Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. július-augusztus S'I (All MCYARSAG Hungarians of the west v ncwgrcls d’Ccdoenl j Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave., #11 Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLOSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KAROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Hátnos László, Megyeri György, Miklóssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $25; USA-US-$23, egyéb országok: US-$28 (légi) Kéziratokat nem őrzőnk meg s nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel altírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközöihetők lapunk nevének feltüntetésével! hirdetési díjszabás $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: $1.00 per agate line J A magyar történelem és Budapest történelmének egyik legtragikusabb időszakára emlékezünk, amely a magyar történelem évezredes útjának, évezredes hagyományainak meggy al ázása volt, és amelyre emlékezni mindazoknak, akik a magyar történelemért felelősnek érzikmagukat, különszívszorongató szomorúság. De mindez aszívszorongató szomorúság külön egyéni, családi tragédia, gyermekeiket, szüleiket, rokonaikat elveszítő embereknek soha el nem feledhető személyes tragédiája is. Azt hiszem, nincs olyan jóérzésű, tisztességes szándékú, az emberiességi és nemzeti szempontból meghatározott értékeknek hívője és vallója, aki képes lenne ezt a tragédiát, ezt a megvetendő politikai aktust nem visszautasítani, és nem az emberiség gyalázatának tekinteni. Tudniakell minden magyarnak, mindeneurópainak, mindenmás embernek, hogy ami a zsidósággal történt, az különleges gyalázata a történelemnek. De azt is tudnia kell, hogy ez nem minden embernek és nem mindenkinek volt bűne, és nem mindenki volt ennek részese. A történelem különös tragédiája, hogy a félelem megbénít, és megbénította a tisztességeseket is igen gyakran, és hallgataggá tette, mint ahogy hallgataggátette atisztességeseketmás diktatúra is. A diktatúrák hasonlítanak egymásra. Nem számolnak az emberi NAPI JÁRATOK SVÁJCBA KÉNYELMES CSATLAKOZÁSOKKAL BUDAPESTRE ÉS TÖBB MINT 100 MÁS CÉLÁLLOMÁSRA Hívja utazási irodáját vagy a Swissair montreáli központját a 879-9154-es telefonszámon Swissair^/ VOLS QUOTIDIENS POUR LA SUISSE. EXCELLENTES CORRESPONDANCES POUR BUDAPEST ET PLUS DE CENT AUTRES DESTINATIONS. Contactez votre agent de voyage ou Swissair ä Montréal au 879-9154 ANTALL JÓZSEF: A magyar zsidó mártírok emléke (részletek) jogokkal, nem számolnak az emberiességi elkötelezettségekkel és törvényekkel. Éppen ezért e közös tragédiában, e közös emlékezésben fel kell oldódnia végre minden ellentétnek, ami szétfeszíti a zsidóságot és a kereszténységet, arra kell emlékezni, ami közös a gyökerekben, és ami közös az emberi értékek megalkotásában és vallásában, mint ahogy most és itt közösek fájdalmaink. (...) Szeretném, ha mindenki tudná, hogy a magyar kormány, amely enehéz időkben arra vállalkozott, hogy vezeti ezt az országot, és kivezeti abból a válságból, amelybe a több évtizedes diktatúra taszította, felelősséget érez a Magyarországon élő zsidó közösségért is. És ez a kormányzat kötelességének tekinti, hogy a Magyarországon maradt zsidó közösséget megvédelmezze. Remélem, erre nem lesz szükség soha, de minden ordas eszmétől, minden olyan gondolattól, amely amúltra emlékeztet, mi megvédjük a zsidó közösséget. Tudniuk kell: ez az ország nemcsak az üldözés színtere volt Nagyjaink, akikre büszkék vagyunk, és akiknek utódainak valljuk magunkat, (...) éppúgy a zsidó emancipáció előharcosai voltak, mint költőink, például Arany János, aki az Örök zsidó című versében állított emléket a zsidóságnak és a zsidó tragédiának. Ez a nemzedék döntő szerepet játszott abban, hogy utána Magyarország egyike lett Kelet-Közép- Európában azoknak a — nyugodtan mondhatjuk — oázisoknak, ahová zsidók százezrei jöttek a pogromok elől a múlt század második felében, és ahol az első világháború