Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)

1992-04-01 / 4-5. szám

8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1992. április-május BEKE GYÖRGY: Félszárnyú történelem Vajon hiteles képet kapna-e az amerikai köz­vélemény a magyar történelemről, ha csak néhány, számunkra kedvező epizódot mutatnánk fel belő­le? Mondjuk, Kossuth Lajos amerikai útját a sza­badságharc leverése után, az amerikai független­ségi háború magyar hőseinek példáját, vagy a má­sodik világháború időszakából Kovács Györgyöt, az amerikai hadsereg ezredesét, aki híd szerepet töltött be a magyar-amerikai kapcsolatokban, e­­gyebek között, életét kockáztatva, ő hozta haza Budapestre a hitleristák által elrabolt Szent Jobbot, és mindent megtett azért, hogy a magyar nép jó hí­rét keltse hazájában, az Amerikai Egyesült Álla­mokban? Ugyanilyen csonka, részleges és igazságtalan az a kép, amelyet — ellenkező előjellel, mint az említett példák—az amerikai sajtó egy része ele­venít fel időnként, nyilván román forrásokra tá­maszkodva, a magyar történelem viharos szaka­száról, az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés alapján Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély ka­tonai birtokba vételéről. Máig döbbenettel emlékezem éppen a New York Times, magát tárgyilagosnak tartó nagy lap tavalyi cikkére, amely olyan heves indulattal tár­gyalta az ötvenéves eseményeket, mintha a világ közvéleményét minden más előtt erre kellene irá­nyítania. A szerző szinte már apokaliptikus képet rajzolt a magyar csapatok bevonulásáról, kilengé­seiről, olyan hangulatot keltve olvasóiban, mintha ez a bevonulás öldöklő hadjárat lett volna, utána pedig az észak-erdélyi románság üldöztetésnek, jogfosztásnak volt kitéve. Beszélnünk kell erről, józan nyugalommal, ép­pen azért, mert az ilyen cikkeknek nem is titkolt célja az, hogy felizzítsa ahangulatot az erdélyi ma­gyarok és Magyarország ellen, és ezzel hatástala­nítsa az erdélyi magyarság ellen folyó szellemi ge­nocídium miatt feltámadó nyugati tiltakozásokat. Mi szükség lenne erre másként, amikor a máso­dik világháború befejeződése óta Erdély egyvég­­tében a román állam részét alkotja, a román állami vezetés saját tervei és céljai szerint irányította és irányítja az ottani életet, nagyszabású áttelepítése­ket hajtott végre, amelyekkel megváltoztatta Er­dély néprajzi képét, a magyarságot szétszórta az egész országban, és az erdélyi magyarságnak ke­serves küzdelmet kell folytatnia iskoláiért, anya­nyelvéért, vallásos meggyőződéséért, egyáltalán: az életéért? Mi célja lehet ezt a szorongatott nem­zeti kisebbséget gyilkosok, rablók közösségének állítani be, Magyarországot pedig e gyilkosságok és rablások pártfogójaként feltüntetni? 1989 december vége óta, miután a romániai népmozgalom — amelyben jelentős szerepet ját­szott Temesvár és egész Erdély magyarsága—el­űzte a Ceausescu-házaspárt, megdöntötte a dikta­túrát, az erdélyi magyarság nagyon gyorsan magá­ra talált és harcba indult a diktatúra által elorozott jogainak visszaszerzéséért Az erdélyi magyarság sehol nem követelte a románság jogainak csorbítá­sát, csupán a maga emberi jogaihoz ragaszkodott. Olyan jogokhoz, amelyek a demokrácia szellemé­ben minden embernek és minden nemzeti közös­ségnek kijárnak. Egy amerikai, egyáltalán