Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1991-11-01 / 11. szám

1991. november Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal Nagyobb szerepet az ENSz-nek! Részletek Antall József miniszterelnöknek az ENSz Közgyűlése 46. ülésszakán elhangzott beszédéből Antall József miniszterelnök Quayle amerikai alelnök társaságában A csalódott népek Részletek Antall Józsefnek a Külkapcsolatok Tanácsa előtt elhangzott beszédéből Három és fél évtized telt el azóta, hogy Közép-Európában egy kis ország népe a szabadság, függetlenség és de­mokrácia jelszavával szembeszállt a kommunista diktatúrával, az idegen megszállással és harca »ultima ratio”-ja­ként segélykiáltással fordult az Egyesült Nemzetekhez A szabad világ és az ENSz - az akkori hidegháborús szembenállás miatt — nem tudott az erkölcsi-politikai támogatáson túlmenő, tevőleges segítsé­get nyújtani a magyar forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak. 35 éve a há­borítatlanul támadó szovjet tankok dia­dalmaskodtak a magyar nép önrendelke­zési joga felett. Úgy vélem, e fórum nyilvánossága e­­lőtt nem kevés büszkeséggel jelenthetem ki, hogy 1956 októberének célkitűzései teljesültek: Magyarországon a nép sza­bad választásokon kifejezett akaratával összhangban végbement a rendszerválto­zás: hazám valóban szabad, független és demokratikus ország, ahol a bekövetke­zett mélyreható változások visszafordít­­hatatlanok. Ez év júniusában a szovjet csapatok utolsó egységei is elhagyták az országot Ezzel Magyarország visszanyerte 1944 márciusa óta a gyakorlatban nem létező szuverenitását és népe ténylegesen gya­korolhatja önrendelkezési jogát A világ több mint hét évtizede várt a kommunizmus összeomlásának pillana­tára. Kormányom kezdeményező szere­pet játszott abban, hogy az egykori kom­munista országok felszámolták a rájuk kényszerített és népeiktől teljesen ide­gen katonai-politikai tömböt, a Varsói Szerződést Mégis, a demokratikus vilá­got készületlenül érte a kommunizmus európai széthullása. Nem készült fel sem a térségben felszínre kerülő problémák­ra, sem azok megoldására. Drámai, hogy a kommunizmus mel­lett egy másik tolális rendszer, a fasizmus és a nemzeti szocializmus is sújtotta szá­zadunk nemzedékeit Az 1917-es bolse­vista fordulattal szembeni tehetetlenség, majd a hitleri hatalomátvétel utáni defe­­tista politika következményeit és az azt követő nemzetközi megállapodásokat nemzedékek szenvedték meg. Azért szenvedtek, mert a politikából hiányzott az elszántság és az elhatározottság. Ezt a mulasztást a világ drágán fizette meg. Nincs olyan reálpolitika, ami felmentene egy nemzedéket attól, hogy bizonyos a­­lapvető politikai és erkölcsi normákat megtartson, mert utána — ha a totális rendszerrel szemben nem lépnek fel idő­ben — százak helyett milliók pusztulnak el. Ez a XX. század tanulsága. Ma Magyarországon többpártrend­szeren alapuló parlamenti demokrácia működik, amely szervesen illeszkedik az európai és észak-amerikai demokratikus berendezkedésű politikai rendszerek­hez. Más jogállamokhoz hasonlóan, az emberi jogok és az alapvető szabadságjo­gok széleskörű érvényesülését a nemzet­közi normákkal összhangban lévő törvé­nyek szavatolják. Az elmúlt időszakban a világ nemzet­közi rendszerében alapvető és az emberi­ség számára örömteli változások mentek végbe, megszűnt az ideológiai-katonai szembeálláson alapuló kelet-nyugati megosztottság, a hidegháború korszaka lezárult A magyar kormány megítélése sze­rint Európa biztonságának és stabilitásá­nak alappillérei közé tartoznak az olyan bevált európai struktúrák, mint a NA­TO, az Európai Közösség és az Európa Tanács. Ezek olyan működőképes, a né­pek, nemzetek számára vonzó, biztonsá­gukat, gazdasági és társadalmi fejlődésü­ket hatékonyan szavatoló szervezetek, melyeknek szerepét és