Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
2000. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal Erkölcsi parancsra tettem Beszélgetés Erdős László ezredessel Erdős Lászlóról az elmúlt tíz esztendőben - azelőtt nem szabadott- sokan írtak. 1990 után Erdős László javaslatára létesült a Honvéd Hagyományőrző Iroda, majd annak jogutóda, a Hadisírgondozó Iroda. Azt azonban 1999. november 15-én egyszerűen megszüntették. A jeltelen sírok katonái nem tiltakozhatnak immár.- Honnan ered ez (az) az erkölcsi erő, melyet nevezhetünk békebeli vakmerőségnek is Magyarországon (mon dieul), kijelenteni: a halott katona nem bűnös katona, hanem háborús hősi halott, imát, jelet és gondozott sírhelyet érdemel, virágot és főhajtást.- Csak jelzésként az erkölcsi eredőkről. Gyermekkoromban a siklósi parókián. Előttem volt az első világháború képes története, abban szépapáim, nagyapáim és a magyar nép tragédiája, apám részvétele ugyanabban az ország- és világomlásban. És akkor már fölbukott gyermeki lelkűnkben az ellentmondás, hogy a városok, a falvak belterületén kellett gondozni, évente évfordulókon megénekelni a szovjet sírokat, és tilos volt a magyarokéra, másokéra még emlékezni, még ránézni is... Miért csak az idegen halott katona a hős, akinek serege ma is leigázva tartja Magyarországot? Hogyhogy a magyar hadsereg eljátszotta a becsületét a német mellett, a szlovák, román, olasz az nem? Koszorúznak a szolgák- Ezek után csak óvatosan kérdem a pályaválasztás felől.- Magyar katonatiszt akartam lenni. Utód, példakövető és katonákat magyar tisztességre oktató. Fiatal katonatisztként Pécsre kerültem, és már ott rá kellett jönnöm, hogy a katonáim nem ismerik a magyar történelmet! Ha nincs magyar katonai hősiesség a tudatukban - mert nem volt -, akkor hogyan lehet áldozatvállalásra, honvédelemre nevelni őket? Ha más vitézség és hősiesség nincs, csak a szovjet! Én készítettem föl - talán termetem, tartásom okán is - a díszszázadot, hogy ünnepek alkalmával letegyék a koszorúkat a szovjet, bolgár, szerb katonai sírokra. Mindig összeszorult a mellemben ilyenkor a fájdalom és a düh: De hát kik fölött győztek ezek? Apáinkat, nagyapáinkat győzték le, ölték le, rontották le az országot, és mi őket koszorúzzuk...- Most, annyi minden megtörtént dolog után teszem föl a kérdést: a karrierje alakulásában mindaz a plusz tevékenység, amit önként vállalt és végzett, segítette vagy gátolta?- Meglep. El tudom mondani, hogy nem is gondoltam erre.- Egy tájékozatlanabb kívülálló joggal tehetné föl a kérdést: milyen lehet a légkör egy hadseregen belül, mi lehet a katona mellkasában, ha azt kellett dicsőítenie naponta, aki legyőzte, és ma elnyomja, naponta megalázza.- A rendszerváltoztatás óta igen kevesen beszéltek, vagy senki sem beszélt erről. Engem többek között bogarasnak is találtak, hogy járok katonasírokat kutatni. Kiképzési eredményeim mellett nagy nehezen mégis elkerültem a Zrínyi Miklós Akadémiára. Dolgoztam, dolgoztunk, igekeztem sokat tanulni. Nem esett nehezemre soha. 1975-ben hivat a tábornok, várakozom az előszobában. Leültet, és azt kérdezi: - Mi köze magának a bolgárokhoz? Itt van egy bolgár kormánykitüntetés, magának. Eltagadta a múltját, mindent írjon le. - Aztán elmondtam, hogy Pécsett kiállottam és megkoszorúztattam a bolgár katonasírokat. így kaptam meg 1975-ben az első katonai kitüntetésemet - a szovjethű bolgár szövetséges kormánytól. Az Akadémia után érdekes módon ugyanolyan beosztásba kerültem, mint voltam... Kaposvárra kerültem, egy gyakorlat után az értékelésen megkaptam A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. Ez volt az első magyar katonai kitüntetésem 9 év szolgálat után. Egy alkalommal dr. Berki Mihály engem, a fiatal századost már ismerősnek nevezett, mint parancsnok. Fölfigyelt a munkámra, egy év alatt lettem századosból alezredes. így lettem Baján ezredparancsnok 1989. március elsején. Hol van a birka bőre? Borzalmas, lepusztult állapotok voltak, engedett dolgozni éjjel, nappal. A szovjet típusú falitáblákat