Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-11-01 / 11. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. november ^ mm NYUGATI MagyarsaU Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÖSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. TeL/Fax: 326-7531 Teijeszti: GONDOS BT., PÜSKI Könyvesház, valamint alternatív terjesztők. Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 850 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikl kékért a mindenkori cikkírók felelősek. , HIRDESSEN LAPUNKBAN! Ez a hirdetési felület: 3000 Ft (magánszemélyek számára) ZÁRÚNYILATKOZAT A kanadai Niagara Falls Magyar Házának Árpád-termében megrendezett Magyar Nemzeti Emigrációs Vezetők VH. Kerekasztal Értekezletén az alábbi zárónyilatkozat született: ,Az értekezlet aggodalommal állapította meg, hogy a magyarság helyzete sem az anyaországban, sem az elszakított területeken nem javult, hanem tovább rosszabbodott. A magyarság lehangolt és egyre többjei mutat a lakosság nagy részének elkeseredésére. A népszaporulat vészes csökkenése, a lakosság életszínvonalának zuhanása, az előző kormány által liberalizált abortusztörvény, a médiumok nagy részének nemzetietlen, néha nemzetellenes agymosási kísérlete, a jelenlegi koalíciós kormánypártok számos kulcsvezetőjének hozzájárulásával, esetleg biztatásával folyó kampány — mind veszélyeztetik az összmagyarság jelenét és jövőjét. A katasztrofálisan negatív népszaporulathoz és annak egyik okához, az elkeseredéshez az is hozzájárul, hogy sokakból hiányzik az áldozatvállalás. Míg a magyarság egyre rosszabb anyagi és társadalmi helyzetbe kerül, addig egyes kedvezményezett körök— sok esetben törvények seítségével vagy a kormány politikáj a miatt—többletjogokat élveznek a magyarság kárára. Még a kormány egyes akciói, mint például a júliusi magyar-magyar csúcstalálkozó is, amelyet a nemzeti gondolkodású magyarok nyomására rendeztek meg, visszafelé sült el. Ez egyrészt azért történt, mert a csúcstalálkozóra a nyugati emigráció képviselőit még megfigyelőként sem hívták meg, holott ők elő tudták volna készíteni a talajt az ott hozott — például az autonómiákra vonatkozó — határozatok kedvezőbb nemzetközi fogadtatására, vagy tanácsot tudtak volna adni, hogy megfelelő előkészítés hiányában milyen érvekkel és hogyan kellett volna megvédeni az összmagyarság igazságos álláspontját. A kormány nem használja ki a nemzeti emigráció adta lehetőségeket más külpolitikai vonalakon sem, és ha néha próbál is kapcsolatokat teremteni, akkor — legalábbis Észak-Amerikában, ahol közel kétmillió magyar származású ember él, s ahol a nyugati magyarságnak a legnagyobb a súlya — azt a helyzet megfelelő ismerete nélkül vagy (szándékosan?) balkezesen teszi. A kormány — gazdasági ügyekben is — a külföldön élő magyarok közül főleg olyanokra támaszkodik, akik nem vagy alig ismerik pl. az amerikai politikai életben adódó lehetőségeket, és azt, hogy azokban a nemzeti emigráció milyen nagyjelentőségű lehetne, főleg, ha megfelelő lenne a Magyarországról jövő tájékoztatás. Az ország és a magyarság sajnálatos helyzetét súlyosbítja a hatalmas külföldi kölcsönök terhe. Azok felülvizsgálását és elengedésüknek kérését mindkét 1990 utáni kormány elmulasztotta. Szükségesnek tartjuk a felvett kölcsönök felhasználásának, azaz elköltésének felülvizsgálását, és amennyiben azok nem a nemzet érdekeit és javát szolgálták, a kölcsönök elengedésének kérelmezését, ahogyan azt több kormány is eredményesen kérte. Ugyancsak szükséges a felelősök elszámoltatása, a kölcsönökből meggazdagodottak vagyonának felülvizsgálása és e vagyonoknak az adósságok törlesztésére való felhasználása. A kártérítéseket—beleértve az egyházi javakat — illetően minden magyarországi károsultat kezeljenek egyforma alapon, és állapítsák meg, hogy kik voltak felelősek az okozott károkért, hova lett az elveszett vagyon, s csak a kárvallottak vagy azok törvényes örökösei részesülhessenek kárpótlásban, figyelembe véve a nemzet gazdasági állapotát. Ugyanakkor szükséges az eddigi kárpótlások felülvizsgálása és az, hogy a magyar kormány is tekintse feladatának kártérítés követelését a magyar nemzethez tartozók számára, ide értve a kisebbségi sorba került magyar egyházakat és intézményeket, az állampolgárokat, s teijedjen ki figyelme a más államok vagy érdekeltségek által okozott károk jóvátételére is. Olyan nehéz helyzetben, amibe (leginkább a kormányai és kisebb részben a nemzetközi helyzet miatt) a magyarság került, fokozottan szükséges lenne a nemzeti öntudat és a népjólét emelése, de nem a magyarság terhére felvett kölcsönökkel és az eladósodásunkat fokozó importokkal, hanem a hazai magyar lehetőségek jobb kihasználásával. Sajnos, ezeket a kormány elmulasztja, és épp az ellenkezőjére bátorít, s számos parlamenti akciójával és rendelkezésével is ilyen benyomást kelt. Ezekhez hozzájárul az is, hogy a kormány és a törvényhozás nem tisztította meg a közéletet a kommunizmus alatt kulcspozíciókba került kártevő, önmagukért és klikkjeik érdekeiért ügyeskedő elemektől. Még a sokszor beígért korlátozott „átvilágítás” sem történt meg, pedig már hat év telt el azóta, hogy erre lehetőség nyílt. Az értekezlet úgy határozott, hogy miután a kormány (akármilyen okokból is) olyan alapszerződések aláírása mellett döntött, amelyek az érdekelt, elszakított területek választott magyar világi és egyházi vezetői által elfoglalt álláspontokat és feltételeket figyelmen kívül hagyta, ezért a magyar nemzeti emigráció vezetői szolidaritást vállalva a nemzeti kisebbségben élő magyarsággal, segíteni fogj ák a kisebbségi sorba kényszerült magyar őslakosság igazságának hirdetését a nemzetközi fórumokon és ki fognak állni jogos követeléseik érdekében, ahol csak tehetik. A nemzeti kisebbségben élő magyarságtól elsősorban azt kéri az emigráció, hogy országonként fogjanak öszsze, alakítsanak ki egységes álláspontokat és tegyenek meg mindent azért, hogy arányszámuk az általuk lakott területeken ne csökkenjen. A nemzeti emigráció azt is kéri, hogy esetről esetre tájékoztassák a legnagyobb emigrációs intézményeket arról, mit próbáljunk elérni számukra a befogadó országainkban és a nemzetközi fórumokon. Ugyanakkor az értekezlet felszólítja a Magyarok Világszövetségét is, hogy dolgozzanak együtt az összmagyarság érdekében azokkal — akár közvetlenül vagy a külügyi osztályukon keresztül —, akik nemzetközi fórumokon már eddig is jó munkát végeztek az utódállamok magyar kisebbségeinek érdekeiért. Fontos, hogy az akciókhoz szükséges információ megfelelő formában és időben kerüljön a nemzeti emigrációhoz. Az emigráció elválja, hogy a Magyar Külügyminisztérium és a Határontúli Magyarok Hivatala is tegyen meg mindent azért, hogy a nyugati nemzeti emigráció időben és megfelelően legyen tájékoztatva. Az értekezlet elhatározta: országonként erősíteni fogja az együttműködést minden olyan intézménnyel, amelynek módja van arra, hogy a magyarság ügyeiben közös erővel tudjunk fellépni és a lehető legtöbbet tehessük a magyarság érdekében. Az értekezlet elvárja: a magyar parlament hozzon olyan törvényt, amely megszünteti a külföldön élő magyar állampolgárok elleni diszkriminációt, és megadja számukra a magyarországi szavazati j ogot, amint azt más demokratikus országok is teszik, és a lehetőséget a parlamenti képviseletre, például olyan mértékben, miként azt Horvátországban tették. Végül a résztvevők megállapították, hogy a mai helyzetben a nemzeti emigrációnak tovább kell folytatnia tevékenységét a magyarságért. Ezért úgy döntöttek, hogy a Magyar Nemzeti Emigrációs Vezetők Kerekasztal Értekezleteit, illetve bizottságainak üléseit a jövőben is meg fogják tartani mindaddig, amíg azt a magyar nemzet helyzete megkívánja. A kiadmány hiteléül a szervezőbizottság nevében: Pásztor László, az AMOSZ elnöke Eladó a pesti oldal zöldövezetében (Tisztviselőtelep) egy századfordulón épült 360 m2 alapterületű (még bővíthető) villa. 540 m2 telekterületen. Irányár: 42 millió Ft. Tel.: (36) 06-30-427-112 Miért szenved, amikor fájdalma, problémája természetes úton, módon enyhíthető a legjobb nyugati kezelések és a hagyományos tibeti orvoslás segítségével? Érdeklődés: Judith G. Hermann, B.Sc. N.D. természetgyógyászati klinikáján Tel.:(514)624-2118 A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel/Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel/Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! Néprajzi gyűjtemény Mátyásföldön Közel háromezer darabból álló magyar néprajzi gyűjtemény látható nagyon szép élő környezetben Budapesten, a XVI. kerületben (Mátyásföldön), a Kalitka u. 1. sz. alatt. Laki Károly és családja él benne. A gyűjtemény a „Tájak-korok-múzeumok” mozgalom bélyegzőhelye. Laki Károly a magyar népi kultúra tárgyi értékeinek mentője és családjával együtt hívja és várja a hazafias érzelmű egyéneket, családokat, diákokat, társaságok, egyesületek tagjait. Örömmel fogadják a határon túli magyar testvéreiket. Igény esetén harapnivalót és innivalót, sőt értékes népművészeti műsort is biztosítanak. Érdeklődni és időpontot egyeztetni a 403-7909-es telefonszámon lehet. ( 77 ^ Csíkszeredától Torontóig Magyarok nemzetközi társkeresője Cím: Határok Nélkül Budapest 1300, Pf. 241. Tel/Fax: 138-9545 V_______________________J FELHÍVÁS Keresem bátyámat, Kurbel Istvánt (született 1931. március 28-án Ungváron, Kárpátalján), aki 1947. november7- én disszidált. Utolsó hír róla: Olaszország, 1949, Bagnu, Nemzetközi Gyűjtőtábor. Tudomásom van arról, hogy New Jersey-ben élő rokonaink (Kucsera Károly és családja) anyagi segítséget nyújtottak neki Olaszországban. Kérem, aki bármit tud róluk, értesítsen! Címem: Lengyel Katalin, 2040 Budaörs, Patkó u. 1„ IV./37. Tel.: (23) 423-809. /-----------------------------------------------------------------------------------\ Nyílt levél Göncz Árpád úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének, Horn Gyula miniszterelnök úrnak és Demszky Gábor főpolgármester úrnak Tisztelt Göncz Árpád, Horn Gyula és Demszky Gábor Urak! Az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulójának méltó feltételek és körülmények közti megünneplése érdekében a Zrínyi Miklós Történelmi Emlékhelyeket Ápoló Egyesület (ZMTEÁE) elnöksége nevében azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy közéleti pozíciójuk és személyes tekintélyük latbavetésével szíveskedjenek kezdeményezni és kivitelezni a főváros V. kerületében, a Szabadság téren lévő szovjet emlékmű eltávolítását. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy nem a harcokban elesett, elöljáróik parancsát végrehajtó katonák emlékének tiszteletére készült alkotás ellen protestálunk, hanem a felirattal és a szimbólumokkal szemben vannak súlyos kifogásaink. Ma már az orosz történészek sem tagadják, hogy 1945-ben nem Budapest felszabadításáról, hanem elfoglalásáról (bevételéről) volt szó, amely az e célra alapított kitüntetés megnevezésében is kifejezést nyert. A háborús pusztítások és szenvedések mellett fővárosunk és lakossága teljes mértékben ki volt szolgáltatva a speciálisan erre a célra felkészített zsákmányoló csoportoknak, amelyek a Szovjetunióba szállították állami és magánvagyonaink, valamint műkincseink — mai napig meghatározatlan mennyiségű és értékű — hányadát. Azt a kiszolgáltatottságot nem is kívánjuk taglalni, amelynek szenvedő alanyai a magyar nők voltak. A szovjet állami címerrel és az ötágú csillaggal ékesített Szabadság téri emlékmű azért is disszonáns fővárosunkban, mert 1956-ban ilyen jelképekkel (jelzésekkel) harcosok, harckocsik, lövegek és repülőgépek tömegei fojtották vérbe forradalmunkat, és lőtték szét fővárosunkat. Mindezek ismeretében — megítélésünk szerint — elengedhetetlenül szükséges, ésszerű és célszerű a jelzett emlékmű eltávolítása és Budapest egyik köztemetőjében történő elhelyezése. Minden további halogatás és magyarázkodás csupán a történelmi tényekkel való szembenállást és a realitások, illetve megváltozott körülmények semmibevevését jelentené, beleértve azoknak az áldozatoknak az emlékét is, akiket a Vörös Hadsereg hurcolt el málenkij robotra, és akik közül 325 ezren nem tértek haza. Kérésünkre érdemi választ és intézkedést várunk. Körömi Teréz, Kiss Dénes és dr. Murányi László elnökségi tagok nevében tisztelettel: Dr. Bokor Imre Kéri Edit ZMTEÁE alelnök ZMTEÁE elnök V J