egy nyugati ember el­­csodálkozhatik azon, hogy ezekért a jogokért miért kell Romániában a magyarságnak harcolnia, mi­kor ezek a nyugati világban természetes módon járnak egyéneknek és közösségeknek. A román nacionalizmus azonban ezekben az elemi nemzeti­ségi jogokban valamiféle „kiváltságot” lát, vagy szeretne láttatni, és a jogos igények érvényesítését minden rendelkezésre álló eszközzel gáncsolja. A román államvezetés ahelyett, hogy jóváten­­né a Ceausescu-diktatúra bűneit a magyar nemze­tiséggel, általában a romániai nemzetiségekkel szemben (iskoláik elsorvasztását, újságok meg­szüntetését, a magyar könyvkiadás végzetes el­­apasztását, a magyar színházak gúzsba kötését, a magyar nyelv kíméletlen üldözését), szabad teret biztosít a román nacionalista uszításnak a magya­rok ellen, sőt kormányszinten támogatja a magyar­­ellenes pogromokat Ennek máig fájó példája volt békés magyarok legyilkolása távoli román falvak­ból beszállított, leitatott huligánok által Marosvá­sárhelyen. Ebben a „küzdelemben” sebesült meg Sütő András, a világhírű erdélyi magyar író olyan súlyosan, hogy gyógykezelésre az Amerikai Egye­sült Államokba kellett szállítani. Ennek a jól átgondolt magyarellenes hadvise­lésnek egyik mozzanata az 1940 őszén történt é­­szak-erdélyi események eltorzított formában való felelevenítése. Már Ceausescu propagandája ehhez a módsze­rhez folyamodott. Miután egyik amerikai látoga­tása során a diktátort New York város tüntetői megakadályozták abban, hogy szállodáját elhagy­ja és mivel e tüntetők között amerikai magyarok is voltak, hazatérése után bosszút fogadott a magyar­ság ellen. Horthy volt kormányzó híveinek nevezte azokat, akik Horthy Miklós országlása alatt még nem is éltek, és a,Jiorthyzmust” kiterjesztette min­den magyar jogkövetelésre, vagy a puszta élniaka­­rásra is. Propaganda-módszere az volt, hogy a szégyen­fához szögezett egész magyar népet gyilkosság­gal, rablással vádolta, kollektiven bűnösnek nyil­vánította, s ezzel megbénította természetes véde­kezését az iskoláira, intézményeire, nyelvére törő román naconalizmussal szemben. Évtizedekkel a második világháború után is azt sugallta ez a pro­paganda, hogy az erdélyi magyarok örüljenek, ha nem vonják őket felelősségre — olyan bűnökért, amelyeket soha nem követtek el! —, ne merészel­jenek hát szót emelni elvett iskoláikért, betiltott intézményeikért. Külföldön a román propaganda — mérhetetle­nül felnagyítva néhány történetet — ugyanezt a vádat harsogta azon céEal, hogy az elnyomott er­délyi magyarság iránt feltámadó nemzetközi ro­­konszenvet gyűlöletté változtassa. Sok minden megváltozott Romániában 1989 decembere óta, de két dolog ugyanúgy folytatódik: az értelmiség üldözése ésamagyarság jogfosztás a. Mindkettőre tragikus bizonyíték a magyarok meg­­gyilkolásaMarosvásárhelyen 1990 márciusában és értelmiségiek megbotozása, megalázása 1990 jú­niusában Bukarestben. A világ joggal háborodott fel mindkét eseményen. Ceausescu utódai — sze­mély szerint a megdőlt rendszer újságírói—ismét elővették a ré­gi, bevált receptet és a, Jiorthyz­­mus” bélyegét sütve az erdélyi magyarokra és Magyarországra, egyoldalú képet festettek az er­délyi bevonulásbizonyos esemé­nyeiről. De mi is történt 1940 őszén Észak-Erdélyben? A román kor­mány által kért második bécsi döntés úgy határozott, hogy a magyar csapatok szeptember e­­leje és 13-a között veszik birto­kukba ezt a területet A román katonai egységek és a közigaz­gatás a magyar bevonulás előtt egy nappal hagyja el a városokat és falvakat. Mivel a helyzet igen kiélezett volt — már egy éve folyt a második világháború —, PANNÓNIA BOOKS Fábián Dániel: József Attiláról (portré), íve. $ 11.40 Hrabal, Bohumil: Véres történetek és legendák, kve. 8.90 Branch—Popper: Labirintus (a terrorizmusról) — SALE 6.50 Krúdy Gyula: Egy krónikás könyvéből — SALE 8.10 Carelli Gábor: Utam a Metropolitába, kve. 8.20 Latabár Kálmán énekel (kazetta) 11.98 * PST Kérjük, hogy rendeléskor vegye figyelembe a 7% GST és küldésnél a 1096-os postai és kezelési költségeket Köszönjük! Kérje legújabb könyv- és kazetta/lemez-katalógusunkatl CÍMÜNK: LEVÉLCÍM; 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. MST 2T8 Telefon: (416) 535-3963 f----------------------------------------------------------' Felhívás a világ magyar szervezeteihez! A Hazatelepülő Magyarok Országos Egyesületének működési területe országos és nemzetközi. Tevékenységét azonban elsősorban Magyarországon szeretné kifejteni. Az Egyesület számára tehát létfontosságú, hogy érdemi munkakapcsolatokat tudjon kialakítani olyan magyar szervezetekkel és Magyarországon kívül élő szakemberekkel, akik munkáját segíteni tudják. Kérjük az egyéni és szerezeti érdeklődőket, hogy együttműködési szándékukat írásban a HazatelepülőMagyarok Országos Egyesületének budapesti címére küldjék. A jelentkezőt ez semmire nem kötelezi — ugyanakkor az Egyesület elküldi részletes alapszabályát, a csat­lakozás feltételeit és válaszol minden egyes feltett kérdésre. Címünk: Hazatelepülő Magyarok Országos Egyesülete, H-1054 Budapest, V., Zoltán u. 16. V________________________________________________________________/ az átadandó területen mind a román, mind a ma­gyar hatóságok rendkívüli állapotot vezettek be. így például aromán kivonulók mindenütt akatonai parancsnokok utasításai szerint jártak el, magyar részről pedig egészen 1940. december elsejéig ka­tonaiközigazgatás volt: a főispánok, polgármeste­rek, szolgabírák katonatisztek voltak. Hadiállapot esetén kivételes törvények lépnek életbe. A hadjáratok történetében gyakori, hogy az orvul megtámadott hadsereg sokszoros áldozatot követelő megtorláshoz folyamodik. A Szilágy me­gyei Ipp és Grdögkút községekben is ez történt ro­mán lakosok a bevonuló magyar katonákra támad­tak. Szilágyippen például a román áldozatok tö­megsírja mellett található annak a két magyar hon­védnek a nyughelye is, akiket a bevonulás napján a faluban meggyilkoltak. Ennek volt a retorziója a román férfiak, asszo­nyok kivégzése. Bánfíyhunyadon sem a magyar honvédség gyilkolt. Itt a város magyar fiataljai tá­madtak az ortodox pópára, aki addig is állandóan gúnyolta, kínozta őket, s abevonuló magyar csapa­tokra kihívó megjegyzést tett: „Ilyen jogon bevo­nulhatnának Ázsiába is!” A magyar kormány azonnal vizsgálatot rendelt el a kilengések ügyében és felelősségre vonta a ka­tonai hatalmukkal visszaélőket. (A kormányfő gr. Teleki Pál volt, aki később, 1941 tavaszán öngyil­kosságával tiltakozott a jugoszláviai hadjáratban való magyar részvétel ellen, és akiről halálakor Churchill angol kormányfő azt mondta a parla­mentben, hogy a jövendő béketárgyalásokon egy üres szék fog ott állni számára.) A magyar közvélemény a háborús állapotok el­lenére élesen elítélte a kilengéseket, 1944 után pe­dig Romániában a Magyar Népi Szövetség — az erdélyi magyar lakosság demokratikus szervezete — újabb vizsgálatot követelt az ippi és őrdögkúti gyilkosságok értelmi szerzői és végrehajtói ellen. Magyarország kiadta a háborús bűnösöket a ko­lozsvári Népbíróságnak. Súlyos börtönbüntetést kaptak még azok az ippi parasztok is, akik a büntető osztag parancsno­kának felszólítására megmutatták, hogy melyik házban laknak románok. Nagyjából egyidőben állították bíróság elé az ippi, ördögkúti magyar és a szárazajtai, csíkszent­­domokosi és gyergyószentmiklósi román bűnösö­ket. Román és magyar demokratikus szervezetek követelték akkoriban (1945-ben), hogy egyszerre adjanakelégtételtamegbántottemberségnek.1944 őszén ugyanis, a front nyom ában, a szó vjet seregek árnyékában, román különítményesek vonultak vé­gig Észak-Erdélyen és a magyar falvak egész sorá­ban bestiális módon gyilkoltak, raboltak. Szárazajtán tókén vágták le a székelyek fejét, noha azok semmilyen bűnt nem követtek el. A Ko­­lozs megyei Egeresen azokat a magyar munkáso­kat ölték halomra, akik néhány nappal előbb fegy­verrel a kezükben védelmezték meg a villanytele­pet a visszavonuló és robbantam akaró német csa­patok ellen. Gyantán román egységek és félkatonai alakulatok 47 ártatlan magyart — asszonyokat és kicsiny gyermekeket is — öldöstek le. Az ok? Bosszúvágy, semmi egyéb. Civilizált világban nem szokás ujjal mutogatni a szomszédra: lám, ő is gyilkolt, nemcsak én. A gyilkosság, a bosszú önmagában bűn, és büntetést érdemel. De ha a rég begyógyult sebeket azért té­pik fel, hogy a másikon új sebeket hasítsanak, ak­kor a civilizált emberekben is feltámad a feledett múlt. Erdély — sajnos — testvérhaicok százados színtere. És nyilván nem a gyilkosságok aránya számít, hanem a gyilkosságok ténye. Nem bűnö­­sebb a román fasizmus, amiért 1941 nyarán 350 ezer moldvai, besszarábiai és bukovinai zsidót ölt meg, deportálás nélkül, „odahaza”, a magyar fasiz­musnál, amely Észak-Erdélyben 150 ezer zsidó pusztulásáért, tragikus deportálásáért felelős. De ha az egyik fél letagadja a maga bűneit és mérték­telenül felnagyítja a másikét, akkor az igazságérzet háborog és felidézi az elhallgatott bűnöket Az a magyarellenes uszítás, amelyet Ceauses­cu kezdett el, s amelyet a halott diktátor újra színre lépett tollnokái még nagyobb hévvel folytatnak - hogy így a maguk korábbi bűneit is feledtessék -, ez a vérvád óhatatlanul felébreszti a magyar emlé­kezetet és magyarok, románok végtelenségig szór­hatják egymásra- nem a bűnbánat hamuját, hanem -a gyűlölet égető zsarátnokát Pedig maga a nép, a magyar nép és a román nép lélekben távol áll ettől az egymásra uszítástól. Asztalos István erdélyi magyar író 1950-ben a bukaresti Scanteia felkérésére látogatott el S" lágyippra, hogy beszámoljon a magyarok és ro nők együttéléséről ebben a sokat szenved ban, ahol — mint írta — „rettenetes bűnt k el a fasizmus, talán itt szította legmagasab együttélő dolgozók között a gyűlölség Iái, Asztalos István akkor úgy találta, hogy Ipper oltódott már a gyűlölség lángja, s