leszedettem, kitettem Tűr István, Mészáros Lázár, Tóth Kálmán, Jelki András képeit. Oktattam, tanítottam a magyar történelmet is. És fölvonattam a nemzeti zászlót, dr. Kincses Ferenc polgármesterrel együtt kezdeményeztük Mészáros Lázár hamvainak hazahozatalát, és a 165 Dózsa György laktanya mellett lett volna egy Mészáros Lázár laktanya is. És mit ad Isten - aki keres, talál - megleltem Perczel Miklós honvédezredes sírját baján a Rókus városi temetőben, további 8 honvéd sírhelyét is. Fölizzott a város! A nagy emlékünnepség után másnap 60 tagú bizottság vizsgálatot folytatott a hadtápnál, kisegítő gazdaságnál stb. Keresték, hol van az ünnepségre levágott birka bőre elásva. (Halászlé volt, nem birka.) Honnan volt pénzünk koszorúra, Mészáros Lázár Emléktáblára. Vezérkari vizsga nélkül vezérkari beosztásba tettek Kiskunfélegyházára, hadosztálytörzsfőnöknek. Ott Rózsa Sándor és társai farkasszemet néznek a falakon Deák Ferenccel, de Kossuth Lajos, a kemény fejű kiskunok örökös díszpolgára sehol! Illetve: lenn a pincében. Sok gáncsolás miatt gondoltam arra egyszer, hogy leteszem az egyenruhát. Berki Mihály figyelmeztetett: jönnek még jobb idők is.- Tolna megyében kezdeményezésére létrehozták a 2. Világháború Tolna Megye Halottaiért Alapítványt Erdős László ezredest 1999 decemberében a Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntették ki a hadisír-gondozás ügyében végzett rendkívül jelentős munkájáért. 1989-ben. Akkor már hivatalosan is foglalkozhatott hadisír-gondozással ?- Akkor a megyei önkormányzat is mellénk állt, valamint az egyház, majd 138 helyen állítottunk emlékművet. Ekkor, Szekszárdon kaptam meg a németektől az Albert Schweitzer Emlékérmet, kialakult velük a kapcsolatom a német hadisírgondozásban is. „Ugorj magyar, ég a géped!” A második világháború végén szőnyegbombázásra többszáz Liberátor repülőgép szállt föl, Magyarország pusztítására. Egy 33 géppől álló magyar egység száll szembe velük. Pár Dávid és sokszáz Góliát ellen. Az egyik magyar vadászrepülő harc közben találatot kapott, kigyulladt. Az amerikai pilóta figyelmeztette: ugorj magyar, ég a géped!!! És az ugrott, megmenekült, a gépével viszont ütközött az amerikai pilóta, a figyelmeztető, zuhant, szörnyethalt. Pápán a magyar honvédség katonai tiszteletadással temette el.- Hogyan lett az aktív katonatisztből minisztériumi vezető?- 1991-ben hoztak föl személyi főosztályvezetőnek. A német hadisírgondozó kapcsolatomat is hoztam magammal. Akkor már a magyar és német kormány aláírta a hadisírok jogállására vonatkozó egyezményt. Folytattam, elég nehezen. És ki merem most jelenteni, hogy 1990 óta egyetlen kormányzati ciklusban sem merték teljes mértékben vállalni nyűtan a hadisír-gondozás kérdéseit. Engem a minisztériumban is a kinyírás légköre fogadott, mint „vidéki jövevényt” azok között, akik ott ültek, vénültek benn évek óta. 1993 májusában megalakítottuk a Honvéd Hagyományőrző Irodát, főosztályi jogállásban. De ehhez pénz is kellett. 1992- ben vittem Jelcinnek a kormánymegállapodást, de az aláírás előtt egy órával kicsempészték az irattartóból: „még szükség van szakmai futtatásra”... 1994-ben aláírták végre. Krasznogorszkijban kopjafát állíttattunk 36 elesett magyarnak. Akkor hozhattuk haza Bethlen István néhai miniszterelnök és Dezső László néhai vezérőrnagy földi maradványait. 1995 végén Oroszországban kihirdetik a kormánymegállapodást, de itthon, Magyarországon csak ’96. októberében érhetjük el ugyanezt! És a Horn-féle szocialista-liberális kormány tífuszjárványokkal, álhírekkel tiltotta, akadályozta a doni emlékmű fölállítását, 1996-ban! Skizofrénia az az egész, hogy milyen kormányok alatt kik keresték a le nem vágott birka bőrét. Végül arra is fölkértek, nézzek utána, hogy lehetne közalapítványokból pénzt szerezni a nemzet hősi halottainak ügyében. Érti ezt? És már nincs benn a szovjet hadsereg. Gyanút fogtam. Aztán a Népszabadságból tudtam meg, hogy eltávolítottak a minisztériumból 1994-ben. Ám jöttek a németek a kapcsolatrendszeremben, a hadisírgondozók. Mi lesz? Jönnek