Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montreal, 9ué. H3T 1X7 Canada NYICATI AUeyARSAG Hungarians cf the West - Hcngrcis d'Cccident IX. évfolyam, 7-8. szám 1990. július-augusztus A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.50, US-$2.00 Magyar (B.) magyar érdekekért? A demokrácia szelleme Szeretettel és tisztelettel köszöntjük Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét! A Magyar Demokrata Fórum üdvözlete a baráti köröknek és az ITT—OTT-nak A Nyugaton élő magyarság a befogadók körében mindig is elismerést aratott gyors, szétszóródó és asszimilálódó képességével: sehol nem tömörült zárt kolóniákba. Ennek a dicséretes életképességének volt egy negatív oldala is: a befogadó országok polgárai között gyorsan elvegyülő magyarok—s ez különösen érvényes az újabb nemzedékekre — hamarabb elfelejtették anyanyelvűket és anyanyelvi kultúrájukat, mint a többi bevándorló. Mára azonban, amikor az egész észak-amerikai kontinensen mindinkább teret nyer az identitáskeresés, újra jogot követel magának az emlékezetben idáig halványuló magyar identitás. Másod- és harmadgenerációs magyar származású fiatal észak-amerikaiak iratkoznak be magyar egyetemekre tanulni, vagy más módon „térképezni föl” őseik szülőföldjét. Az anyaország felé irányuló érdeklődésnek hosszú évtizedekig nem volt komoly hídfőállása, hiszen a Magyarok Világszövetsége manipulativ szervezet volt és a Nyugatra szánt magyar sajtó sem adott hiteles tájékoztatást az anyaországi viszonyokról. Most azonban, a kelet-európai demokratikus átalakulások közepette, a Magyar Demokrata Fórum, az utóbbi évek legnagyobb horderejű magyar politikai és szellemi népmozgalma nyújtja a kezét mindazon észak-amerikai magyarok felé, akik a kettős kulturális kötődés hívei. Antall József miniszterelnök, aki egyúttal az MDF elnöke is és az egyetemes magyarság gondolatának szószólója, az észak-amerikai MDF Baráti Körökbe szívesen lát minden magyart — világnézeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az MDF ugyanúgy szeretettel üdvözli és további gyümölcsöző munkára buzdítja az észak-amerikai magyarságot a keleti parttól a nyugati partig összefogó ITT-OTT mozgal(Folytatás a 4. oldalon) A magyarországi demokrácia újra járni tanul. Nem a soha még járni nem tudott gyermek módjára, inkább felnőtt módjára, aki hónapokig gúzsba kötve feküdt vagy súlyos betegként nyomta az ágyat. Divatos fitymálni a magyar demokratikus és liberális tradíciók vékonyságát mind otthon Magyarországon, mind külföldön. Azok, akik elemzésüket eleve a magyar nép iránti megvetés alapjáról kezdik, szinte lesik minden jelét a demokrácia tényleges vagy koholt megingásának, hogy önmagukat igazolva lássák. Balszerencséjükre ott van a szomszédságban Románia, Bulgária és Jugoszlávia nagyobbik fele, melyek éles kontrasztot, kézzel fogható leckét szolgáltatnak arról, hogy mit jelent a demokratikus és liberális tradíciók, a kultúra igazi hiánya. Aki a magyar népnek a demokrácia iránti elkötelezettségét óhajtja fitymálni, az előbb tegyen egy tanulmányutat Bukarestbe, ahol egy maroknyi bátor csoportocskán kívül a demokrácia és liberalizmus gondolata teljesen hiányzik a közéletből. Bukarest e szempontból közelebb van Teheránhoz, mint Budapesthez. Ami meglepő a mai Magyarországon, az nem ama létező demokrácia kétségtelen tökéletlensége, hanem a magyar népnek az a fegyelmezett nyugalma, amellyel lehetővé tette az elmúlt hat hónap korszakos változásait, éspedig simábban, mint bármelyik környező országban. Minden elégedetlenség, rossz nemzeti közérzet ellenére ez a kulturált érettség az az óceán, melynek felszínén mintegy piszkos habként folyik némely silány