Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1991-08-01 / 8. szám

1991. augusztus

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

5. oldal

BORSZÉKY GYÖRGY*:

A „nagy elégtétel

— Széli Kálmán tér és Nagy György utca —

>»

Hosszabb ideje folyik a vita odahaza a Moszkva térnek Széli Kálmán térre valóvisszakereszteléséről. Egyeseknek tetszik a gondolat, mások annál inkább ellenzik. Mindez elvitathatatlan velejárója az igazi demokráciának.

Különös azonban, hogy annak a kétségtelen törpe kisebbségnek, amely a „tradíció nevében” szívesen látná, ha egy napon a Szabadság-híd Ferenc Józsefnek, a Bartók Béla út Horthy Miklósnak viselné ismét anevét, milyen befolyása van a Magyar Köztársaságban. Mert mi mással lenne magyarázható, hogy amíg köztársaságunk országgyűlése Otto von Habsburg osztrák főherceget, az Európa Parlament több száz képviselőjének egyikét nemrégiben díszvendégül látta ünnepi ülésén, mások meg hol titokban, hol nyíltan szorgoskodnak a páratlan bűvészmutatványon, amely a Horthy-rendszert utólag demokratikusnak tünteti fel, addig a köztársasági Nagy Györgynek hazánk fővárosában nemcsak egy szoborra, egy térre, de még egy nyúlfarknyi utcácskára sem futotta.

Annak a Nagy Györgynek, aki

—1911. október 14-én—az idén ősszel lesz éppen nyolcvan esztendeje— útnak indította Hódmezővásárhelyen a Magyar Köztársaságot, az eszmét és a folyóiratot egyaránt. A folyóirat majd minden számát a királyi ügyészség vádirata követte;

— 1912. szeptember 7-én Budapesten megalakította az Országos Köztársasági Pártot, amelyet alig nyolchónapos működés után — Ferenc Ferdinánd átirati követelésére —Tisza István Európában példanélkül álló módon visszamenő hatályú büntető törvénnyel tiltott be (1913. XXXIV. t.c.);

—1918. október 30-án az Astoria erkélyéről a köztársaságra eskette fel az összegyűlt lelkes tömeget, miközben a Nemzeti Tanács vezetői a hátsó szobákban arról tanakodtak, miként lehetne Károly királyt rávenni arra, hogy Hadikot mentse fel és Károlyi Mihályt nevezze ki miniszterelnökévé;

—1918. november 16-án, akkorra már mint a Nemzeti Tanács jegyzője, a parlamentben előterjesztette a köztársaság kikiáltására vonatkozó és egyhangúlag elfogadott néphatározati javaslatot;

—1919 szeptemberében, a proletárdiktatúra által rákényszerített hallgatás után, ismét életre hívta a Köztársasági Pártot, amit rövid működését követően az ellenforradalom belügyminisztere rendelettel betiltott és vezetőit üldözőbe vette;

—úgy kerülte el a hosszú börtönbüntetést, amit utóbb helyettesére szabtak ki, hogy a bűnvádi eljárás befejezése előtt, 1923-ban — alig 43 éves korában — meghalt.

Arról a Nagy Györgyről van szó,

— akinek Ady Endre azt üzente, hogy „Gyönyörűségem telik a Te bátorságodban. Bátor vagy s tarts ki, légy magyar, kultúrás és székely. Ha ezer cinikusság ér is, ma már Veled vagyok” (Magyar Köztársaság,

Várjuk barátainkat a

Nyugati Magyarság Baráti Körébe!

1911. november 14.), majd cikkben, versben örökítette meg a nevét. (Világ, 1912. január 20. és Nyugat, 1912. szeptember 16.);

— akiről Krúdy Gyula azt írta, hogy „Ha valamikor festményen örökítik meg 1918. november 16-át, mint egykor a királyok megkoronáztatását, a központi figura a képen Nagy György alakja lesz... Ott vagyunk az elérhetetlenség, a csodák világában, amiről Nagy György prédikált, amiért kinevettük és elfelejtettük. Nagy elégtétellel tartozunk ennek a kigúnyolt prófétának, aki egy székely jogász alakjában tévedt át a Királyhágón”. (Magyarország, 1918. november 24., valamint Krúdy Gyula: Pesti levelek— Köztársasági emlék, Magvető, Budapest, 1963);

— akit Károlyi Mihály az emlékiratában „az új Magyarország lelkes és fennkölt fiának” nevez, „ó volt Magyarországon a köztársasági eszmének legelső előharcosa, még a háború előtti időkben, amikor a köztársaságszótjóformán még kiejteni sem merték... Nagy György volt az, aki megtörte a jeget és kibontotta a köztársasági eszme lobogóját”. (Károlyi Mihály: Az új Magyarországért, Budapest, 1968); és

— akitől Jászi Oszkár nekrológjában úgy búcsúzott, hogy „Egy jobb és becsületesebb korszak emlékét a vezető erkölcsi értékek pantheonjába fogja helyezni” (Bécsi Magyar Újság, 1923. március 30.).

Mindez pusztába kiáltott szó maradt. Nagy György emlékét, amelyre a Horthy-rendszer ráborította a hallgatás búráját, és amit a kommunista korszak — érthetően — nem kívánt megtömi, belepte a feledés pora. És bár történész körökben, ideértve az országgyűlés nagytekintélyű történész elnökét is, egyre több elismeréssel emlegetik a nevét, a köztudatban történelmi harca mai köztársaságunkban sem vált ismertté.

Igaz, hogy Nagy György

— köztársasági pártjának nem a szentkoronás, hanem a Kossuth-címer volt a jelvénye — ezt kívánta egyébként 56-os forradalmunk is nemzeti címerként használni;

— a nemzeti, demokratikus és szociális igazságérzettel átszőtt független köztársaságot nemcsak hirdette, de meggyőződéssel hitt is benne;

— nem keresett kompromisszumot a Habsburg-házzal, mert a négyszáz éves Habsburg-uralmat hazánk legsúlyosabb csapásának tekintette, súlyosabbnak a tatárjárásnál, a mohácsi vésznél;

— jogász létére sem Verbőczyt dicsérte, hanem Dózsáról írta 1914- ben, a magyar feudalizmus virágkorában, hogy „magyar és radikális volt, lelkében egybefont a nemzeti eszme az emberi eszme szeretetével. Dózsa szabadságharca még mindig tart és nem is fog addig véget érni, amíg a magyar földnek nem válik urává egyetlen szerelmese: a magyar nép”;

— Szekfű Gyulát Rákóczit gyalázó könyvének megjelenése után nem új szempontokat megvilágító kitűnő történésznek, hanem a bécsi udvar fizetett történetírójának tartotta;

— bár nem mindenben értett egyet Károlyi Mihállyal, elszántan védte őt az ellene indított koncepciós „hazaárulási” perben, nem kis bátorsággal bizonyítva (persze hiába!), hogy Trianonnak nem Károlyi, hanem elsősorban a vádlók és azok elődei voltak az igazi okozói, akik a monarchia vélt érdekében belekényszerítették hazánkat egy bűnös és a magyarság érdekeivel merőben ellenkező háborúba;

— 1919 után egyszerre harcolt a legitimisták és a fehér terror képviselői ellen, miközben hitet tett az őszirózsás forradalom nemes eszméi mellett.

Talán csak nem Nagy György határozott, bizonyos körökben ma sem túl népszerű magatartásának tulajdonítható, hogy egyre késik a Krúdy által tartozásként emlegetett „nagy elégtétel”? Hogy köztársaságunk illetékesei nem érzik szükségesnek hősies harcának az emlékét átvinni a köztudatba? Hogy a magyar köztársasági eszme úttörőjéről a mai napig sem jelent meg egyetlen monográfia sem?

Vajon mikor nyílnak meg végre a jobb és becsületesebb korszak panteonjának kapui, hogy befogadják Nagy György emlékét?

*Nagy György egyetlen, Kanadában élő fia.

Számlaszám: OTP Csongrád megyei Igazgatósága MNB

289-98008, Tiszatáj Alapítvány 34133-6; Devizaszámla: MNB 289-98156, OTP Valuta-Deviza Fiók, Szeged B 43206.

Idén már 45. évfolyamába lépett a folyóirat, amely Szegeden (Dugonics András, Gárdonyi, Mikszáth, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós városában) jelenik meg, vállalt szolgálata szerint azonban mindenkor—különösen a kezdeti időkben s az utóbbi két évtizedben — az egyetemes magyar irodalom fórumaként működött. Figyelmet fordított azonban (Ady, József Attila, Bibó István, Németh László nyomán) a szomszéd népek irodalmára, kultúrájára is.

Sorsa — akár az országé, s a benne élő embereké. Olykor kényszerű kompromisszumok a túlélés érdekében, máskor ütközések a merev ideológia falain; megrovások és betiltások, reménykedő újrakezdések. S most új fenyegetettség: ezúttal szűkös anyagiak okán kerülhet veszélybe a nagy hagyományú műhely léte.

Aki segítséget nyújt, nem csupán egy irodalmi folyóirat, de a hagyományokra tekintő, s a jövőbe igyekvő szellemi Magyarország megerősítését is támogatja.

Az Alapítvány Kuratóriumának tiszteletbeli elnöke: Sütő András író, elnöke: Szokai Imreh. külügyi államtitkár, tagjai: Annus József író, Bíró Zoltán irodalomtörténész, Vekerdi László tudománytörténész, Vörös László irodalomtörténész.

“I once mislaid my government pension cheque and did that ever shake me up.”

“Now, with Direct Deposit, my pension goes right into my account every month. Automatically.”

Convenience, security and reliability.

That’s what Direct Deposit will mean to people who receive pensions or allowances from Health and Welfare Canada and Veterans Affairs Canada.

Direct Deposit makes a lot of sense. With Direct Deposit, your government payment is deposited automatically, right into your account. Direct Deposit means an end to irritations like delays or misplaced or stolen paper cheques.

The choice is yours.

Direct Deposit is voluntary. Information and application forms are available at most financial institutions or at your nearest Veterans Affairs Canada office or Health and Welfare Canada pension office. Find out more. Then sign up and enjoy the benefits.

irect deposit

You benefit directly.

1*1 Government

of Canada

Gouvernement du Canada

Canada