Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1-2. szám

1999. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2. oldal Koldusgaras vagy nemzeti jog? Döntésre szánta el magát az új szlo­vák kormány: megengedi, hogy a 600 ezer lelket számláló felvidéki magyarság iskolás tanulóinak bizo­nyítványaiban magyar nyelven is szerepeljenek az adatok. Nagy szó­­mondják azok a szlovákiai politiku­sok, akik eleddig mindent megtettek a magyar szó kitörléséért egy túl­nyomó többségében magyar lakta, de 1920-ban Magyarországtól el­csatolt területen. Miközben az euró­pai demokratikus országokban nem értik, miért kell ezen a természetes dolgon úgy lelkesedni. Bevallom, magam sem tartom nagy győzelem­nek. Ugyanis a szlovákiai magyar­ság nemzeti jogait alapjaiban kell rendezni, és ebben az iskolarend­szernek, az anyanyelvi iskolaháló­zatnak, az oktatási nyelvnek kell elsősorban jogot és megoldást ta­lálni. Továbbá az anyanyelv haszná­latának minden fokon teret kell en­gedni, nemzetközi jogok követel­ményei szerint. És még ezek a nagy­szabású és jogos, törvényes intézke­dések sem tartozhatnak az enged­mény, az ajándék kategóriájába, hi­szen mindez a legtermészetesebb. A kétnyelvű értesítők híre csak megnyugtató jelzés, egy Talán a jo­gos remények között. És kapcsoljuk ezt a romániai magyar (két mii liónál nagyobb) kisebbség feszengő, nagy­hegyi egérszüléséhez. Az 1989-es romániai fordulat után, közel tíz esz­tendeje napirenden a kolozsvári, 1959-ben megszüntetett Bolyai Tu­dományegyetem visszaadása a ma­gyarságnak, a tanár- és tudósképzés érdekében. Sem a Ceausescu- sem az Iliescu-kormány, és ez a mostani sem akarja ezt a lépést megtenni. Nem engedi a román nacionalista politika, az, amely a magyarságról az alkotmányban tudomást sem vesz, egységes nemzeti államnak nevezvén az országot, Erdéllyel és a Romániában élő egész sereg, hat­milliónyi nemzetiséggel egyetem­ben. Mostanában szinte győzelem­ként tálalják a koldusengedményt a nem létező román demokráciában, nevezetesen azt, hogy „talán” (ismét egy talán!) mégis megalakul a Pe­­tőfi-Schiller kétnyelvű egyetem, va­lahol az országban. Holott ez a két­nyelvű (kedvenc szava a vonakodó kormánynak újabban: bikulturális) egyetem a megalkuvás, a magyar fegyverletétel újabb jele Erdélyben és Romániában. Hiszen az 1872 óta működő magyar egyetem vissza­adásáért küzdött az erdélyi magyar­ság és nem egy magyar-német nyelvű valami létesítéséért. Jelen megjegyzéseinket azért tettük, hogy megkülönböztessük ezúttal is a győ­zelmet az alamizsnától, a hatalmi (szlovák vagy román, szerb) garast magyarok millióinak természetes és elemi jogaitól. Korszakváltás brit módra 1998 májusában a leeds-i egyete­men volt alkalmam tanulmányozni a modern kori brit gazdaságtörténetet. Rögtön az első meglepetés: maga Leeds városa, az egykori textilipari fellegvár! Ma Nagy-Britannia har­madik legnagyobb egyetemi városa, kb. 50 000 egyetemistával, rendkí­vül erős középfokú oktatással. Az egyetemi negyed, a kollégiumi negyyed - város a városban. Textili­par már sehol, ellenben hatalmas „szolgáltatóipar”, amely a diákok­ból él. A világ minden nációjának fiai, lányai megtalálhatók Leeds két egyetemének padjaiban, a jómódú középosztály gyermekei ők, akik bi­zony költenek a fodrásznál, apubok­­ban, a bárokban, a fogorvosnál, stb. Leeds ebből, és nagyon jól él. A tudásipar a legjövedelmezőbb ipar­ág, még kiszolgálni is jó üzlet. Nem kell ide kohászat, gépipar, nem kell megmenteni a textilipart... Az 1970-es években Nagy-Bri­tannia Európa beteg embere volt. Recesszió, munkanélküliség, inflá­ció, külkereskedelmi és fizetési mér­leghiány, azaz szabályos orvosi lova a modem gazdaság betegségeinek. 1979 májusában előrehozott par­lamenti választásokat tartottak, amelyeket a konzervatívok nyertek meg, Margaret Thacher, a vegyész­­mérnökből politikussá avanzsált „vaslady” vezetésével. O és kormá­nya 1979-ben azzal kezdte, hogy a történelem legnagyobb adócsökke­nését hajtották végre, ami évente 23 fontot tett vissza minden brit polgár zsebébe. Pedig az államháztartás ép­pen nem volt egyensúlyban... Thacher bezáratott 23 skót szén­bányát, de előtte föltöltette a szén­raktárakat dél-afrikai importszén­nel. És megkezdődött a „széncsata”. Scargill, a bányász szakszervezet harcos vezetője általános sztrájkot hirdetett, a bányászok az utcára vo­nultak és összecsaptak a rendőrség­gel. Még a királynő is megszólalt, holott neki alkotmányos kötelessége tartózkodni a politikától, és aggo­dalmát hangsúlyozta. Figyelemre méltó, hogy nem volt nadrágszíj-összehúzás, még rövid időre sem. Az inflációt te­kintették az egyesszámú közellen­ségnek, és letöréséért mindent megtettek. Márpedig a pénzrom­lás megállítása egyben a kisember jövedelmeinek megőrzését, vásár­lóerejének visszaállítását is je­lenti, vagyis éppen ellentétes a nadrágszíjmeghúzással. Döbbenetes, hogy a legsúlyo­sabb szerkezeti válság leküzdésének kritikus szakaszában nem volt sem­miféle fiskális, életszínvonalcsök­kentő megszorítás! Sőt, a reálbérek dinamikusan nőttek. Pedig súlyos államháztartási hiány volt, a külke­reskedelmi mérleg deficitet muta­tott, minden „oka” meglett volna a kormánynak arra, hogy a briteket megfeddje felelőtlen „túlfogyasztá­sukért”. Amint láthatjuk, a struktúravál­tás az életszínvonal emelkedése mellett ment végbe és nem a fo­gyasztás leszorításával. A belső piac regenerálása fontos eleme volt a konzervatív kormány straté­giájának, hamarosan a belső fejlő­dés és növekedés legfőbb motorja lett. Végezetül a tanulságok. A ma­gyar gazdaságpolitika immár húsz éve pont az ellenkezőjét teszi annak, amit a brit gazdaságpolitika tett. Az eltérő eredmény is jól érzékelhető. A Thacher-korszak gazdasági stratégi­ája, s főként persze e stratégia sikere alaposan megkérdőjelezi például a Bokros-csomag logikáját, ponto­sabban azt, hogy „a fogyasztás old­aláról a vállalkozói oldalra kell át­csoportosítani ajövedelmeket”. Ez a logika ugyanis a humán termelési tényező leértékelését, degradálását jelenti, a magyarországi igen kétsé­ges tapasztalatok és eredmények fé­nyében... És itt utalunk írásunk első részére, Leeds város arculatváltá­sára: a tudásipar a legjövedelme­zőbb iparág, még kiszolgálni is jó üzlet. Dr. Gazdag László A pozsonyi Pravdának adott nyilatkozatá­ban Orbán kijelentette: ha a magyar félen múlik, akkor a világon olyan gyorsan még nem épült fel híd, amilyen gyorsan az Esztergom és Párkány közötti fog. Szlo­vák kollégájával, Mikulás Dzurindával Zágrábban máris megállapodtak abban, hogy mivel a felajánlott nemzetközi segít­ség csak az év végéig időszerű, gyorsított eljárással kívánnak dönteni a híd újjáépí­téséről. A Romániában élő nemzeti kisebbségek számára biztosítani kell a kisebbségekről szóló keretegyezményben foglalt jogokat, de óvakodni kell az olyan túlzásoktól, amelyek veszélyeztetnék a román állam egységét és integritását” - idézi Gavril Dejeu román belügyminisztert a Szabad­ság. A belügyminiszter pártja, a Keresz­ténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) Szatmárnémetiben rendezett tanácskozásán szólalt fel. A Transilvania Jurnal által is részletesen közölt beszédé­ben Dejeu kifejtette: a nemzeti kisebbsé­gekről szóló keretegyezmény kimondja, hogy a kisebbségeknek joguk van saját erőből bármilyen oktatási formát létre­hozni maguknak. Semmi sem írja elő, hogy egy államnak kötelező lenne állami oktatási intézményeket létrehoznia a ki­sebbségeknek. Az Adevarul csupán rövid hírben, a Cu­­rentul, a Cronica Romána, valamint a Zi­­arul de Cluj viszont terjedelmes összeállí­tásban közli Markó Béla, az RMDSZ szö­vetségi elnöke, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök által aláírt közleményt. „A Nagy-Románia Párt elnökének múlt szombaton Kolozsvárott tett kijelentései egyértelműen kimerítik a nemzeti kisebb­ségek elleni nacionalista uszítás és gyűlö­letkeltés ismérveit” - szögezik le a közle­ményben. „A nacionalisták sérelmezik, hogy a ma­gyarok idegen nyelvként tanulják azt, amit ők anyanyelvűknek neveznek. Tapo­sóaknákon az oktatásban” címmel Vojetk Katalin tollából közölt cikket az Új Szó. C.V. Tudor, a Nagyrománia Párt elnöke szombaton Kolozsvárott, a Románok Nagy Gyülekezetén szónoklatában kije­ién'ette, hogy ha hatalomra kerül, akkor éle fogytiglani börtönre ítéli Emil Cons­­tantinescut és rács mögé juttatja az RMDSZ-szel kollaborálókat. Kilátásba helyezte azt is, hogy az RMDSZ egy nürn­bergi perhez hasonlóra számíthat. A Pe­­tőfi-Schiller egyetemet Horthy-Hitler fő­iskolának nevezte, majd Magyarországot a barbárok hazájának minősítette, ahol az átutazókat életveszély fenyegeti. A Vajdasági Magyar Szövetség követeli, hogy a koszovói rendezéssel párhuzamo­san tűzzék napirendre a többi szerbiai kisebbség, így mindenekelőtt a vajdasági magyarság, illetve maga a Vajdaság meg­oldatlan problémáit is. Ezek rendezését az sem hátráltathatja, ha megoldásuk alkot­mány- vagy törvénymódosítást igényel. Horvátországban ismét lesz magyar nyelvű hetilapja a magyar kisebbségnek. Megjelenik a Képes Újság, amely a hét hónapja szünetelő Új Magyar Képes Új­ság örökébe lép. Ungváron tartotta meg soros elnökségi ülését a legjelentősebb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A tanács­kozáson a szervezet vezetői mindenek­előtt a kárpátaljai árvízzel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. „Lelki szegényeknek” nevezi a pozsonyi Pravda jegyzetírója azokat a nacionalistá­kat, akik az Esztergom és Párkány között csonkán álló Mária-Valéria híd felújítása ellen hadakoznak. Tőkés László Királyhágó-melléki püspök szerint nagyon félnek a romániai magya­rok attól, hogy Magyarország az EU-csat­­lakozás után bevezeti a román állampol­gárok számára a vízumkényszert, s ezzel nehezebbé válik a beutazás az anyaor­szágba. „A lassan általános válsággal küszködő Romániában minden vita, amelyet a nem­zeti kisebbségek jogairól folytatnak, azzal végződik, hogy veszélyben vélik látni a nemzeti szuverenitást és egységet. Mind­azonáltal, ha a föderalizmus nem is jelent megoldást, Erdély autonómiájának már komoly előfeltételei vannak” - állapította meg a Curentul című román napilap az európai regionális együttműködés kérdé­seiről készített összeállításában. A kolozsvári Szabadságban Szatmári Ti­bor Románia koszovói válsággal kapcso­latos politikájával foglalkozik. „Tény az, hogy a román szerb szolidaritásnak mély gyökerei vannak. Már a közös ellenségek­kel szembeni több évszázados harc, a kö­zös vallás, a közös balkáni tudat, illetve a területi követelések és a kisebségekkel kapcsolatos viták hiánya is elég lett volna Iliescu államelnök azon kijelentéséhez, hogy a Fekete-tengeren kívül Szerbia a legjobb szomszédunk.” A jugoszláv belügyekbe való beavatko­zással vádolta meg Goran Matic jugoszláv tájékoztatási miniszter a belgrádi brit nagykövetséget, amely november végén megbízta a belgrádi Független Elektroni­kus Médiumok Szövetségét, hogy kérvé­nyezze hat olyan koszovói újságíró to­vábbképzését és brit vízum iránti igényét, akik a „nem létező Radio 21 és az össze­kötő rádió” számára dolgoznának. „Úgy gondolom, hogy a szlovák értelmi­ség, mint ahogy a magyar sem, még nem vette eléggé tudomásul, hogy a kisebbségi kérdés nem egyszerűen humánpolitikai vagy emberjogi, hanem gazdasági kér­dés” - mondta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A törté­nész Pozsonyban előadást tartott a kisebb­ségi kérdésről a Bertelsmann Alapítvány Szlovákia EU-integrációs helyzetét elemző nemzetközi konferenciáján: „Olyan térségbe nem fog bejönni a tőke, ahová a napi belső konfliktusok miatt félő bemenni”. Az ukrán kormány bejelentette: adóked­vezményt biztosít azoknak a cégeknek, amelyek építőanyagokat szállítanak az ár­víz súlytotta Kárpátalja felújítására. A megyei közigazgatás ingyen osztja szét a rászorulók között a Kárpátaljára érkező építő- és egyéb anyagokat. Az ukrán kor­mány ezen kívül még deemberben 10 mil­lióról 35 millió hrivnyára, vagyis több mint 10 millió dollárra növelte a térségnek nyújtandó egyszeri központi segélyt. „Ha a VMSZ kitart a vajdaság önkormány­zása politikai kereteiről szóló megállapo­dásban foglalt célok mellett, a Vajdasági Demokrata Reform Párt támogatni fogja elképzeléseik valóra váltását. Ebben az eset­ben komoly szövetségeseket kapunk a tarto­mány autonómiájának megvalósításában, és minden bizonnyal közeli politikai partne­rekké válunk, hangzott el a VDRP főbizott­ságában tegnap megtartott újvidéki sajtótá­jékoztatón” - írja a Magyar Szó. A Romániai Magyar Szó a Magyar Nemzet nyomán közli Nagy Iván Zsolt cikkét, amely azokkal az elképzelésekkel foglal­kozik, amelyek az utóbbi időben Románia föderalizációja kapcsán merültek fel. „A román nemzeti egység eszméjét sokak sze­mében leginkább bizonyos Sabin Gher­man sértette meg. A kolozsvári újságíró a Románia erdélyi és azon kívüli polgárai között különbözőségeket taláta feszegetni. Kulturális, civilizációs másságra utalt, ám óhatatlanul el kellett jutnia, s el is jutott a gazdasági egyensúly hiányához, a három régióból a közösbe befolyó, s az azokba visszaérkező pénzekig. Sabin Gherman majdhogynem közellenséggé vált. Bírál­ták politikusok, »nekiesett« a sajtó, s bi­zonnyal elátkozta sok »kisember« is. Pedig a különbségek, amelyekről beszélt, létez­nek. Legfeljebb nem, vagy csak keveseb­bet akarnak (mernek?) beszélni róluk. Vagy ki tudja?” - írja a szerző. „A kettős állampolgárság intézményes bevezetése jelenleg egyetlen szomszédos országgal kapcsolatban sincs napirenden, ám a schengeni egyezményhez történő majdani csatlakozás utáni helyzetre elvi lehetőségként ezt a megoldást is mérle­gelni kell” - közölte Németh Zsolt, a Kül­ügyminisztérium politikai államtitkára egy nyilatkozatában. Mint elmondta, „bi­zonyos állampolgári jogok biztosítása szerepel a magyar elképzelések szerint a határon túli magyarság egy meghatáro­zott körére vonatkozóan." Szlovéniában a novemberi helyhatósági választásokkal párhuzamosan tartották a nemzetiségi választásokat. A helyi önkor­mányzatok megalakulása után a Muravi­dék öt, vegyesen lakott községében ez­után választották meg a tagokat az ottani magyarságot képviselő szervezetbe. Kárpátaljai hírforrások szerint az ukrán kormány egyik korábbi határozata értel­mében rendkívüli intézkedést hagyott jóvá a határmenti régiókat illetően: egyes területeket úgynevezett speciális határ­övezetté nyilvánít, állandó felügyeletével pedig a határőrségen kívül a belügyi biz­tonsági szerveket is megbízza. Kárpátalja esetében ez a délnyugati rész, pontosab­ban Beregszász, Nagyberezne, Ungvár, Nagyszőlős, Huszt, Perecseny, Rahó és Técső térségét érinti. Az övezetbe látogató külföldi állampolgárnak nemcsak az útle­velét kell majd felmutania, de olyan doku­mentumokat is, amelyekkel indokolni és igazolni tudja látogatásának célját, illetve fontosságát. Ilyen okmány lehet elsősor­ban a vízum vagy meghívó, illetve a terü­leten való tartózkodást engedélyező iga­zolás. Azoknak az idegen állampolgárok­nak viszont, akik valamilyen óknál fogva (szolgálati út, magánügy stb.) kénytele­nek az engedélyezett három napon túl is az övezetben maradni, jelentkezniük kell az illetékes hatóságoknál. Az Adevarul felháborodással veszi tudo­másul, hogy „egységes magyar értelmi­ségi körök” egy jogi szak létesítését szor­galmazzák a magyar fiatalok számára a kolozsvári Református Teológiai Intézet keretén belül. A Tara c. unionista lap a bukaresti Cotidi­­anul cikkét veszi át „Az Osztrák-Magyar Monarchia újjáélesztésének gondolata Nyugaton” címmel. Egész oldalas cikké­ben arra figyelmeztet, hogy „A Nagy- Magyarországért folytatott háború kirob­bant az összes fronton”. Nemrégiben jelent meg Lelkes György Magyar Helységnév-azonosító Szótára, amely hat évvel korábban megjelent előd­jéhez képest kétszeres terjedelmű. A kiad­ványban immár a történelmi Magyaror­szág összes helysége szerepel az 1910-es vármegyei és járási hovatartozása, akkori lakoságszáma és nemzetiségi összetétele megjelölésével. A települések magyar és idegen nevük alaján egyaránt visszakeres­hetők. Körülbelül olyan 15 ezer település van benne összességében, mert ugye hozzá kell számítani Horvátországot, a várakat, körülbelül 700 vár van benne, az új helysé­geket, körülbelül ezer helység található benne. A bővített kiadásban immár közel 60 ezer címszó szerepel. A szerző aktuali­zálta a helységnevek helyesírását és a köz­­igazgatási változásokat, amelyek ebben az évszázadban történtek. Mint mondja: 14 év munkájának eredménye a szótár. A szlovák parlament végszavazással elfo­gadta azt a kétharmados alkotmánytör­vényt, mely szerint az ország következő államfőjét már nem a parlament, hanem közvetlenül a lakosság fogja megválasz­tani. Az elnökválasztásra a tervek szerint hamarosan, tavaszig sor kerül. Michal Kovác megbízatásának letelte óta, tavaly március 2-től Szlovákiának nincs köztár­sasági elnöke. Határon Túli Magyarok Hivatala A HTMH-Observer nyomán __ NYUGATI ^ MagyarsáL* Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÚSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház. FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1250 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartj uk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik- V^kekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/ KRÓNIKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom