Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-11-01 / 11. szám
camoDgppOamg ©G GDo® iG fflsmgpsSs (H”®©©0(l]®mG XIV. évfolyam, 11. szám 1996. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.- Ft $3.00 /-------------------------------------------------------------------------------------------------\ A nemzet leghosszabb évszázada Ha az ember minden áron meg akar halni, de erőtlen az öngyilkolásra, akkor gyávaságában magára szabadítja-engedi a kórokat. Európa ezt cselekedte hírhedett századunk harmincas, majd negyvenes éveiben: magára szabadította a fasizmust, aztán, hogy az nem bírt véle, jöhetett a vadságban elődjét is túllicitáló kommunista eszme és gyakorlat. Ezt a szenvedésben teljes századot akarta egy kissé megrövidíteni a magyar nemzet egy része. Az, amely a trianoni békediktátum után a Magyarországnak nevezett falevélnyi területen megmaradhatott, világ csodájára, 1100 esztendő után is, nyájas Európa-vénasszonyunk kebelén. Ezt a próbálkozást, történelmi cselekedetet hajtotta végre a magyarság 1956 őszén, telén, a nemrég dicstelenül kimúlott, akkor még dicsőségesnek dalolt Szovjetunió monstrumhadserege ellenében. Jellemző, hogy ma, 1996 októberében is elvetélt oktalan próbálkozásnak nevezgetik azt, amit mi — az 1948-as kommunista, antidemokratikus hatalomátvétel után — e leghosszabb század magyar Mohácsának tekintünk. Amit akkor veszítettünk a szovjet tankok ellenében, a nyájas Nyugat szeme láttára és beleegyezésével(l), azt kell, kellene behoznunk most gazdaságban, kultúrában. Eme hosszú évszázadban lihegve sietnénk afelé az Európa felé, amelyen egy krajcárt érő becsület sem maradt akkor, amikor magára hagyta a magyar népet... A fájó az, hogy ez a Nyugat egy volt kommunistákból és a nemzeti érdekekre fitytyet hányó nyugat-imádókból összetákolt kormányt támogat ma is — és újból ellenünkre! És ismét elmondhatjuk, hogy két pogány közt vergődik nemzetünk, és ebben a sorsban szinte növényi türelemmel ámul és fizet a magyar nép számolatlanul. Fizeti a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének hihetetlenül magas rezsiköltségét magáncégeknek, bankoknak, minisztereknek, a legkülönfélébb részvénytársaságoknak. Minap szavazta meg országgyűlésünk a zsidók kártalanítását—föltehetően sok milliárd dollárban. Aki viszont 1956 szabadságharcában vezéralak volt, elszánt és halálra ítélt, az ma „emelt nyugdíjat” kap ettől a kormánytól: havi 25 ezerforintot. Hosszú számunkra ez a század. És ismét koszorúztak azok, aki leverték azt a forradalmat. Koszorút helyeztek el áldozataik sírjánál, hulló falevelek és alultáplált kisgyerekek, öregek, megalázottan kínlódó felnőttek szeme láttára. Hosszú ez a század, szinte parttalan, akár a magyar n ép türelme. Soha még nem adott nemzet ennyi lehetőséget a történelem során arra, hogy békésen átvezessék őt egy romhalmazból az építés lehetőségeibe. És eme lehetőségek talaján fosztották ki őt a végsőkig, immár a helyrehozhatatlanság mezsgyéjéig. 1956-ban százakat lövettek halomra kommunista parancsra. Sírjaik végtelen sorban húzódnak a magyar nemzet történetének eme leghosszabb évszázadában. A gyáva magára szabadítja a kórokat és rí fájdalmában. 1956-nak még mindig van jelzésértéke felénk. Békés kiraboltatásunk mostani idején figyelmeztet a békés döntés nemzetijogára: nem tehetjük meg, hogy pissz nélkül, rezzenéstelenül, tehetetlenül és akarattalanulfigyeljük Magyarország eltakarítását Európa térképéről. Megöregedtek kissé az ötvenhatosok. Ám még ma is ott az öklük az asztalon, és szálának: Ne tőlünk várjátok ismét a század magyar szenvedéseinek fölpanaszolását! Czegő Zoltán \______________________________________________________/ Miért a magyar népnek kell felelnie? Beszélgetés Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével (7. oldal) IFJ. FEKETE GYULA Baloldali értékmentés? Amerikai puccs a Világszövetségben Október 25-én kezdte meg háromnapos tisztújító közgyűlését a Magyarok Világszövetsége (MVSZ). Minden nagyon szépen kezdődött. A világ minden tájáról érkező küldöttek örömmel üdvözölték egymást, régi barátok és ismerősök harsányan kiáltottak jó előre egymásnak. Voltak persze aggasztó előjelek. Szinte valamennyi aznapi újság hírül adta, hogy a miniszterelnöki iroda egyik magas rangú képviselője, Tabajdi Csaba azt javasolta a kormánypárti képviselőknek, hogy nagyon gondolják meg az MVSZ költségvetési támogatását. Szerinte az MVSZ az ellenzéki pártoktól egyoldalúan függő szervezet. „Épp Tabajdi ne tudná, hogy az MVSZ éppen úgy elítélte az Antall-kormány ukrán-magyar alapszerződését, mint ahogyan elítéli a Horn-kormány szlovák-magyar és román-magyar alapszerződéseit?” — dohogott mellettem az egyik küldött. Az MVSZ kormányoktól független magyarságpártisága lehet, hogy fáj egyes kormánypárti képviselőknek, aggasztó azonban, hogy a magyarságot leplezetlenül pusztító családellenes adópolitikájuk, a nemzeti vagyont elkótyavetyélő privatizációjuk és a környező országok sovinizmusa előtt meghunyászkodó kisebbségpolitikájuk szolgálatába akarják állítani az MVSZ-t. Éppen úgy, mint ahogyan azt — többségükben ugyanezek — a Kádár-korban tették. Nem véletlen, hogy a megnyitó előtti napokban további támadások, gyalázkodások sokaságát közölte a 96%-ban kormánypárti sajtó. Egy másik aggasztó előjel az volt, hogy az amerikai tagozat közvetlenül a román-magyar alapszerződés aláírása után fényes külsőségek között fogadta az M VSZ által élesen kritizált szerződést aláíró (volt kommunista) külügyminisztert és kitüntetett egy, a szerződést szintén üdvözlő spekulánst, Soros Györgyöt. A tett nyílt szembehelyezkedés volt az MVSZ alapszerződéseket elnökségi szinten is elítélő nyilatkozatával, emellett az 1956-os forradalom 40. évfordulóján szinte világszövetségi menlevelet adott az akasztatok, a tömegbelövetők és más, emberiség elleni bűncselekményeket elkövetők érdekvédőinek, utódpártjainak és gazdasági támogatóinak. „Soha nem lesz itt tényfeltárás és igazságtétel — beszéltük meg a híreket még a megnyitó előtti anyaországi küldöttgyűlésen —, ha még az amerikai magyarság egyes képviselői is a tömeggyilkosok szekértolójává válnak.” „Egy fecske nem csinál nyarat! ” — legyintett a többség, sajnos túl korán. A gyanútlan jóhiszeműség és a testvéri szeretet jellemezte a megnyitás utáni hangulatot. Az ökumenikus ima, a tiszteletbeli elnök és az elnök gondosan megválogatott mondatainak lélekemelő hatását a nyugati régióelnök zavarosan megfogalmazott vádjai és gyanúsítgatásai alaposan lerontották — és az együttlét jó közérzete ezután már végleg megszűnt. A vádaskodás egy eltervezett folyamat része lehetett, mert a számvizsgáló bizottság elnöke is folytatta — egyetlen, hanyag gazdálkodást igazoló tény nélkül — az MVSZ elnöke elleni támadást. Amikor kiderült, hogy meghamisították a beszámoló címét, azaz a számvizsgáló bizottság nem is látta, így nem is hagyhatta jóvá az elnöke által elmondottakat, akkor a bizottsági vélemény álarcában előadott magánvéleményt egységesen el kellett volna utasítani. A küldöttgyűlés nem is fogadta el, de már akkor többeknek feltűnt, hogy milyen sok külföldi küldött megszavazta ezt a mindenképpen jogosulatlanul előadott véleményt. Másnapra az is kiderült, hogy a hazugságoktól, csúsztatásoktól hemzsegő jelentés hangfelvétele eltűnt. Nehogy bizonyíték legyen a rágalmazásra — per esetén. Hogyan derült ki, hogy ezt a hamisan bizottságinak feltüntetett jelentést csak külföldiek fogadták el? Úgy, hogy a hazai régió narancssárga, az utódállamok küldöttei zöld és a nyugati magyarság sárga kartonok felmutatásával szavazott. Csak az éjszaka és a következő nap eseményeiből értettük meg, mi szükség volt a magyarság küldötteinek e színek szerinti mesterséges szétszabdalására: a lelkiismeretük szerint szavazó — elsősorban zöld — küldötteket ugyanis rögvest figyelmeztették az erre kijelöltek, hogy úgymond nem a régióelvárásnak megfelelően szavaznak... A puccs minden kelléke adott volt: az ürügy (állítólagos anyagi gondatlanság), a szervezettség lehetősége (színek szerinti elkülönültség) és a pucscsot végrehajtó vezérkari főnök pozíciója (a kritikus másnapon a levezető elnöklés egész napra a szavazásokat szemrebbenés nélkül meghamisító, leplezetlenül csak az egyik oldalnak megszólalási lehetőséget biztosító elnöknő kezében volt). A gondatlanság vádja egy olyan számvevőszéki jelentésen alapult, amelyik lelkiismeretesen sorra vette a könyvelés minden apró hibáját, rovattévesztését és az állóeszköz-besorolás vitatott eseteit. Pénzek eltűnését, fényűzést és látványos pocsékolást nem említett a jelentés, mint ahogyan ezt az MVSZ ellenségei sugallták. Felrémlett előttem egy négy évvel ezelőtti költségvetési bizottsági ülés, amikor is „rasszista” címkét kapott a (Folytatás a 3. oldalon) SZERKESZTOSEGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9 CANADA Phone/Fax: (514) 731-4192 1022 Budapest, Bimbó út 53. fsz. 2. Telefon: 326-7531 Fax: 326-7531
