leszek, hogy legyen olyan eljárási megoldás, amelynek révén a sértett a bíróság elé tudja vinni a közvádas ügyet akkor is, ha az ügyész úgy látja, nincs meg az alapja a bűncselekménynek, így a vádemelésnek.”) Mert az eredmény már szinte azonnal meg is „született”: az MSZP- személy szerint Kósáné Kovács Magdolna - már rögvest szigorítaná a „rasszista uszítás törvényi tényállását”, mely szerint „nem csak az követne el ilyen deliktumot, aki ténylegesen gyűlöletet kelt, hanem már az is, akinek kijelentései alkalmasak a nép-, faji vagy vallási csoport elleni uszításra”. Vagyis a posztkommunista MSZP a magyarság elleni totális terrort, megfélemlítést szabadítaná ránk, olyan terrort, amelyet még Kádárék sem mertek ellenünk alkalmazni sohasem. Nyilvánvalóan erre csak az lehet a válaszunk, hogy az egzisztenciális értelemben lassanként kisebbségi létbe kényszerített magyarság védelmében kell rövidesen törvényt hozatnunk. A Magyar Fórum júliusi-augusztusi számaiban Csurka István író, pártelnök zseniális tanulmánysorozatot publikált a magyarországi izraeli tőkebehatolásról, amelynek hosszabb távú stratégiai célja- a pláza- és lakópark-építésekkel - az izraeli (és más nemzetiségű) zsidóság fokozatos áttelepítése Magyarországra, elsősorban az USA-ból áramoltatott pénzügyi és katonai eszközök nemsokára bekövetkezhető drasztikus megfogyatkozása, s ezért a mai Izrael idővel nyilvánvalóvá váló sebezhetősége miatt. Csurka István a magyarság sorsa iránt érzett mélységes aggodalommal, elkötelezettséggel írta meg ezt az elemzését is, mint ahogy emelkedett, Szent István-napi önzetlenséggel írta azt is, hogy egy újabb jobboldali kormányalakítás 2002-től további négy évre háttérbe tolja a nemzetellenes erőket. Természetes ugyanakkor, hogy a 2002 utáni jobboldali kormányzás sikere azon múlik majd, hogy benne, körülötte mekkora súlyt kap a magyar megváltást jelentő nemzeti radikalizmus is. Melegfront (Folytatás az 1. oldalról) A magyar társadalom nagyon békés és gyakorlatias. Emlékeim szerint a hetvenes-nyolcvanas években nem létezett „buzi kérdés”, a homokosok sem voltak agresszívek, mi sem törődtünk a magánügyeikkel. A fiatalabb férfitársadalom zöme azzal a jóváhagyó cinikus számítással nyugtázta a homoszexuális kapcsolatokat, hogy ezáltal is több nő jut egy facér férfira, azaz miért kifogásolja a potenciális riválisainak a kiesését? Lehetne erre azt mondani, hogy amit így nyertek a réven a férfiak, azt elveszítették a vámon, a leszbikus nők révén, de ez szerencsére nem igaz. A természet bölcsessége folytán ugyanis a homoszexuálisoknak csak 3-4%-a nő, a faj fenntartása szempontjából fontosabb női egyedeket még sok ismeretlen szál révén védik a gének. A férfiakért nem annyira kár, halandóságuk minden korcsoportban magasabb a nőkénél, és amúgy is hajlamosabbak utódok nélkül elfecsérelni az életüket. Ismerve tehát az egészséges férfiaknak az önző hozzáállását ehhez a kérdéshez, meglepődve olvastam azokat a szociálliberális, valótlan állításokat, miszerint a magyar népet ebben a kérdésben is áthatja az intolerancia, kirekesztés és a gyűlölködés. Az idézett adatok szerint Európában a bolgárok, a lengyelek és a portugálok után a magyarok fogadják el legkisebb arányban - 23%-ban - a homoszexuálisokat, míg a franciáknál 52%, a hollandoknál 83% ez az arány. Tapasztalatom szerint a magyar társadalom nem adott alapot a neki tulajdonított kirekesztés vádjának - ismétlem, valószínűleg önző, kaján számítás miatt nem - de a szociálliberálisok fájdalmára nem esett az „elfogadás”, tétlenség csapdájába sem, mert nagyon jól tudja, hogy ez a természetellenes hajlam sokaknál gyógyítható. Ha tehát nem belenyugodni, hanem gyógyítani akar, az ellenfeleink szerint kirekesztő, gyűlölködő hozzáállás. A melegfelvonulást kísérő közömbösség támadásra késztette a homoszexuálisok militáns szárnyát. Az óbudai szigeten az augusztus elején évente szervezett zenei fesztiválon egy olyan szexuális felvilágosítást nyújtó programsorozatot akartak tartani, aminek a keretében „interaktív szexuális játékok” és „saját élmény-szerzés” révén kívánták arra rádöbbenteni a sátrukba betévedő zöldfülű fiatalokat, hogy a melegség az nem is olyan rossz dolog. Ezek a leplezetlen igények ijesztették meg legjobban a szülőket és a közrendért felelős polgármestert - hiszen mind a saját szexuális élmény beszerzése, mind a hús-vér emberek közötti közvetlen, „interaktív” játék feltételezi a résztvevők tapogatását, mhájuk alá történő benyúlást, - hogy tovább ne soroljam, még mi mindent. A polgármester tehát be kívánta tiltani a felvilágosítás mezében meghirdetett partnerszerző akciót. Felsorolni is terhes, hogy mi mindent kaptak a fejükre az aggódó szülők és a polgármester ezekben a júliusi napokban. „Fasisztoid” véleményeknek, „ordas” eszmék hirdetésének nyilvánították a szülői tiltakozásokat, és az egyik országos liberális lap már jó előre „Nácisziget” névvel illette az alsónadrágba-nyúlkálási programoktól megfosztott, immár szegényessé tett szigeti rendezvényt. Hangzatos elitélő jelzőkkel, mint „középkori boszorkányüldözés”, „máglyagyújtogatás”, „felszított pogrom-, és lincshangulat”, „zsigeri gyűlölet” jellemezték a polgármester döntését. A dörzsölt médiakufárok felmérték azt is, hogy mennyire visszatetsző lenne az, ha fülbevalós, affektált hanghordozású transzvesztiták hivatkoznának emberi jogaikra, és az ezzel együtt nekik járó zsenge fiú-fenekekre, ezért a korhatár leszállításának a követelését az ügyben teljesen érdektelen női leszbikusokra bízták. Mindezen kampány ellenére a megkérdezett budapestiek háromnegyede egyetértett az óbudai polgármesternek a fiatalok nemi identitását védő törekvésével. Végső érvként előbújtak rejtekükből a lefizetett pszichiáterek is, akik szerint nevetséges dolog félteni a fiatalokat a homoszexuálisoktól, ugyanis genetikai kutatások alapján a homoszexualitás genetikailag programozott, a fogamzás pillanatától determinált állapot. Szerintük az egyén nem tehet szexuális irányultságáról, és tudatosan nem is tehet ellene semmit. Már 1991-ben megcáfolta ezt az állítást egy amerikai felmérés. A cáfolat logikája egyszerű volt: amennyiben igaz az a tétel, hogy a homoszexualitás genetikailag programozott, és a fogamzás pillanatától determinált állapot, akkor a minden génjükben azonos egypetéjű ikrek vagy mindegyikének, vagy egyikének sem szabadna homoszexuálisnak lenni. Nos az egypetéjű ikrek nem ennek a logikának megfelelően viselkednek, többségük a teljesen egyforma genetikai állomány ellenére sem azonosul ikertestvére homoszexualitásával. Felelőtlen és hazug mese tehát az, hogy kizárólag öröklött hajlam a homoszexualitás, és ezért nem lehet erre senkit sem rávezetni serdülőkorban. Mindenesetre az óbudai kerületi bíróság hitt a determináltságot vélelmező pszichiátereknek, és megengedte a vitatott szexuális felvilágosítást. A polgármester fellebbezéséről csak később döntenek, de annyit elért az óbudai közigazgatás, hogy a „melegsátor” eseményeinek az állandó szemmeltartása miatt elestek a látogatók az „interaktív szexuális játékok” és „saját élmény-szerzés” kétes értékű örömeitől - csakúgy, mint a friss húsra vadászni kész oktatók. Az élményektől megfosztott melegek ellentámadásba mentek át, és feljelentették a polgármestert hivatali hatalommal történő visszaélés miatt. Egymillió forintot követelnek rajta kártérítés címen - a rendőrség és az ügyészség egyelőre még vizsgálja a beadványt. Amikor a helyi lakosok meglepődtek a feljelentést kísérő dühödt hangnemen, akkor a liberális sajtó kioktatta őket, hogy legyenek már megértőbbek a homoszexuálisok sérelmeire, hiszen azoknak - két százalékos népességarányuk miatt - hatszázad annyi esélyük van partnert találni, mint a heteroszexuálisoknak. Kibújt tehát a szög a zsákból - a partner-kerítés kútbaesése volt a feljlentés kiváltó oka! Heves támadások érik a liberális sajtóban azokat a pszichológusokat is, akik többségében gyermekkorban szerzett, és ezért gyógyítható betegségnek tekintik az azonos neműek iránti vonzódást. A szociálliberális sajtó minősítései nyomán eljutottunk - lesüllyedtünk? - a vitakultúra egy olyan szintjére, miszerint azok, akik gyógyítani akarják embertársaikat, azok közönséges fasiszták, mert ugyanúgy betegnek tartják a homoszexuálisokat, mint Hitler vagy Goebbels. A magyar pszichológusok hiába idéznek a nemzetközi szakirodalomból, miszerint a homoszexuálisok közel fele gyermekkori szexuális visszaélés vagy erőszak következményének tekinti hajlamát, és arra is hiába figyelmeztetnek, hogy a homoszexualitás és a pedofília között láthatatlan a határvonal. Egy 1980. évi amerikai felmérés szerint a 30-40 év közötti homoszexuális férfiak 69 százalékának volt kapcsolata kiskorúval, ezen belül 45 százaléknak legalább hat kiskorúval. Óriási bennük a fiatalkorúak megszerzése iránti késztetés, és örömmel vették törekvéseiknek a szocialista és szabad demokrata támogatását. A gyermekprostitúció leginkább a legszegényebb sorban élő cigányságot veszélyezteti. A homoszexuálisoknak a futtató-maffiák felügyelete alatt felkínált fiúk túlnyomó része, egyes becslések szerint legalább négyötöde cigány származású. Őket veszélyezteti leginkább a 90 százalékban homoszexuális érintkezés közben terjedő HÍV vírus. Nem véletlenül a népük egészségéért aggódó cigány szervezetek rögtön felsorakoztak az óbudai polgármester mögé, míg a futtató-maffiákkal lepaktáló, népük nyomorából és a gyermekprostitúcióból hasznot húzó cigány vezetők a szocialista-szabad demokrata tábort erősítették. A hazai gondok súlyosságát érzékelteti, hogy stricik ellen régen nem kellett olyan kimerítő háborút vívni, mint 2001. nyarán.
