Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1991-11-01 / 11. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. november S'UVII ' tiungartans of the vest ^ f ongrcis d'Cccklent j Published monthly by TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal. P.Q. H3T 1X7, Canada Phone and Fax; (514) 731-4192 Office in Hungary: 1536 Budapest. Pf. 276 Phone and Fax; 155-1515 felelős kiadó-főszerkesztó: MIKLÓSSI ISTVÁN A szerkesztő bizottság tagjai- Bárány János, Éltető J. Lajos, Hámos László, Megyeri György, Nagy Károly, Németh Magda, Novák Gábor, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós, Tliri Gábor Megrendelést díjak egy évre: Kanada; $26; USA; US-$25. egyéb országok: US-$30 (légi), MAGYARORSZÁG: 300 Ft Kéziratokat nem őrzünkmeg és nem kül­dünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem fel tétle­nül képviselik a szerkesztő bizottság ál­láspontját A valódi névvel aláírt cikkek­ért a mindenkori cikkírók felelősek. HIRDETÉSI DÍJSZABÁS (Magyarországi hirdetők kérjék külön hirdetési díjszabásunkat!) $10.00 per column inch Nagyvállalatok, állami szervek; ^$1.05 per column agate line J fZ 7 7 1 ALLASAJANLAT! A Nyugati Magyarság magyar­­országi képviselete (XII. kér., tel.; 155-1515) azonnali belépésre keres max. 40 éves hölgyet általá­nos, újság- és könyvkiadással kap­csolatos munkára, az alábbi felté­telek mellett:- kitűnő helyesírási és gépe­lési készség (szigorú feltétel!);- szervező-tárgyalókészség; — kulturált megjelenés; — leinformálhatóság (a mun­ka bizalmas jellege miatt szigorú feltétel!) Keresünk hirdetésszerző ügynö­köket (1596-os részesedés) és ter­jesztőket, eladókat — Budapes­ten és vidéken. V_____________________> NOVÁK GÁBOR: Hirdessen a Nyugati Magyarság hasábjain a hazalátogató honfitársak számára! Kérje hirdetési díjszabásunkat! ELŐFIZETÉS 1992-RE 300 Ft budapesti irodánk címén! Éhségsztrájk — Magyarországért? A Parlamentben heves viták köze­pette folyik az ülésszak. Kint sincs nyu­galom; a VH-es kapu előtti parkban, a­­hol a kárpótlási törvény bevezetése mi­att tizennégyen kezdtek éhségsztrájk­ba, most sajtótájékoztatót tartanak. Kevés az érdeklődő, rajtam kívül csak két újságíró van itt, no meg az orvos, aki éppen most vizsgálta meg a tiltako­zásul éhezőket Hogy mit akar a Magyar Nemzeti Szövetség, e kegyetlen tüntetés szerve­zője? Azt, hogy a parlament soron kívül ratifikálja az Antall József miniszterel­nök által tavaly, november 6-án, Rómá­ban aláírt emberjogi egyezményt Ha erre egyelőre nincs mód, akkor a kor­mány halassza el a kárpótlási törvény végrehajtását, vagy vonja vissza a tör­vényt Kérik (pontosabban: követelik) e jó szándékú emberek továbbá azt is, hogy a televízió révén világosíthassák fel a lakosságot azokról a tulajdonjogi lehetőségekről, amelyeket az európai normák adnak. A Szövetség és a tünte­tők úgy látják, hogy minden magyar ál­lampolgár alanyi joga nem elfogadni a kárpótlási törvény megalázó feltétele­it, és aki akar, az a Strasbourgi Ember­jogi Bírósághoz fordulhat, s visszakap­hatja eredeti, elrabolt tulajdonát A tüntetést szervezők egyike, Pap Csuka István, a Független Kisgazda­­párt szegedi szervezetének alelnöke szerint legitimmé kell tenni a nyugati világ előtt azt a tulajdont, amit annak idején államosítottak, elvettek az em­berektől, s amit ma az állam birtokol, anélkül, hogy tulajdonosa lenne. November 7-én lejár a kárpótlás ki­lencven napja, s aki nem adta be igé­nyét, annak a volt tulajdona (az állam rablott java) az államé lesz, s ettől kezd­ve akár el is adható bármelyik külföldi cégnek — De a kárpótlási jeggyel sem megy sokra a polgár. Azzal nem tudja visszavenni jogos tulajdonát: az is az államé lesz - fűzi hozzá Pap Csuka Ist­ván. A szegedi kisgazda alelnök szavait többen is helyeslik; sztrájkolok, vendé­gek, barátok egyetértenek vele. Annak ellenére, hogy jól tudják: az emberjogi egyezményt a legtöbb országban há­rom-négy év alatt ratifikálják, tehát az Antall-kormány sincs késésben e te­kintetben. Ámde a római aláírás után már az európai normáknak megfelelő törvénykezést várnak a parlamenttől. És azt, hogy hazánk ne váljék az „orgaz­dák országává”. Igen, orgazdát mon­dott a negyvenhét éves, Ramocsaházá­­ról érkezett Sinkáné Orbán Katalin, aki ötödik napja él csupán vízen. Sze­méből kibuggyan a könny, amint mon­dókájába kezd. —Az ebben a szép házban ülő embe­rek nem veszik észre, hogy még mindig tart a kommunista hatalom, romboló e­­reje nem fogy. A falvakban nincs learat­va, az uborkát ömlesztve küldik vissza a külföldiek, mert állati és emberi fo­gyasztásra alkalmatlan a vegyszerezés miatt. Bajban van a magyar mezőgazda­ság, a falu, s ez a kommunistáknak kö­szönhető, akik nem engedik a kibonta­A „Nyugati Magyarság” budapesti és montreali irodája vállal mindenféle sredési/nyomtatási munkát! Gyors, olcsó, komplett könyv- és újságkiadás! Magyar, angol, német és francia nyelven! 1536 Budapest, Pf. 276 Telefon és fax: 155-1515 kozást, minisztériumi szinten nem köt­nek szerződéseket külföldiekkel a ter­mékeinkre, vagy csak olyanokra, mint amilyen az uborka. Ezenkívül folyik az ország kirablása. A falvakban még nin­csenek ott a kárpótlási jegyek az embe­reknél, nincs licitálás a földre, de már árulják a téesz-elnökök - barátaik­nak, rokonaiknak. Más nem vehet belő­le. De bosszant az is, hegy akiket kény­szerrel vertek be a téeszekbe annak idején, azok ma jogfosztottak. Kártérí­tési igényüket talán elfogadják, ám amit kapnak, az egyenlő a semmivel, így megbénulnak a falvak. — Ezért jött ide Ramocsaházáról? — Nekünk, akik a falvakban élünk, kötelességünk felemelni szavunkat az otthon maradottakért az idősekért, a jogfosztottakért Egyáltalán - emberi jogainkért — Ki beszélte rá a sztrájkra? — Senki, önként jöttem, bár tagja vagyok a Független Kisgazdapártnak. — Ötödik napja van itt. Mik kit hagyott otthon? — Tíz gyerekem közül kettő még otthon van. Családtagok, rokonok, is­merősök vigyáznak rájuk. A gyerekek­ért is teszem, amit kell. A jövőjükért — Hogyan bírja? — Nehezen, de nem adom fel! — mondja határozottan, miközben arcát eltorzítja a sírás. Mire várnak, miben bíznak ezek a láthatóan mindenre elszánt emberek? Azt mondják, a külföldi erőkben; az angol tévések már készítettek velük ri­portot, amely a hazai készülékek sky­­csatornáin látható. Ha más országok­ban is híre megy az éhségsztrájknak, akkor talán kényszerhelyzetbe kerül a kormány - mondják. Kényszerhelyzetbe? Kinek jó ez? Közlemény A Magyar Köztársaság wa­shingtoni Nagykövetsége ez­úton tájékoztat minden érdek­lődőt, hogy a magyar parla­ment 1991. október 30-i dön­tése értelmében a kárpótlási törvény által az igények beje­lentésére megszabott 90 napos határidő módosul. A parlamenti döntés sze­rint az 1949. június 8-a után állami tulajdonba vett ingatla­nok után részleges kárpótlás igénylésére 1991. december 16-ig van lehetőség. A decem­ber 16-i határidő azt jelenti, hogy az USA-ban élő kérelme­zők a kitöltött kérdőíveket ed­dig az időpontig postára kell, hogy adják. Szokolay Zoltán felhívása A demokrácia egyik legfontosabb ga­ranciája a társadalmi nyilvánosság. Nél­küle nem lehetséges folyamatosan ellen­őrizni sem a hatalom gyakorlóit, sem a tömegtájékoztatás korrektségét, objekti­vitását és szakszerűségét Nélküle a köz­vélemény nem képes érdemben kifeje­ződni, nincsenek tartalmas viták, hírek és érvek helyett előítéletek és indulatok játsszák a főszerepet Hiszen a szabad saj­tó a közvélemény éber szeme (kellene, hogy legyen), az a látható, hallható és ol­vasható kötelék, amely a polgárokat a közügyekkel, a világgal összeköti. Ha a nyilvánosság nem képes betölteni e funk­ciót veszélybe kerül a demokrácia. A szabad sajtó munkatársainak egy része kezdettől fogva idegenkedett tudo­másul venni a demokratikus választások eredményétMi sem beszédesebb bizony­sága ennek, mint a választás éjszakájá­nak fanyalgó tévéműsora, avagy az a tény, hogy a kormány beiktatásakor a tv meg­szakította a parlamenti közvetítést Ám azok az esetek is sokat elárulnak a tömeg­kommunikáció jelenlegi birtokosainak a nyilvánossággal és a demokráciával kap­csolatos felfogásáról, amikor a „hallgat­tassák megamásikfél ” is elvét megsért­ve, országgyűlési képviselőket zártak el a nyilvános válaszadás lehetőségétől egyik­másik napilapban. Most pedig a szabad sajtó hangadói elérkezettnek látták az időt hogy táma­dásaikat a demokráciával szemben im­már programként fogalmazzák meg. Ez az egyik legfényesebb üzenete a Nyilvá­nosság Klub fellépésének. Ez a támadás a nyilvánosság csatornáinak eldugulása ré­vén egy ellenőrizhetetlen és kizárólagos hatalom kialakulásával fenyeget Ilyen törekvésekkel szemben pedig alkotmá­nyunk betűje szerint „mindenki jogosult és egyben köteles fellépni". Ezért alulírott Szokolay Zoltán ma­gyar állampolgár (mellesleg: újságolvasó, rádióhallgató és tévénéző) a következő felhívással fordulok mindazokhoz, akik­nek fontos a közvélemény szabadsága és a csorbítatlan nyilvánosság: 1. Akadályozzuk meg azt a nyűt tö­rekvést, amellyel egy, a legnagyobb libe­­ralista párthoz közel álló szemléletű cso­portosulás ki akarja sajátítani és propa­gandaeszközzé kívánja lealacsonyítani a közszolgálati médiumot, a Magyar Tele­víziót és a Magyar Rádiót 2. Akadályozzuk meg, hogy végleg lehetetlenné váljon annak kivizsgálása, miképp és kik által irányított formában zajlott 89-90-ben az írott sajtó privatizá­ciója, ideértve a megyei lapok eladását is. 3. Akadályozzuk meg, hogy a sajtó bi­zonyos — politikailag elkötelezett — szak­mai vezetői a jogállamiság elemi elveit sértő politikai boszorkányüldözéssel megfélemlítsék az újságírókat és a féle­lem légkörét alakítsák ki a társadalom­ban. 4. Akadályozzuk meg, hogy a politi­kai célok által vezérelve bárki megakadá­lyozhassa, vagy egyáltalán megkérdője­lezhesse a társadalomtudományi kutatá­sok létjogosultságát a közelmúlt szak­szerű és objektív vizsgálatát, a történel­mi igazságtételt 5. Akadályozzuk meg, hogy egyes la­pok a közvéleményt büntessék meg köz­érdekű információk eltitkolásával pusz­tán azért, mert szerkesztőik véleménye nem esik egybe a kormányéval. Ma még nem késő megállítani azt a fo­lyamatot, amely a nyilvánosság monopo­­lizálásához és ademokrácia módszeres le­bontásához vezethet Szokolay Zoltán országgyűlési képviselő (A felhíváshoz bárki csatlakozhat a kö­vetkező címen: Szokolay Zoltán, 5601 Békéscsaba, Pf. 292.) — A felhíváshoz csatlakozik a Nyugati Magyarság is! Milyen lett és milyen legyen a „Nyugati Magyarság” Felszólalás egy képzeletbeli szerkesztőségi ülésen A Nyugati Magyarság című lapunk eseté­ben (is) érvényes az, hogy „szerkesztő bi­zottsága” szimbolikus, mert sem nem szerkeszt, sem nem bizottság, hiszen egy­mástól kontinensnyi távolságokra, szór­ványban élünk. Posta, telefon, fax ugyan segít kommunikálnunk, de az együttes, folyamatos műhelymunka lehetetten. Ez­ért csak egy képzeletbeli szerkesztőbi­zottsági ülés felszólalásaként adom közre az alábbi gondolataimat abban a remény­ben, hogy ezek a megfontolásra szánt ész­revételek segíthetnek visszatéríteni a Ny. M.-ot arra az útra, amelyen jó darabig mi­nőségi magyarságszolgálatot végezve ha­ladt, és amelyről az utóbbi időben letért Mik voltak lapunk céljai a nyolcva­nas években? 1. Havonta színvonalas írásokat nyúj­tani minél több Nyugaton és a Kárpát­­medencében élő magyar olvasónak minél több Nyugaton és a Kárpát-medencében élő magyar írótól 2. Hozzásegíteni az egymástól szét­szakított magyarság tömbjeit, szigeteit és szórványait ahhoz, hogy egymás életét, gondjait jobban számon tarthassák. 3. Szót adni, fórumot biztosítani a­­zoknak, akiket a diktatúrák igyekeztek elnémítani. 4. Egymás munkájáról való folyama­tos híradással, tájékoztatással segíteni a nyugati magyar szigetvilág és szórványok önszervező, magyarságmegtartó kulturá­lis, tudományos, művészeti, oktatási, if­júsági, egyházi, politikai és más irányú munkálkodását 5. Szót emelni a világon bárhol élő magyarságot sújtó jogfosztó politikák, in­tézkedések, atrocitások ellen, híradás­sal, dokumentálással támogatni a magyar emberi jogi lobbyzó munkát. 6. Forrás értékű, kiadatlan és a dikta­túráik által betiltott dokumentumokat nyilvánosságra hozni, a magyar történe­lem számára megörökíteni, hozzáférhe­tővé tenni. 7. Fórumotadni személyeskedésmen­tes, színvonalas vitáknak, vélemények­nek. A diktatúra otthoni megbuktatása e­­redményeként a nyugati magyar sajtó ál­tal vállalt feladatok némelyikének telje­sítése hál’ Istennek szükségtelenné vált A korábban elnémítottak megszólalhat­nak, a tiltottak fórumot kaphatnak, a do­kumentumok megjelenhetnek otthon is. Néhány nyugati magyar sajtótermék megszűnt mások átalakultak. A Ny.M. átalakulása színvonala ha­nyatlását mértékletessége feladását e­­redményezte. Az utóbbi évben egyre többcikkét militins korteskedés, agresz­­szív védő-támadó hangvétel, néha bul­vársajtó szintű konfrontációs, provoká­ló, sértő stílus és szóhasználat jellemzi. (Néha már ezt a lapot is azzal kénytelen kézbe venni az olvasó, mint néhány más, notóriusan szenzációhajhász sajtótermé­ket hogy „na, már megint ki ellen uszít a B. vagy a V. vagy — egy másik lapban — aT. és aCs....?”) Tisztelt szimbolikus értekezlet, Ked­ves FőszerkesztőÚr, Szerkesztőbizottsági Tagok, Olvasók! — Fontosnak vélem la­punk — egyre gyérülő számú nyugati ma­gyar fórumaink egyike! — megmaradá­sát visszatérését arra az útra, amelynek sok áldozattal vállalt követése az újságot a múltban minőségi, hiteles, mértéktar­tó, mérvadó lappá tette. Ahhoz, hogy a Ny. M. tényleg a nyuga­ti magyarság fóruma maradjon, az lenne kívánatos és szükséges, hogy a 3. és 6. pont kivételével, továbbra is szolgálja a fentebb felsorolt célkitűzéseit és hogy ezek mellett tárgyilagos és mértéktartó módon közölje folyamatosan a Nyugaton élő magyarság szempontjait, igényeit észrevételeit, elemzéseit is az összma­­gyarságot érintő ügyekben. Vagyis: legyen a Nyugati Magyarság ismét magas színvonalú, objektív, mérsé­kelt hangú centrista újság. Legyen a ti­zenhat milliós magyar nemzet ügyeivel, sorskérdéseivel, érdekeivel, jelenével, jö­vőjével felelősségteljesen foglalkozó lap. Legyen ismét olyan fórum, amely nem kormányok és pártok mellett és ellen csa­­torászik — hiszen fizikai távolsága és rit­ka megjelenése miatt úgysem releváns a pillanatnyi polémia-harcokban való részvétele —, hanem amely úgy és azáltal érdekes és izgalmas, hogy térben és idő­ben valamivel távolabbról nézve, tehát más, sajátos, külföldi nézőpontokkal is rendelkező perspektívából mérlegelve igyekszik hozzájárulni az összmagyarság jobb jövője alakításához. Nagy Károly (Válasz a következő számban. — Szívesen veszünk hozzászólásokat a szerkesztő bi­zottság tagjaitól, olvasóinktól és munka­társainktól is! — Miklóssi Istvánfőszerk) ■*

Next

/
Oldalképek
Tartalom