Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. április „ A jó hírért, névért, s az szép tisztességért” Történelmi lovastúra — Út Európába Felkeresni Magna Hungáriát, végigjárni azon az útvonalon, amelyen őseink vándoroltak — szívdobogtató, nemes vállalkozás. így érzete, gondolta az a maroknyi csapat — 14 fő —, amely végigjárta a közel 4500 km-es, embert és lovat egyaránt keményen próbára tévő történelmi utat a tavalyi évben. A több mint 4 hónap alatt kalandokban bővelkedő, izgalmas napokat élhettek át a lovascsapat tagjai. Ufából a Kurultáj, a Baskír Világtalálkozó ünnepén indultak útnak (június 1-én) három echós szekérrel és húsz baskír félvér lóval. A baskírok külön lovasbemutatót szerveztek tiszteletükre, testvéri érzületüket fejezvén ki táncaikkal és zenéjükkel. Útjuk során számos város elöljárói fogadták szeretettel és vendégelték meg a csapatot. Pogacsov város mellett egy II. világháborús magyar tömegsírnál is lerótták tiszteletüket. Naponta átlagosan tizenkét órát ültek nyeregben. A kozákok fő atamánja útközben avatta valamennyiüket tiszteletbeli kozákokká elismerése jeléül, valamint díszoklevéllel igazolta teljesítményük kiemelkedő jelentőségét. A napokat a táborhely elfoglalása, a lovak ápolása zárta. A megfelelő táborhely kiválasztásánál meghatározó volt valamilyen tó, folyó vagy patak közelsége a lovak miatt. A lovastúrán a lovak és lovasaik között bámulatos együttműködés alakult ki. Az érzékeny, készséges, értelmes és odaadó négylábúak megható kötődéssel alkalmazkodtak lovasaikhoz. A lovastúra többek között azt is igazolta, hogy a ló és a lovasa együtt olyan alkotó tevékenységre képes, amely csak közös akarattal és bámulatos együttműködéssel, a legteljesebb testi és érzelmi kapcsolat alapján lehetséges. A magyarság vándorlása, honfoglalása, kalandozása összeforrt a magyar ló világhírnevével. Ló és lovas kiképzésének tipikusan magyar voltát messze földön és évszázadokon keresztül ismerték és rettegték. Európa jó részének lóutánpótlását sokáig Magyarország és Erdély adta; szívós és kitartó lovaik keresettek voltak. Az ún. nóniusz fajta igen ismert ma is mint ősi magyar lófajta. Sajná-A nagy történelmi múltú város ezer esztendeje a legtöbb összbirodalmi gyűlés királyi színhelye a Bode folyó partján. A Kárpát-medencében letelepedő magyar törzsek 895 után csupán portyázásaikkal nem érhették el az Európához való tartozást. A bölcs, előrelátó Géza nagy fejedelem 973-ban e városkában találkozott I. Ottó császárral, egy német egységet is jelző „csúcstalálkozón”. Az értekezést követően szüntették meg a nyugat-európai portyázásokat a magyarok. Elkezdődött ezzel a honfoglaló magyarság társadalmának újraszerveződése. Géza a kereszténység terjedésének utat adván, beengedte az országba a Nyugat műveltségét. Az „Őseink útján” lovastúra két résztvevője, Diószegi Edina és Borbély Sándor az 1996. évi „ Út Európába ” elnevezésű „Qudelinburgi program” tagjai is lesznek. A 7 fős csapat előkészületi munkáit segíti Diószegi György főiskolai tanár, a magyar történelmi múlt megszállott kutatója. A nem mindennapi megemlékezés — 1200 km távú túra—nemcsak az 1996. évi ünnepségsorozat miatt aktuális. Múltunk ápolása dátumoktól függetlenül is kötelező, mivel csak így vezethet az „Út Európába”. latos módon az 1960-as évek elején óriási létszámcsökkentés történt a hazai lóállományban. A ló helyének és szerepének végleges tisztázása még napjainkban sem érkezett nyugvópontra. Elképzelhető, hogy az erősödő háztáji magángazdálkodás kedvezően hat majd az ősi fajta tenyésztésére. Lovas nemzet vagyunk—mondják rólunk. Őseink nem tudtak volna Európa központjában hazát keresni és találni hűséges, kitartó társaik nélkül. Az ősök útját végigjáró lovascsapat is vigyázta kellőképpen lovai egészségét. A lovak ma Magyarországon élnek. A lovastúra résztvevői: A kapitány: Csobolyó Miklós (41 éves) hivatásos rendőr lovasszázados. Borbély Sándor (42 éves) repülőgép-szerelő, Murvai Bősze Antal (43 éves) vívómester, Szamonek István (48 éves) szabómester, Marschall Norbert (48 éves) ügető hajtó, Gál Zoltán (40 éves) hivatásos katona, Sófalvi László (24 éves) vállalkozó, Solt János (47 éves) rendőrzászlós, Erszény Apa és lánya: Diószegi György és Edina József (47 éves) taxisofőr, Juhász Béla (43 éves) rendőr-főtörzsőrmester, Ferencz György (41 éves) műszerész, tolmács, Baka Virág (42 éves) banktisztviselő, Tarcza Orsolya (26 éves) újságíró, Diószegi Edina (19 éves) tanuló. A legfiatalabb csapattag, Edina május végén jelenteti meg „ Csitri Naplója ” címmel útikönyvét a lovastúráról. A hazaérkezőket októberben Vereckén fogadták ünnepélyes keretek között — itt várták őket a fő támogató, a Generals Kft. képviselői is, akik mintegy 25 millió(!) Ft-tal támogatták az ősi utat végigjárókat, nem beszélve a műholdas-számítógépes naponkénti figyelemmel kísérésükről. Az ország több nagyvárosában lelkes, ünneplő szívű, meghatott emberek köszönték meg a fáradt vándorlóknak, hogy végigjárják őseink útvonalát. A hazaérkezettek mindegyike érezte: még nagyobb tiszteletet ad az ősöknek és hálát éreznek, hogy eljöttek ide a Kárpát-medencébe — „Mert itt van igenis Európa, itt más az éghajlat, a körülmények, a kultúra, mindez az őshazában nem adatott volna meg”, fogalmazta meg az egyik résztvevő. Akik 25 millió forinttal támogatták a történelmi lovastúrát A GENERALS Kft. (Budapest-London-Moszkva) vezetői: Tóth József, Demeter István, Pajor János, Tóth István A millecentenárium esztendejében a 973. évi történelmi követjárásra emlékezve újabb lovastúra szerveződik. A magyar történelem 1100 éves múltjának eseményeiből kiemelkedő jelentőségű a Kárpát-medencébe érkező őseink útja, majd az alig nyolc évtized múltán Quedlinburgba vezető út. Az előző a honfoglalás dicsőségére, az utóbbi az Európához tartozás igényére utal. Az európai beilleszkedés kezdetét, vagyis a keresztény magyar állam létrejöttét jelentette, amikor Géza nagyfejedelem békekövetséget küldött Quedlinburgba és nyitottá tette hazánkat a nyugati kultúra befogadására. A magyarság számára az 1996-os esztendő a honfoglalás millecentenáriumi ünnepe, de az ezredfordulóig tartó időszak múltunk újrafelfedezését is eredényezheti. 2000-ben ünnepeljük a magyar államiság megteremtésének ezeréves évfordulóját. A megemlékezésben Quedlinburg jelentősége példamutató lehet napjaink magyarsága számára. Tugyi Mária