előtt közel egymillió zsidó élt, és Budapesten a római katolikus vallás után az izraelita volt a második legnagyobb hitfelekezet. Erre is emlékezzen zsidó és nem zsidó, és arra is, hogy amásodik világháború iszonyatában és szörnyű tragédiái közepette megaláztatásoktól, megbántásoktól, csapásoktól sújtóttan, de 1944. március 19-én mégis Európa legnagyobb zsidó közösségeként maradhatott a helyén, és hogy voltak, akik tudták mi a kötelességük, és a zsidóság védelmében is kiálltak. (...) Mi ezt valljuk, és aki ezzel ellentéteset mond Önöknek, az valótlant állít. Mi ezért kiállunk, mert mi és azok a politikai pártok, amelyek ezt a kormányzatot alkotják éppúgy, mint aparlamentben képv iselt többi párt, magunkat azon eszmék, azon politikai pártok utódainak tekintjük, amelyek szemben álltak a második világháborúban is, a szövetségi szerződések ellenére is a hitlerizmussal, és amelyek nemzeti, európai, keresztény vagy bármilyen gondolkodással a szabadelvűséget, a szociális gondolatot vállalva egyek abban, hogy elutasítanak minden embertelenséget, megvetik mindazt, ami a nácizmus bűneire emlékeztet. És miként a kormány és a pártok a jövőben Magyarország minden polgárának egyenjogúságot és szabadságot, nyugodt életet és munkafeltételeket kívánnak, ugyanúgy kívánják a magyarországi zsidóknak is, hogy érezzék mindazok, akik itt vannak, és itt élnek, hogy mi az önök mártírjaira éppúgy emlékezünk, mintha asajátjainkraemlékeznénk, mert a sajátjainknak tekintjük őket (_)így emlékezik amagyar nemzet, így emlékezik a magyar nép, és szomorúan gondol azokra a fiaira, akik idegen megszállókvagy hazai szálláscsinálóik által elpusztíttatván soha el nem múló fájdalmat jelentenek az országnak, a nemzetnek és a családok ezreinek, így fogunk emlékezni. In memóriám dr. Hám Tibor Július 12-én nagy részvét mellett temették el dr. Hám Tibort. A gyászmisén több mint kétszázan, a temetésen legalább százan vettek részt. A gyászolók közt ott találtuk volt képviselőtársait, Horváth Jánost, Lénárt Ivánt, ott volt Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, a fiatal Teleki Pál, valamint az Amerikai Magyar Kulturális Központ vezetősége és számos tagja. A gyászmisét Richard Wyzkiewicz amerikai piarista rendfőnök celebrálta, tíz fehérbe öltözött pap élén, a sírnál David Powers, a Piarista Misszió feje Kentuckyban, prédikált. Magyarul a templomban Zalotay József, majd a sírnál Mustos István piarista áldozópap beszélt. Elhangzott Göncz Árpád, Magyarország köztársasági elnökének búcsúüzeneteből is egy részlet angol fordításban, mise után pedig a magyar himnusz. A koporsót címeres magyar zászló takarta. Göncz Árpád búcsúüzenetében többek közt ezt mondotta: „Nehéz szívvel írom s küldöm ezeket a sorokat—ott volna a helyem Gitta mellett, s közietek. Alig két hónapja Washingtonban Tiborral még arról beszéltünk, hogy szeptemberben majd Budapesten találkozunk, s reméltem, meleg, aranyló napfénnyel várja a magyar ősz, aranyló szívvel a barátai, de ugyanakkor szorongatott is az aggodalom. Szemtanúja voltam, hogy fogyton fogy, miközben éles és messzetekintő szemmel figyeli a mi itthoni életünk legapróbb rezdüléseit. Tudom, élete fegyelmezett, néma küzdelem volt a megmaradásért, küzdelem a betegséggel, a fogyó idővel. Makacs jelenlét, nem csupán a maga és családja, hanem egy nép, egy ország, hazája életében. Végül az idő, a betegség bizonyult erősebbnek, de boldog vagyok, hogy ha hazajönni nem tudott is, megérte a változást. Ami —reményeinkkel, álmainkkal ellentétben — maga is folyamat s nem célszalag, amit át lehet szakítani. Talán örült volna, ha látja is, amit postosan tudott, hogy mekkorát változott az ország 48 óta. Talán szomorú, ha látja, mennyit kell még változnia, míg szépecske lesz, mint az álmainkban. Szeretném hinni, hogy lelke mélyén tudta, nincs az a változás, amiben maga is ne lett volna részes, s hogy ami idehaza eredmény, az mind aző munkájának, áldozatvállalásának, 48 előtt idehaza, 48 után