önjelölt politikusok perpatvara. Ami azt illeti, úgy tűnik, az átlagos magyarnak éppen hogy sokkal jobb a felkészültsége a demokrácia lényegéből, mint egyes botcsinálta vezetőinek. Nincs jel arra, hogy azt a kicsinyes és személyes jellegű gyűlölködést, mely átmeg áthatja a parlament pártharcait, a lakosság nagyobb része osztaná vagy akár tudomást venne róla. Ellenkezőleg, a tavaszi választások eredménye azt mutatta, hogy gyakori volt a „ticket splitting”, vagyis az a jelenség, hogy a szavazó az egyéni és a területi listánkét különböző pártot favorizált. Jogos a következtetés, hogy az ilyen szavazatokat nem vezethette valamiféle merev ideológiai meggondolás. Ezzel szemben minden jel arra mutat, hogy egyes új parlamenti vezetőknek, bár a demokrácia technikáját, főleg annak manipulativ elemeit elsajátították, annak kulturális fundamentumáról fogalmuk sincs. E fundamentum legfontosabbelemei: az önmérséklet, önkorlátozás és a nemzeti érdek, nemzeti konszenzus szupremáciája még a legelkeseredettebb pártharcok felett is. A Szabad Demokraták egyik legfontosabb vezetője, Magyar Bálint néhány hete újra Washingtonban járt és rövid előadást tartott a legújabb magyarországi politikai fejleményekről. Előadása kitűnő példája volt annak, hogy a demokratikus tradíció és politikai érzék nem elsősorban a magyar népben, hanem inkább némely újdonsült vezetőjében csörgedezik igencsak vékonyan. Az előadás színhelye az amerikai törvényhozás közvetlen szomszédságában volt, hallgatósága az amerikai politikai élet második vonalánakképviselőiből, nem az igazi döntéshozókból, de azok közvetlen munkatársaiból állt. Jónéhány olyan kongresszusi munkatárs volt jelen, aki az elmúlt években jelentős szerepet játszott a romániai magyar kisebbségért folytatott, a Ceausescu-rezsim elleni kongresszusi akciókban. Az előadás nagyjából időrendben végigment az elmúlt fél év magyarországi politikai eseményein. Objektív tájékoztatás helyett azonban a választásokat fölényesen megnyerő és a kormánykoalíciót vezető Magyar Demokrata Fórum kicsinyes ócsárlását hallották a résztvevők. Ízelítőül néhány gyöngyszem Magyar állításaiból. Magyar berzenkedett például azon, hogy az egyházak jórészt a Fórumot támogatták a választásokon, holott az SzDSz képviselők között öt pap is helyet foglal, míg a Fórum képviselői közt csak kettő vagy három. Tisztességes lett volna hozzátenni, hogy a katolikus egyház természetesen megtiltja papjainak apolitikai hivatal viselését, így tehát ha esetleg igaz is, hogy a katolikus egyház az MDF-et favorizálta, az MDF nem viszonozhatta ezt azzal, hogy katolikus papokat indít választási listáin. Az új kormány ócsárlását azzal vezette be Magyar, hogy az MDF-nek a tavaszi nagytakarítást ígérő kampányjelszava megrémítette a szakemberek nagy részét és így Antall József nem nagyon tudott igazi szakértőket találni kormánya számára. A kormány tagjai közt szerinte mindössze kétnemzetközileg ismert tudós van, Kádár Béla és Mádl Ferenc, a többiek igen szürke alakok, ahogy az egész kormány is az. Mintha nem is az SzDSz kezdeményezte volna az uszítást a volt reformkommunista kormány emberei ellen, a vádaskodást az MDF és Pozsgay állítólagos együttműködéséről, aminek következtében aztán valóban kiszorult sok hasznos és tisztességes ember is olyan pozíciókból, amiket megérdemelten és tehetséggel töltöttek be. Az kétségtelenül új fordulat, hogy most egy SzDSz-szóvivő kezd krokodilkönnyeket hullatni ezek cudar sorsa felett. Ami pedig a kormánytagok kvalifikációit illeti, Magyar Bálintot az SzDSznem is kormánytagnak, egyenesen miniszterelnöknek jelölte, nyilván lenyűgöző nemzetközi tudományos babérjai alapján. Ami a Fórum és a Szabad Demokraták májusi paktumát és Göncz Árpád köztársaságielnök-jelöltségét illeti, Magyar szerint Antall saját MDF-beli riválisait akarta ezzel félreállítani; mivel a potenciális MDF-elnökjelöltek Antall számára konkurrenciát jelenthettek volna, így inkább egy megbízható ellenfelet választott egy megbízhatatlan szövetséges helyett. Nem csoda ezek után, hogy ez a machiavellisztikus manipulátor által vezetett kormányzó párt (MDF) Magyar jövendölése szerint olyan újabb állampárttá fogja kinőni magát, melyet erősen jobboldali keresztény ideológia jellemez. A rövid előadást végig hasonló kicsinyes piszkolódások tarkították s az egyetlen levonható konklúzió az volt, hogy a magyar nép, mely túlnyomó többséget adott e pártnak, vagy ostoba, vagy szélsőjobboldali, de lehetőleg mind a kettő. Kérdések következtek, és mindjárt az elsőre válaszolva Magyar Bálint az amerikai magyarságot is .kiosztotta”. Több jelenlévő nagy meglepetésére közölte, hogy az amerikai magyar közösség gyenge és megosztott, és az SzDSz semmiféle támogatást nem kapott amerikai (Folytatás a 4. oldalon) 1990. július 3-án, délután fél öt órakor a szabad magyar parlament megszavazta: Magyarország jelképe, államunk címere ismét a koronás címer legyen. Az áUamcúnerré fejlődő magyar királyi címer legkorábban megjelenő eleme, a kettős kereszt mintegy háromnegyed évezreden át szerepelt címertörténetünkben. Államcímerünk másik, aXX. századig élő eleme, a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező Imre király uralkodása alatt tűnt föl. Első, időponthoz köthető előfordulása egy 1202-ben kelt királyi oklevél arany függőpecsétjén található. Az országcímer fogalma az Anjou-korban kezdett kialakulni. Erzsébet királyné 1380- ban kelt végrendeletében Magyarország címerét említette. Ez időből való a magyar címernek az a változata, amely más tartományra való utalást nem tartalmaz, ezért, később, kiscímernek nevezte a heraldikai irodalom. Magyarország királyai ugyanis a XTV. századtól kezdve más országok és tartományok fölött is uralkodtak, és ezek címerét is szerepeltették családi címerük mellett. Olyan változatok jöttek létre, amelyek hazánk címerét más tartomány, idegen ország címerével egyesítették. Ezeknek a variánsoknak a Jeszármazottait” később közép-, illetve nagycímer néven emlegették. A XVI. század elejétől kezdve címerelemeinkhez érdekes magyarázatokat kapcsoltak. Az államcímer az országot mint területet, illetve annak alkotó elemeit szimbolizálja. A címerpajzs fölé aXIV. századtól fogvanyüt, leveles koronát helyeztek. Ez Zsigmond király idejében zárt koronává alakult. Hazánk korona nélküli kiscímerét Kossuth Lajosról nevezték el. Érdekes, hogy a republikánusok ezt a címert már 1848 decemberében, V. Ferdinand lemondatása és Ferenc József uralomra lépése után használni kezdték. Kossuth Lajos pedig negyed századdal korábban, 1823 -ban kelt ügyvédi oklevelén ezt a köztársasági jellegű kiscímert szerepeltette. A kiegyezés után a magyar intézmények ismét a koronás kiscímert használták, de „forgalomban volt” az 1848-as, az ország területét jelképező középcímer is. A Monarchia széthullásakor Károlyi Mihály ismét a Kossuth-címert rendszeresítette, majd a, Jdrály nélküli király - ság”jelképéül meginta 1848-as, koronás kiscímert választották. Az 1946. február 1-én kikiáltott köztársaság a koronátlan kiscímert vette használatba 1949 augusztusáig. Ekkor készült el az új államcímer, amely nem fejezte ki a haza magyar voltát, nem követte a történelmi hagyományokat. 1956-ban visszatért a Kossuthcímer, 1957-ben pedig megtervezték a legutóbbi időkig érvényben lévő vörös csillagos, búzakalászos, pajzsos címert.
