Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)
1994-02-01 / 2. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1994. január-február fÓRUm A -FŐRUM"-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. Amikor a bűn Mi, a több mint 30 éve végzett orvosok a következőkre esküdtünk: „Fogadom, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok, az orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek javára, a betegségük meggyógyítására fordítom.” Már csak néhány hónap van hátra a jövő évi országos magyar választásig, melynek kimenetele meghatározhatja a magyar nép sorsát hosszú időre, talán végérvényesen is. Amennyiben a jelen kormánykoalíciónak, s a tőle jobbra álló nemzeti pártoknak sikerül megtartaniuk a politikai hatalmat, úgy remény van arra, hogy az ország - nagy kínnal-keservvel ugyan, de - elinduljon a felemelkedés útján. Amennyiben azonban a liberál-kozmopoliták kaparintanák kezükbe a politikai hatalmat a már birtokukban lévő gazdasági hatalom mellé, úgy az ország teljesen azoknak a kezébe kerülne, akiknek végcélja a magyarság megsemmisítése, vagy legalábbis szolgasorsba taszítása, egy nemzetidegen csoport fennhatósága alatt. Tapasztalhatjuk, mi történik már évek óta az otthoni sajtóban, rádióban és televízióban, amely túlnyomórészt a kozmo-liberálisok birtokában van. Szabadon lehet a nemzetet gyalázni, a magyar kultúrát a bő gatyának és fütyülős baracknak a színvonalára állítani, a pápalátogatást „cápalátogatásként” emlegetni, s kigúnyolni minden értéket, mely magyar és keresztény. A markukban tartott egyik nagy napilap vezércikkírója nyugodtan jelenthette ki, hogy ő ugyan egyáltalán nem bánná, ha az utolsó magyar is rövidesen eltűnne, ily módon elárulva nemcsak a saját szennyes lelkivilágát, hanem kozmopolitáink leghőbb óhaját is. Ugyanez a vágyuk a rosszemlékű kisantant utódállamainak is, melyek természetes szövetségest találnak Magyarország minden ellenségében. Ezért van, hogy kozmopolita sajtónk hallgatólagosan támogatja az elszakított területeinken élő magyarság elnyomását, s irtózik a gondolatától is annak, hogy hullarabló szomszédaink érzékenységét megbántsa. Folyik tehát szüntelenül a lélekmérgezés a „minél rosszabb, annál jobb” elv alapján. Szádeszes/Fideszes elemeink utasításaikat a Soros—Lantos oldalról kapják a korlátlan anyagi támogatással Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám...? Az írónő csaknem négyszáz oldal dokumentumot, visszaemlékezést és fotóanyagot gyűjtött össze az 1944-49 között a Szovjetunióba elhurcolt kárpátaljai, észak- és kelet-magyarországi deportáltak sorsáról. A kötet tartalmazza az elhurcoltak névsorát is. Kiadta: SZÉPHALOM Könyvműhely — Budapest papírkötésben, 349 oldalon, 32 oldal képes melléklettel. Észak-Amerikában megrendelhető a Nyugati Magyarság szerkesztősége címén. Ára: $12.00 (A csekk. re: Nyugati Magyarság.) együtt, ők húzzák el aztán a mézesmadzagot honfitársaink szája előtt, ígérve minden jót, amennyiben uralmuk megvalósulna, s kilátásba helyezve a legsötétebb nyomort, s a teljes anyagi csődöt, amennyiben a magyarság a nemzeti oldalra merné adni a szavazatát. A negyvenéves bolsevista uralom erkölcsi rombolása után mostnemzetgyűlölő kozmopolitáink kicsiny, de ősi sorsközösségükben összekovácsolódott csapata döngöli a magyar lelkekbe a kishitűséget, az elfásultságot, a közömbösséget, az úgyisminden-hiábavaló érzését. Mire is számíthatunk tehát egy kozmopolita győzelem esetén? Arra, amit a Kun Béla-féle 1919-es vörösterror alatt és a Rákosi-féle uralom alatt kaptunk: magyarüldözésre, keresztényirtásra, erkölcsrombolásra. Számbeli megerősödésük érdekében még akeleti országhatárokat is megnyithatnák orosz és egyéb hitsorsosaik előtt az egyetemes humanitás jámbor jelszavával, s akkor gyarmatosításunk végleg befejeződne. A Sorospénzen bagóért felvásárolt földeken új földesurak hajszolnák a javaikból kiforgatott vidéki lakosságot, az elprivatizált városi üzemekben pedig új iparbárók nyomorgatnák a magyar munkásságot. Fenti gondolataim leírásában távol áll tőlem bármiféle „anti-izmus”, éppen ellenkezőleg, kozmopolitáink kedvenc jelszavát követve, tenni szeretnék valamit a gyűlölet ellen. - Mégpedig azon gyűlölet ellen, amely manapság ömlik a hírközlési eszközökből a magyarság felé. Magyar népem szeretete és erkölcsi értékeink féltése, nemzeti megmaradásunk feletti aggodalmam nem a gyűlölet, hanem a keresztényi szeretet jegyében gyökeredzik. Megértéssel fogadok bárkit, aki saját népével, fajával vagy vallásával kapcsolatban hasonlóan érez, mint én, amennyiben elfogadja a másság tiszteletét nemcsak saját magával, hanem mindenki mással szemben is. Az ezévi választás az országot a gazdasági mélyponton fogja találni, oda juttatják szerencsétlen külső körülmények, s belső ellenségeink tudatos aknamunkája. Hazánk helyzete veszélyes, de nem reménytelen. Három dologra van most szükségünk, mely nem függ semmilyen külső tényezőtől: tisztánlátásra, összefogásra és eltökélt cselekvésre. Először is tisztában kell lennünk hazánk helyzetének a súlyosságával, s ki kell építenünk magunkban egy olyan erős keresztény-nemzeti öntudatot, amely sikeresen állhat ellen ellenségeink ádáz támadásainak. Ismerjük meg, és ismertessük meg másokkal is több mint ezeréves hazánk történelmi és szellemi szerepét a mai Európa kialakulásában! Ennek ismeretében majd gyorsan kiderül, hogy ki is valójában a mucsai, s ki itt a tősgyökeres és értékes európai. Másodsorban fogjunk össze mindenkivel, aki a magyarság javát kívánja, s azt tetteivel is kész bizonyítani. Keressük egymásban azt, ami összeköt, s tegyük félre azt, ami elválaszt! Gondoljunk arra, hogy semmi nem okoz ellenségeinknek nagyobb örömet, mint egymásközti torzsalkodásaink. Amikor kozmo-liberálisaink egységesek tudnak MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Montreal, QC H3P 3B9, Canada NÉV: CÍM: Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $26; USA és Európa: US-$25; egyéb országok: US-$30 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) lenni a magyarság elleni támadásaikban, mért ne tudnánk mi is közös frontot alkotni hazánk védelmében? Elszánt cselekvésre van szükség: terjeszteni a tudatosított igazságot lelkes meggyőződéssel családi és baráti körben, las és nagy közösségekben, helyi és országos fórumokon, ahol és ahogy lehetőség nyílik rá. Ne múljon el egy nap sem a választásokig, hogy ne tegyünk valamit asiker érdekében. Cselekedjünk a tisztánlátás birtokában az összefogás erejével! Rázzuk fel a fásultakat, öntsünk reményt a hitevesztettekbe! Ne engedjük, hogy távol maradjanak a szavazástól azok, akik a nemzeti oldalon állnak, de reménytelenségükben még önvédelemre sem éreznek magukban elég erőt. Ne hagyjuk, hogy öngyilkosságba kergessenek bennünket ellenségeink! Biztosak lehetünk abban, hogy a kozmopolita oldalon álló mintegy 30%ny i kisebbség—a beléje sulykolt pártfegyelemtől hajtva — az utolsó szálig leadjamajd szavazatátahatalom megszerzésének az érdekében. Ha a fennmaradó 70%-nyi nemzeti többségnek csak 30%a adná le szavazatát, úgy egy összesített 51%-os választási részvétel mellett a kozmo-liberálisok 59%-os többséggel győznének. Sajnos tapasztaltunk már hasonló eseteket az utóbbi helyhatósági választásokon is. Óvakodni kell a megosztottságtól annál is inkább, mert a kisebb nemzeti pártok töredék-szavazatai teljességgel elveszhetnek, amennyiben a törvényszabta minimum alatt maradnának. Egyetemes nemzeti koalíció felállítására van tehát szükségünk, éspedig minél előbb, mely koalíció aztán a győzelem reményében indulhatna az elkövetkezendő országos választáson. Győzelem vagy országvesztés — ez a választás tétje, s nyerni fogunk, ha nagy költőnk üzenete nyomán szívünkbe véssük ama híres négy szócskát: „A haza minden előtt!” Farkas Barna (Montreál) Szoborsors Bő kézzel emelte ki a magyar adófizetők zsebéből a pénzt az állam(párt) annak idején, amikor milliókat, sőt milliárdokat költött Lenin, Sztálin, Rákosi, Szamuely, Kun, stb. szobraira, a felszabadulási emlékművekre. A rendszerváltozáskor sokan hittük, hogy örökre befellegzett a hitvány munkála-a való esztelen költekezésnek, a dicstelen alkotásokból legfeljebb emlékmúzeumot nyit magának Thürmer Gyula pártja. Tévedtünk. Budapest főpolgármestere, a tettek embere által vezetett fővárosi képviselő-testület ötvenmilliót húzott ki a zsebünkből a nagytétényi szoborpark (-temető) életre hívásával. Közpénzen épített olyasmit, ami a köznek aligha kell. Most tehát szabadtéri múzeumban pihennek a népirtó eszmék élharcosai, őrült vagy egyszerűen szélhámos nagyjai. Végnyugalmukra futottaötvenmillió, miközben az állandó pénzhiány miatt több milliós, valódi értékek vívják haláltusájukat múzeumaink zsúfolt raktáraiban, nedves pincéiben. A városatyák, a főpolgármester helyében „Ki tud többet hazudni Magyarországról?” címmel vetélkedősorozatot hirdettem volna a Demokratikus Charta tagjainak—r- szobordíjakkal. Tréfás szobordöntögető versenyt is lehetett volna kiírni március 21-ére vagy november 7- ére. Zsürielnöknek Faludy Györgyöt javasoltam volna. A dániai szexmúzeumban is jól mutatnának ezek a micsodák, hisz megfordulnak ott perverzek is. Fölajánlhatták volna amerikai üzletembereknek vagy orosz kommunistáknak a kő-, bronz- és gránitfejeket. Az előbbiektől dollárokat, az utóbbiaktól forró, elvtársi csókokat kaptak volna értük. Persze a legjobbat akkor teszik, ha visszaadják e hírességeket az MSz(M)P- nek. Negyven év alatt összeharácsoltak annyit, amennyiből viccesen kifizetnék egy szoborpark költségeit. Akár többét is. N.G. még a hétköznapok része volt AII. Vatikáni Zsinat a „Gaudium et spes” c. lelkipásztori konstitúcióban pedig a következőket írja: „Igenis gaztett mindaz, ami az élet ellen irányul: a gyilkosság bármilyen formája, a népirtás, az eutanázia. (51. § ).” Hazánkban aBüntetőTörvénykönyv így renelkezik: „172 § (1): Aki nem nyújt tőle várható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntethető. (2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.” 1984-ben sorsom úgy hozta, hogy az egyik fővárosi kórházba kerültem osztályvezetőnek, kis-Mengele helyére. Ki volt kis-Mengele? Talán elárul valamit testvére .karrierje”, aki a népügyészek között is az egyik legkegyetlenebb volt és az 1956- os forradalom idején a nép meglincselte vidéken. Kis-Mengele kandidátusi tudományos fokozatot szerzett a magyarországihumán halálozás okainak tanulmányozása témaköréből. Professzori, kórházigazgatói, fővárosi vezető főorvosi, osztályvezetői, stb. címeket kapott „jól” végzett munkájáért. Mint vizsgabizottsági elnök is jeleskedett a szakorvosképzés színvonaláért. Egyik „gyengesége” volt, hogy aki nem értett egyet morbid filozófiájával, az azonnal repült az intézetéből. Tény az is, hogy több nyugati nyelven beszélt és fordított, szakirodalmi tájékozottsága pedig naprakész volt. Tettei tehát nem menthetők butasággal. Mégis, ennek a magasan kvalifikált embernek az osztályán a teljes szakmai csőd jelentkezett az évek során. A modern betegellátás személyi és eszközös feltételei hiányoztak. Az évente 600- 650 felvett betegből legalább 25-30 halt meg az intenzív életmentő betegellátás mellőzésével. Az agónia és a halál beállta közötti időben katasztrofális ellátási szimulálás történt, persze ügyelve az írásos adminisztráció teljességére. Sajnos jóformán senki nem maradt életben ezen betegek közül. Az ilyen osztály életében csak egy epizód volt a következő: 1983 augusztusában egyhetes ápolási időtartam alatt 11 súlyos beteget ápoltak. 5 meghalt, további 6 másik kórházba került „izolálási” céllal. Ilyenkor, ha a hyppokráteszi eskü működik, ott azonnal hatékony döntések születnek a további katasztrófák megelőzésére, és ha kell, megtörténik a személyi felelősségrevonás is. Nem így kis-Mengele kórházában. A kórboncnok barát és eszmeileg azonosult tanítvány, akiből kitűnő vadász és méltó igazgató vált az évtizedek során, minden intézkedést megtett, hogy a szakmai botrányt elkerülje és az ártatlanokra áthárítsa. Kis-Mengelét és baráti csapatát nem zavarta, hogy az egyetemi klinikák orvosai, a fővárosi és vidéki kollegák nem voltak hajlandók beutalni a betegeket az osztályra, tartva a kedvezőtlen kimeneteltől. Tisztelt Olvasó! Amit eddig olvastak, az nem krimiregény, ez maga a meztelen valóság, amivel én is szembesültem. Az már csakráadás,hogy kinevezésemet követően röviddel hallgatási jattpénzt ajánlottak fel. Szakmailag jól képzett, az intenzív életmentésben jártas osztályvezető kollegámra ismételten rákérdeztem: miért e mini-holocaust ebben a kórházban? Rövid és gyors válaszokat kaptam. Egyik alkalommal a beteg gépi lélegeztetést igényelt, azonban a gépre helyezést követően az oxigént biztosító rendszer elromlott, így a további próbálkozás az életmentő osztállyá való fejlesztésre abbamaradt. Megtekintve a kórház intenzív életmentő részlegét, kaptam a második választ. Egyetlen lélegeztető készülék állt rendelkezésre, a 24 órás intenzív szakellátást biztosító szaknővér-gamitúra lényegében hiányzott. A főorvos és adjunktusa ezen a szemléleten nem változtathatott. Ez az áldatlan állapot 1986- ban megszűnt egy modern intenzív osztály létrehozásával. (Tisztázatlan, hogy miért nem előbb.) Hivatását gyakorló orvos számára felfoghatatlan az elrettentőén magas halálozás. Bőven rendelkezésre álltak fiatal, tehetséges orvosok, nővérek. Tisztességes, humánus megoldás lehetett volna az osztály azonnali bezárása. Nem ez történt! A korrupt és hazug, leginkább embertelen vezetés működtette az osztályt, aminek eredményeként a nővérek, orvosok lelkiismerete lassan eltompult, munkájuk örömtelenné devalválódott, végül mindennapi munkájukba, életükbe beépült a betegek gyakori elvesztése. Kis-Mengele szörnyű munkája beért a nyolcvanas évek elejére. Ha valaki állásban akart maradni, megtanult hazudozni és bűnrészesként élni. A rettegés, hogy a szörnyszülött koncepció ne kerüljön a falakon kívülre, az intézmény részévé vált. Nem vitás, a „jó tanítványok” szép számmal kaptak elismeréseket. Az sem volt probléma, ha az operatőr főorvos alkoholista volt, így viszont kézben tartható volt a „szent ember” csapata által. Számomra mai napig talány, hogy egy orvosban hogyan férhet meg az angol-szász szakirodalmi műveltség a legaljasabb tulajdonságokkal. Bízom benne, hogy akiket illet, magukra ismernek és ideje lenne a bizalmat sugárzó fehér köpenyt levetni, szögre akasztani. A nyugati demokráciákban nem filozofálnának éveket, hanem működésbe lépne a Büntető Törvénykönyv a bűnösség megállapítására. Kérem ezeket a nagyon gyáva embereket, vegyék a bátorságot és fohászkodjanak aTeremtőhöz bűnbocsánatért, lelki békéért Miután szembesültek önmagukkal, mondjanak le vezetői megbízatásukról. Legalább az egészségügy ezen szeglete legyen tisztességes. Dr. Hippokrates You don’t just rent a car. You rent a company.TM HERTZ RENTS FORDS AND OTHER FINE CARS. Autóbérlés Magyarországon: Ferihegyi repülőtér, mindkét terminál V. kér., Aranykéz u. 4-6., tel.: 1177-788 VII. kér., Kertész u. 24., tel.: 1116-116 Foglalás-rendelés USA: 1-800-654-3001 KANADA: 1-800-263-0600 TORONTO: 1-416-623-9620 Sorsdöntő választás
