Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-11-01 / 11. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. november Az új washingtoni nagykövet, Tar Pál nyilatkozata Tar Pál 1931. december 23 -án született Gyulán. Édesapja ekkor a Békés megyei Takarékpénztár igazgatója volt, később a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgatójává nevezték ki. A család a 40-es évek elején a fővárosba költözött. Buda ostromakor az édesapát, mint másokat is, erődítési munkára vezényelték ki. Egy aknaszilánktól megsebesült, s mivel a körülmények mi-att operációra nem kerülhetett sor, sebe elmérgesedett, s 1945 áprilisában meghalt. Tar Pál a szegedi, majd a budapesti Piarista Gimnáziumba járt, de az államosítás miatt középiskolai tanulmányainak utolsó két évét az utóbbiból 1948-ban létrehozott Ady Endre Gimnáziumban végezte el. Érettségi után jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahová a szigorú származási szempontokat követő felvételi rendszer ellenére — és saját maga legnagyobb meglepetésére — 1950-ben felvették. Egy évvel később a hatóságok rájöttek súlyos tévedésükre, s a már hat éve halott édesapa „bűnös foglalkozása” miatt édesanyjával együtt Szikszóra telepítették ki. Kényszerlakhelyüket 1953-ban, Nagy Imre kormányra kerülésekor, elhagyhatták, de a fővárosba nem térhettek vissza. Először figuránsként dolgozott, majd 1956 elején technikusi beosztást kapott a Térképészeti Intézetnél. Antall József miniszterelnök (középen) Tar Pál washingtoni nagykövet és Bollobás Enikő követtanácsos társaságában Az 56-os forradalmi eseményekre így emlékezik vissza: — 1956. október 23-án Dorogon dolgoztam. Másnap reggel a házinéni technikus kollégámmal együtt izgatottan keltett: jöjjünk már hallgatni a rádiót, valami furcsa dolog történt tegnap este meg éjjel Pesten. Azonnal vonatra ültem, de csak Óbudáig jutottam el. Innen gyalog kellett folytatnom az utat a városközpont felé, s eközben világossá vált számomra, hogy itt bizony kitört a forradalom. Rögtön fölvettem a kapcsolatot Antallékkal, s így részt vehettem a Kisgazdapárt újjászervezésében, aminek idősebb Antall József volt az egyik irányítója. Pár nappal később megérkezett Kovács Béla is, akit szintén Antallék fogadtak be. A szovjet csapatok távozása után visszafoglaltuk a Semmelweis utcai pártszékházat, melyet az oroszok kulturális intézetnek használtak. Mire odaértünk, a tömeg már összetörte a kirakatokat és az utcára szórta az ott lévő könyveket és egyéb tárgyakat; így fejezte ki véleményét az akkori magyar szovjet kulturális kapcsolatokról. Én az ottani karhatalom megszervezését kaptam feladatul. Vidékről egymás után jöttek a küldöttségek, melyeket aztán bekísértünk a Parlamentbe, ahol főleg Tildy személyén keresztül tartottuk a kapcsolatot a kor mánnyal. Tulajdonképpen én hagytam el utolsónak a székházat november 4- én délután, amikor az épülettömböt már körülvették a szovjet tankok. A tetőn keresztül átjutottam egy másik házra, majd lemásztam a padlásra, s végül egy Múzeum körúti kijáraton át távoztam. — Szeretném megemlíteni két nagyon szép emlékemet ezekről az időkről. Az egyik Halottak Napjához fűződik. Nagyon későn tértem vissza a szállásomra a Semmelweis utcából. Teljesen kihalt volt a város: csak gyalog lehetett akkoriban közlekedni, s ez késő este vagy éjszaka nem volt mindenütt veszélytelen. Egy lélek sem volt az utcán, de szinte minden ablakban gyér tya égett Fantasztikus látvány volt — Keveset beszélnek arról, hogy a forradalmat november 4-én csak katonailag verték le: az ellenállás tovább tartott, januárig húzódott az általános sztrájk, tüntetések voltak Budapesten és vidéken. Egyszer például — ez talán már decemberben lehetett - az ifjúsági szervezetek arra próbálták mozgósítani az embereket, hogy egy megadott napon délben öt percre álljon le a közlekedés. Nem voltak plakátjaik, csak kis, kézzel írott felhívásokat ragasztottak ki titokban a házak falaira. Sokan azt hitték, nem lesz ebből semmi, az emberek nem fogják komolyan venni, s nincs semmi megszervezve. Mégis, a megjelölt napon délben hirtelen mindenki eltűnt az utcákról: leálltak a villamosok, teljesen megszűnt a forgalom; mindenki bement a legközelebbi házba. öt percre teljesen megállt az élet Nem történt semmi, de az oroszok megijedtek: kezdődik újra minden? Ez is egyik feledhetetlen élményem.- A pártok sem szüntették be egyik napról amásikraaműködésüket Sőt— s erről, ha jól emlékszem, már a kommunista rendszer vége felé otthon is megjelent egy-két írás —, tárgyalásokat folytattak Kádárakkal. A Kisgazdapár tot Kovács Béla képviselte. Nem tudom, taktikai vagy egyéb okok játszottak-e ebben szerepet, de a Kádárféle társaság egy ideig hajlandónak mutatkozott elfogadni valamiféle koalíció gondolatát A demokratikus pártok vezetői úgy ítélték meg, kötelességük beleegyezni a párbeszédbe, hátha legalább valamit meg lehet menteni a for radalom eredményei közül. Eközben még tartott az általános sztrájk, s sokak szemében kétségesnek tűnt, vajon Kádárék konszolidálni tudják-e hatalmukat Aztán persze hamar kiderült, hogy bármiféle hatalommegosztás elképzelhetetlen Magyarországon. — Ekkor határoztam el, hogy Nyugatra megyek. Közben ugyanis az is nyilvánvalóvá vált számomra, hegy amiatt, amit a forradalom napjai alatt tettem, még a korábbinál is kevesebb lehetőségem lesz arra, hegy valamilyen egyetemre bekerüljek. Párizsba mentem, ahol felkerestem Auer Pált, a Kisgazdapárt korábbi vezető személyiségét, áld itt a háború után nagykövet volt, s aki Nagy Ferenc távozását s a kommunista hatalomátvételt követően lemondott tisztségéről és kinn maradt Aner körül ekkorra már kialakult egy magyar emigráns csoport, amely részt vett egy tágabb kelet-közép-európai emigráns csoportosulás munkájában. Nagyon sok külföldi — angol, német, francia — barátunk és segítőtársunk volt Mindaddig részt vettem a tevékenységükben, amíg el nem kerültem Franciaországból. Másutt erre kevesebb lehetőség nyílott: amikor például Hong-Kongban dolgoztam, hajói emlékszem, hárman voltunk összesen magyarok Tar Pál a francia kormány által nyújtott ösztöndíj révén előbb kereskedelmi diplomát szerzett, majd az Institut d’Etudes politiques (Politikatudományi Főiskola) hallgatójaként gazdasági és pénzügyi tanulmányokat folytatott A főiskola elvégzése után, 1961- ben a Banque Nationale de Paris-hoz került, ahol kezdetben hitelanalízissel, majd a hitelanalízist végző szakemberek képzésével foglalkozott. 1967-től a bank nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésével bízták meg: Brüsszelben, majd Hong-Kongban dolgozott 1973- tólpedig az Egyesük Államokban képviselte a BNP-t a Los Angeles-i, majd a houstoni fiókintézet vezetőjeként 1984- ben visszatért Franciaországba, ahol a bank vezérigazgatóságának igazgatóhelyettesévé lépett elő. Feladata a multinacionális társulásokkal való együttműködés fejlesztése volt Miután 1965-ben megkapta a francia állampolgárságot rendszeresen hazalátogatott Magyarországra. 1990 májusától a miniszterelnök pénzügyi tanácsadójaként tevékenykedett Ez év szeptember végén kinevezett nagykövetként Antall József kíséretében megérkezett az Egyesült Államokba, s jelen volt a George Bush elnökkel, Quayle alelnökkeL Eagleburger első külügyminiszter-helyettessel és a szenátus vezetőivel folytatott tárgyalásokon. Washingtonba érkezve a következőképpen nyilatkozott elképzeléseiről: — Nyilvánvaló, hogy egy nagykövetségnek megvan a maga feladatköre, s ez mintegy megszabja azokat a kereteket, amelyek között a nagykövetnek tevékenykednie kell. — Köztudomású, hogy az új magyar külpolitikának az egyik pillére az amerikai kapcsolatok ápolása Rendkívül szerencsés volt számunkra, hogy az amerikaiak kezdettől fogva nagyra becsülték és támogatták a kelet-európai átalakulást De hát, ha a világban valahol megdől egy ilyen vagy olyan diktatúra és demokratikus kormányzat kerül hatalomra, az rendszerint amerikai támogatással történik. Ez így van a mi esetünkben is. Szerencsés történelmi helyzet állt elő, melyben mindkét fél kereste a kapcsolatokat, azok fejlesztésének lehetőségeit A mi nagykövetségünknek az a feladata, hogy ezeket a kapcsolatokat minden téren minél jobban erősítse. — A legmagasabb szinten igen kedvezően alakulnak a dolgok; erre a két miniszterelnöki látogatás a bizonyíték. Az is köztudomású, hogy az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök között nagyon jó személyes kapcsolat is kialakult ami abban is megmutatkozik, hogy ha valamilyen krízishelyzet vagy más fontosabb esemény adódik, akkor telefonálnak egymásnak. Levélváltásokra került sor közöttük, ami a magyar történelemben nem túl gyakori eset Több más nyugati államférfihez hasonlóan az amerikai elnök is nagyra tartja a magyar miniszterelnök azon képességét, hogy egy adott pillanatban is kitűnően tudja analizálni a helyzetet; számítanak a tanácsaira a térségben kialakuló folyamatokat illetően. — A mi dolgunk, hogy megleljük a módját, hogyan lehetne ezt a legfelső szinten létrejött kitűnő kapcsolatot az amerikai adminisztráció más szintjein is érvényesíteni, hogyan lehetne a magyar érdekeknek megfelelő, a magyar érdekek szempontjából hasznos kapcsolatrendszert kiépíteni. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy az amerikaiak által nyújtott segélyprogramokból igyekszünk a minket megillető részt megkapni; elsőrendű feladatunk a gazdasági kapcsolatok fejlesztése is, az amerikai beruházók meggyőzése — bár tulajdonképpen nem is mi győzzük meg őket, hanem a magyarországi helyzet, amelynek ismeretében meggyőződnek arról, hegy nálunk érdemes beruházni. Azt is lehet mondani, hogy szinte minden minisztérium egyre jobban fejlődő kapcsolatokkal rendelkezik, de ugyanez elmondható a magyar egyetemekről, a vállalatokról, a különféle intézményekről és alapítványokról, nem is beszélve a Parlamentről, a különböző parlamenti bizottságokról vagy a politikai pártokról. Dús, gazdag kapcsolatrendszer van tehát kialakulóban, s a mi problémánk az, lágyán lehet ezt kanalizálni, hogyan lehet ezt olyan csatornákba terelni, hegy ebből mind a két félnek a lehető legnagyobb haszna legyen. Mindkét oldalon tömeges igény jelentkezik, ami teljességgel elképzelhetetlen lett volna néhány évvel ezelőtt; s míg korábban a nyugati államokban lévő magyar követségek elszigetelődtek, most mi úgy érezzük, hegy megrohamoznak bennünket mind a két részről. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a jelenlegi költségvetési helyzetben nincs mód arra, hogy növelhessük diplomatáink és a követségi személyzet létszámát Komoly nyomás nehezedik tehát ránk, aminek persze örülünk, hiszen így válogathatunk a jobbnál jobb kapcsolatokban, miközben megteszünk mindent, ami emberileg lehetséges, hegy ezek a lehető legjobban fejlődjenek Innen kintről elő kell tudnunk segíteni, hogy a befogadókészség megteremtődjék Magyarországon; emellett meg kell tudnunk adni azokat az információkat, amelyek alapján válogatni tudnak a jobb és kevésbé jó kapcsolatrendszerek között Végezetül arról kérdeztük Tar Pál nagykövetet, mennyiben és milyen téren számít az amerikai magyarság támogatására. — Nagyon szeretnék számítani az amerikai magyarságra, s mivel magam is itt éltem tizenegy évig, tudom, hegy erre igény is van, tudom, mennyire szeretnének segíteni. Nagyon jó lenne Magyarország számára, ha bizonyos feladatok végrehajtásában tudnánk számítani az amerikai magyarság szervezeteire, annál is inkább, mivel, mint említettem, a mi eszközeink erősen korlátozottak. De ez nem is ellenkezik az amerikai tradíciókkal: az itteni kormányzat ugyanis jó néven veszi, ha az itt élő magyarok, csehek, lengyelek, románok és a többiek az óhaza ügyét is szolgálják. Az amerikai képviselők és szenátorok egyébként is keresik a politikai kapcsolatot azokkal a magyar és egyéb szervezetekkel, amelyek ebben érdekeltnek mutatkoznak. Annak idején személyesen is tapasztalhattam, milyen könnyen, milyen sikeresen lehetett mozgósítani ezeket a csoportokat a Kádár-féle kommunista rendszer ellen. Most teljesen más helyzetben vagyunk, és remélem, hogy ugyanezek a szervezetek most nagy segítséget tudnak nekünk nyújtani. — Én egyébként e tekintetben is a pluralizmusnak vagyok a híve; tehát nem arra kell törekedni, hegy valamilyen szervezeti egység jöjjön létre, hanem szerintem élje mindenki, minden egyes szervezet a saját, önálló életét, annál is inkább, mivel a földrajzi körülmények ezt jórészt eleve meghatározzák: ebben a hatalmas országban a jelentősebb magyar csoportosulások egymástól távol találhatók, emellett anyagi eszközeik sem teszik lehetővé nagy, egységes szervezet létrehozását — Nagyon fontos volna viszont, ha bizonyos kérdésekben egységes álláspontot, egységes fellépést lehetne kialakítani, amikor például olyan magyar érdekről van szó, amelynek támogatásában mindenki egyetért. Nagyon sok ilyen általános érdek van, s ezekben az esetekben nagyon jó volna, ha sikerülne az amerikai magyarság jelentősebb szervezeteit mozgósítani. Ennek megszervezése természetesen nem a nagykövetség feladata; a mi dolgunk, hogy tájékoztassuk őket, melyek azok a magyar érdekek, amelyek képviselete az adott pillanatban a legfontosabb. — Az, hogy egyes szervezetek között viszályok lehetnek, minden ország, minden nép esetében megszokott dolog; de bízom abban, hogy most, amikor Magyarországnak minden segítségre szüksége van, képesek lesznek arra, hogy kiküszöböljék ezeket az ellentéteket Annál is inkább bízom ebben, mert az egész világon úgy tekintik a magyar diaszpórát, mint amelyik az összes közül a leghatékonyabban segíti anyaországát Erről már jó néhány cikk megjelent a világsajtóban; a francia újságok például többször is írtak azokról a magyarokról, akik visszatértek — ha nem is véglegesen — eredeti hazájukba, s ott üzleti vállalkozásba fogtak, vagy valamilyen nyugati cég képviselőiként dolgoztak. Az is köztudott, hogy amerikai magyarok is jelentős számban kapcsolódtak be az otthoni gazdasági életbe. — Azt hiszem, büszkék lehetünk arra, hogy nagyon sok külföldön élő magyar tevékenykedik hasznosan az óhaza érdekében. Legtöbbször egyénileg, s nem valamilyen szervezeti keretben lépnek föl; nos, úgy látszik, individualista nép amagyar, s talán másoknál kevésbé vagyunk hajlandóak egyesületeken meg szervezeteken keresztül dolgozni. Talán így is van ez jól, hiszen végeredményben az egyéni kezdeményezés a társadalom előmozdítója. A Bethlen Gábor Alapítvány 1991. évi díjazottjai A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma hatodik alkalommal ítélte oda díjait. Az ez évi díjakat november 1-én az Országos Széchenyi Könyvtár dísztermében adták át. Bethlen Gábor-díjjal jutalmazta DOBOS László írót (Pozsony), Dr. HAJÓS Ferenc jogászt (Lendva), MATUSKA Márton hírlapírót (Újvidék) és MOLNÁR József kiadót (München). Tamási Áron-díjat kapott DÁVID Gyula kolozsvári irodalomtörténész, szerkesztő. Márton Áron-emlékérmet adományoztak HALÁSZ Péternek, a „Honismeret" szerkesztőjének, a Homoródszentjánosra visszatelepült Donald és Anikó SZÁNTHÓ-HARRINGTON unitárius lelkész-házaspárnak, TEMPFLI József nagyváradi katolikus püspöknek, valamint a hollandiai DORCAS AID INTERNATIONAL szervezetnek és a VAJDASÁGI MAGYAROK DEMOKRATIKUS KÖZÖSSÉGÉneL ADATBANK Kedves Amerikai Magyar Barátaink! Hosszú évtizedeken át tartó, már-már reménytelennek tűnő várakozás után megtörtént a várva-várt csoda: Magyarország szabad, független és demokratikus állam lett Az újjászületett Magyarország kapcsolatot szeretne teremteni mindazokkal, akik magyar származásúak, és akik ér deklődnek történelmi és kulturális örökségünk iránt Ennek érdekében a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetsége adatbázist hoz létre a magyar származású amerikaiakról. Természetesen a felmérésben való részvétel szigorúan önkéntes alapon történik. Amennyiben ön is részt kíván venni ebben a jelentős munkában, kérjük, válaszolja meg az alábbi kérdéseket és levelét juttassa el a következő címre: FORRAI Kristóf, Embassy of the Republic of Hungary, 3910 Shoemaker St., N.W., Washington, D.C. 20008.- Teljes név - Állampolgárság - Mióta él Amerikában - Munkahelyi beosztása — Foglalkozása — Legmagasabb iskolai végzettsége (év, iskola) — Mely magyar szervezetiednek, egyháznak tagja — Pontos lakcím (telefon) — Személyi adatok: születési dátum, hely, házastárs neve, gyermekek száma, vallás.- Mikor utazott először Magyarországra, ill. a Kárpát-medence valamelyik országába - Mi volt utazásának célja - Milyen fo kon beszéli a magyar nyelvet.