ha maradt is parázs, az már csak a hamu legalján seny Csakhogy a hamu legaljáról is ki leb és füstjével mérgezni Erdély, a Dun: egész világ levegőjét! Fotómúzeum A magyar közművelődés tartós apályában valóságos csoda, de igaz: Kecskeméten rövide­sen megnyitja kapuit a Magyar Fotográfiai Mú­zeum. A helyiek és a Magyar Fotóművészek Szövetségének közös erőfeszítései nyomán régóta éktelenkedő fehér folt tűnik így el a ha­zai kulturális élet térképéről. Míg ugyanis Mo­holy-Nagy, Brassai, Munkácsi Márton és And­ré Kertész, vagy a maiak közül például Komiss Péter fényképeit elsőrangú művészeti gyűjte­mények őrzik világszerte, addig alkotásaik ha­zájukban a mai napig nem találtak méltó ottho­nukra, noha a fotómúzeum eszméje csaknem egyidős a magyarországi fényképezés történe­tével. Az új intézmény nemcsak művészi igényű vagy riportfelvételeket gyűjt, hanem múltunk bármely fényképes dokumentumát, legyen az amatőr fotó vagy éppen családi album. Á törzs­anyagot a Fotóművészek Szövetségének törté­neti kollekciója képezi, amelyben megtalálha­tók a fotográfus mesterség hőskorának tárgyi emlékei is. A gyűjtemény folyton bővül, öröm­mel várják tehát mindazok jelentkezését, akik gazdagítani kívánják a kollektív emlékezet e képes tárházát Talán a külföldön élő magyar­ság generációkon át megőrzött fényképeiből is hazakerülhet ily módon jónéhány értékes da­rab. A Fotómúzeum Kecskemét sokáig haszná­latlanul álló egykori ortodox zsinagógájában kapott helyet, melyet teljesen helyreállítottak, illetve belül a célnak megfelelően átépítettek. A kiállítási tér, araktárak és munkaszobák mel­lett restauráló műhelyt is kialakítottak. Az itt folyó munka eredményeire is támaszkodva kí­sérli majd meg az intézmény egy olyan mód­szertani központ szerepének betöltését, amely a fotóműtárgyak védelmének eddig elhanya­golt kérdéseit lesz hivatva kutatni és oktatni. Célkitűzéseik szerint számítógépes adatbá­zissal állnak majd a minőségi illusztrációkat igénylő könyvkiadók, újságok és valamennyi érdeklődő rendelkezésére. Az információk a későbbiekben budapesti irodájukban is elérhe­tők lesznek. Erre azonban még egy kicsit várni kell. A Magyar Fotográfiai Múzeum ugyanis nemcsak a maga szakterületén első az országban, hanem járatlan utat próbál pénzügyi téren is, mikor működését kizárólag alapítványi kamatokból finanszírozza. Az indulótőke igen szerény költ­ségvetést enged — egyelőre. Az épület azon­ban készen áll, a műtárgyak költöztetése hama­rosan megkezdődik, formálódik a nyitókiállí­tás is — a startpisztoly a magasba emelkedett. Aki pedig szívesen segítené a múzeum lel­kes és felkészült gárdáját „hosszú futásában”, annak felajánlását a következő címre várják köszönettel: Magyar Fotográfiai Alapít­vány, Budapest Bank 208-25135 vagy Magyar Fotográfiai Múzeum, 1368, Pf. 203. (Sándor Tibor) Ha Űn videózikf feltétlenül szüksége van utó-produkciós vágásra, feliratozásra, kép- és zenei ha­tásokat nyújtó szolgáltatásokra. Régi filmjei, diái mennyivel jobban mutatnának a képernyőn egy zenei aláfestéssel! Alkalmi videók készítését is vállaljuk. Részletes felvilágosításért hívja a TRADREP-et az (514) 620-3213 számon.--------------------------------------------------------------1 Oklev^1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom