Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. április ■ ■ Otszáznegyven év az ezeregyszázból A kedves Olvasó immár ötödször találkozhat lapunkban a fönti jelképpel. Állandó rovatot nyitottunk, hogy az 1956-os magyar forradalmat, ahogy Rőczey János nevezte: Magyarország védjegyét újra és újra fölelevenítsük. Van miért. Rőczey Jánostól megtudtuk, mit tanultak 1956-ról a bajorországi Kastl magyar gimnáziumában. Szemes Kálmán a budapesti Sztálinszobor ledöntéséről és az azt követő órákról írta meg saját élményeit. Megismerkedtünk dr. Bolgár Ferenc életével — mert a magyar forradalom nem 1956-ban kezdődött, és még ma sem fejeződött be. Egyhetes tanulmányi kirándulásra indultunk a budapesti Madách Gimnázium diákjaival és tanáraival 1956. október 23-án reggel, és fölvillantottuk dr. Fényi András arcélét is. Közöltünk egy dokumentumot az ÁVH- sokból, kommunistákból, pufajkásokból és muszkavezetőkből összeverődött karhatalom 1956. december 8-i salgótarjáni vérengzéséről; most közlünk egy másikat is. Az ebben a számunkban olvasható események kereken ötszáznegyven évre szóródnak szét, szorosan összetartoznak mégis. Továbbra is várjuk minden kedves Olvasónk minden olyan írását, amelyben saját élményeit közli az 1956-os magyar forradalomról. AZ IDÉZET „1956 Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének ötszázéves évfordulója is volt. Azé a hősé, aki... Nándorfehérvár alatt 1456-ban megsemmisítő vereséget mért az ostromló török seregre.... III. Callixtus pápa elrendelte, hogy a pogányon aratott diadal emlékére minden délben szólaljanak meg a harangok világszerte — mind az ítéletnapig! Erre emlékeztet a déli harangszó ma is a keresztény világ templomaiban. De Hunyadi legnagyobb győzelmét nem is a pusztító törökön, hanem a pusztító időn aratta: zúgó harangjai évszázadok távolából tartják bennünk a lelket. Minden önkényuralom azt sulykolja belénk, hogy érzéseink, gondolataink, vágyaink nem számítanak, hogy senkik vagyunk, s úgy kell leélnünk egész életünket, ahogy mások rendelik. ... De ha a senkik életét éltük is, tudtuk, hogy nem senkiktől származunk. Hunyadi harangjai azt kongták a fülünkbe, hogy egy történelmi tett kihat a messzi jövőbe! Akár győzünk, akár veszítünk, forradalmunk hitet, erőt, önbizalmat adhat ivadékainknak hosszú évszázadokon keresztül.” (Stephen Vizinczey — Vizinczey István: In Praise of Older Women. — Érett asszonyok dicsérete. 1965. Halász Zoltán fordítása. 1990.) KAPISZTRÁN Kapisztrán (Capistranoi) János 1386. június 24- én született a kalabriai Capistrano városában, innen származik a vezetékneve is. Jogot hallgatott, majd törvényszéki bíró lett. Összeütközésbe kerülvén a polgárokkal, elfogták és börtönbe vetették. Fogsága alatt meghalt a felesége. Harmincéves korában szabadult a börtönből; nem akart többé a világi társadalomban élni, ezért Szent Ferenc-rendi szerzetes lett. Izzó szenvedéllyel szolgálta rendjét, üldözte a fegyelem ellen vétőket, Sienai Bemáttal megalapította a Ferences-rend szigorúbb rendtartású ágát. V. Miklós pápa Németországba küldte, hogy a törökök ellen keresztes hadjáratot hirdessen. Csehországban megtérített sok huszitát, de Pogyebrád György, a későbbi király, kiutasította az országból. III. Callixtus pápa Magyarországra Carvajal bíborost küldte hirdetni a török elleni keresztes hadjáratot, és mellé adta segítségül Kapisztrán Jánost. A török 1456-ban már Nándorfehérvárt ostromolta. Hunyadi Jánost az idegen király és apártoskodó nagyurak magára hagyták. Egyedül Kapisztrán János sietett Hunyadi segítségére az általa toborzott hatvanezer emberrel. Kapisztrán János seregének segedelmével Hunyadi János fölmentette Nándorfehérvárt, a szétvert török hadsereg és a sebesült II. Mohamed szultán futva menekült. Hunyadi Jánost a Nándorfehérvár alatti táborban kiütött pestisjárvány vitte el az élők sorából. Kapisztrán János nem sokkal élte túl Hunyadit, 1456. október 23-án elhunyt. Az újlaki (illoki) Ferences-templomban temették el. XIII. Benedek pápa 1724-ben szentté avatta. Szobra Budán áll. Kapisztrán Szent János emléknapja: október 23. A TÖRTÉNET Az 1956-os magyar forradalom egyik azonnali sikere az volt, hogy a Magyar Rádió műsorába viszszakerült a Rákosi-időkben kitiltott déli harangszó. Az alábbi történet lehet,hogy megtörtént, lehet, hogy nem. Ha csak kitalálták, akkor is jellemző — ránk. Az 1956/57. tanév végén egy budapesti gimnáziumban a szóbeli érettségi vizsgálatoknak igyekezett megfelelni egy gyöngécske diák. A magyar nyelven és irodalmon már átsegítették őt a jóindulatú tanárok, de történelemből a bizottság minden erőfeszítése elégtelennek bizonyult. A már-már vért izzadó történelemtanár a leg-leg-legutolsó mentőkérdésként Hunyadi Jánosról érdeklődött — mindhiába. A vizsgabizottság elnöke, aki a minisztériumból érkezett, szintén segíteni akart, és azt kérdezte: — Hát azt csak tudod, édes fiam, hogy mióta van a déli harangszó? A fiú szeme fölragyogott, ültében kihúzta magát, és kivágta: — 1956. október 23-ától! A fiút kitiltották az ország összes középiskolájából. Az elnököt nem. 4----------------------------------A DOKUMENTUM SorCüzak — 1956 Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottság. 1993. Antológia Kiadó. Lakitelek. V________________________________J 1995. MÁRCIUS 15., BUDAPEST Szabadság tér. Ez olvasható a ház falára szerelt táblán, az emelvény mögött, a sokaságból nézve a jobb oldalon. De ez csak a szöveg. A valóság az, ami az emelvénytől balra javában épül: a Bank Center... Délután három óra néhány perc. Huszonötezer ember dörgi együtt Petőfivel és Dömer Györggyel: A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! De ez csak a szöveg. A valóság az, ami 1994 májusában és azóta történt... Az emelvény sarkán egy férfi áll, '56-os zászlóval. A férfi kopaszodik, pocakosodik is, de a zászlót, a kivágott közepű piros-fehér-zöld zászlót tartja rendületlenül. Ifjú Hegedűs Lóránt ünnepi fohásza Máté Evangyélioma 5. részének 10. verse, Károli Gáspár magyar nyelvén: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.” Ez az Evangélium igéje mára. A művészek — Dömer György, Póka Csilla, Horváth Sándor, Csurka László, Horváth Gyula, a komédiás, Hollay Kálmán és Nagy Feró — Petőfit, Kossuthot, Széchenyit idézik, megszólaltatják Adyt, Reményik Sándort, fölharsan Illés Lajos és Nagy Feró zenéje. A legnagyobb sikert Horváth Sándor aratja. Katona József közel kétszáz éve írt Bánk bánjának Tiborcaként panaszkodik, de rólunk szól, mai magyarokról — és a mai merániakról... Éva Maria Bárki beszél. Magyarul. A magyarokat a harmadik Trianon fenyegeti — mondja. A nagy nyugati államok csak ígérik a segítséget a kis népeknek. A legutóbbi évtizedekben Dél-Tiroltól Észak-írországig mégis több mint húsz kis nép csikarta ki a szabadságát, az önállóságát. Mind a saját erejéből! Csak a magyarok teremthetik meg a szabad Magyarországot! Csak szabad nemzetekből és szabad népekből lehet szabad Európa! Csúcs László beszél. Mit kíván a magyar nemzet? — idézi a száznegyvenhét évvel ezelőtti tizenkét pontot. Legyen béke, szabadság, egyetértés! Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését! — üzeni a média mai urainak. Az emberek figyelik a Magyar Televízió épületét. A bejáratoknál rendőrök dolgoznak, a tetőn egy felvevőgép. Minek ez a fölvétel? A huszonötezres tömegről készült képsor használhatatlan a Híradóban. Előre tudjuk a szerkesztő szövegét: a MIÉP Szabadságtéri rendezvényén egy-kétezren vettek részt... Csurka István beszél. Magyarul. Idegen rablók fosztogatnak bennünket - mondja. Idegenek és kiszolgálóik, ÁVO-sok, pufajkások és kommunisták uralkodnak rajtunk, változatlanul. Kiárusítják az országot — változatlanul. Dollármilliárdok folynak ki hazánkból — de nő az adósságunk! Ami magyar, arra nincs pénz e hazában. A magyarok számára nincs-pénz ország lett Magyarország, de egy léhűtő bankárnak annyi a jövedelme, amennyiből két iskolát is fönn lehetne tartani. De minek a magyarnak