Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3-5. szám

1990. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal Népfőiskolák Magyarországon 1944 előtt és Kádár után Meghívást kaptam 1989 tavaszán Sárospatakra, a július elején tartandó népfőiskolái találkozóra. Az immár hagyományos, évente ismétlődő ta­lálkozó szervezője Újszászi Kálmán, segítsége Hörcsik Richárd. Felkér­tek, mondjam el, miként kapcsolódott apám, Németh László, a II. világhá­borút megelőző népfőiskolái mozga­lomhoz. A meghívást örömmel elfogad­tam. Elmondtam, apámhogyan támo­gatta az első népfőiskolák kialakulá­sát, az eszme és a program kibonta­kozását. A negyvenes évek elején sa­ját családi házunkat is felajánlotta népfőiskolának, s csak azért nem vet­ték igénybe, mert túl kicsinek bizo­nyult erre a célra. Amikor Sárospatakra leutaztam, azt hittem, kizárólag visszaemléke­zésről, a múlt felelevenítéséről lesz szó. A találkozó első napja valóban ennek jegyében zajlott. A második napon azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egy új, életképes népfőiskolái mozgalom van kibontakozóban Ma­gyarországon. Az első előadó, Tóth János, a megújuló törekvések egyik központi szervezője a közelmúlt nép­főiskolái mozgalmának történetét ismertette. Elmondta, hogy legalább tizenöt helyen alakult már népfőis­kola, különféle keretek közt, a helyi lehetőségeket kihasználva. Ezután mintegy tíz hozzászóló (már műkö­dő népfőiskolák vezetői) ismertette, hogy saját városában, falujában mi­ként indította el a mozgalmat, s mi­lyen eredményre jutott. A konferen­cia ezen szakaszára visszatérek még. A találkozón külföldi meghívot­tak is voltak, Skandináviából. Ezek­ben az országokban a népfőiskolái mozgalom rendkívül erős, életképes és fontos. A svéd, finn és dán vendé­gek előadták, hogyan is működik ná­luk ez az intézmény. Nem szükséges külön hangsú­lyoznom, milyen örömmel töltött el, hogy ez a mozgalom ismét beindult. A konferencia végére az is világossá vált, hogy a magyar társadalmi szer­kezet átalakulásával az új népfőisko­lák is más keretet, tartalmat kapnak, minta30-as,40-esévek népfőiskolái. Akkor ugyanis a magyar népnek több mint 50%-a falvakban, tanyán lakott és mezőgazdaságból élt. Mára ez a szám erősen lecsökkent (a statiszti­kák nem teljesen megbízhatóak), de a parasztság aligha tesz ki többet a la­kosság 10%-ánál. Az „eredeti” népfőiskolái mozga­lom kizárólag a parasztság legjobb­jainak felemelését célozta. Azoknak igyekezett hiánypótló, sűrített kép­zést adni, akik társadalmi és anyagi korlátok miatt nem kerülhettek kö­zépiskolába. A tanfolyamok célja, egy humán keret mellett, mezőgazda­­sági ismeretek elsajátítása volt, vala­mint a fiatalok faluszervező szerepre való előkészítése. —Ez a mozgalom nagyon szép eredményeket ért el, amíg csak a II. világháború esemé­nyeinek felgyorsulása derékba nem törte. NÉMETH MAGDA (Toronto): A Rákosi-korszakban, majd ké­sőbb a Kádár-rendszer végéig nem lehetett szó a népfőiskolák újraindí­tásáról, sőt mint „nacionalista, sovi­niszta mozgalom” feketelistán szere­pelt. A politikai nyomás csökkené­sével azonban — bizonyítva a nagy­fokú igényt és szükséget—a mozga­lom spontán módon, alulról szerve­ződve azonnal éledni kezdett. Mi is lehet a szerepe a népfőiskolái mozgalomnak az új helyzetben? Ér­zésem szerint többrétű és sok más