küldetését Ma­gyarország maradéktalanul támogatja. Alapvető fontosságúnak tartjuk és üdvö­zöljük e szervezetek törekvéseit a kelet- és közép-európai térség új demokráciái­val való érdemi kapcsolatok kiépítésére is. A világháború utáni megosztottság által leginkább érintett és következmé­nyeit évtizedeken át szenvedő Európá­ban — a helsinki folyamat csúcspontja­ként — a Párizsi Charta elfogadásával új fejezet nyűt meg a kontinens életében. A résztvevő államokat összekapcsoló euro­­atlanti értékközösségen alapuló doku­mentum az összeurópai együttműködés kódexévé válhat A békés és prosperáló, szabad és de­mokratikus Eúrópa megteremtésének ígéretes folyamatát azonban alapjaiban veszélyeztetik az olyan konfliktushelyze­tek, mint amilyennek például Jugoszlá­via esetében lehetünk tanúi, ahol a kom­munista-nacionalista diktatúra erői, a­­melyek még nem szenvedtek teljes vere­séget, szembekerültek a demokrácia hí­veivel; ahol az egymással keveredő nem­zetek önrendelkezési törekvései egyre e­­rősebben nyilvánulnak meg; ahol a nem­zeti és kisebbségi autonómiára irányuló jogos igényeket elfojtják; s ahol, mindeze­ken túl, a hadsereg kicsúszott az alkotmá­nyos ellenőrzés alól. Európa biztonságának és stabilitásá­nak veszélyeztetése miatt Magyarország a legkomolyabb aggodalommal és a Jugo­szláviában élő félmilliós magyarság iránt érzett különleges felelősséggel figyeli a tragikus jugoszláviai fejleményeket A világ közvéleményében az a hiedelem él, hogy Jugoszláviában fegyverszünet van, amelyet az ismeretlen nevű városokban elszórt incidensek sértenek meg. Sajnos, valójában szüntelen és kegyetlen háború folyik. Tömeges a mozgósítás, amit még Jugoszlávia alkotmányosan megválasz­tott elnöke is elítélt Felkészületlen újon­cokat vetnek be a harcokba egy olyan konfliktusban, amelyben nem akarnak részt venni. Emiatt százával, ezrével me­nekülnek át a határon Jugoszlávia min­den nemzetiségének fiataljai a besorozás, az értelmetlen halál elől. A horvát és magyar polgári lakosságot elüldözik lak­helyéről. Magyarországon — a korábban máshonnan érkezetteken felül — mint­egy harmincezer Jugoszláviából mene­kült van már, akiknek mindössze tíz százaléka magyar nemzetiségű. Orszá­gunk egyre nehezebben tud megbirkózni az ezzel kapcsolatos emberi és anyagi gondok tömegével. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a déli szomszédunknál kialakult válság politikai eszközökkel és demokra­tikus módon, a helsinki és a párizsi doku­mentumokban, s az ENSz Alapokmányá­ban foglalt elvekkel összhangban nyerjen megoldást Kormányom az EBEÉ többi résztvevőjéhez hasonlóan támogatja az Európai Közösség közvetítési erőfeszíté­seit, beleértve a hágai békekonferencia tevékenységét Ennek kapcsán szüksé­gesnek tartom leszögezni, hogy a jugo­szláv tagköztársaságok mellett elenged­hetetlen az albán és a magyar, valamint más érintett etnikai közösségek képvise­lőinek intézményes bevonása a konflik­tus rendezésébe és jogos törekvéseik fi­gyelembevétele. Úgy véljük, hegy a jugo­szláviai válságot a nemzetek önrendelke­zési jogának, az egyetemes emberi jogok­nak és a nemzeti kisebbségi jogoknak egyidejű alkalmazásával lehet csak tartó­san megoldani, Üdvözöljük az ENSz Biztonsági Taná­csának 713. számú határozatát, amely kifejezésre juttatja a jugoszláviai válság nemzetközi békét és biztonságot veszé­lyeztető jellegét, aggodalmát fejezi ki a válságnak a térség országaira, különösen a szomszédos országok határövezeteire ható következményei miatt, emlékeztet arra, hogy elfogadhatatlan mindennemű Jugoszlávián belüli erőszakos területi változtatás. Meggyőződésünk, hegy a nemzetközi közösségnek és mindazoknak, akik tevé­kenyen részt vesznek a jugoszláviai béke­­folyamatban, le kell vonniuk a következ­tetéseket a véres erőszak által okozott helyzetből, és a valóságos