Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. január Pdri .4 iidii’:* MATTrtlOLl 'NENS1S, MEDICI, c OMri»rniYM uemniisonmitiuvttii aun amim quite ( iinplif (ins in coinitKMasäs inl&lsDnfari ::;n " ir. conimiitKÜofcmm commaJum.afqur» tu amqutaíi^tKiiií^iiáis Aidáit ACCSÍS1T FB./ITEREA AD maßtlmtdt mattom* m dalim Sitim fitt A tiiú c ortlóiim »itt rtßrnßmwMif tyttmjmwjis 3 £Ä.ic$<siA’kiQ ']%>sm&wpxoeikrmTMß piífslűl« hi« itirf uft t 's Orvosoknak, gyógyszerészeknek, természetgyógyászoknak, bibliofil-gyűjtőknek, a könyvritkaságok kedvelőinek Petrus Andreas Matthiolus: COMPENDIUM című kézzel számozott, valósághű kiadása kapcsos, aranyozott bőrkötésben, díszes dobozban. A könyv közel 1000 gyógynövény rézmetszetével illusztrált ritkaság. A könyvben megtalálhatók a gyógynövények nevei több nyelven, ezenkívül forma- és hatásleírásuk, valamint lelőhelyeik. Az eredeti mű 1571-ben Velencében jelent meg, szerzője Matthiolus sienai orvos volt. A könyvritkaság megrendelhető budapesti, ill. montreáli szerkesztőségünk címén: Ára (postaköltséggel együtt): 10.000 Ft, ill. US $120 Hiábavalóságok hiábavalósága A diploma és a társadalmi pozíció nem feltétlenül jele az értelmiségi mivoltnak. Az értelmiség szellemi kimunkáltságot jelent, biztos eligazodást a gondolatok, szavak és tettek világában. A proletárdiktatúra kezdetén az értelmiség szűk rétegének alig jutott hely a munkások és parasztok mitizált hatalmú és egypárt-technikára épített mesterséges társadalmában. Néhány év leforgása alatt — miközben a pék államtitkárok és suszter miniszterek a megnyomorgatott profeszszorok áldásos közreműködése révén diplomás doktorok lettek — a mennyiségi burjánzás félelmetes méreteket öltött, és a korábbi osztálytagozódás ellentmondásos, kusza, deformált és fellazult lett. Először szerepzavar lett úrrá közéletünk neves és névtelen résztvevőiben. Később az identitásdiffúzióban való tetszelgés vált divattá mind a magukat politikai elitnek nevezettek, mind az eme körön kívülrekedtek köreiben, az értelmiségiek különböző berkeiben. Ma több figyelmet szentelnek az értelmiségnek. Egyes szerzők kifejezetten a közép-keleteurópai értelmiség szerepét vizsgálják a diktatúra lebontásában, illetve demokratizálásában. Olykor saját magukat elemzik ezek az értelmiségiek. Például a rádióban nemrégiben az egyik irodalmi lap főszerkesztője elmondta, hogy karrierje a KISZ-ből indult és 86-ig párttag volt. Ez ugyan kicsit kínos számára, noha ez a párttagság nem „olyan” (vélhetőleg nem igazi) volt, mivel ő lényegében már a nyolcvanas évektől kezdve — meggyőződéses marxistasága mellett — „ellenzéki” volt. Ilyenformán ő, aki most 45 éves, eléggé meg tudja érteni a második szabad választás balos irányultságát. Bár nem szívesen gondol arra, hogy olykor bizony becstelenségeket is elkövetett, de mentségére szolgáljon, hogy nem haszonért tette. Irodalmi munkássága lényegében töretlen a szerkesztői-főszerkesztői úton, megjelenési gondokkal nem küzd. Már előre látom, hogy a tünetek és részletek világában ügyesen lavírozó közéleti széllovasok jól jövedelmező kandidatúrákkal töltik fel az A- kadémia levéltárát, amelyekből az utókor megtudhatja, miként lehetett a pártokon keresztül besétálni az uralkodó osztályba a rendszerváltást megelőző és az azt követő időkben. Persze, a diktatúra fenntartói és haszonélvezői, az elmenekült vagy kozmopolita életvitelt vállaló értelmiségiek mellett azokról is szólnunk kell, akik az ittmaradást választották és ezzel belső emigrációba kényszerültek. Ez a belső emigráció egyfajta pokoljárást, a sötét erők szemtőlszembe való megtapasztalását jelentette saját bőrükön. De azt is megtapasztalhatták, miként vérzik el a tudatlanság és gonoszság saját mértékvesztésén. A szellem erejét is megtapasztalhatták a modern ember drámai helyzetében, többdimenziójú krízisében. A modern ember helyzete ugyanis drámai, mert miközben kultúrájára büszke, és nagyrahivatottnak érzi magát, az ökológiai gondok, a gazdasági ellehetetlenülés, az elidegenedés és identitásdiffúzió együttes jelentkezésében negatívumba került. A negatívum az elégedetlenség, a nihilizmus, a riasztó hiányok örvénye, a szenvedélyes tagadás, a félelem, lelkibetegség, bizonytalanság. Ez a modern krízis az élet egészét érinti. Csak abban reménykedhetünk, hogy a végső kiéleződés a megoldás kezdete is egyben. Csak kevesen képesek felismerni, hogy az ösztönök barbár agressziója, a szélsőséges önérvényesítés és a szellemre való intenzív vágyakozás mindig együttesen van jelen a történelem dinamikájában, csak persze nem egyenlő súllyal és érvénnyel. így napjainkban a transcendens kapcsolat megtalálása a perdöntő az emberi és társadalmi válságból való kiút megtalálásához. Anélkül, hogy szentesíteni kívánnánk a vallásháborúkat, fel kell ismernünk a most folyó területi, gazdasági, fegyverkezési harcokban a vallási hovatartozás és önmeghatározás próbálkozását is. Noha az egy Isten keresésének valóban számtalan tévelygő, hamis, veszélyes zsákutcája van, de még ezek is alakító tényezők egy olyan ösztönmegszállottsággal szemben, amelynek a világot behálózó maffiaszervezete az ölésen és birtokláson kívül más célt nem képes maga elé helyezni. Ennek igazolására egy kétszeres gyilkos szavait idézem, aki azt nyilatkozta, hogy kiszabadulása estén bankrabló lesz vagy bérgyilkos. Olaszországban a pápaság és a maffia hosszú ideje igen szétválaszthatatlanul megfér egymással. Még akkor is, ha kormányválságok jönnekmennek, politikai földcsuszamlások követik egymást, és családok, bírók, rendőrök és miniszterek egyre növekvő számban esnek áldozatul a kábítószerkereskedelmet, fegyvercsempészést, nukleáris anyagok szállítását és bankmanővereket sikerrel ötvöző maffiatechnikának. És így van ez más országokban is: a közélet politikai aknamezőkön zajlik a gazdasági érdekektől való lehatároltságban. Ideje már túllátnunk az úgynevezett értelmiségiek király nélküli királyságán, amely kenyérharcában diplomaés státusz vértezetébenjogalkotásról beszél jogismeret nélkül, pszichológiát művel anélkül, hogy tudná, mi a lélek, békepap erkölcsi tartás nélkül, tanár a gyerekek szeretete nélkül, művész inspiráltság nélkül, képviselő helytállás nélkül, és folytathatnánk vég nélkül a zavarodott, meddő vesszőfutást. A magukat függetlennek mondó emberek szánalmas kiszolgáltatottságát saját hiúságuknak, pénzéhségüknek, hírnevüknek, hatalomra és védelemre kiéhezettségüknek. Ha az értelmiség vonatkozásában egyáltalán „szerepről” beszélhetünk, az csak a szellemileg kimunkált, ezáltal önmagával harmóniában lévő, a világot értő, valamelyest bölcs ember lehet, aki a szellemi kaszt szerepét töltheti be a társadalomban. Régebben ezek uralkodók, papok, bírák, művészek, tanárok, gyógyítók voltak, ma tanácsadókká és szakértőkké devalválódtak a politikai hatalom kiszolgálói körében, akik a hiányt menedzselik, az ideológiai lufballonokat a pukkadásig fújják, éles elméjük a joghézagok ügyes anyagi kihasználására kihegyezett és a semmin való püffeszkedésben utolérhetetlenek. A hiábavalóságok hiábavalóságának Don Quijoténél szánalmasabb szélmalomharcosai, akik letűnnek az időben, bár hordalékuk sokáig felhalmozódhat. Ha az értelmiség a szellemi kaszt szerepét akarja betölteni a társadalomban, pontosan értenie kell, mi a hiábavaló az érzésekben, gondolatokban, tettekben. A bürokráciában, az árnyékgazdaságban, a korrupcióban, a joghézagokban. Az adósságmenedzselésben, a kábítószerkereskedelemben, a fegyvergyártásban, a pénzhamisításban, a pénzmosásban. Az érzés nélküli tudásban és tudás nélküli érzésekben. A végig nem gondolt féligazságokban, a mindenféle tévelygésben, a manőverekben, a hazugságokban, a hamisságokban, agymosásokban, reklámban és propagandában. Abba kell hagynia a részleges és erőtlen törekvéseket, a romboló tendenciák folytonos megerősítését. Hitelesség kell vezérelje személyes szerepvállalásukat, életvitelüket, tetteiket, alkotásaikat. A szellem erejével kell győzniük a kísértésekkel és próbatételekkel szemben. Hiszen semmiféle fejlődés és haladás nem létezik külső és belső konfliktusok nélkül. Tévút helyett a bölcsesség útját kell annak járnia, aki az értelmiséghez akar tartozni. A bölcsesség a helyes életmód és megtisztított életrend. Aki atombombát gyárt, az hiába moralizál emberségről, szeretetről, Istenről, életről. Hiábavaló minden szó, ha a tettek a rossz sorsot építik. Hiábavaló arra gondolni, hogy a világ valamiféle ideolgiai kárrendezéssel helyrehozható, párbeszédekkel javítható. Hiábavaló a múlton való rágódás és fantom jövőkép között elvesztegetni a jelent. Hiábavaló az aprópénzre váltott tehetség és a holt szellemi tőke. Hiábavaló persze „értelmiségi társadalomról” ábrándokat szövögetni, mert a társadalom soha nem lehet homogén életkor, műveltség, kulturáltság és szellemi haladottság tekintetében. Bűnözők, betegek, értelmi fogyatékosok, szentek, avatott művészek és egészen szürke emberek alkotják a társadalmat. De ami biztos, az a szellemi fejlődés Isten felé vezető útja. Ezen halad mindenki önmegvalósítása folyamatában. A hazai civil értelmiségi mozgalmak mellett a nyugati magyarság körében is megfigyelhető értelmiségi szerződés, amely átfogni igyekszik az egyre atomizálódóbb magyarságot. A hiábavaló tömörülések helyett a szellemi integráltság felé kell haladnunk. László Ruth Feladatok 1996-ban \ Belvárosi Aukcióház 1056 Budapest, Váci u. 36. Árverések minden hétfőn 17 órakor Festmények, bútorok, műtárgyak közel 500 m2-en a belváros szívében Nyitva: H-P 10-18 óráig SZ-V 10-16 óráig Tel./Fax: 267-3539; Tel.: 118-1374 ________________________________________) r — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — i [ MEGRENDELŐ SZELVÉNY ^ | Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: * NYUGATI MAGYARSÁG I I P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA | NÉV: A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsa igazgatósági ülését december 2-án tartotta New Brunswickban a Magyar Hagyományok Központjában. Ez alkalommal Papp László elnök átadta a Világszövegség zászlaját Molnár Ágoston professzornak, az Amerikai Magyar Alapítvány elnökének, amely a székház állandó dísze lesz. Füzesi István alelnökértékelte azt a világtörténelmi helyzetet, amely az amerikai csapatok magyarországijelenlétével állott elő. Mint ismeretes, a boszniai békefenntartók Pécs és Kaposvár térségében készülnek feladatukra. (Negyven éve várjuk őket —jegyezte meg a hírek szerint Kaposvár polgármestere.) Az Igazgatóság határozatot hozott, hogy nemcsak az amerikai politikusok, hanem a nagyközönség figyelmét is fel kell hívni a vajdasági magyarok nehéz helyzetére, akik a háború áldozatai lettek. A történelemben kialakult etnikai egyensúlyt veszélyezteti ezen a területen a több mint 150 ezer szerb menekült betelepítése. Ugyanekkor az erdélyi és felvidéki magyar kisebbség helyzete is kritikussá vált a közelmúltban hozott törvények miatt. Ezért az Amerikai Tanács az Emberi Jogok Alapítványával, a Magyar-Amerikai Koalícióval és más magyar szervezetekkel közösen egy felhívást kíván intézni az elnökhöz és a törvényhozás tagjaihoz, amelyet a New York Times hirdetéseként is publikálna a magyar kisebbségek veszélyeztetett helyzetéről. Dózsa György a Református Egyesület, Bod-CIM: Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK! rr ^ Kedves Olvasónk! Köszönjük, hogy megrendelte a Nyugati Magyarságot és ajánlja barátainak is! nár Gábor pedig a cserkészcsapatok segítségét ígérte „Az amerikai magyarság 100 éve” című kiállítás megszervezéséhez. Ez első ízben 1996 áprilisában Clevelandban kerül majd bemutatásra, azután júniusban Budapesten, augusztusban Szegeden, szeptemberben Trentonban, később New Brunswickban és más amerikai városokban. Rövidesen kérés érkezik majd minden magyar egyesülethez és templomhoz, hogy egy-egy táblával járuljanak hozzá az amerikai magyar élet és sikerek bemutatásához. Az Igazgatóság egy szervező titkár megbízását határozta el, akinek a feladata lesz a Világszövetséghez még nem csatlakozott egyesületek felkeresése. Ő fogja irányítani a négy körzeti csoport öszszefogását New Jersey, Ohio, California és Florida központtal. Az Amerikai Tanács jótékonysági munkájának hatásosabbá tétele érdekében az Igazgatóság egy pénzgyűjtő akció megindítását határozta el a Magyar a Magyarért Alappal közösen. Oláh Károly, az Alap elnöke örömmel üdvözölte a közös munkát. Lengyel Alfonz a MAOSZ részéről átadott 2775 dollárt a traktoralapra. Menczel József ismertette a 100 erdélyi-amerikai család kapcsolatának szervezését, Vitéz Ferenc püspök a testvéregyház mozgalomról, Osztroviczky Tibor a szegedi árvaház számára gyűjtött ruhasegélyről, Nagy Ákos pedig az Amerikai Magyar Szövetség 90. évfordulójának megünnepléséről számolt be. Hilberth Tamás jelentést tett az István, a király rock-opera a New Jersey-i Art Center szabadtéri színpadán való bemutatásának előkészületeiről. Ha ezt sikerül megvalósítani, a régebben népszerű Magyar Nap felélesztése válik lehetővé a 10 ezer személyt befogadó központban. Szabó István, a Református Zsinat világi elnöke emlékeztetett arra, hogy Middlesex County lakói 3,8 százalékban magyar származásúak, és ez már magában is biztosíthatja a Magyar Nap sikerét.