az oroszok a kormányszintű aláírással. Nincs hivatal, nincs személyzet, leállt minden. Profán ez, satnya helyzete egy nemzetközi ügynek, és megalázó mimagunkra. És Veszprémben avatásra jön a német miniszter, a mienk nem akart lejönni, csak egy államtitkárt kívántak küldeni. Be akartak mutatni a német miniszternek, ő közölte, jobban ismerjük Erdős ezredest, mint Önök. Erdős úr tőlünk kapta az Albert Schweitzer Emlékérmet, az Európa Keresztet, a Németország Szövetségi Köztársaság Érdemrend I. osztályú keresztjét... És újból fölröppen a népi igény: Hol van Budapesten a magyar háborús hősi emlékmű? Mert a szovjet az megvan ma is. És annyi más... A partner súlyoz téged Közben én próbálom éltetni a megállapodásokat, de nincs tárgyalási jogom, csak egy-egy miniszteri meghatalmazás. Hát nekem nem múzeumi emberként kell tárgyalnom Moldáviában, Bukarestben, Kijevben, Moszkvában, Berlinben, ez képtelen ferdülése egy nemzeti ügynek. A partner súlyoz. Én múzeumi partner vagyok államfők, miniszterek tárgyalótermeiben?- Megszűnt a Honvéd Hagyományőrző Iroda. Mi lesz a megállapodásokkal, az iroda megkezdett dolgaival?- Hoznak „szakértőket”, doni bajtársakat, spanyol polgárháborús szakembert ide. Menjünk vissza 1998-ba. Az első világháború befejezésének 80. évfordulója. Kezdeményezem, hívjuk meg Pécsre - 2016 katonai sír fölavatásához - a közép-európai államok képviselőit, külügyminisztereit, a NATO-tagságunk előzeteseként. Erre azt írja nekem egy felelős személy a minisztériumból: miféle dilettantizmus volt az ellenséget meghívni?! És ez - 1998-ban. Az osztrákokkal közösen felavatjuk az első világháború 80. évfordulóján Pécsett a felújított hősi temetőt. 26-án délelőtt törvényességi vizsgálatot indítanak ellene, mert libamájas szendvics volt a fogadáson. 1999. október 31-én Pákozdon újratemettük a Don mellől hazahozott ismeretlen honvéd maradványait. Fölemelő nemzeti gyásznap, emlékezés egy lesújtó háborúra. Ismeretlen élők kézszorításai adnak erőt ma is...- Annak idején Kádárék a birka bőrét keresték.- November 15-én megszüntetik a Hadisírgondozó Irodát, helyette létrehoznak a Hadtörténeti Intézet és Levéltár keretében egy új osztályt, öt (5) fővel. Nincs ennek feladatköre, jogállása, egy beosztott osztályvezető nem mehet külföldre, kormányszinten tárgyalni...! A minisztériumi intézkedésjogellenes, és senki nem hajlandó magyarázatot adni. Érdekes módon „véletlenül” most találta meg Csárádi úr a levéltárban a doni hősök dokumentumait, leveleket, rajzokat, följegyzéseket. Könyvet lehet kiadni belőle, utolsó levelek, véres katonakönyvek, papok jegyzékei. Hogy lehet ezt véletlenül megtalálni, akkor, amikor mi könyvet tudtunk volna kiadni? Lehetséges, hogy nagy üzeletet látnak ebben a véletlenül megtalált anyagban? 1999 szeptemberében megjelent egy hirdetés: Hol sújaink domborulnak. A VARIETAS Kft. kínál egy könyvet potom 3.800 forintért, előre fizetendő, melyben megtalálhatja apa, anya, feleség, gyermek a doni magyar hősi halottjak) adatait. Elképesztő. Mondtam a honvédelmi miniszternek, Szabó Jánosnak, hogy ez pontosan olyan, mintha az állami gyógyszerész az állam anyagából készített gyógyszert vagy likőrt a hátsó ajtónál árusítja a saját zsebére! Fizet a halott honvéd! A katona életével fizetett a hazájáért. Most forinttal fizet valakiknek. És fizet a menyasszonya, édesanyja, volt felesége a kenyérpénzből, hogy megtudjon valamit a fiáról, szerelméről. Ez is Magyarország, a létező. Korsós úr elszólta magát, hogy ő már 20 éve tud erről a hallatlan anyagról. Ő boldog nyugdíjas. Itt húzódnak meg a rendszerváltoztatás vámszedői, itt az elaljasodottak, 150 ezer magyar halott katona csokornyakkendős mai megrablói. Azt ígérte a nemzeti kárpótlási alapítvány vezetője, hogy bárhol lesz is Erdős László, mindig följelenti. Ha ma ez van, mi lesz holnap? Hányszor tíz év kell, hogy tisztességes országgá váljék Magyarország? És hányszor fogják keresni halászlé után a birkabőrt, gyászolók kezében a libamájas szendvicset? Bordosi Jenő Böhönye, magyar-német temető