állapotoknak megfelelően kell fellépniük. Az egész világnak egyetemes érdeke, hogy az Európában kialakult válságok és feszültségek minél előbb megoldódja­nak, létrejöjjön az egységes, stabil Euró­pa, amely kisugárzásával stabilizáló erő­ként jelenhet meg a szomszédos térségek­ben és azokon túl is. E folyamatban az eljövendő időszakban nagy feladatok várnak az ENSz-re is. Paradox módon, az új korszak kezde­tét éppen egy háború — az Öböl-háború — kapcsán fémjelzi a nemzetek széles kö­rét átfogó koalíció létrehozása. Az Öböl­válság során a nemzetközi jog védelme ér­dekében kialakított példa nélküli nem­zetközi összefogást a hidegháborús szem­benállást követő globális partneri együtt­működés első gyakorlati megnyilvánulá­saként értékeljük. A háború tapasztala­tait az ENSz konfliktus-kezelési lehető­ségei és szerepvállalása tekintetében is mérföldkőnek és precedensértékűnek tekintjük; a világszervezet létrehozása óta valójában első alkalommal került sor az államközi kapcsolatokat vezérlő elvek betartásának »minden szükséges eszköz­zel“ történő kikényszerítésére, vagyis az ENSz eddig csak papíron létező kollektív biztonsági funkciójának gyakorlati al­kalmazására. Ezzel összefüggésben büsz­kék vagyunk arra, hogy — ha szerény lehetőségeinkkel összhangban csak kis mértékben is — a demokratikus nemze­tek családjának tagjaként magunk is hoz­zájárulhattunk a megszállt Kuwaitot fel­szabadító szövetséges erők győzelméhez. Meggyőződésünk, hegy az Irak elleni szankciókat mindaddig fenn kell tartani, amíg az iraki kormány nem teljesíti ma­radéktalanul az ENSz Biztonsági Taná­csa határozataiból rá háruló minden kö­telezettségét. Az Öböl-háború egyik sajátos követ­kezménye, hegy a korábbiaknál kedve­zőbb helyzetet teremtett az évtizedek óta húzódó közel-keleti konfliktus tárgyalá­sos rendezéséhez. Reményeink szerint, az ENSz Biztonsági Tanácsának vonatko­zó határozatai alapján elhárulhatnak az akadályok az átfogó, igazságos és tartós béke megteremtésének útjából. Magyar részről határozottan támogatjuk a közel­­keleti békekonferencia összehívásának gondolatát és, ezzel párhuzamosan, a konfliktusban érintettek közvetlen tár­gyalásainak megkezdését A népek önrendelkezésének elvét nem lehet szelektíven alkalmazni. A kö­zel-keleti béke megteremtése is többek között ennek az elvnek a figyelembevé­telével lehetséges. Sürgető feladat tehát, hogy az ENSz Közgyűlése mielőbb he­lyezze hatályon kívül a cionizmussal kap­csolatos 1975. évi határozatát. A cioniz­mus a zsidó nép önrendelkezésének és államalapításának filozófiája, így ez az ENSz-határozat a zsidó nép alapvető jo­gait kérdőjelezi meg. A magyar külpolitika prioritásai kö­zé tartozik az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok nemzetközi védelme, így az államok e téren önként vállalt kötele­zettségei végerehajtásának egyértelmű számonkérése, függetlenül attól, hogy a jogsértésekre melyik országban kerül sor. E politikánk elválaszthatatlanul kö­tődik a nemzeti kisebbségi jogok aktív védelmét is szorgalmazó közös nemzet­közi fellépés elősegítéséhez, A demokratikus berendezkedésű or szágokkal összhangban képviseljük azt a határozott álláspontot, hogy az emberi jogok és a kisebbségi jogok megsértése nem képezheti egy ország kizárólagos belügyét Az ENSz a legutóbbi időszak­ban már számos eredményt ért el a nem­zetközi számonkéréstől jogellenesen el­zárkózó kormányok magatartásának megváltoztatásában. — Sajnálatos azon­ban, hogy még nem egyetemesen elfoga­dott az az elv, miszerint az ENSz az em­beri jogok tiszteletben tartása érdekében legitim módon lép fel A mi felfogásunk szerint a világszervezet ilyen lépéseiben nem a vádló ujjat, hanem a segítő kezet kell látni és elfogadni. E meggondolások alapján is támogatjuk az Emberi Jogi Vi­lágkonferencia 1993-ban Berlinben való megtartását Hét évtizede országunk határain kí­vül él a magyarság egyharmada, Európa egyik legnagyobb lélekszámú, sok milli­ós nemzeti kisebbsége. A magyar kor­mány nemzetközi kötelezettségeivel összhangban fordít különös figyelmet a magyarság — és minden kisebbség — sorsának alakulására, emberi és kisebb­ségi jogainak érvényesülésére. Támogat­juk és sürgetjük a nemzetközi közösség szerepvállalását e jogok érvényesítésé­ben. Ezért nem fogunk tétovázni abban, hogy az emberi jogok megsértése esetén, a kétoldalú kapcsolatok mellett, nemzet­közi fórumokat is igénybe vegyünk a fe­lelősség megállapítására és a jogsértések felszámolására. A vezető hatalmak felelősségérzeté­nek újszerű megnyilvánulásaként üdvö­zöljük azt a konkrét és bátor kezdemé­nyezést, amelyet a napokban Bush ame­rikai elnök tett a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentésére. Biztatónak tart­juk azt is, hogy a szovjet vezetés részéről hasonló készséget fejeztek ki. Hisszük, hogy ezek a lépések egy biztonságosabb új világ eljövetelét hirdethetik meg. Az első és legfontosabb feladat az volt, hogy elérjük a szovjet csapatok gyors ki­vonulását A második a Varsói Szerződés feloszlatása volt. 1990 júniusában Moszkvában elnökölhettem a VSz politi­kai vezető testületében. Ez volt a VSz utolsó ülése. Két javaslatot terjesztet­tünk elő, egyet az oroszok, egyet a magya­rok. A szovjetek a VSz megreformálását és modernizálását akarták elfogadtatni. A mi javaslatunk az volt, hogy a VSz-t felül kell vizsgálni; egyben jeleztük, hogy fel kell oszlatni, s amennyiben ez nem történik meg, akkor mi kilépünk. Három napig tárgyaltak erről a szakértők, de a szovjetek nem engedtek... A lengyelek akkor még a VSz fenn­tartása mellett voltak. Havel azt mondta, legfeljebb egy körre hajlandó támogatni, de ha elutasítják, akkor tovább nem. A- mikor ezt mondta, odajött a csehszlovák küldöttség második embere, s kijelentet­te, hogy ez csak Havel elnök személyes véleménye, és ne számítsunk a segítsé­gükre. Nem támogatott bennünket gya­korlatilag senki. Az ülés megnyitásakor visszajöttek a külügyminiszterek s kö­zölték velem, hogy nem fogadták el a ma­gyar javaslatot... Hihetetlennek fogják találni a törté­netet Soros elnökként egyszerűen meg­nyitottam az ülést majd elkezdtem felol­vasni az el nem fogadott magyar javasla­tot. Ennek sokkoló hatása volt különö­sen a jobboldalt ülő orosz tábornokok között Talán egyszer megtudom, hogyan is történt mindenesetre egyszer csak Gorbacsov elnök azt mondta; „Haraso! Da!” Nem tudom, félreértette-e, vagy ténylegesen elfogadta: egy pillanatra ő is megmerevedett Sevardnadze arca nem rezdült, és ebben a pillanatban Havel el­nök és mindenki más lelkesen helyeselt így kezdődött a VSz feloszlatása. Valamit megemlítenék Gorbacsov e­­gyéniségével kapcsolatban. Amikor azt mondtam neki, hogy az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot rehabili­­tálniukkell, azt válaszolta, aztnem lehet, mivel nagyon sok szovjet katona esett el Magyarországon. Az első részére még rá lehet mondani, hogy forradalom volt, mondta, de azután ellenforradalom lett belőle Nincs igaza, válaszoltam, én azok­ban a napokban a Parlamentben tartóz­kodtam a jelenlegi új washingtoni nagy­követtel együtt, és a magyar kormány ak­kor mindent elkövetett, hogy megment­se, megvédje a kommunistákat a tömeg lincselésétől. Éppúgy, mint a katonákat, a szovjet katonákat, és a szovjet hadsereg­gel is tárgyalni akartunk. Erre azt mond­ta Gorbacsov: „Sajnálom, hogy ezt kell most mondanom, mert szégyellem ki­mondani; elég okos ember maga ahhoz, találjon ki egy formulát arra, hogyan e­­tessem meg ezt a saját embereimmel.” A jugoszláv válságot mi nagyon közel­ről vizsgáljuk. 