Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. március-május SAÁRY ÉVA; Az éter hullámain... Hanák Tibor: Nyitott szemmel L, Sodalitas, Bécs, 1987,231 oldal Hanák Tibor széleskörű műveltséggel rendelkező, európai nívójú gondolkodó, aki elegáns distanciát tartva — sokszor túlzott objektivitásra és érzelemmentességre törekedve! — kezeli témáit, legyen szó politikáról, szociológiáról, irodalomról vagy általános emberi problémákról. Könyve, melynek anyagát húsz esztendő rádióadásainak 730 cikkéből válogatta össze, ennek a minden iránt érdeklődő szellemnek a „műhelyébe” enged futó bepillantást, az alábbi csoportosítás szerint: Lehetne másképp is! (Politika és társadalom); Állóvizek (A kulturális élet néhány kérdése); Ifjúság és nevelés; Sok a marxizmusból?; Miben bízhatunk? (Magyarság és történelem); Alom Európáról; Örök témák. A két-háromoldalas mini-értekezéseknek, melyek—a Szabad Európa Rádió kilenc és fél perces adásainak megfelelően — prokruszteszi ágyba szorítják a fontos és kevésbé fontos témákat — nemcsak horizontális, hanem vertikális (időbeli) kiterjedése is érdekes. A szerző nagyon jól tette, hogy minden karcolat végén feltüntette a születés dátumát, hiszen ugyanarról a témáról egészen másképpen kell és lehet(tett) beszélni a hatvanas években, mint a nyolcvanasokban. (Különösen az aktuális mondanivalókat lényeges az idő koordinátarendszerébe helyezni!) Kár, hogy Hanák Tibor (nem bízva eléggé műve sikerében?) mosakodó, „bizonyítványmagyarázgató” előszóval kezdi kötetét, mely eleve a bírálók szájába rágja a lehetséges kifogásolnivalókat és lelohasztja az olvasó érdeklődését, aki egyedül szeretne kalandozni a fejezetek között, fönntartva magának a jogot, hogy kedve szerint értékelje vagy marasztalja el azokat. Mikor tehát most írásba kezdek, első erőfeszítésként megpróbálom elfeledni ennek a nem éppen szerencsés előszónak a sugallatait, hogy a magam meglátásaira támaszkodhassak. A zavaró inkább az unalmasan egyforma terjedelem, mely nem veszi tekintetbe az egyes témák jelentőségét, hanem mindent egy szintre hoz, monoton zakatolást eredményezve. Meg kell említeni azt is, hogy az írások hazai magyar közönségnek készültek, ezért sok bennük a—nyugati olvasó számára — ismétlésnek tűnő megállapítás, a túlságosan „nyilvánvaló” fejtegetés, az ismert tény. Ezt a „déja vu”-benyomást még fokozza — amiről az író persze nem tehet —, hogy az utolsó év folyamán hihetetlenül felgyorsultak a hazai események, elavulttá szürkítve a kötet nem egy tárcáját. Az olvasó szinte felujjong, ha olyasmit talál, amivel nem ért egyet, amivel vitába kell szállnia (ez adja az olvasás „fűszerét”!). Számomrailyen például a népszaporulat kérdése, egy pár megállapítás a modem művészetről, de leginkább a Horthy-korszak értékelése, melyet „diktatúrának” nevez, annak ellenére, hogy maga sorakoztatja fel az ezt kizáró érveket! Nekem — s ez nem meglepő — az „ örök témák" mondták és adták a legtöbbet, ezek állnak hozzám a legközelebb. Szívesen látnék a jövőben pusztán ezekből egy kötetnyi válogatást! Ettől függetlenül sok minden mást is megjelöltem magamnak, ami nagyon tetszett, például: A szül ők vétke, Magyarország és ideológia, Szeretjük Erdélyt, Himnuszunk rekviem, Közép-európai remények, Az első Európa, hogy csak egy pár példát sorakoztassak föl. A könyv mindenesetre kellemes, hasznos, elgondolkoztató olvasmány: beszélgetés egy széles látókörű, művelt és kivételesenhiggadt emberrel, aki sohasem akarja ráerőszakolni nézeteit hallgatóira-olvasóira, hanem — mintegy — mottóul fogalmazza meg az alábbi igazságot: ,fícm az a fontos, hogy egy véleményen legyünk ideológiai kérdésekben, hanem hogy a különböző véleményen levők egyaránt lássák a lényeget”. Állásfoglalás — Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete — Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete 15. évi konferenciáján (Montclair State College, New Jersey, 1990. április 26-28.) a következő állásfoglalást hozta nyilvánosságra a magyar kisebbségek ügyében — az Indiana Egyetemen 1990. április 1-3. között rendezett konferencia résztvevőinek felhívásához csatlakozva: „Mint a magyar kultúra, társadalom és történelem tanulmányozói, szakértői és tanárai, felemeljük tiltakozó szavunkat Erdély magyar lakosságának megfélemlítése, bántalmazása ellen! Amerika külpolitikája és közvéleménye erőteljesen kell, hogy támogassa Kelet-Közép-Európa népeinek demokráciaépítő erőfeszítéseit. Határozottnak kell lennünk ugyanakkor a támogatás feltételeit illetően is. Az egyik feltétel az kell legyen, hogy ezeknek az országoknak a kormányai nemcsak bizonyítottan végetvetnek akisebbségeik elleni bármilyen diszkriminációnak, hanem a TANÚK —KORUKRÓL 4. Nyeste Zoltán: RECSK Emberek az embertelenségben MAGYAR ÖREGDIÁK SZÖVETSÉG BESSENYEI GYÖRGY KÖR 1982 fr í Nyeste Zoltánnak a hírhedt kényszermunkatáborról szóló tanúbeszámolója, több magyarországi szamizdat újrakiadás után, most nyilvános újrakiadásban is megjelent Budapesten gyakorlatban is megvalósított programokat intézményesítenek a kisebbségeik emberi jogai érvényesítőnek támogatására. Az előítéletek megszüntetéséhez hosszú távú programok szükségesek. A kisebbségellenes tényleges diszkriminációnak azonban azonnal meg kell szűnnie! A magyarellenesség — csakúgy, mint az antiszemitizmus és a fajüldözés — előítéletes attitűd és jogfosztó diszkriminálás. Mintegy négymillió magyar él nemzeti kisebbségként Romániában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Jugoszláviában. Beleegyezésük nélkül csatolták őket az első és a második világháború után ezekhez az országokhoz. Azóta is-—más nemzeti kisebbségekkel együtt — változó és különféle mértékű és jellegű diszkrimináció súj tj a őket. Egyetemeiket, főiskoláikat kisajátították, iskoláik nagy részét és számos templomukat bezárták, megfosztották őket könyvkiadóiktól, színházaiktól, újságjaiktól, rádió- és TV-programjaiktól, megtiltották magyar nevük és nyelvük nyilvános használatát. Ezreket deportáltak, százakat bebörtönöztek, megkínoztak, kivégeztek. Románia karácsonyi forradalmát Tőkés László magyar református lelkész hősies jogvédő ellenállása robbantotta ki, akit Temesvár magyar és román lakossága együtt támogatott. Tőkés László püspök éppen Bush elnöknél volt látogatáson, amikor riasztó hírek érkeztek Romániából: pogrom mértékű magyarellenes támadásokról, amelyeknek négy halálos áldozata és több száz sebesültje lett. Sütő Andrást, az egyik legnagyobb élő magyar írót is megtámadták, súlyos sérüléseket szenvedett; jelenleg egy bostoni kórházban kezelik és még mindig nem biztos, hogy sikerül megmenteni bal szeme látóképességét. Most, amikor ezek az országok végre megszabadítják magukat — remélhetőleg — utolsó diktátoraiktól, meg kell szabadítsák magukat e diktátorok kisebbségellenes politikájától és gyakorlatátától is!” Megjelent Borbándi Gyula „Ötszáz mérföld” című kötete, amely kilenc esszét és két naplót tartalmaz A 240 oldalas könyv ára 24.- német márka (plusz portóköltség). Megrendelhető az Új Látóhatár szerkesztősége (c/o Ungarisches Institut, Postfach 440301, 8 München 40) vagy a szerző címén: Oberíöhringerstr. 12/a, 8 München 80 ^ J GÁL ZOLTÁN (Montreál): 1987. február 22. — szatmárnémetinél erdélyből illegálisan átléptem a határt, ausztriába szerettem volna eljutni, magyarország határőrei „lefüleltek” (mátészalka, majd csenger) és kiszolgáltattak a román hatóságoknak, tiltott határátlépésért, idegen pénzegység (forint) csempészéséért (270.-) egy év szabadságvesztésre ítéltek, mely büntetést a szatmári, majd nagybányai börtönökben töltöttem ki 1987. november 1-ig. másfél hónap múlva, ezúttal jugoszlávia felé, újra próbálkoztam, sikeresen, hét hónap menekülttábor letöltése után kanadába érkeztem, azóta montreálban élek családommal, most már, kisfiámat a kanadai hatóságok segítségével hozathattam haza, új hazámba, 1989 augusztusában érkezett. BÖRTÖNÉLMÉNYEK az indulás az aszalódásba belekeményedtünk. így hát ott a határ, az védi a határtalant. vissza vissza-átdobtak, érthető(?), és még én kellett — úgymond humanistaként — megértsem, nem kockáztathatja, hogy bármikor szabadon utazhat, a vizsgálat a székely ügyész, feleségem jóindulatáért soronkívüli látogatást rendelt volna el. a felső tízezer a felső tízezer mind potenciális bűnöző, mármint a hozzánk viszonyítottak, a föld színén slattyogók. többje van, mint nekünk a besúgónak, cigarettából, kenyérből, vigasztalásul(?) börtönbüntetésből, a bűnök 1938-ban kiadták, utána párszor bővítették, hozzáidomult a rend(szer)hez. VIGYÁZZ, az állam biztonságát veszélyeztető bűncselekményt követsz el, ha lopni kényszerülsz azt, amit nem adtak: szabadságot... az ordító négy méter mély, betonnal bélelt, vasútisín-rács véd bennünket, hosszában és keresztben, tizenkét lépés, hét lépés, nem havazott ránk. a rácson tető volt. az átszálló előtt az átszállásig — neked — csak egy üres teret és időt adok, két hét, három? az átszálló pénteken nem erőltettük meg magunkat, nem is szálltunk át. átszállítottak. innen innen már kockákban láttam, amit láttam. # így. eddig így sem. a felolvasó nekem patkánykurva, amikor láttam, mindig ez a torzkép volt előttem. állandóan előttem volt. a felolvasás kihallgatott csendben, a kisfiam, egy véletlenül bejutott levelezőlapra napot rajzolt, kívül csend volt. belül üvöltöttem, a felolvasott cikkek „1940—1945 között, az a baszott horthysta álhadsereg tízezres tömegekben gyilkolta a békés román népet, most az ideje, hogy megfizessünk érte. mármint a megmaradónak.” a szünet öt perc. kint az udvaron, na, azért falak között, kell ennél több? a felolvasás második része előtt vért kenytek egymásból magukra, miért? azért a belterületen lehajtott tíz esztendőért? még mindig azt hiszed, tudod, mi miért történik ott? a bilincs szorítod, szorít, nem vitás, ő(k) az erősebb(ek). a per sok, sokféle, sokkolt, hozzádtak kafkát. ha(!) tudták volna. az úton az út visszafelé, zárt teherautóban, képekkel volt tömve: terem, síró asszony-gyerek-szülő, talár-hang, fellebbezés-ív, és még mindig kafka. belső-munkálatok két rács nyílik, számlálás, jutalom-munka, számlálás, tégla, fapapucs, számlálás, kondér, számlálás, két rács zárul, létszám teljes, a játszmák furcsa helyeken válnak mestereivé a sakk-nak. cigarettáért, kenyérért, a másik kenyeréért, a takarítás-ellenőr rab senki sem kérdi, jó- vagy rosszindulattal húzza végig újját — port keresve — a legeldugottabb helyeken, a piac ételed, szennyesed, ágyneműd, egy batyuban, pucéran jég-beton folyosón, tátsd ki a szád, hadd lássák az eldugott zsilett-pengét. utána belédrúgnak, igazuk van, mozdulni mertél, érzed a hatalmat? havonként beálltunk hetvenen, öt tusoló alá. a bolhák, tetvek, és börtönőrök biztonságban voltak. otthoni csomag öt kiló. a következőig egy hónappal kevesebb az itt töltendő nem idő, csak idő. vasárnap drótkerítést javítottunk, becsületesen elzártuk magunkat a külvilágtól. ezenkívül még vigyáztak ránk. a sziréna falra ragasztott parancs ordított: ahogy felbúg, hasra, ágy alá, mozdulatl anul, majd felrugdosnak, ha vége. időnként — röhögve — kipróbálták rajtunk.
