Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

camoDgppOamg ©G GDo® iG fflsmgpsSs (H”®©©0(l]®mG XIV. évfolyam, 11. szám 1996. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.- Ft $3.00 /-------------------------------------------------------------------------------------------------\ A nemzet leghosszabb évszázada Ha az ember minden áron meg akar halni, de erőtlen az öngyilkolásra, akkor gyávaságában magára szabadítja-en­­gedi a kórokat. Európa ezt cselekedte hírhedett századunk harmincas, majd negyvenes éveiben: magára szabadította a fasizmust, aztán, hogy az nem bírt véle, jöhetett a vadságban elődjét is túllicitáló kommunista eszme és gyakorlat. Ezt a szenvedésben teljes századot akarta egy kissé megrö­vidíteni a magyar nemzet egy része. Az, amely a trianoni bé­kediktátum után a Magyarországnak nevezett falevélnyi te­rületen megmaradhatott, világ csodájára, 1100 esztendő után is, nyájas Európa-vénasszonyunk kebelén. Ezt a próbálkozást, történelmi cselekedetet hajtotta végre a magyarság 1956 őszén, telén, a nemrég dicstelenül kimú­lott, akkor még dicsőségesnek dalolt Szovjetunió monstrum­hadserege ellenében. Jellemző, hogy ma, 1996 októberében is elvetélt oktalan próbálkozásnak nevezgetik azt, amit mi — az 1948-as kom­munista, antidemokratikus hatalomátvétel után — e leg­hosszabb század magyar Mohácsának tekintünk. Amit akkor veszítettünk a szovjet tankok ellenében, a nyá­jas Nyugat szeme láttára és beleegyezésével(l), azt kell, kel­lene behoznunk most gazdaságban, kultúrában. Eme hosszú évszázadban lihegve sietnénk afelé az Euró­pa felé, amelyen egy krajcárt érő becsület sem maradt akkor, amikor magára hagyta a magyar népet... A fájó az, hogy ez a Nyugat egy volt kommunistákból és a nemzeti érdekekre fity­­tyet hányó nyugat-imádókból összetákolt kormányt támogat ma is — és újból ellenünkre! És ismét elmondhatjuk, hogy két pogány közt vergődik nemzetünk, és ebben a sorsban szinte növényi türelemmel ámul és fizet a magyar nép számo­­latlanul. Fizeti a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének hihe­tetlenül magas rezsiköltségét magáncégeknek, bankoknak, minisztereknek, a legkülönfélébb részvénytársaságoknak. Minap szavazta meg országgyűlésünk a zsidók kártalaní­tását—föltehetően sok milliárd dollárban. Aki viszont 1956 szabadságharcában vezéralak volt, elszánt és halálra ítélt, az ma „emelt nyugdíjat” kap ettől a kormánytól: havi 25 ezerfo­rintot. Hosszú számunkra ez a század. És ismét koszorúztak azok, aki leverték azt a forradalmat. Koszorút helyeztek el áldozataik sírjánál, hulló falevelek és alultáplált kisgyerekek, öregek, megalázottan kínlódó fel­nőttek szeme láttára. Hosszú ez a század, szinte parttalan, akár a magyar n ép tü­relme. Soha még nem adott nemzet ennyi lehetőséget a tör­ténelem során arra, hogy békésen átvezessék őt egy romhal­mazból az építés lehetőségeibe. És eme lehetőségek talaján fosztották ki őt a végsőkig, im­már a helyrehozhatatlanság mezsgyéjéig. 1956-ban százakat lövettek halomra kommunista pa­rancsra. Sírjaik végtelen sorban húzódnak a magyar nemzet történetének eme leghosszabb évszázadában. A gyáva magára szabadítja a kórokat és rí fájdalmában. 1956-nak még mindig van jelzésértéke felénk. Békés kira­­boltatásunk mostani idején figyelmeztet a békés döntés nem­zetijogára: nem tehetjük meg, hogy pissz nélkül, rezzenéste­lenül, tehetetlenül és akarattalanulfigyeljük Magyarország eltakarítását Európa térképéről. Megöregedtek kissé az ötvenhatosok. Ám még ma is ott az öklük az asztalon, és szálának: Ne tőlünk várjátok ismét a század magyar szenvedéseinek fölpanaszolását! Czegő Zoltán \______________________________________________________/ Miért a magyar népnek kell felelnie? Beszélgetés Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével (7. oldal) IFJ. FEKETE GYULA Baloldali értékmentés? Amerikai puccs a Világszövetségben Október 25-én kezdte meg három­napos tisztújító közgyűlését a Ma­gyarok Világszövetsége (MVSZ). Minden nagyon szépen kezdődött. A világ minden tájáról érkező kül­döttek örömmel üdvözölték egy­mást, régi barátok és ismerősök harsányan kiáltottak jó előre egy­másnak. Voltak persze aggasztó előjelek. Szinte valamennyi aznapi újság hírül adta, hogy a miniszterelnöki iroda e­­gyik magas rangú képviselője, Tabaj­­di Csaba azt javasolta a kormánypár­ti képviselőknek, hogy nagyon gon­dolják meg az MVSZ költségvetési támogatását. Szerinte az MVSZ az el­lenzéki pártoktól egyoldalúan függő szervezet. „Épp Tabajdi ne tudná, hogy az MVSZ éppen úgy elítélte az Antall-kormány ukrán-magyar alap­­szerződését, mint ahogyan elítéli a Horn-kormány szlovák-magyar és ro­mán-magyar alapszerződéseit?” — dohogott mellettem az egyik küldött. Az MVSZ kormányoktól független magyarságpártisága lehet, hogy fáj egyes kormánypárti képviselőknek, aggasztó azonban, hogy a magyarsá­got leplezetlenül pusztító családelle­nes adópolitikájuk, a nemzeti vagyont elkótyavetyélő privatizációjuk és a környező országok sovinizmusa előtt meghunyászkodó kisebbségpolitiká­juk szolgálatába akarják állítani az MVSZ-t. Éppen úgy, mint ahogyan azt — többségükben ugyanezek — a Kádár-korban tették. Nem véletlen, hogy a megnyitó előtti napokban to­vábbi támadások, gyalázkodások so­kaságát közölte a 96%-ban kormány­­párti sajtó. Egy másik aggasztó előjel az volt, hogy az amerikai tagozat közvetlenül a román-magyar alapszerződés alá­írása után fényes külsőségek között fogadta az M VSZ által élesen kritizált szerződést aláíró (volt kommunista) külügyminisztert és kitüntetett egy, a szerződést szintén üdvözlő speku­lánst, Soros Györgyöt. A tett nyílt szembehelyezkedés volt az MVSZ alapszerződéseket elnökségi szinten is elítélő nyilatkozatával, emellett az 1956-os forradalom 40. évfordulóján szinte világszövetségi menlevelet adott az akasztatok, a tömegbelöve­­tők és más, emberiség elleni bűncse­lekményeket elkövetők érdekvédői­nek, utódpártjainak és gazdasági tá­mogatóinak. „Soha nem lesz itt tényfeltárás és igazságtétel — beszéltük meg a híre­ket még a megnyitó előtti anyaországi küldöttgyűlésen —, ha még az ameri­kai magyarság egyes képviselői is a tömeggyilkosok szekértolójává vál­nak.” „Egy fecske nem csinál nyarat! ” — legyintett a többség, sajnos túl ko­rán. A gyanútlan jóhiszeműség és a testvéri szeretet jellemezte a megnyi­tás utáni hangulatot. Az ökumenikus ima, a tiszteletbeli elnök és az elnök gondosan megválogatott mondatai­nak lélekemelő hatását a nyugati ré­gióelnök zavarosan megfogalmazott vádjai és gyanúsítgatásai alaposan le­rontották — és az együttlét jó közér­zete ezután már végleg megszűnt. A vádaskodás egy eltervezett folyamat része lehetett, mert a számvizsgáló bi­zottság elnöke is folytatta — egyetlen, hanyag gazdálkodást igazoló tény nélkül — az MVSZ elnöke elleni tá­madást. Amikor kiderült, hogy meghami­sították a beszámoló címét, azaz a számvizsgáló bizottság nem is látta, így nem is hagyhatta jóvá az elnöke által elmondottakat, akkor a bizott­sági vélemény álarcában előadott ma­gánvéleményt egységesen el kellett volna utasítani. A küldöttgyűlés nem is fogadta el, de már akkor többeknek feltűnt, hogy milyen sok külföldi kül­dött megszavazta ezt a mindenképpen jogosulatlanul előadott véleményt. Másnapra az is kiderült, hogy a hazug­ságoktól, csúsztatásoktól hemzsegő jelentés hangfelvétele eltűnt. Nehogy bizonyíték legyen a rágalmazásra — per esetén. Hogyan derült ki, hogy ezt a hami­san bizottságinak feltüntetett jelen­tést csak külföldiek fogadták el? Úgy, hogy a hazai régió narancssárga, az utódállamok küldöttei zöld és a nyu­gati magyarság sárga kartonok felmu­tatásával szavazott. Csak az éjszaka és a következő nap eseményeiből ér­tettük meg, mi szükség volt a magyar­ság küldötteinek e színek szerinti mes­terséges szétszabdalására: a lelkiis­meretük szerint szavazó — elsősor­ban zöld — küldötteket ugyanis rög­vest figyelmeztették az erre kijelöl­tek, hogy úgymond nem a régióelvá­rásnak megfelelően szavaznak... A puccs minden kelléke adott volt: az ürügy (állítólagos anyagi gondatlan­ság), a szervezettség lehetősége (szí­nek szerinti elkülönültség) és a pucs­­csot végrehajtó vezérkari főnök pozí­ciója (a kritikus másnapon a levezető elnöklés egész napra a szavazásokat szemrebbenés nélkül meghamisító, leplezetlenül csak az egyik oldalnak megszólalási lehetőséget biztosító el­nöknő kezében volt). A gondatlanság vádja egy olyan számvevőszéki jelentésen alapult, a­­melyik lelkiismeretesen sorra vette a könyvelés minden apró hibáját, rovat­tévesztését és az állóeszköz-besoro­lás vitatott eseteit. Pénzek eltűnését, fényűzést és látványos pocsékolást nem említett a jelentés, mint ahogyan ezt az MVSZ ellenségei sugallták. Felrémlett előttem egy négy évvel ez­előtti költségvetési bizottsági ülés, amikor is „rasszista” címkét kapott a (Folytatás a 3. oldalon) SZERKESZTOSEGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9 CANADA Phone/Fax: (514) 731-4192 1022 Budapest, Bimbó út 53. fsz. 2. Telefon: 326-7531 Fax: 326-7531

Next

/
Oldalképek
Tartalom