Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. október Kisebbségi Kaleidoszkóp Kisebbségből kisebbségbe Domokos Pál Péter Nemcsak jeles néprajztudós volt, a moldvai csángó-magyar folklór felbúvárlója, akinek ebbéli munkásságát maga Bartók Béla ismerte el, írásban, és bíztatta további kutatásra. Domokos Pál Péter egyben egy életérzés legjellegzetesebb megtestesítője volt. Nevezhetjük ezt örök kisebbségi tudatnak. Akkor is tovább kíséri ez a trianoni kisebbségekből jöttékét, ha fél életüket vagy annál is többet az anyaországban élték le. Mert az ember nemcsak a szeme színét, sorsának jegyeit is magával viszi mindenüvé. Mostanság jelent meg a szombathelyi Életünk kiadásában a kiváló felvidéki - áttelepült - költő. Varga Imre inteijúkötete, tíz hozzá hasonló sorstárssal, áttelepült íróval, költővel. Egy közülük felvidéki, egy délvidéki, nyolc erdélyi. Sok vonatkozásban egybehangzanak a vallomások. Varga Imre öszszegezésképpen (a hangulat érzékeltetésére) ezt a címet adta a kötetnek: Kisebbségből kisebbségbe. Ez esetben nem okvetlenül Németh László felfogásában kell értenünk az „anyaországi kisebbségi sorsot”. Vagy ha mégis, akkor csak annyiban, hogy a kisebbségből jött magyarnak — Trianon óta—az anyaországban tovább kell hadakoznia a magának és szülőföldjükön maradt sorstársainak kijáró rokoni együttérzésért, segítségért. Ami nem okvetlenül anyagi támogatás. Nagyobb, jelentősebb az erkölcsi. Domokos Pál Péter kényszerűségből „települt át” 1944 végén Kolozsvárról Budapestre. Itt ugyanazt folytatta, amit csíki szülőföldjén és a moldvai csángók között elkezdett. Gyűjtéseit rendezte sajtó alá — ha éppen akadt kiadó —, tovább kutatta a csángók történelmét, immár nem a helyszínen, hanem mondjuk a vatikáni könyvtárban, ahol a legtöbb bizonyítékot őrzik arról, hogy a csángók éppen olyan magyarok — ha nagy részük el is veszítette any anyelvét—, mint más magyar tájak szülöttei. És ott vannak a római könyvtár mélyén a könyörgő levelek, amiket idők során Moldvából küldtek a merészebb, öntudatosabb csángók, de nem egyszer erdélyi papok, főpapok is, például a könyvtáralapító tudós erdélyi püspök, Batthyány Ignác gróf, s mindegyik ugyanazt kérte, ugyanazért könyörgött: magyar nyelvű miséért, gyónásért, énekért, a legtermészetesebb emberi jogokért. Mindeddig hiába. Most is ugyanúgy szólnak a Rómába szálló kérések, levelek vagy csendes fohászok, csakhogy mind kevesebb csángó nevében szólhatnak. Lassan lehullnak, mint elsárgult levelek, a magyar nyelv életfájáról. Pedig ki ne tudná, hiszen már Comenius megfogalmazta, századokkal ezelőtt: „A bűnök között, amelyekben kifogyhatatlan az emberi természet, legnagyobb az anyanyelv elvétele. Olyan lopás ez, amelyet Isten nem bocsát meg.” Domokos Pál Péter egyképpen szabadulhatott volna, az anyaország lakójaként, a maga kisebbségi sorsképletétől: ha hátat fordít a csángóknak, a székelyeknek. Önmagának. Ez felért volna a lelki öngyilkossággal! Jelkép lett Domokos Pál Péter, a „trianoni magyar” szimbólum, aki akár szülőföldjén marad, akár Budapest vagy Szeged lakója, „kisebbségiként” küzd azért, hogy 76 esztendő múltán végre feloldódhassanak a magyar lelkekben a trianoni görcsök. Mindez azért jutott eszembe, mert Domokos Pál Péter most lett volna 95 esztendős. Barátai, tanítványai saját magukat tisztelték meg azáltal, hogy méltóképpen emlékeztek mesterükre. A hűség emlékezése volt ez. A néprajz tudósának és,.fiainak” hűsége összefonódott. B. Gy. V______________J Luther Márton szellemében Beszélgetés Harmati Béla evangélikus püspökkel AzEvangélikus Egyház a harmadik legnagyobb történelmi egyház Magyarországon, ennek ellenére közvéleményünk keveset tud róla. Harmati Béla evangélikus püspöktől, az Ökumenikus Tanács elnökétől először a hívek száma felől érdeklődtünk. —A Luther Márton nevéhez kapcsolódó XVI. századi reformáció Magyarországon, az 1517-es indulás után, nagyon hamar ismertté lett. Országgyűlések hoztak határozatokat arról, hogy „lutherani omnes comburantur”, azaz minden lutheránust máglyán kell megégetni. A század vége felé országunk többsége a reformációhoz csatlakozott. A Habsburg-uralkodóház támogatásával meginduló ellenreformáció véres üldözései, a vallásháborúk után a XVIII. században alakult ki az a felekezeti arány, ami többé-kevésbé ma is jellemzi hazánkat. A népegyházi statisztikák szerint a katolikus és a református egyház után az evangélikus egyház nagyságrendben a harmadik, mintegy 4 százaléka a lakosságnak. Hagyományos evangélikus vidékek: a Dunántúlon Kemenesalja, Győr- Sopron, Veszprém, Vas megyék, Nógrád és Pest megye, valamint Békés megye, ahol a legnagyobb számban élnek evangélikusok. A történelmi kapcsolatok magyarázzák a tényt, hogy egyházunkban jelentős számú német és szlovák nyelvű evangélikus él. Egyházi szolgálatokban, istentiszteleteken ezeket a nyelveket is használjuk a reformáció óta. Egyházunk neve „Magyarországi Evangélikus Egyház”. — Mivel az evangélikus egyház a reformáció első jelentkezése volt magyarföldön, az eltelt századokban alakított-e ki olyan sajátos jegyeket, amelyek különböznek mondjuk a német vagy a skandináv egyházaktól? — Egy-egy kultúrkörben, nyelvi tradicionális történelmi meghatározottságban élve, az evangélikusok — más egyházakhoz hasonlóan—sajátos jegyekről ismerhetők meg Európában és másutt. Éppen a többnyelvűség miatt élénk nemzetközi kapcsolataink vannak, s a más népekkel, kultúrákkal való érintkezésünk egyik jellemző vonásunk. A szórványhelyzet és az üldözések olyan evangélikus öntudatot, identitást segítettek kialakulni, amely a spiritualitás irányába, a mennyiség helyett a minőség irányába tájékozódott. Számarányunknál jóval nagyobb mértékben alapítottak egyházunkban iskolákat, és nagy súlyt helyeztek a nevelésre. Kossuth és Petőfi vallása Idők során olyan nagy magyar költők, államférfiak, mártírok kerültek ki az evangélikus egyházból, mint Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Bajcsy-Zsilinszky Endre. A felsorolt személyek és mellettük még sokan mások egyházunk történelmi, közéleti és kulturális szerepét húzzák alá. Hálát adunk Istennek ezekért az emberekért, akik példát adnak helytállásból, haza- és egyházszeretetből, közéleti felelősségből. Büszkék vagyunk reájuk. — A diktatúra időszakában Ordass Lajos püspököt meghurcolásai „evangélikus Mindszentyvé” tették. Mi volt Ordass püspök „bűne” és emléke, s mit jelent ő a mai egyháznak? — Mártír püspökünket, Ordass Lajost 1948-ban hamis vádakkal azért csukták börtönbe, mert nem akart hozzájárulni az egyházi iskolák államosításához. 1956 elején államilag rehabilitálták, az októberi forradalom idején újra püspök lett, majd az állam 1958-ban másodszor is megakadályozta egyházvezetői szolgálatában. Érdekes most erre gondolni, amikor 1989 szeptembere óta visszakaptuk államosított egyházi iskoláink egy részét. Jelenleg 31 oktatási-nevelési intézményünk van, közöttük tíz gimnázium. Évente indítunk újra egyet-kettőt, ahogyan az anyagi és személyi feltételek megengedik. — Mi a magyarázata annak, hogy a hajdani evangélikus gimnáziumokból, például a Fasoriból, annyi kiváló ember, tehetséges tudós került ki? —A régi evangélikus gimnáziumok, így a Budapesti Fasori Gimnázium és mások, Sopron, Bonyhád, Szarvas, Békéscsaba, Aszód, Orosháza, Nyíregyháza, Miskolc vagy Kőszeg iskolái elsősorban kiváló tanáraik miatt tudtak nagyszerű eredményeket elérni. A nevelés ugyanis véleményem szerint nem az épület, nem a tanterv, nem a felszerelés, még csak nem is az anyagiak kérdése, hanem elsősorban a pedagógusoké. Kapkodás az állami oktatásban — Miként áll most az evangélikus felekezeti oktatás helyzete Magyarországon? — Átéljük mindazt, ami ma hazánkban az oktatást és nevelést jellemzi, azaz a káoszt, a kapkodást az országos, állami irányításban és az anyagiak előteremtésében. Kevés a jó pedagógus, hiszen ez a hivatás az igen rosszul fizetettek közé tartozott évtizedek óta és ezért kontraszelekció érvényesült. A jobb képességűek más munkát kerestek és csak azok maradtak, akik megszállottként tanítani, nevelni akartak. Vannak örömeink is, hiszen szép új gimnáziumot építhetünk Aszódon, mindegyik intézményünkben a férőhelyekhez viszonyítva többszörös a jelentkezés. Testvéri szerződés a bajorokkal — Milyen kapcsolatokat tart fenn a magyar evangélikus egyház a Luthert követő külföldi egyházakkal és mi e kapcsolatok haszna a magyar egyház számára? — Kiteijedt nemzetközi kapcsolataink vannak, elsősorban a szomszédos országok egyházaival. Németországban a Bajorországi Evangélikus Egyházzal kötöttünk 1992-ben testvéregyházi szerződést először három évre és ezt hosszabbíthattuk meg tavaly öt évvel, 2000-ig. Ez azt jelenti, hogy gyülekezeteink, esperességeink, intézményeink német testvérgyülekezetet, testvérintézményt kaptak. Iskoláink tanulói hosszabb-rövidebb időre Németországba utazhatnak nyelvgyakorlásra. Iskoláink felszereléséhez, intézmények építéséhez jelentős segítséget kapunk évente. Szórványlelkészeink régi kétütemű Trabantjait és Wartburgjait a bajorok segítségével cserélhettük át négyütemű és takarékos üzemű Opel Corsa autókra. Nagyjelentőségű, hogy a genfi székhelyű Lutheránus Világszövetség segítségével részt vehettünk a világ evangélikus egyházainak teológiai, gyakorlati és spirituális közösségében. — Vannak-e a nyugati világban szétszóródott magyar evangélikus szórványok, és ki foglalkozik lelki gondozásukkal? — Elsősorban Európában találunk magyar gyülekezeteket a helyi egyházakhoz kapcsolódva, néha protestáns, evangélikus-református együttműködésben. Korábbi évtizedeinkben gondot okozott a lelkészek utánpótlása, most ez a kérdés megoldódik egyrészt úgy, hogy például a legutóbbi időben a brazíliai Sao Pauloba, a venezuelai Caracasba és az Egyesült Államokba, Clevelandba küldtünk hallgatókat, másrészt pedig a nyugati szórványokból hazai teológiánkra jönnek tanulni fiatalok. Erős erdélyi kapcsolatok — Milyen a magyarországi egyház kapcsolata az erdélyi magyar evangélikusokkal? Miben segíthetik őket? — Az erdélyi magyar evangélikus egyházzal az első világháború végéig egy szervezetben, egy hazában éltünk, erősek tehát a kapcsolataink. Számos fiatal tanul a budapesti teológiánkon, magyar nyelvű bibliákat, teológiai és vallásos irodalmat küldünk, nyári ifjúsági táborokba hívjuk fiataljainkat. Minden erdélyi és romániai gyülekezetnek van magyar testvérgyülekezete. — A püspök úr, illetve az Evangélikus Egyház felfogása szerint papjaik részt vehetnek-e a gyakorlati politikai életben? — Az a véleményem, hogy az egyháznak igenis politzálnia kell, de nem szabad pártpolitizálnia! A politika eredeti jelentése ugyanis az, hogy egy-egy adott közösség, a lakóhely, a régió, az ország közös javát, előrehaladását szolgáljuk. Ebben az értelemben örülünk annak, ha lelkészeink részt vállalnak a helyi önkormányzatok munkájában mint pártokhoz nem kötődő független képviselők. A parlamenti képviselőségre egyébként nem szoktam egyházkerületem lelkészeit biztatni, hiszen lelkészhiányunk van, és minden emberre szükségünk lenne. Azután az is igaz, hogy nem szerencsés a pártpolitikai és a lelkipásztori felelősséget összekeverni. Egy-egy gyülekezetben sokféle politikai meggyőződésű ember él együtt, és ha a lelkész egy bizonyos párthoz, irányzathoz csatlakozik, ezzel megosztja a nyáját. — Folynak-e teológiai, dogmatikai viták a magyarországi evangélikus egyházban? — Az egyházi élet velejárója, hogy teológiai, dogmatikai és etikai viták folynak, hol kisebb, hol nagyobb körben. Az egyes egyházmegyékben lelkészi munkaközösségekben folyik a teológiai továbbképzés... Megemlítem, hogy országos teológiai-etikai bizottságunk feladata megküzdeni néhány olyan kérdéssel, amelyekben úgynevezett „hivatalos” egyházi állásfoglalásra is szükség van. Jelenleg három téma szerepel ezen bizottság napirendjén: 1. Egyház — társadalom — közélet. 2. Család — házasság — válás — születésszabályozás. 3. Homoszexualitás. II. János Pál pápa koszorúja —Miként és mennyiben veszrésztaz evangélikus egy ház az ökuméne mozgalomban, és miként ítéli meg Ön ennek szerepét, jelentőségét és jövőjét Magyarországon? — Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa hazánkban 1943-ban alakult. Egyik első tevékenysége volt, hogy tiltakozott a kormánynál a zsidók deportálása miatt. Nyolc tagegyházunk van. A mienk mellett a református, a baptista, a metodista és négy ortodox egyház, a magyar, a szerb, a bolgár és román nyelvű ortodox egyházak alkotják a Tanácsot. A katolikus egyház megfigyelőként vesz részt a munkában. A minden évben január elején megtartott ökumenikus imahét együttes istentiszteleti alkalmakat jelent, fölváltva egymás templomaiban, vendégszolgálatokkal. 1991. augusztus 18-án a debreceni református nagytemplomban a pápával együtt tarthattunk ökumenikus istentiszteletet, és ezután a pápa imádsággal helyezte el a kegyelet koszorúját az 1675-ben Itáliába gályaraboknak eladott protestáns lelkészek s tanítók emlékművénél. 1993. január 20-án az Ökumenikus Tanács tagegyházai látogattak el istentiszteletre az esztergomi bazilikába, az 1621-ben kivégzett kassai vértanúk oltárához. 1996. január 6-én Csepreg városa római katolikus templomában ökumenikus istentiszteleten emlékeztünk együtt az ugyanebben a templomban 1621-ben megölt 1223 evangélikus vértanúra, Pápai Lajos győri püspök úrral, Seregély István egri érsek úrral, a katolikus püspökkari konferencia elnökével és Angelo Acerbi pápai nunciussal együtt. Nemzetközi egyházi szervezetek ökumenikus munkájába is bekapcsolódunk. így 1995 augusztusában Seregély érsek úrral együtt hívtuk össze Kecskemétre ,,A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés” címen a térségünk nemzetiségi feszültségeivel foglalkozó konferenciát az 1997. júniusában, Grazban tervezett Európai Ökumenikus Nagygyűlés előkészítéseképpen. Együtt kívánunk működni a Biblia új fordításában is. A Romániai Bibliatársasággal együtt például a Magyar Bibliatársaság cigány nyelvű Bibliát készít elő. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat menekültek, szegények, hajléktalanok között végzett munkáját együtt támogatjuk. A jövő egyháza csak ökumenikus lehet! Egy régi mondás szerint az, aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juharnak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki a Főpásztor nyájából! Beke György A Canada-Transatlantic Kiadó gondozásában MEGJELENT KRISZTINKOVICH MÁRIA Híd a víz alatt című regénye A kanadai Vancouverben élő írónő az 1937—1945 közötti időszak polgári világának megpróbáltatásait dolgozza fel egy fiatal lány, illetve asszony szemével. A 320 oldalas, ízléses kivitelű, illusztrált könyv kapható budapesti könyvesboltokban, a New York-i Püski Könyvesházban, a torontói Pannónia könyvesboltban, valamint megrendelhető budapesti szerkesztőségünk címén: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Ara: 950 Ft (postaköltséggel együtt), illetve montreáli szerkesztőségünk címén (nyugati olvasóink számára): P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montréal, QC H3P 3B9, CANADA Ára: 30 kanadai dollár vagy 27 US-dollár (postaköltséggel együtt) Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be.