30 ezer jugoszláviai me­nekült tartózkodik állandóan Magyaror­szágon. Ennek csak 10 százaléka magyar anyanyelvű. De ennek legalább három­szorosa fordult már meg nálunk. Jugo­szláviát illetően egyértelműen ki kell mondani, hogy Szerbiában titóista, ha úgy tetszik, poszt-titóista kommunista, nacionalista erő tartja kezében a hatal­mat, amelynek befolyása érvényesül a hadseregben. Az államfő kimondta, hogy nem képes a hadsereget ellenőrizni Jugoszlávia nem tartható egyben: ezt a koncepciót, ezt az illúziót fel kell adni. Mielőtt bárki feltételezné, hogy Magyar­­ország a zavarosban akarna halászni, ki­jelentem, hegy mi a Helsinki Alapok­mányhoz tartjuk magunkat, ami lemon­dást jelent a határok erőszakos megvál­toztatásáról. Tudjuk, mit jelentene e kér­désnek a felvetése a térségben: láncreak­ciót váltana ki Ezért mi a határokat il­letően a status quo-ból indulunk ki A szerb vezetők nem ismerik el a bel­ső határokat, és nemzetközi jogilag sajnos nem is lehet a Helsinki Alapokmányt a belső határokra kiterjeszteni. A politikai retorika megfogalmazásai ellenére az e­­gyes köztársaságok nem képeznek nem­zetközi jogi alanyt így vetődik fel szuve­renitásuk elismerésének a kérdése. Ezért követek Horvátország és Szlovénia, hogy ismerje el őket a világ, s ezt várják tőlünk is. Mi mégsem tartanánk helyesnek és e­­redményesnek, ha Ausztria, Magyarom szág, Olaszország és esetleg Németország elismerné őket Ez egyáltalán nem csillapítaná le a szerbeket éppen ellen­kezőleg: politikai propagandára használ­nák ki, a két világháborúra hivatkozná­nak, mondván, hegy az egykori ellensé­gek ismerték el őket Ezért a megoldás csak az lehet hogy mind a hat köztársaságot el kell ismerni, kikötve a kisebbségek, a nemzetiségi ön­­kormányzatok elismerését s átmeneti időszakot kell biztosítani, melynek során egy ilyen államszövetséget fel lehet osz­latni; s ha már szuverének a köztársasá­gok, akkor dönthetnek arról, hogy közü­lük melyek kívánnak részt vermi egy la­zább államszövetségben. Belgrad tulajdonképpeni célja Nagy- Szerbia létrehozása; ki akarnak jutni a tengerpartra, és el akarják foglalni Kelet- Horvátországot A megszerzett területe­ket pedig szeretnék homogenizálni. De ez lehetetlenjugoszláviában a lakosság 20 százaléka vegyes házasságokban él. Ezen­kívül mindenütt nemzetiségek találha­tók Ezért az egyetlen lehetséges megol­dás a határok megszilárdítása a „status quo” alapján, ezt pedig össze kell kap­csolni a kisebbségi jogvédelemmel. A világ 74 évet várt a kommunizmus összeomlására, a Szovjetunió összeroppa­nására, s amikor ez bekövetkezett, nem volt felkészülve az új helyzetre. Egy eset­leges háborúra elvileg felkészültek a nagyhatalmak, a hadseregek, a NATO, de békés erózióra, belső összeomlásra nem. S most a vezető ipari országok, a pénz­ügyi körök nem tudják igazán, mit kelle­ne tenniük, az érintett népek pedig csaló­dottak, mert szükségszerűen naivak vol­tak, s azt hitték, ha vége a kommuniz­musnak, akkor mindjárt részesülhetnek a nyugati életformából. A következő évtizedekben meg kell oldanunk ezeket a kérdéseket, mert kü­lönben ez a destabilizálódott térség nagy veszélyeket rejthet magában. Változatla­nul fontosnak tartjuk a NATO fenntartá­sát, sőt megerősítését — Ekképp állhat fenn szilárdan az európai és atlanti e­­gyensúly, amelynek mi nagy hívei va­gyunk. A világ északi fejlett részének egy­ségesen és felkészülten kell majd várnia észak és dél konfliktusát, mely az ezred­fordulón vagy a XXI. század elején válik majd élessé. Á demográfiai robbanással, a gazdasági nehézségekkel a világ déli felén együtt jelentkeznek majd az új vagy régi vallási alapokra helyezett fundamenta­lista irányzatok. S a fundamentalizmus ugyanakkora erőt képviselhet és ugyan­olyan pusztítást jelenthet, mint amilyet a hitlerizmus és a bolsevizmus jelentett a XX. század számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom