Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
1996. január Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Az MVSZ Amerikai Tanácsa három éve • • Ünnepi nagytábor a fillmore-i cserkészparkban Bodnár Gábor búcsúztatása Az MVSZ 1992-es közgyűlésén megválasztott nyolc választmányi, két elnökségi és egy-egy számvizsgáló, etikai bizottsági tag egy Szervező Bizottságot alakított Amerikában, és megkezdte az amerikai egyesületek, egyházak és társadalmi vezetők összefogását. Ennek a munkának lett az eredménye 1993 októberében az Amerikai Tanács alakuló közgyűlésének összehívása. Itt 40 egyesület és 31 egyéni tag csatlakozott, és megválasztotta az Amerikai Tanács vezetőségét. Papp László lett az elnök, Bertalan Imre az Intéző Bizottság elnöke. Beke Imrét főtitkárrá. Bojtos Lászlót, Fekete Pált, Fésűs Erzsébetet, Füzesi Istvánt és Samay Attilát alelnökké választották. Mellettük 12 társelnök és 20 intéző bizottsági tag alkotja a Tanács vezetőségét. A Tanács hangsúlyozta, hogy nem kíván egy újabb „csúcsszervezet” lenni Amerikában, hanem a meglévő szervezeteket és a magyarság éredekében dolgozókat összekötni és közöttük aktív kapcsolatot létesíteni. Az amerikai törvényeknek megfelelően a Tanács New Jersey államban bejegyzést nyert mint non-profit, jótékonysággal, neveléssel és tájékoztatással foglalkozó szervezet. Ennek megfelelően a Tanács federális adómentességet is élvez és a részére folyósított adományok a jövedelemadóból levonhatók. A Tanács jogtanácsosa Hilberth Tamás. 1994 a Tanács megerősödésének éve volt. A cél a régi Világszövetséggel szembeni ellenérzések leküzdése és az újjászervezett Világszövetség hitelének megteremtése volt. Bebizonyítottuk, hogy „a világ magyarsága a közös származás, a történelmi és kulturális hagyományok jegyében megtalálja egymást". így a legnagyobb egyesületek, az egyházmegyék és nagy testvérsegítő egyesületek összefogása és nem a tagság szélesítése volt a cél. Ebben az évben csak hat újabb egyesület és huszonöt egyetemi tag csatlakozott az Amerikai Tanácshoz. A másik cél a magyarságsegítő jótékonysági tevékenység megszervezése és ezen keresztül az Amerikai Tanács jóhírének elismertetése volt. Ennek érdekében februárban Gaál Anikó szervezésében Washingtonban egy nagyszabású gálaestet tartottunk, amelynek jövedelmét, több mint 70 ezer dollárt, a balkáni háború menekültjeinek segélyezésére fordítottuk. A magyarországi táborokban lévők részére több mint negyedmillió dollár értékű anyagot juttathattunk a menekülttáborokba. A Tanács minden ügyvitele önkéntes alapon történik, és pénzt csak nyomtatásra, bélyegre és hasonló dologi kiadásokra fordítunk. A Tanács 1994. évi bevétele tagdíjakból 8,522.15 dollár volt, kiadása 1,558.27. E- zen kívül 2000 dollárt juttattunk az MV SZ Erdélyi T ársasága megszervezésére. Kitartó munkával elértük azt, hogy azok a szervezetek, amelyek nem vesznek részt a Tanács munkájában, jóindulatú együttműködésüket biztosították. Ebben a szellemben született meg az 1994 októberében Niagara Fallson tartott in. Kerekasztal Értekezleten egy megegyezés az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége A clevelandi Árpád Akadémia meghívására, a Torontói Magyar Egyesület anyagi támogatásával, a Pro Pátria mozgalom egyik képviselőjeként 1995. november 23-26. között részt vettem a 35. Magyar Kongresszuson, ahogyan ott nevezik: Magyar Találkozón, a világon szétszóródott magyarság kiemelkedő jelentőségű eseményén. Találkozott ott közel kétezer magyar: Amerikából, Kanadából, Ausztráliából, Európából, a világ minden tájáról és természetesen, ahogyan ott nevezik, az „óhazából” is. A találkozón korösszetétel szerint — fájdalom — kevés kivételtől eltekintve csak az 50 éves kort meghaladó generációk, származás- és nemzettudattal (még) rendelkező „régiek” és elsősorban az „óhazában” sok keserűséget és megaláztatást, üldöztetést megért és átélt „újak” — képzettségtől és foglalkozástól függetlenül, egytől-egyig a magyarság elitjéhez tartozó őszinte magyar hazafiak — voltak jelen. Á találkozó célja volt segíteni a keresztény-nemzeti érzelmű magyarság hazai tevékenységét, e tevékenység eredményessé válásának megvalósítását, a magyar élniakarás, az erkölcsi értékeitől megfosztott, nemzetközi pénzösszeesküvés folytán a nyomor szintjére süllyesztett nemzettest talpraállítását. A találkozó megnyitója (Dr. Nádas Gyula) és aközös ima (Nt. Kálmán Szabolcs) után az elszakított területekkel kapcsolatos előadásokra került sor: Az első világháború és Trianon titkai; Magyarország és Európa; Alapszerződések az ördöggel; A romániai iskolatörvény hatása a magyar kisebbségre; A jugoszláv krízis történelmi szerepe magyar szempontból; A nagyhatalmak és a nemzetiségi kérdés Kelet-Közép-Európában. Az előadásokat követően a jelenlegi hazai helyzettel kapcsolatos ismertetések hangzottakéi: Az út, amely előttünk áll; Ahogy az emigráció látja; Magyarország gazdasági helyzete 1995-ben; A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank magyarországi diktatúrája. A találkozó programjaként ünnepélyesen megnyitották a magyar emigrációs könyv- és iparművészeti kiállítást; s ezúttal is megtartották az Irodalmi és Művészestet, a következő előadásokkal: A megfélemlítés módszerei a mai Magyarországon; Népirtás, a magyarság tragikusfogyatkozása; Felelősségrevonás; Magyarország jövője; A nemzeti összefogás esélyei. Megrendezték a Magyar Nemzeti Világtanács ülését és a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének ülését. A találkozó a szokásos díszvacsorával és a Magyar Bállal zárult. Hazai közvéleményünk a programban említett előadások címéből arra a következtetésre juthat, hogy azok kivétel nélkül a magyarság — az összmagyarság —múltját, jövőjét formáló jelenét és jövőjének várható alakulását igyekeztek kendőzetlenül, pesszimizmustól (AMOSZ), a Kanadai Magyar Szövetség és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, valamint az Amerikai Tanács között, egyetértve abban, hogy: — A magyar nemzeti érdekekben együttműködést kell létrehozni az amerikai és kanadai magyar egyesületek és szervezetek között. — A fent említett szervezetek feladataikról, munkájukról és tevékenységükről egymást tájékoztatják. — A magyar érdekekben kezdeményezett akciók koordinációjával egymás munkáját erősítik. — Az egyes szervezetek rendelkezésére álló információs lehetőségeket közösen használják ki. —A fentiek megvalósítása érdekében ezek a szervezetek megfigyelők kicserélésével járulnak hozzá kapcsolataik elmélyítéséhez. Az Amerikai Tanács tájékoztatási kötelezettségének megfelelően havi magyar és negyedévi angol nyelvű Tájékoztatót ad ki, ezenkívül átlag kéthetente sajtótájékoztatót tart az amerikai magyar média részére. Havi rendszeres rádióprogramban számolunk be a New York-i és kéthetente a clevelandi magyar rádióban. A Tanács tekintélyét erősítette a magyar származású tudósok és közéleti személyek dísztaggá választása, valamint az a kapcsolat, amelyet az Egyesült Államok elnökével és a Kongresszus több tagjával kiépítettünk. Ennek eredményeképpen meghívást kaptunk több fontos megbeszélésre, amelyen a kelet-közép-európai országokkal kapcsolatos problémák és politikai magatartás került megvitatásra. 1995-ben az Amerikai Tanács munkájának középpontjában a 96-os évfordulókra való felkészülés állott. Ezek között egy New Yorkban tartandó gálaest a magyar ifjúsági segélyszervek érdekében, „Az Amerikai Magyarság Száz Eve" kiállítás és az amerikai magyarság felmérése szerepel. Emellett a Tanács részt vesz a Házat Hazát (Habitat for Humanity) mozgalom gödöllői házépítő akciójának előkészítésében is, amelyet Carter elnök fog vezetni 1996 augusztusában. A vereckei emlékpark és emlékmű megvalósítása, egy amerikai sikereket bemutató videofilm, az Erdélyi Társaság további támogatása (egy 10 ezerdolláros forgótőke létesítésével) és számos jótékonysági akció segítése (Székely Faluért traktor-alap, Duna TV műhold-antenna stb.), gyógyszerküldemények Kárpátaljára és az 56- os emlékmű megvalósítása Budapesten az amerikai magyarok adományaként, valamint más programok állnak munkánk középpontjában. Testvérváros, testvéregyház, testvércsalád mozgalom Amerika és a Kárpát-medence országai között szintén alakulóban van. 1995 végén az Amerikai Tanácsnak 50 egyesületi és 80 egyéni tagja van. Az ezévi tagdíjakból 4,592.19 dollár jött be, a kiadások 285.86 dollárt tettek ki, és 11,100 dollárt gyűjtöttünk aTraktor-alapra. Mindezt az amerikai magyar egyesületekkel és egyházakkal közösen értük el, hirdetve, hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön lennénk! Papp László, az MVSZ Amerikai Tanács elnöke és túlzásoktól sem mentesen ismertetni. Az előadók azonban, néhány kivételtől eltekintve, sajnos nem minden esetben állottak a realitások talaján. Nem vették figyelembe az „óhaza” jelenlegi gazdasági, politikaitársadalmi és szellemi életkörülményeit, s olykor-olykor geopolitikai helyzetét sem. Ezért olyan kijelentések, megállapítások és következtetések is elhangzottak, amelyeknek a gyakorlatban való megvalósulása vagy megvalósítása bizony nem szolgálná az „óhaza” érdekeit. Ellenkezőleg! Egyes előadók kizárólag a történelmi jogra alapozva, figyelmen kívül hagyva az utódállamoknak ajándékozott ősi magyar területek jelenlegi, sajnos a javukra megváltozott etnikai viszonyait, a szentistváni Magyarország helyreállításának a gondolatából indultak ki. Mások ezzel teljesen ellentétesen az elszakított magyarság autonómia-törekvéseit is figyelmen kívül hagyva, ennek a magyarságnak az „óhaza” határai közé való—teljességgel lehetetlen és nemzeti szempontokból is káros—telepítését tartották megvalósítandónak. Az „óhaza” jelenlegi helyzetét elemezve az előadók rámutattak, hogy miután az 1994. évi választáskor a nép a kommunista (posztkommunista) kormányzatot „vísszaszavazta”, a továbbsegélyezéstől elállnak, megtagadják azt midaddig, amíg Magyarországnak nem lesz keresztény-nemzeti, a magyarsághoz méltó kormánya. Az elhangzott előadások és felszólalások végkicsengése: a magyar emigráció is megosztott, mint az „óhaza” magyarsága. Alapjában véve két tábor elképzelései, politikai és társadalmi nézetei ütköznek. Áz emigráció egyik tábora—Istennek hála — a nemzetinél is nemzetibb, a másik megalkuvó, a jelenlegi mind belső, mind külső politikai és gazdasági összetevők helyességét valló félszeg, nemzeti szempontból mesterségesen megbontott és szétzilált. A találkozó a magyarság jövőjének alakítása terén tehát nem tudta elérni az egyedül helyes, kizárólag a keresztény-nemzeti érdekeket megtestesítő célt, melynek mentesnek kellene lennie a megvalósíthatatlan és teljesíthetetlen vágyaktól. Holott ezt az álláspontot mind az emigráció magyarságának, mind a hivatalos Magyarország politikai vonalvezetésének nyíltan és becsülettel vállalnia kellene. Ennek általánosan érvényesülő, valóságos, a ,nemzeti” jegyeit magán viselő jogelvnek kellene lennie. Az emigráció és magyar kormány csak e jogelvvel egyetértve, együttesen és egyetértésben kerülhet abba a helyzetbe, hogy nemzetközi síkon, az érintett szomszéd államoktól és kormányaiktól függetlenül, az Európa, benne Közép- és Közép- Kelet-Éurópa békéjét állandóan fenyegető rossz államhatárok korrekcióját, a magyar nemzet, Magyarország Kettős jubileumot ült 1995-ben a magyar cserkészet: 1910-ben, 85 évvel ezelőtt indult útjára Magyarországon a cserkészmozgalom és kereken 50 éves múltra tekint vissza a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. 1945 óta működik a haza határain kívül az a cserkészszövetség, mely azért alakult, hogy pótolja az otthon először csak korlátok közé szorított, majd fokozatosan ellehetetlenített, elsorvasztott s végül 1948- ban betiltott, illetve a szovjet mintájú úttörő-mozgalomba beolvasztott magyar cserkészetet. És ennek a feladatnak becsülettel eleget is tett: átmentette azokat az értékeket, amelyek a magyar cserkészet alapjait képezték s amelyekről a negyvenes évek vége felé otthon már tilos volt beszélni. Az Isten, Haza, Család hármas eszményét híven ápoló nyugati cserkészmozgalom egészen az otthoni rendszerváltásig egyedül képviselte a nagyvilágban a magyar cserkészetet, majd amikor a hazában és a környező utódállamokban is újjáalakultak a magyar cserkészcsapatok, felvette a Külföldi Magyar Cserkészszövetség nevet, átadva a szeplőtelenül megőrzött liliomos zászlót az arra érdemessé vált jogutódnak, a hazai cserkészszövetségnek. Az évforduló alkalmából érdemes visszatekinteni a múltra, hogyan is született meg a nyugati magyar cserkészet és kiknek a munkája nyomán jött létre ez a nagyszerű mozgalom, mely annyi külföldre szakadt magyar fiút és leányt tartott meg magyarnak és plántálta szívükbe a magyarságtudatot, a magyar népdal, a magyar hagyományok szeretetét. a magyar történelem és irodalom ismeretét. A háború után, az összeomlást követő nehéz években a Gondviselés jóvoltából akadt a németországi magyar menekültek között egy tucatnyi lelkes fiatal, akik az emigrációban is tovább folytatták az otthon megkezdett cserkészéletet és rendkívül viszontagságos körülmények között megalakították az első nyugati magyar cserkészcsapatot. Kivált közülük az abban az időben még alig 24 éves Bodnár Gábor, aki mögött akkor már több mint tízéves hazai cserkészmúlt állt, melynek során elérte a legmagasabb cserkészvezetői tisztséget. Bajtársaival együtt hozzálátott a szervezéshez, aminek első lépéseként létrehozták a Teleki Pál Cserkész Munkaközösséget, mely az otthoni cserkészmozgalom megszűnése után jogosan vette fel a Magyar Cserkészszövetség nevet. Megindult a cserkészsajtó, a könyvkiadás és megkezdődött a vezetőképzés. Cserkészotthonok létesültek a tengerentúlra irányuló kivándorlással egyidőben Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában is, a központ pedig 1952-ben települt át az Egyesült Államok-beli Garfieldbe. Végül néhány év után igazi otthonra leltek a világban szétszóródott magyar cserkészek: a Buffalo közelében húzódó hegyek lankáin megnyitotta kapuit a minden magyar cserkész szívének oly kedves Hárshegyi cserkészpark amerikai mása, Fillmore. jogos követeléseit felvethesse. A magyar nemzet olyan Magyarországot kíván, amelynek határain belül él a Kárpát-medence magyarságának nagyobb része. S ez tisztességgel megoldható, de ehhez előbb az érdekelt nagyhatalmaknak végre észre kell venniök, el kell ismemiök Trianon tarthatatlanságát. Enélkül Magyarországnak nincs keresnivalója az ún. Egyesült Európában, s enélkül önmaga taszítaná végpusztulásba az elszakított magyarság millióit, hosszú távon pedig saját önálló állami létét is veszélyeztetné. A találkozón egyébként a politikai elithez méltó, mintegy negyvenöt perces beszédet mondott dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke, s felszólalt dr. Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, majd dr. Hasznos Miklós, e párt képviselője is. A Magyar Demokrata Fórum részéről beszédeit mondott dr. Zétényi Zsolt, s felszólalt Király B. Izabella, a Magyar Érdek Párt elnöke is, valamint dr. Berki Mihály nyugdíjas tábornok, a volt Magyar Néphadsereg egykori „oszlopos” tagja! A Pro Patria mozgalom képviseletében dr. Szöllősy József rámutatott: Magyarország ezeréves alkotmánnyal rendelkezik, nincs szüksége semmiféle kommunista alkotmány toldozását-foltozását jelentő alkotmányra, amely idegen a magyar nemzettől. A találkozó az Árpád Akadémia zárónyilatkozatának megfogalmazásával, résztvevőinek építő, a magyar jövőt formáló, az összmagyarság érdekeit megtestesítő és a tennivalókat meghatározó nyilatkozatával ért véget. A zárónyilatkozatról azonban csak elmélyült elemzés után lehet és szabad véleményt alkotni. A szétszórt árvalányhaj ismét egy csokorba került: van már helye a vezetőképzésnek, van állandó otthona a különböző nagytáboroknak, s ide minden magyar cserkész hazajön. És néhány éve Magyarországról, de még a trianoni országrészekből is szép számmal jönnek a cserkésztestvérek táborozni, tapasztalatokat cserélni, tanulni. Az együttműködés a hazaiak és az itteniek között valóban testvéri, s annak legszebb példáit itt láthatjuk a fillmore-i hegyek között fekvő Sík Sándor Cserkészparkban. Itt nyílt meg 1995. augusztus 10-én a kettős évforduló tiszteletére rendezett jubileumi nagytábor, melynek egész programja egy távoli dátum, egy harmadik évforduló körül kristályosodott ki: 1996-ban emlékezünk 1100 esztendő távolából a magyarság honfoglalására. A tábor létszáma ötszáz fölött járt: az amerikai magyar cserkészcsapatok többségben lévő tagjain kívül jöttek még szép számmal Kanadából, Európából, Dél-Amerikából és Ausztráliából, hogy tíz napon át együtt legyenek. És tíz napon át sportoltak, tanultak, ismerkedtek egymással és hallgattak előadásokat a honfoglalásról, s aztán át is élték annak minden mozzanatát: hadijátékokon — korhű ruhákban — jelenítették meg őseink bejövetelét, egészen addig a pillanatig, amikor Árpád apánkat már az új hazában, a Duna-Tisza közén pajzsra emelve fejedelemmé választották. A záró tábortűzre érkezett mega hazai cserkészszövegség vezetőinek fax-üzenete, amelyben további jó munkát kívántak a nagytábomak és gratuláltak az ötvenéves jubileumhoz. Ötszáz torokból harsant fel az éljen, aztán lelohadt a jókedv, mert egy negyedik évfordulóról is meg kellett emlékezni, s ez olyan alkalom volt, ami elszomorított mindenkit: Bodnár Gábor, a világ magyar cserkészeinek Gábor bája búcsúzott és jelentette be, hogy visszavonul az aktív cserkészélettől. S úgy látja jónak, hogy ezt a hírt éppen hetvenötödik születésnapján, itt a nagytáborban adja tudtára cserkésztestvéreinek. A már parázsló tábortűz fényénél csöndes szóval mondta el a búcsú üzenetét és köszönte meg az otthonról imént érkezett táviratot, melyben többek közt ez állt: „Köszönjük, hogy életed kétharmadában áldozatosan irányítottad azt a munkát, melynek eredményeként a magyar cserkészet fennmaradhatott a nagyvilágban s ezzel lehetőséget adtál arra, hogy hat éve itthon is újraindulhatott a cserkészet.” Igen, hanem ad a Gondviselés a magyar cserkészetnek egy Bodnár Gábort, ma talán nincs magyar cserkészmozgalom és csak távoli emlékként élt volna néhányunk tudatában, hogy volt egyszer egy vági tutajtábor, egy gödöllői jamboree, egy megyeri nagytábor és létezett valamikor a Hárshegyi cserkészpark is, ahol cserkésznemzedékek nőttek föl. és váltak a cserkészpróbákat megállva emberebb emberré és magyarabb magyarrá. Az biztos, hogy a '45 utáni emigrációnak nem volt még egy olyan tagja, aki egész munkásságát egyetlen célnak, egyetlen eszmének szentelte volna, s enynyire összeforrt volna az önként vállalt szolgálattal, ami számára az életet jelentette. És aki sohasem fáradt el a tíz cserkésztörvény által kijelölt utat járni. Ha nincs egy Bodnár Gábor, ma sok-sok ezer magyar fiatal és az évek során öregcserkésszé vált korosztályok tagjai lennének szegényebbek a cserkészélet élményeivel, de talán ugyanennyi magyarral lenne szegényebb népünk is. mert aligha lehetne megszámolni, hogy az 50 év alatt hány magyar fiú és leány köszönhette magyarságtudatának megtartását, magyar nyelvének tökéletesítését és magyar vonatkozású ismereteinek bővülését a cserkészetnek. Álljanak itt az adatok: a hetvenes években, amikor a magyar cserkészet virágkorát élte, a világ 15 országában 82 csapatban 6000 cserkészt tartott számon a Szövetség. De még ma is négy kontinens 11 országában a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 70 csapata működik, összesen 4500 taggal. Köszönet ezért Bodnár Gábornak! Stirling György ff Segítse nyugdíjas honfitársaink kellemes lakóhelyét, a Magyar Otthont, a „Foyer Hongrois”-t adományaival, hogy azt továbbfejlesztve bentlakóinak biztosíthassuk nyugdíjas éveik gondtalanságát! 2580 St-Jacques W., Montreal, Qué. H3J 2M8 Tel.: (514) 934-1777- -4 Kosztin Árpád A 35. Magyar Találkozó (Cleveland)
