Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2000. július-augusztus Kalász, édes élet-vetés Először egy árnyék suhan át a végtelen búzaföldek fölött. A pillanat tört része alatt tovatűnik. Azután a szürke árnyék bámuló gyermekszemeim előtt határozott alakot ölt. Vad zúgással telik meg a mozi, megjelenik az árnyék valósága: egy repülőgép. Kis fekete csomagok hullanak, és már lángol a búzatenger! Az előbb még egy fiú és egy lány egymást átölelő meghitt boldogságban beszélgetnek a búzatábla szélén. A két kéz hirtelen elengedi egymást, azután csak a fejvesztett menekülés valahová. A zúgás ismét erősödik, újabb kis csomagok hullanak... így kezdődött a „Berlin eleste” című művészi szovjet filmalkotás. Ezt nekünk, kisiskolásoknak is ajánlott volt megtekinteni. Még most, ennyi év után is bennem él ezeknek a filmkockáknak a rettenete. A gyanútlan, az élete elején álló emberpár. Ott állnak az aranysárgára érett búzában. A búzában, amelyet édes anyanyelvűnk életnek is nevez. Én pedig, az akkori gyermek, aki még szintén az élete elején áll, bizony már néhány rettenetét átéltem. Képek élnek bennem a tokaji bombázásról, kísérteties fénybe borított éjszakai vasútállomásról a sztalingyertyák szolgáltatta világosságban. Hangtalan riadt menekülés az óvóhelyre, bujkálás az álló tehervonatok alatt. Azután végtelen utazásról, keresztül az Alföldön, egy Szeged alatti faluba a nagyszülőkhöz. S milyen jó - mondom mai eszemmel -, hogy nem menekültünk tovább délebbre! Most kisebbségi állampolgár lennék. Egyik kisebbségből a másik kisebbségbe. Ugyanis Szatmárnémetiből menekültünk a háború elől. Mindenünk ott maradt. Csak a puszta életünket mentette édesanyám. Ismét a szó: élet. Búza és élet. A magyar nyelvben egymásnak megfelelő szavak, egymás szinonimái. Milyen érdekes, finn ismerősöm azt mondja, hogy az ő nyelvükben is így van ez. Tudatunk alatt valahonnan nagyon messziről hordozzuk e szavak lényegét, jelentőségét. Talán ezért égett szívemben olyan mélyen a lángoló búzamező képe. Szörnyű látványa - Ady val szólva - az „... égő Élet”-nek. Évekkel később, egészen más élmények hatása alatt született a búzás textilminta gondolata. Sokat foglalkoztam vele. Készítettem oltárterítőt, úrasztali térítőt és kendőt. Arany búzaszálakkal vettem körül az Ómagyar Mária-siralom veretes sorait. Hiszen Mária azaz a Boldogasszony az a szent búzaföld (anyaföld), aki Jézust, az Életet termette -, amint azt a középkori női kolostorokban hitték. Még miseruhát is festettem és varrtam, aranyszínű búzával díszítve a hófehér miseruha alját, amely így a „vetésben járót” jelentette. Mindezen munkák alapja az a tizenévesen ért búza-élmény, ami elég romantikusan kezdődött, a búzavirág szedéssel, ezzel a naív leánycselekedettel, de hát így történt. A búzavirágot ott szedegettem a kisváros első-világháborús hősi temetője mellett, egy „ameddig a szem ellát” nagyságú , még zöld búzatábla szélén. Ez is milyen különös! Egymás mellett az élet és a halál, búzaföld és hősi temető. Észre sem vettem, egyre beljebb, beljebb mentem, csak lefelé figyelve. Egyszerre azon vettem észre magam, hogy sűrű búzarengetegben vagyok. Fejem fölött öszeborultak a hosszú selymes-szakállú kalászok. Halk nesszel ütődtek össze, míg kezemet előre nyújtva - mintha úsznék - haladtam ebben a sűrű függőleges közegben. Már mit sem törődtem virággal, nem is féltem. Teljesen megteltem a különös lét nyers, fanyar illatával, és ebben benne éreztem a meleg porszagot is, ami nyári alkonyatokon a napégette földek fölött lebeg. Úgy éreztem, benne a mély zöld derengésben, hogy ez létemnek igazi eleme, eggyé válók vele. Nem véletlenül mondják - gondoltam: búzatenger! Mert valóban tenger. Akkor is, amikor a forró déli szél érintésére az egész búzamező borzong, s vet szélesen terülő hullámokat. De benne, ebben a zöld-arany tengerben megéreztem, hogy ilyen lehetett az az őstenger, amelynek meleg, ringató homályában az élet elindult. A lét egy különös ős-állapotát éltem át. Később felnőttként, bicikliről, vonatokból mindig, mindig néztem a búzaföldeket. Kerestem azt a hosszúszálút, amilyenben egykor bolyongtam. Soha nem találtam... Azután egyszer mondta valaki, egy szakember, hogy ne is keressem. Azt a régifajta magyar búzát már nem vetik. Az aratógépek számára kikísérletezték a rövidszárú - úgynevezett „bezosztája” búzafajtát. Ezzel nincs sok gondja a gépeknek, könnyű vele dolgozni. Különben is, azt a régi hosszúszárú búzát egy-egy nyári vihar után megnézhette a boldogtalan parasztember! Bizony, manapság is van viharból, esőből elég! S fekszik a földön a drága élet sárban, vízben a kinemesített rövid szárával együtt. És repülőből, háborúból is van. Sok. Több a pusztulás, a pusztítás, fogy az élet, a búza-vetés. Vajon miféle lét vár ránk ebben a „szép újvilágban”? az évezred utolsó pillanataiban és a kezdődő újban? A magam részéről ismét menekülök. Megteremtem, megrajzolom, megidézem a tovatűnt ifjú kort. Most már fehér búzaszálakat, búzakereszteket festek. Fehér lenvászonra. A fehér a mi régi hitünk szerint a gyász színe. Meghosszabbítom, megnövelem a fehér búzaszálakat emberfeletti méretre. Menekülök a régi búzatengerbe, óriásira növesztett búzakeresztek fehér árnyék-derengésébe. Egy elveszett, tovatűnt ősállapotba. Hogy megmaradjak, hogy átvészeljem ezt a szörnyű ezredvéget, hogy élhessek, amíg rendeltetett. Csete Ildikó (Új Idők) Az akarnokoktól a hódolatig Június harmadik hetében zár a Parlament. Szabadságra mennek a képviselők. Pedig igen fontos dolgok voltak készülőben az elmúlt hetekben. Németh visszajött Németh Miklós, a kommunista kor utolsó miniszterelnöke ismét körünkben van. Hiányzott az övéinek. Jövetele körül nagy volt a felhajtás. A suttogó propaganda már mint leendő miniszterelnökről beszél vele kapcsolatban, persze csak ha 2002-ben nyerne az MSZP. De ehhez a miniszterelnökséghez éppen néhány emeszpés nagyfőnöknek (Horn, Kovács) lesz majd néhány szava. Hiszen ők a Németh kedvéért aligha szívesen mondanak le egyéni ambíciójukról. Mindkettő igazi akamok. A békejobb Az MDF is szervezkedik. Valamit tennie kell, hogy elmozduljon a holtpontról. Néhány hónapja létrehozták Békejobb nevű mozgalmukat két fantompárttal, az MDNP-vel és a Vállalkozók Pártjával, s néhány kóborló kereszténydemokratával. Eddig már elérték, hogy az SZDSZ rokonszenvezik velük, s a liberálbolsevik sajtó meg futtatja kis csapatukat a Fidesszel szemben. Balsai István nevű főemberük pedig nemrég az eszdéeszes Fodor Gáborral válvetve szidta a Fideszt. A zöldbáró De a balos mozgalmárok se bírnak magukkal. Június 7-8-án Nagy Tamás zöld báró (téeszelnök) vezetésével agrárdemonstárcióféle volt az utakon. Eredménye nem volt, csak egy kis hisztéria miatt csinálták. Quod licet iovi Kibővítették az átvilágítandók listáját az újságírókkal is. Az egyházak azonban továbbra is tartják magukat. Ott továbbra sincs átvilágítás, csak életfogytig tartó stallumok. Ugyanis: Quod licet iovi, non licet bovi. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Pedig ők is közvéleményformálók. A miniszterelnök interjúja Június 18-án Orbán Viktor miniszterelnök egyórás interjút adott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának. Az interjú közben a kérdezők (Lakatos Pál, Franka Tibor) többször visszatértek a Fidesz választási ígéreteire, mint az elszámoltatás a törvénytelen privatizációk kapcsán, vagy a titkosítások feloldása. Sajnos a miniszterelnök úr vagy nem válaszolt, vagy másról beszélt. Viszont az olajszőkítés ügyében gyanúba keveredett belügyminisztere mellett teljes mellszélességgel kiállt. Meglepő volt viszont, hogy a lemondatott és a Fidesz által gyűlölt kisgazda környezetvédelmi minisztert, Pepó Pált is védelmébe vette az annak a helyére pályázó fideszes Illés Zoltánnal szemben. Beszélt még a gazdaság virágzásáról, csak az a baj, hogy ebből mi még semmit nem érzékelünk. Arról is szólt, hogy tervezik a vagyonadó bevezetését a rendőrségnél, a katonaságnál, a határőrségnél stb. A hódolat Az interjú vége azonban kifejezetten csúnyára sikeredett. Egy héttel korábban ugyanis ugyanebben a műsorban elhangzott egy jó fél évvel korábban felvett interjú Szabó Dezsőnek a Virradat című lapban a huszas évek elején megjelent írásainak aktualitásáról Szőcs Zoltánnal, az elsőszámú Szabó Dezső szakértővel. A remek interjú olyan botrányosra sikeredett a liberálbolsevik média számára, hogy beindultak ellene a szokásos rágalmaikkal, hazudozásaikkal s elhatárolódást követeltek a műsortól. Vagyis a már régóta jólismert szalámizásba kezdtek. Orbán Viktor pedig behódolt, mivel - bár mint mondta, ő nem akar a műsorszerkesztésbe beavatkozni, de -neki kétségei vannak az ,ilyen” műsorokkal kapcsolatban. így az eset kapcsán a zsidóság ismét elmondhatja kis cinizmussal magáról Madách szavaival, hogy lehetnek bármilyen rendszerek kis hazánkban, őket akkor is csak hódolat illeti, nem bírálat, bármit is tesznek. B. J. / X A pártatlanság arcképvázlata Göncz Árpád műfordító 68 éves korában, 1990-ben, az MDF és az SZDSZ közötti paktum keretében lett a Magyar Köztársaság elnöke. Kezdetben, ahogy az SZDSZ-ről is, így róla is sokan hitték, hogy a rendszerváltás előmozdítója lesz. De ez nem tartott soká. Göncz is, már az 1990. októberi taxisblokád idején lelepleződött. Ugyanis az SZDSZ által is szervezett kormánybuktató blokád résztvevőit előre mentesítette a felelősségrevonás alól. Elnöki aláírási jogával visszaélve, rendszeresen ott hátráltatta az Antall-kormány működését, ahol csak tudta. Pártokon fölül állás helyett egyértelműen kiállt az akkori ellenzék, az MSZPSZDSZ mellett. Azok minden parancsát teljesítette. A liberálbolsevik kézben levő média viszont cserébe megteremtette a „legnépszerűbb magyar politikus”, a „jóságos Árpi bácsi” mítoszát. Göncznek mindmáig igen tetszik e helyzet. Állását kihasználva, állandóan utazgatott külföldön. Miközben kétesértékű díjakat gyűjtögetett és osztogatott. „Jó elnöksége” korábbi, meglehetősen szerény írói működésére is visszahatott. A média a középszerű műfordítót hirtelen mint jelentős írót kezdte propagálni. Összeszedték fellelhető irományait s harsogva kiadták. Elnöki működésének első megrendítő pofonját a „sorstól” 1992. március 15-én kapta Göncz úr. Éppen a Parlament előtt próbálkozott szokásos közhelyeivel, mikor ezt az álötvenhatost az igaziak kifütyülték. Hála a médiának, az eseményt, ezt a néhány percet számtalanszor láthattuk. Szánalmas volt a látvány; a bábu sehogysem tudta magát föltalálni. Szokatlan szerep volt neki, hiszen nem voltak ott a hivatalos lelkendezők. Csak villogott a kis szeme, lesett jobbra-balra, majd gyáván megfutott. A média persze fasiszta összeesküvésről üvöltözött, de az már egy más történet. Legnagyobb csalódása Homékkal együtt neki is az 1998-as választások eredménye volt. Ekkor Göncz ismét szabotálni próbált. Mert mikor már ország-világ előtt nyilvánvaló volt a Fidesz győzelme, Göncz még „gondolkodott és informálódott”. Valamiféle kibúvót keresett. Majd nem találva, szemmelláthatóan összetörve nevezte ki Orbán Viktort miniszterelnöknek. Az elmúlt két évben már nem sok vizet zavart. Az új és pártjának gyakran nem tetsző törvényeket is viszonylag gyorsan aláírta. És tudja, hogy 2000-ben vége... végre... Vége tehát az ő tíz évének, és ez a hiú ember most nagy ünneplésben reménykedik. Okkal, hiszen pártja, az SZDSZ már el is kezdte mennybe küldését. Öles plakátjaik hirdetik az utakon, hogy „köszönjük elnök úr”. Igen, nekik van is mit megköszönniük, másoknak kevésbé. Elnöksége augusztus 4-én szűnik meg. Akkor vetjük le tíz év után ezt a gönc(z)öt. Kíváncsiak vagyunk a Fidesz és az MDF hozzáállására. E két pártnak ugyanis sokat ártott, nem egyszer meg is alázva vezetőiket. Vajon ők is ünnepelni fogják? Ráadásul azt az embert, akit bár átvilágítottak, de annak eredményét mindmáig nem hozták nyilvánosságra. És most már nem is fogják, és legfeljebb csak „sejtjük” az okát, mivel Mádl Ferencet augusztus 4-én beiktatják elnöknek, és így a titok örök titok marad. De legalább elválunk tőle azzal a reménnyel, hogy utána csak jobb jöhet. Bognár József Csete Ildikó: Búzakalászos oltárterítő az Árpádházi Szt. Erzsébet templom részére (filmnyomat, lenvászon)