szempontból más kell legyen, mint a korábbi mozgalom volt, bizonyos fo­kig hasonló a skandináv népfőisko­lákhoz. Ma az értelmes fiatalok több­sége, városban és vidéken egyaránt, középiskolát végez, de az oktatás e­­redményével már baj van. — Németh László fogalmazásában a nevelés, oktatás célja, hogy „...az ember meg­értse helyét (a világban N. M.) s létét szép és hasznos szereppé tudja alakí­tani”. Sajnos az iskolák ezt a felada­tot nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem vállal tákfel. Történelmünk meg­hamisítása, hagyományaink, a nem­zeti tudat és érzés elfojtása, társadal­mi feladataink elhallgatása, félmű­velt, feladatokra rosszul felkészült fiatalokat küldött ki az életbe. Az új népfőiskolái mozgalom el­sősorban ennek a hiánynak pótlását vállalta fel. A Soproni Népfőiskola szervezőjének és vezetőjének kiváló cikke (Rónai Judit írását következő számunkban közöljük — A szerk.) kifejti részletesen a mai népfőisko­lák célját, legfontosabb feladatát. A sárospataki konferencia második napján a már működő népfőiskolák vezetői szólaltak fel. Természetesen működik egy népfőiskola Sárospata­kon, de ezen felül számos városban, kisvárosban, faluban is és értesülé­seim szerint 1989 júliusa óta számuk jelentősen gyarapodott. Alkalmam volt két szervezettel közelebbről megismerkedni. Az egyik Ádándon, Siófoktól néhány kilométerre délre, 2-3 éve működik, egy önfeláldozó tanár házaspár szervezésében. Heten­te, kéthetente az esti órákra hívnak meg előadót, s az előadást éjszakába nyúló beszélgetés követi. A másik, a Németh László Nép­főiskola, két évvel ezelőtt Sopron­ban, az Óvónőképző épületében léte­sült, Rónai Judit tanárnő szervezé­sében. Hallgatói értelmes fiatalok: tanár- és óvónőképzősök, egyetemis­ták vagy dolgozók, akik tájékozódni, fejlődni kívánnak. Fontos szempont a népfőiskolái hallgatók válogatásá­nál, hogy a jelentkező „vidéki” le­gyen, és falujába, városkájába később majd visszatérjen a tanfolyamon hal­lottakat terjeszteni. Évente mintegy 60 hallgatót képes jelenleg a népfőis­kola fogadni, de többszörös a túlje­lentkezés. Ma a fiatalok jelentős cso­portjában megvan az igény művelt­ségük, látószögük növelésére. Hely és anyagi alap hiányában sajnos jelen­leg a népfőiskola nem fogadhat ennél több hallgatót. Maga a soproni Óvó­nőképző felmérhetetlenül nagy se­gítséget nyújt az oktatási feltételek megteremtésében. De a helyzet adott, a lehetőségek kori átozottak. Csak pél - daként említem: a hallgatók földön, saját hálózsákjukban alszanak a tan­folyam ideje alatt. Előadások termé­szetesen csak olyankor folyhatnak, mikor az Óvónőképzőben szünet van. Rónai Judit önfeláldozó, s ugyan­akkor leleményes módon teremti meg a népfőiskola feltételeit. Kiváló szer­vező. Emberi kapcsolatokat kiválóan alakít ki és ápol. A népfőiskola anya­gi alapját adományokból, alapítvá­nyokból, az Óvónőképző alkalma­zottai és soproni üzletemberek ,Fel­ajánlásaiból” hozza össze. Mindez mellékes lenne, ha maga a program nem lenne kiváló. Nyu­godt lelkiismerettel állíthatom, hogy az. Jelenleg a következő időrendi felállásban dolgozik: A tanfolyam kezdete november: 10 napos bentlakásos kurzus —feb­ruárban háromnapos bentlakásos „hosszú hétvége” — Húsvét táján egy hét (ilyenkor kirándulásokon is részt vesznek) — még egy hosszú hétvége a tavasz folyamán—nyáron 10 napos tábor a Balatonnál. Részt vettem 1989. novemberi programjukon és az 1990. február 23-25-i hétvégén. Az utóbbi témája — rendkívül aktuálisan — „Közép­­európaiságunk”volt. Azelőadóknév­­sora bármely szervezetnek becsüle­tére válhatna: Mészöly Miklós író, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Litván György és Szarka László tör­ténész, Pungor Ernő vegyészprofesz­­szor, akadémikus, Vekerdi László tudománytörténész, orvos, Derne T a­­más szociológus és Püski Sándor könyvkiadó. A színvonalas előadá­sokat fontos kérdések követték a fia­talság köréből, amikre az előadók válaszoltak. A hallgatóknak alkal­muk nyílt kirándulásra is, az esti órák­ban pedig népi táncok és dalok tanu­lására, gyakorlására. A hétvége során az előadók és meghívottak köréből megalakult a Soproni Népfőiskola Tanácsadó Tes­tületé. Határozat született egy Ala­pítvány létesítésére, hogy a népfőis­kola bővítésének anyagi feltételei lét­rejöhessenek. Az Alapítvány bejegy­zése jelenleg folyamatban van. Addig is, míg ez megvalósul, támogatás el­juttatható Soproni Óvónőképző In­tézet Németh László Népfőiskola, Rónai Judit részére, Sopron 9400, Ferenczi J. u. 5. címre. A Soproni Népfőiskola nemcsak számban, szakterület szerint is sze­remé működését kiterjeszteni. Célja a későbbiekben, hogy szakmai vona­lon is foglalkozzon a fiatalsággal; ebben természetesen fontos helyet foglal majd el a mezőgazdaság kor­szerű átalakítására való felkészülés. Utoljára, de nem utolsósorban em­lítem, hogy a Németh László Népfő­iskola felvállalta a fiatalok erkölcsi megerősítésének feladatát, s azt, hogy mindenben minőséget keressenek és minőséget nyújtsanak. Talán semmi­re sincs olyan nagy szükség ma Ma­gyarországon, mint éppen erre. Rend­kívül fontos, hogy ez a mozgalom minél gyorsabban, minél szélesebb körben terjedjen és jó irányba befo­lyásolja a jelenlegi hallatlan átala­kulást Magyarországon. 1990 is the 25th Anniversary of our Canadian Hag. Let’s celebrate the flag and who we are as Canadians: We’re a people dedicated to the principles of justice and equality. A people who have built a bilingual and multicultural society /O/CC that draws strength from t/O-' the rich and colourful diversity of our nation. A people with a deep sense of caring and compassion for our fellow Canadians. Let’s fly our flag even more proudly this year 1QQO as we remind ourselves tA/" of the values and the LE — symbols that unite us drapeau canadien as Canadians. THE CANADIAN FLAG w 1*1 Multiculturalism and Multiculturalisme et Citizenship Canada Citoyenneté Canada l+l Department of the Secretary Secrétariat d'État o' State of Canada du Canada Canada PANNÓNIA BOOKS Churchill emlékiratai, l-il. kve. $49.90 Dr. Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül — 1956 tve. $19.90 Rózsa Péter: Ha túlélted, halgass! (A magyar Gulagról) fve. $15.20 Latinovits Zoltán: Verset mondok kve. $ 5.30 Sütő András: Levelek a fehér toronyból (kazetta) $11.98 Nagy Bandó András: Nyílt kártyákkal (kazetta) $11.98 Boltunk kínálata: a KAPU, a HITEL, a MAGYAR NEMZET, a 168 ÓRA, a REFORM, a TALLÓZÓ, a HETI VILÁGGAZDASÁG legfrissebb számai, és még sok más magazin, újság, rejtvénylap! Kérje legújabb lemez-, kazetta- és könyvkatalógusunkat! CÍMÜNK: LEVÉLCÍM: 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom