Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1997. március Ötven éve írták alá a második Trianont r ■\ „Zakatol a szent család” A versailles-i „békerendszerbe” 1919— 1920-ban eleve beszerelték a következő háború időre állított detonátorát. Dőreségből, balgaságból, de lehet, hogy készakarva. Meg is született a két fenevad, a kommunizmus és a fasizmus, hogy a felosztott világot újraossza. Az I. Párizs környéki „békében” szétzúzták az Osztrák-Magyar Monarchiát, mely tettük korábban nem szerepelt a hadicélok sorában. Felosztották Magyarországot a Trianon-kastélyban, pedig nyugati, keleti és északi gránicai Európa legállandóbb határai voltak ezer éven keresztül, és határállandóság szempontjából jelenleg is vezetnek még más országok sűrűn változó határaival szemben. Nagyapáink, apáink, a „trianoni nemzedék” azért mentek a D. világháborúba, hogy Trianon végtelen és megalázó igazságtalanságait kiküszöböljék, ezen kívül semmi más okuk nem volt fegyvert fogni, semmi sem vonzotta oda őket. Ezért tehát ne fasisztázzon itt bennünket senki, különösen az akkori és mostam lógósok, az alkalmatlanok és felmentettek, a haza iránti katonai szolgálatot kerülők. Mert nem fasiszta az, aki szenvedést tűr, sebesül, megrokkan, elpusztul, hősi halált hal hazája területi, gazdasági, erkölcsi védelmében. Tiszteljétek a nemzetért fegyvert forgató magyar katonát, csendőrt, rendőrt, határőrt stb. Mert láthatjátok, hogy soha annyi fegyveres és fegyvertelen bűnözés, terror nem volt ebben az országban békében, mint amióta a nemzet „elveszítette” honvédségét, rendőrségét és honvédsége nélkülözni kénytelen a nemzet támogatását, óvó szeretetét. Agyőztesek 1947.február 10-én,megint csak Párizsban, ránk mérték a második Trianont. Szerintük az igazságtalanság gyógyítható, helyrehozható, kiküszöbölhető újabb, ugyanolyan mértékű igazságtalansággal. Sőt valamivel még súlyosabbal is, mert Csehszlovákiának juttattak a Dunától délre egy hídfőt három faluval. Enélkül a szlovákok nem tudták volna elterelni a Dunát, mely akcióval megsértették még a csonka Magyarország határát is, hogy a többiről most ne is beszéljünk. Az újjáalakuló Jugoszlávia „partizánjai” a Duna-Tisza közén lecsíptek az ország testéből pár négyzetkilométer szántóföldet és erdőt. Esznek bennünket. A Szovjetunió pedig Beregszásztól nyugatra szemet vetett a Tiszáig érő területre, és meg is szállta azt 1944-1945- ben. Később lemondott a helyzet véglegesítéséről. Matatnak körülöttünk. A szomszédaink! Ez a n. párizsi „békemű” valamivel tovább tartott, mint az első. Jugoszlávia elemeire esett szét, de lehet, hogy sohasem is állt össze. Horvátország eddig háromszor tett erőteljes lépéseket önállósága felé, most utoljára—úgy látszik— sikeresen. Csehszlovákia, a nyugati hatalmak „mintaállama” úgy dőlt szét az illesztésnél, mint egy szekrényajtó, ha kiszárad belőle az enyv. Ez különösen figyelemre méltó. Ugyanis a II. párizsi békealjasság a szudétanémeteket és a felvidéki magyarokat kollektív bűnösnek tette meg Csehszlovákia 1938—1939-es felbomlásáért. A szlovákok, Tisóval az élen, ebben semmilyen szerepet nem játszottak akkor, sőt a „győztesek” közé soroltattak. Hogy elárulták a cseheket a szláv testvériségben, az elmismásoltatott. A fasiszta berendezkedésű és működésű szlovák bábállam nemhogy büntetést, de jutalmat kapott. Márpedig a németek és a magyarok nem lehettek „árulók”, hiszen ezek a nemzetrészek katonai foglalás következtében kerültek egy szláv államhoz, mely semmiképpen sem volt az övék. Erről éppen ez a szláv állam gondoskodott. A szlovákok másodszor is felbomlasztották Csehszlovákiát 1993-ban, de a csehek tudhatnak már valamit, hiszen nagy megkönnyebbüléssel engedték útjukra a „tót atyafiakat”. Talán most is a németek és a magyarok hibáztathatok Szlovákia összes bajaiért? A n. párizsi béke alkotta Európa mostanra nincs többé. Nincs Jugoszlávia, Csehszlovákia, sőt Szovjetunió sincs. Románia nem mond le Moldáviáról. Kizárólag Magyarországra érvényesek a határok és a rendelkezések. Vagyis kik semmisítették meg, zúzták pozdotjává a „demokratikus” nagyhatalmak világboldogító világrendjét? Hát a győztesek, az igazságtalanul javadalmazottak, a haszonélvezők. De a haszon, arablottholmi kifolyik a kezükből, ahogy az lenni szokott. Gazdaságilag is a mélyponton vannak, még korábbi önmagukhoz mérve is. Örömteljes, hogy a birodalmi fogságból kiszabadultak Észtország, Lettország, Litvánia és Közép-Azsia népei. A Balkánon hosszú időre véget fog érni az egyik legagresszívebb minibirodalom, a szerb túltengés véres korszaka. Magyarország déli határán létrejött Szlovénia, Horvátország, és ezzel 5-600 kilométerről 100 kilométerre csökkent a potenciálisan ellenséges határ. Nem lebecsülendő eredmény, bár nem a magyar külpolitika érte el. Csak Magyarországra érvényesek jelenleg a II. párizsi „békeszerződés” rendelkezései. Mindenki fellázadt már ellene, aki sérelmet, hátrányt szenvedett általa. Országunkat, nemzetünket lehervasztották, fonnyasztották másodszor is. Párizsban 1947. február 10-én. És akik ezt tették, most kérik számon rajtunk, hogy miért nem virágzik hazánk. Oszerintük ugyanis a saját hibánk, hogy nem csináljuk jobban. Kitaszítottak Európából, odavetettek, mint valami koncot, az ordas kommunizmusnak, s most fitymálják megrágott csontjainkat, sebeink bűzét, szegénységünket, amelyet ők okoztak. Ezek a hatalmak, amelyek „elintézték” sorsunkat két menetben is: Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és persze a „dicsőséges” Franciaország. Horváth Lajos (Új Magyarország) Olvasóink szíves elnézését kérjük az alábbi írásban közreadott idézetekért, amelyek joggal háborítanak fel minden keresztény érzelmű embert, ugyanakkor bizonyságul szolgálnak arra, hogy olykor nem ok nélkül irányítjuk a figyelmet a keresztényeket sértő neoliberális szélsőségekre, azokra az eléggé el nem ítélhető, visszataszító jelenségekre, amelyek mozgatóit és tevékeny részeseit Magyarországon ma nem büntetik, hanem éppen ellenkezőleg: megjutalmazzák. A Magyar Fórumban megjelent A zöldWC-kefe című cikk részlete is erről tanúskodik. (...) Egy rosszarcú, Petri nevű ember megírta elhíresedett költeményét, amely így kezdődik: „Zakatol a szent család, Isten dugja Máriát...” József, az ács pedig „lemegy” a kocsmába, s bánatában berúg, panaszkodva közben a kocsmárosnak erről a „szajháról” (Szűz Máriáról!), meg Istenről, akik nem átallják nyikorogtatni az ágyat ....ás köziben. Ez a Petri nevű jóember 1996-ban Kossuth-díjat kapott. Gondolom, most is úgy történhet a magas kitüntetések adományozása, mint a régi szép időkben, amikor miniszterekből és pártfunkcionáriusokból álló bizottság tett személyi javaslatokat. Ez azt jelenti, hogy Petri szép, lelkesítő verséért a kormány, a koalíciós kormánypártok és a köztársasági elnök előzetes tudtával kapta mega legmagasabb elismerést. ...az ügyészség nem tette mega számára egyébként kötelező lépést e költemény kapcsán — ez „művészi” alkotások esetében nem járható út. Az a lényeg, hogy ezek szerint a kereszténység kigúnyolása, a keresztény emberek megalázása ismét legfelsőbb kormányzati politika lett. Tehát: elvileg eltűnt a leninista ateizmus, s most a liberális fölfogásba került bele a kereszténység ócsárlása. Sőt, aki ilyen verset ír, az a Kossuth-díjjal egymillió hatszázezer forint honoráriumot kap! A szilveszteri rádiókabaréban aztán tovább görgették a keresztényellenességet. Ismert kabarészerző történetet írt arról, hogy Józsikám hazamegy az anyjához s a nyomoráról kérdezgeti. A „művelt budapesti közönség” nyerítve röhög azon, amit vele, magával csinálnak. Most azonban nem az SZDSZ-es pártzsoldban álló „humoristák”politikai manipulációjáról beszélek. Hanem arról, hogy egy Kern nevű színművész vállalta, hogy elmondja: „Mi az, anyám, az idén nincs karácsonyfája? Ja, mégis van, mert befestette zöldre a WC-kefét és földíszítette.” (...) És ez a Kern még nem kapott Kossuth-díjat? Törcsvári (Magyar Fórum) \_____________________________________________J Közép-Európa népességének 75 % FELETTI nemzetiségi megoszlása a harmincas években NfttCK 75%-ös tófcbstg (Szent István Társulat — Ptiski Kiadó)