iskola? Idegenek rabszolgái leszünk. Ha leszünk egyáltalán! A megmaradásunk a tét. Irtózatos harc folyik ellenünk! A kormány eladj? a magyarokat. Mind a tizenöt milliót. A gazdaság tönkretételével. Az alapszerződésekkel. A közoktatás elsilányításával és folyamatos megdrágításával, az anyák és a gyermekek kedvezményeinek megvonásával akormány népünk jövőjét is tönkreteszi! Maholnap külföldi bankoknak fizetjük a vízdíjat, a villanyszámlát, a gázszámlát. Ha majd nem tudjuk megfizetni a villanyt — és a kormány mindent elkövet azért, hogy ne tudjuk megfizetni! —, sötétben maradunk! Ha majd nem tudjuk kifizetni a fűtés díját—és a kormány mindent elkövet azért, hogy ne tudjuk kifizetni! —, megfagyunk! Mert kell a hely — másoknak! Itt az ideje annak, hogy végre tegyünk valamit a megmaradásunkért! Csak hát — a magyarok félnek. Féltik a betevő falatjukat, féltik az életüket. Nem segítenek, nem mernek segíteni magyarnak, rokonnak; az édestestvémek sem segítenek már... Dermedten lapulnak akkor is, amikor már a szomszéd háza ég — és nem cselekszenek. Azt hiszik, lapítva megúszhatják... Az egyik szónok azt mondja: nem tervezünk, nem szervezünk forradalmat, noha az ellenségeink éppen ebbe akarnak beugratni bennünket. A forradalom nemcsak a kártékonyakat, hanem a hasznosakat is pusztítja, mi pedig kevesen vagyunk. A forradalom rombol, mi pedig szegények vagyunk. De ha mégis bekövetkezik a robbanás: álljunk készen! Ha mégis kitör a forradalom, ahogy kitört 1848- ban, ahogy kitört 1956-ban, ne érjen minket készületlenül! A jól működő hangosító berendezés szalagról zengi a minden magyarok Himnuszát, és a tömeg együtt énekel a hangszórókkal. Aztán kikapcsolják a rendszert. Nincs hangszalag. Nincs erősítés. Nem élnek a mikrofonok sem. Nem tudom, ki kezdi, az emelvényen fölsorakozó közreműködők vagy a tömegben lévő erdélyiek, de az első egy-két bizonytalan, halk sor után huszonötezer ember süvölti a Székely Himnuszt. Az emelvény sarkán a himnuszok alatt a ma embere - aki kopaszodik, pocakosodik is -1956 zászlajával tiszteleg 1848 emléke előtt. Oszladozunk. Közben még énekeljük: Kossuth Lajos azt üzente... Fülünkben még Petőfi: Föl, föl hazám, előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc! Szállingózik a hó. 1995. március 15-én délután öt óra körül hideg van Budapesten. Oszladozunk. Ma sem mondta meg senki: mit tegyünk. Az emelvény sarkán a férfi lassan a rúdja köré csavarja az 1956-os zászlót. A férfi kopaszodik, pocakosodik is, de a lyukas magyar zászlót tartotta végig, rendületlenül. Vajon hányán emeljük még 1956 zászlaját — 1995. március 15-én? Fejér György Nógrádmegyei Tanács Kórháza Salgótarján. Szám: 41-2/1957. Balassagyarmati Megyei Biróság Balassagyarmat. A Megyei Biróság B.I./1957/4 sz. leiratára az alantiakat közlöm: 1. / A salgótarjáni 1956 december 8-i eseményekkel kapcsolatban a kórházban, vagy rendelőintézetbe beszállított sebesültek között olyan sebesülés, amely kézigránáttól eredőnek látszik nem fordult elő. 2. / A fenti eseményekkel kapcsolatban kórházi felvételre került betegek között karhatalmi egyenruhát viselő egyén nem fordult elő, sem olyanról nem tudunk, aki a karhatalmi alakulathoz tartozott volna. 3. / A fentjelzett eseményekkel kapcsolatban a Salgótarjáni Megyei Kórházban 135 sérültet szállítottak be. Ezek közül: a. / 27 már halva érkeztt a kórház területére, 9 sérült műtét közben, vagy még mielőbb műtétre került volna meghalt, 10 beteg műtét után halt meg. b. / A sérüléseket géppisztoly-lövedék okozta. c. / A sérülések közül a kórrajzi adatok felhasználásával a következő adatokat közöljük: A lövedék behatolási nyílása; Élűiről 11 esetben Oldalról 12 esetben Hátulról 32 esetben Fennmaradó százaléknál a lövedék behatolásának iránya pontosan nem állapítható meg. 4. / Mellékelten közlöm azoknak a névsorát, akik mai napig gyógyultan kórházunkat elhagyták. Salgótarján, 1957 január 16.-án. /Sajátkezű aláírás/ /:Dr. Bódi László:/ ig. főorvos Melléklet:/! db