odakint végzett munkájának gyümölcse is. Hiszen megküzdött az egyetlen haza függetlenségéért és emberségesnek álmodott jövőjéért a két ordas eszmével: az emberfaló nácizmuséval és a kommunizmuséval. (...) Hadd mondjam el most ismét, immár nyilvánosan, búcsúzóul is és hadd tegyem hozzá: gyönyörű, teljes és eredményes volt, mintakép maga is. Soha meg nem alkudott, soha meg nem tagadta az eszményeit, soha nem tette le a szolgálatot, amit idehaza, fiatalon, de nyitott szemmel, elhivatottsága teljes tudatában vállalt. Híven teljesítette állapotbéli kötelességeit, megosztotta másokkal —hazai és odakint élő honfitársaival, fogadott hazája fiaival—mindazt az erkölcsi, szellemi és anyagi értéket, amit áldozatos évei során a maga és másokjaváramunkával begyűjtött. Élete gazdag volt és mintaszerű, gyermekek, unokák vették körül. Megnyugodva távozhatott közülünk: sem másnak, semönmagának nemmaradt adósasemmivel. S élete végén, ha tulajdon szemével nem láthatta is, de alelkében megélte a felszabadulást. Nevét beírta a történelembe és beírta, ki tudj a, hányák szívébe. Közöttük az enyémbe. S mind az övéi s minden barátja szívében, az enyémben is ott fog élni időnk végezetéig, mint ahogy mindabban, ami nyomot a mi kezünk s a fiaink fiaiéi hágy a világon az idők végezetéig. Mert így rendelkezett felőle, felőlünk az Isten, akit soha el nem hagyott, s aki őt soha el nem hagyta.” A Független Kisgazdapárt részéről is érkezett távirat Vörös Vince parlamenti alelnök aláírásával: „Mély megrendüléssel értesültünk kedves Tibor barátunk, volt képviselőtársunk elhunytáról. Hű képviselője volt a Független Kisgazdapárt 1945-1946- os törekvéseinek, a magyar szabadságért folytatott harcának. (...) Szomorú vigasz volt számomra, hogy Magyarországról visszaérkezve még életben találhattam Hám Tibort. U tolsó beszélgetésünk alkalmáv al elvonult előttem közös küzdelmünk minden emléke. Munkánk a Piarista Diákszövetségben, az Öregcserkészcsapatban, aztán mártír miniszterelnökünk, Teleki Pál halála után az akkor alapított Teleki Pál Munkaközösségben, melynek ő lett első elnöke, én pedig ügyvezető alelnöke. Hám Tibor tanoncotthonokat szervezett, melyek nemcsak munkás- és középosztálybeli fiatalok találkozóhelyei lettek, hanem később a náciellenes ellenállás gócpontjai is. öreg barátunk, mentorunk, Bajcsy-Zsilinszky Endre vitt be minket a Független Kisgazdapártba, amely 1945-től fő küzdőterünk lett. Tibor előbb soproni főispán, majd nemzetgyűlési képviselő és a párt politikai bizottságának főtitkára, én mint a Külügyi Osztály vezetője, az ún. centrum-csoportban küzdöttünk Rákosiék és a szovjet nyomás ellen. (...) Sajnos, amíg én ez év áprilisában hazatérhettem, őt tavaszi hazalátogatásában megakadályozta a halál. De legalább mint Mózes, a Nébó hegyéről még láthatta azígéretföldjét, afelszabadult Magyarországot.” Július 19-én Hám Tibor magyar barátai emlékeztek meg halottjukról a sírnál. Lénártlván mint volt képviselőtárs beszélt, Csicseiy-Rónay István mint régi harcostárs a gimnáziumtól kezdve az amerikai emigrációig, Sándor András az 56 után kikerültek közül jóbarát. Ezután elhangzott V arga Béla — 43 éven át Magyarország ideiglenes államfője az emigrációban — üzenete és Göncz Árpád köztársasági elnök gyászbeszéde, végül Antall József, Magyarország miniszterelnökének, S zabád György, a parlament elnökének és a Független Kisgazdapárt részéről Vörös V ince parlamenti alelnöknek a távirata. Az ünnepség Hám Tibor két kedves versének az elmondásával végződött. Kosztolányi Dezső Az Üllői úti fákc. költeményét Győrffy Ilona, Ady Az Úr érkezése c. költeményét pedig Sándor András olvasta fel. Jó hír Olvasóinknak! Örömmel számolhatunk be Olvasóinknaka lap életében bekövetkezett változásról, az alig remélt fordulatról: A Nyugati Magyarság szeptember hónaptól nagy példányszámban megjelenik Magyarországon is, azaz országszerte kapható lesz! Régi álom valósult meg: a HID — az otthoni és a nyugati magyarság között!
