Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. március rm.I NYUGATI MagyarsáLi Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÚ55I ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1112 Budapest, Bodajk u. 20/A. Tel ./Fax: 319-4882 Terjeszti: HÍRKER RT., NH RT., GONDOS BT. és regionális részvénytársaságok, valamint alternatív teijesztők. Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 850 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order) Magyarországi nyomás: Pénzes Károly nyomdája, Solymár A terjesztés ellenőrzését a Sajtómenedzser Bt. végzi. Tel.: 215-6440/172 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikért a mindenkori cikkírók felelősek. Érthetetlen vagy inkább elkeserítő a jelen hazai állapota, amelyben a magyarság jórésze — számottevő ellenállás nélkül — dugja fejét idegenek által felkínált politikai járomba. Megvalósulóban van nálunk egy újkori gyarmati rendszer, ahol a magyar lakosság képezi a szolga-társadalmat idegen megszállók uralma altt. Ismétlődik a pár száz év előtti gyarmatosítások kora, amikor maroknyi hódító új, gyilkos fegyverek birtokában a bennszülöttek százezreit tudta kegyetlen zsarnoksága alá hajtani. A leigázottak pedig birka módra tűrték a megalázást, mivel a félelmetes fegyverekkel szemben tehetetlennek vélték magukat. Most nálunk ismétlődik meg a történelem: az új fegyver az idegen tőkéseket kiszolgáló politikai hatalom, az új rabszolgahad pedig a magyar nép. Persze szükség van olyan hajcsárokra is, akik az új urak parancsait végrehajtják, akik saját véreik árulójává válnak az odavetett konc fejében. Népünk a lassú kivéreztetés állapotában van. Egy új szalámi-taktikával taszítanak újabb és újabb rétegeket nyomorba. A kitaszítottak elvesztik önérzetüket, hitüket, reményüket, látva, hogy a többiek, akikre még nem került sor, a kisujjukat sem mozdítják az érdekükben, nehogy rájuk is sor kerüljön. Megvalósult egy olyan új káderrendszer nálunk, amelyben osztályidegen a becsületes, nemzeti érzelmű magyar; mint megbízhatatlanok felelősségteljes állásba nem kerülhetnek a szélsőséges liberál-kozmopolita hatalom kirekesztő politikája folytán. Az ország \ Ez a hirdetési felület: 3000 Ft (magánszemélyek számára) V J Nyugati olvasóink az újság 7. oldalán találják a kivágható megrendelő szelvényt. d -s, A kanadai TRANSATLANTIC KIADÓ (Nyugati Magyarság) magyarországi irodája vállal mindenféle szedési/nyomtatási munkát! Gyors, olcsó, komplett könyvkiadás magyar, angol, német, francia nyelven! A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1112 Budapest, Bodajk u. 20/A. Tel./Fax: 319-4882 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! szószólói és vezetői a jól összefonódott „kékszalagos” nomenklatúrából kerülnek ki, a középszint pedig a hajbókoló janicsárokból — tisztelet a kivételnek. Az új elvtárs-uraktól való félelem annyira beivódott az emberek jó részébe — hála a hírközlő eszközök népbutító hatásának —, hogy már maguk is elhiszik azt, hogy innen már nincs kiút. Pedig voltunk mi már hasonló helyzetben hosszú történelmünk folyamán, túléltük a tatárjárást, a törökdúlást, a „felszabadulást”, s itt az ideje, hogy visszaverjük ezt az újabb fajta elnyomást. Sokkal többet már úgysem veszíthetünk, de ha most önérzetesen összefogunk, még átmenthetjük hazánkat egy boldogabb évezredre. Árpi bácsi újra kitett magáért Albániában, ahol nagyhangú kijelentéssel zárta ki a magyar határok módosításának lehetőségét. Ez a nagylelkű kijelentés — kibicnek semmi sem drága—még féligmeddig elfogadható is lenne, ha feltételként megszabná az elszakított területeken élő magyarság területi és kulturális autonómiájának a megvalósítását, valamint a háborúban és utána bekövetkezett vérengzések és üldözések magyar áldozatainak anyagi és erkölcsi kártalanítását. Ezekről a dolgokról azonban hallgat Árpi bácsi mint a sír, abban reménykedve, hogy így megvert kutyaként besompolyoghatunk abba az Európába, ahol már 1100 éve tartózkodunk. Nem tudjuk, hogy kinek a nevében és megbízásából tesz ilyen kijelentéseket Árpi bácsi, de az biztos, hogy az ilyen felelőtlen beszéd nem szolgálja Magyarország érdekeit. A magyarság millióinak nagyvonalú megtagadása nagyon közelállónak tűnik a nemzetárulás fogalmához. f.b. „Őseink útján" lovastúra (1995. június 1. Baskírja, Ufa— 1995. október 14. Magyarország, Budapest) Az út a feltételezett őshazából, Magna Hungáriából a mai hazába, a Kárpát-medencébe vezetett. Adózzunk tisztelettel azoknak a lovasembereknek és lovaiknak, akik Árpád vezér óta először járták végig honfoglaló őseink útját, a honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére.” Az Őseink Útján Alapítvány levele az ország nyilvánosságához A honfoglalás lezajlásának módját és idejét sokan vitatták már a millennium közeledtével is. Nincs ez másképp most sem, amikor a honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepeljük. Áz Őseink Útján Alapítvány által kezdeményezett honfoglalási emlékező lovastúra résztvevői, szervezői úgy vélték (történészek szakmai támogatásával is megerősítve), hogy már 1995-ben indokolt megkezdeni az ünneplést, a tisztelgést. Meggyőződésünk, hogy erre kiválóan alkalmas volt és méltó is a mi lovastúránk, amely 1995. június 1-én a feltételezett őshazából — Magna Hungáriából —, azaz a mai Baskíriából, Ufából indult, és a mai hazába, a Kárpát-medencébe vezetett, s 1995. október 1- én Budapesten, a Hősök terén fejeződött be. Alapítványunk munkatársai a Generals Építőipari Kft. székházában kialakított információs irodából az indulás pillanatától végig az út folyamán rendszeresen ellátták hírekkel a magyar sajtót. Az írott sajtó becsületére legyen mondva, hogy nagyszámú rövidebb-hosszabb cikkben rendszeresen tájékoztatta is az olvasókat (ha nem is éppen a legfontosabb hírek között...). Az elektronikus hírközlő szervek már jóval mostohábban kezelték a — természetesen számukra is mindig eljuttatott — lovastúráról szóló híreket. A rádióadásokban legfeljebb az éjszakai vagy a kora reggeli órákban „szorítottak helyet” a témának—a hírműsorokban soha. A Duna Televízió, illetve kisebb tévécsatornák (pl. A3, BpTV, vidéki stúdiók) még hébe-hóba közöltek képes tudósítást a túráról, de a kétségtelenül legnagyobb „közszolgálati” tévécsatornák — az MTV-1, MTV-2 — már-már tüntetőén nem vettek tudomást (nem akartak?!) a több hónapon keresztül zajló eseménysorról (leszámítva két-három villanásnyi jelzést a TV-1 híradójában). A közszolgálatiságot nyilván úgy értelmezték, hogy „megóvták” nézőiket attól a hírtől, miszerint Árpád vezér óta először kísérli meg egy lovascsapat újra megtenni ezt a csaknem ötezer kilométeres utat... 1996. január 18-án először az Országházban, majd este az Operaházban emlékeztek meg a honfoglalás 1100. évfordulójáról, ezzel hivatalosan is megnyitották a rendezvények sorát. A legnagyobb közjogi méltóságok voltak jelen, továbbá olyan vendégek, akiket feltehetően azért hívtak meg, mert arra méltónak találtattak. Az Őseink Útján Alapítvány képviselőit, a honfoglalási emlékező lovastúra résztvevőit, akik mögött már nemcsak szavak, hanem tettek is állnak, nem hívták meg. A sajtóban sem tette ezt szóvá senki — a mi legjobb tudomásunk szerint. A szervező Millecentenáriumi Emlékbizottságtól sem érkezett ez idáig semmi jelzés—még utólag sem. Noha nekik egyébként már csak azért is tudniok kellett volna a HONFOGLALÁSI lovastúráról, mert alapítványunk képviselője személyesen vitt be egy részletes, teljes dokumentációt az éppen zajló túráról még az elmúlt év őszén — gondolván: jó helyen jár, ha itt tájékoztat és egyben tájékozódik is. Arról nem is beszélve, hogy a túra magyarországi szakaszán (Záhonytól-Budapestig) számtalan megmelékezést rendeztünk, amelyre mi mindenkit szeretettel meghívtunk, így a Hősök terére is, 1995. október 14-re, az ország vezetőit is — élén a köztársasági elnökkel. Az ország vezetőinek személyes jelenléte helyett az ünneplőknek be kellett ugyan émiök azzal, hogy csupán felolvasták nekik a jeles meghívottak üdvözlő sorait, ám tény az is, hogy utólag a köztársasági elnök, a belügyminisztériumi álllamtitkár és az OTSH elnöke mégiscsak fogadta hivatalában a lovascsapatot. Úgy tűnik, hogy a szervező Millecentenáriumi Emlékbizottságnak mindez kevés volt ahhoz, hogy felfigyeljen ránk. Sajnáljuk... Úgy ítéltük meg, tartozunk magunknak annyival, hogy tájékoztassuk a közvéleményt az észrevételeinkről. Ne vegye senki szerénytelenségnek, ha úgy látjuk, hogy lovasaink nagyobb tiszteletet érdemelnének. „Az jó hírért, névért, s az szép tisztességért" célja vezérelt és vezérel bennünket, valamint az, hogy alkalmat teremtsünk mindannyiunk számára dicső eleink igazi, őszinte ünneplésére. Nem hisszük továbbá, hogy más népek fiainak hasonló teljesítményét hazájukban ilyen érdektelenséggel fogadnák — tisztelet a kivételnek. Tanuljunk meg végre ünnepelni is. Tóth István a kuratórium elnöke 1996. március 29-én, este 18 órakor a Magyarok Világszövetsége székházában 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. A Nyugati Magyarság szerkesztősége szeretettel meghívja Önt az újság állandó munkatársainak és az olvasók első nyilvános baráti találkozójára. A kötetlen beszélgetésen kívül helyet kapnak, akik szívesen megosztják a magyarság kulturális értékeit előadásukkal, fellépésükkel. Kérjük, hívja fel az összmagyarság sorskérdései iránt érdeklődő barátai figyelmét is rendezvényünkre! Házigazda: A Magyarok Világszövetsége Budapesti Szervezete Itt Összmagyar Testület Megjelent a kolozsvári Tinivár Kiadó gondozásában dr. Molnárfi Tibor „A korona ” című könyve kibővítve, Bartis Ferenc elő- és utószavával. — A szerző, az Összmagyar Testület főtitkára, 2000 példányt ajándékozott az erdélyi könyvtáraknak és iskoláknak. Az érdeklődők forduljanak a kiadó igazgatójához: dr. Bartha Zoltán, 3400 Cluj-Kolozsvár, Str. 21 Deciembre, Nr. 21. Ügyancsak a Tinivár Kiadó gondozásában jelent meg a szintén az anyaországban élő Kovács Sándor verseskötete is. Béres Ferenc Liszt-díjas dalénekest a Zeneakadémián köszöntötte pályakezdésének 50. évfordulóján Horváth Anikó, Katona Ágnes — Kovács Endre közreműködésével március 4-én. A műsor címe: Magyar évszázadok dalai — Emlékezés a honfoglalás 1100. évfordulójára. Dr. Kosztin Árpád az Amerikai Egyesült Államok 11 városában tart előadást az elcsatolt területek magyarságának helyzetéről. Kéijük az ÖT tagjait és a Nyugati Magyarság olvasóit, hogy segítsenek: Boros Géza (1083 Budapest, Tömő u. 48.) arra vállalkozott, hogy összegyűjt minden Mindszenty Józseffel és az 56-os Magyar Forradalom és Szabadságharc emlékével kapcsolatos dokumentumot. Juttassák el információikat a szerkesztőség címére! Az ÖT elnöksége megbeszélést tartott az ez évi teendőkkel kapcsolatban, amelyen részt vettek a határon túli tagozatok is: Kenessey Csaba (Svájc), Pedak-Vattay Katalin (Ausztria), Mészáros János (Pozsony), Bencze Mihály (Brassó), dr. Ujváry Ferenc (Kolozsvár), dr. Bartha Zoltán (Kolozsvár), Vízi Mihály (Újvidék), I.aczkó Emese (Kárpátalja), Ánré Müller (Belgium), Kelemen Imre (Petrozsény), dr. Veress Balázs (München) és mások. A Magyar Szellemi Védegylet tiszteletbeli tagja lett dr. Molnárfi Tibor. 75. születésnapja alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntjük Ferenczi István tagtársunkat, a régészeti és történelmi tudományok doktorát, nemzetközileg elismert tudóst, számtalan erdélyi és külföldi szakmai egyesület tagját, több tudományos fórum kitüntetettjét! Találjuk ki Magyarországot? (Folytatás az 1. oldalról) tünk történelmünk során, s akik Tokaj szőlővesszeiről már saját hordóikba csepegtetik a világhírű nektárt, most megszerezték hatalmas gázszolgáltató vállalatunkat, a Dégázt, amely egyes sajtóértesülések szerint arra kell nekik, hogy a magyar adófizetők pénzén gerincvezetéket építsenek Románia felé, s ezáltal lehetővé tegyék a francia földgáz Romániába juttatását. Állítólag szép nyereséggel akarnak kiszállni a „buliból”, lerázva magukról a szolgáltatások nyűgét. A Hom-kormány kérkedik a hatalmas privatizációs bevételekkel, ám bölcsen hallgat a káros mellékhatásokról, így például arról, hogy a nagy vevők az államkasszába vándorló összegeknek a többszörösét vasalják majd be a kiszolgáltatott magyar milliókon. Az már csak hab a tortán, hogy úgy tesz, mintha a polgári demokrácia elkötelezettje lenne, miközben cinkos hallgatással tűri, hogy a baloldaliból kapitalistává vedlett kiváltságosok a sajtóhirdetések egyoldalú leosztásával megfojtsák a nemzeti, keresztény irányzatokhoz közelálló sajtótermékeket. Érzékeny pontunk a mezőgazdaság. A lehetetlen intézkedések, a takarmány, illetve a felvásárlási árak ésszerűtlen megszabása már a tenyészállatok levágására késztetik a gazdákat. Az ellenzék szóvá tette: tizennégy és félmillió tonna búzára adtak ki az illetékesek exportengedélyt, miközben az ország teljes tavalyi búzatermése négy és félmillió tonna volt. Hatalmas összegű adócsalások, korrupciós ügyek, bankelnökök és vezető tisztségviselők sztárjövedelmei, botrány, botrány hátán, ám a kormány a szakértelmével, az ügyes gazdaságpolitikájával dicsekszik (Nyugaton állítólag mindezzel nagyon elégedettek), s esze ágában sincs leköszönni. Miért is kellene hát kitalálni Magyarországot? A honfoglalás 1100. évfordulójára a szocialisták és a szabaddemokraták kitalálták nekünk. Olyan is. V Hazai jelentés
