Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
1989. július-augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal TÓTH KÁROLY ANTAL: Pártos pálfordulás Hősök tere, június 16. — Für Lajos és Csurka István a Magyar Demokrata Fórum nevében koszorúz (Fotó: Nagy Piroska) A reformok újabb térnyerése Nagy változás, hogy a magyar kommunista párt (MSZMP) az utóbbi időkben már a nemzeti érdekeket is kezdi figyelembe venni, és talán az utolsó utáni órában már szót is emel az erdélyi (és általában romániai) magyarok érdekében. Valóban nagy fordulat ez a szótlan cinkosság több évtizede után, amikor az irányított propaganda és oktatás még azt is igyekezett elfeledtetni a magyar társadalommal, hogy egyáltalán élnek magyarok az ország határain kívülre rekesztve. „Semmi közünk hozzájuk” — fogalmazta meg a hivatalos álláspontot diákjai rájuk vonatkozó kérdésére egy főiskolai ideológiatanár a hetvenes évek elején. Ekkortájt nevezte E. Fehér Pál—az állandóan változó pártpolitika azonnal reagáló „bátor” hangadója — Erdélyt Magyarország Algériájának. Sokak erőfeszítése nyomán mind ismertebbé vált ugyan a határokon túli magyar irodalom, de az a pedagógus, aki e részek történelméről vagy különösen a kisebbségi sorban élők aktuális helyzetéről próbálta diákjait felvilágosítani, az az állásával játszott, s a nacionalista bélyeg nagyon hamar ott viríthatott bárki homlokán. Aczél György, a magyar kultúra nagy manipulátora s a hatalom hajdani második embere — aki 1977- ben egy újságíró romániai élménybeszámolójára ingerülten kijelentette: „Értsék meg már végre, hogy a román elvtársak is a szocializmust építik” —Erdéllyel kapcsolatos nézeteit még évtizedünkben is egy általa újra és újra idézett Balogh Edgár-i kijelentésbe sűrítette: ne lőjjetek arra a repülőgépre, amelyen kétmillió túszotok utazik. Pedig már régen világos volt, milyen sors vár e túszokra. Egyes vélemények — és sugalmazások — szerint a beállott pozitív változás a kommunista párt érdeme. A hatvanas évek első felétől Magyarország, ha nem is a legvidámabb, de talán a legkevésbé terrorizált, és kétség kívül a legmanipuláltabb barakk volt. A párt igyekezett minden lehetséges feszültségnek elébe menni, még azon az áron is, hogy a jelen megkreált gazdasági illúziójáért feláldozza a jövőt. Egy népet, mely egyszer megmutatta az erejét, előre le kell szerelni, hogy uralkodni lehessen rajta. Számukra ez volt 56 nagy tanulsága. A csődöt mondott szocializmus-kísérlet, valamint a romániai magyarok helyzetének rohamos rosszabbodása s a beindult menekültáradatolyan feszültséghalmazt hozott a felszínre, amelyben az eddig alkalmazott belpolitikai taktika értelmében is — kénytelenek voltak állást foglalni. Ez lényegében abban jelentkezett, hogy szóhoz hagyták jutni azokat is, akik már régen szorgalmazták (volna) a külpolitika ilyen értelmű változását. Románia nemzetközi megítélése is könnyebbé tette ezt a lépést: nem a magyar hivatalosság volt az első, aki a világban felvetette a romániai kisebbségek helyzetét. Kórusba bekapcsolódni biztonságosabb, mint szólóban szólni, mikor pedig szólni kell. Az erdélyi magyarok ügyében elfoglalt pártálláspont ellentmondásosságát meggyőzően bizonyítja a menekültekkel szembeni eljárás ingadozása. Csak a legkirívóbbakat említve: a múlt év januárjában (átmenetileg) visszavonták a már kiadott ideiglenes tartózkodási engedélyeket, s mindenkit felszólítottak, térjen haza. Mintegy fél éve közfelháborodás nyomására született az a határozat, hogy ügye méltókivizsgálása nélkül egyetlen menekülőt sem adnak vissza a román hatalom pribékjeinek. De a szocialista internacionalizmusnak nevezett magyar állásponttalanság és eleve behódolás hagyományának továbbélését bizonyítja a tavalyi szégyenletes aradi találkozó is, ahol Grósz Károly akkori pártfőtitkár és miniszterelnök valószínűleg sok mindent képviselt a román diktátorral szemben, de az ország és a nemzet érdekeit semmiképpen. Ugyancsak ő mondott köszönetét — immár az idén — a csehszlovák nemzetiségi politikáért. A legsötétebb pont azonban az a hallgatás, amellyel a magyar hivatalosság nem vesz tudomást a román határon lassan évek óta folyó tömeggyilkosságról. Ennek bizonyítékai eddig közvetettek: a leplombált koporsóban hazaszállítottak s Erdély földjében elhantoltak statisztikákban nem szereplő, de egyre szaporodó sírjai; a Magyarország felé elindultak, de soha sehova meg nem érkezők növekvő száma; a román határőr beszámolója a Szabad Európa Rádió román nyelvű adásában a menekülőkre felszólítás nélkül tüzelő, erre „idomított” katonák megjutalmazásáról. A magyar határőrség nem lát, nem hall, nem beszél. Kinek a parancsára? Egyetlen, ez év júniusi eset kivételével, amikor tanúi voltak egy rakétákkal és puskaropogással kísért hajtóvadászatnak, s ezt követően két kisgyermek tetemét fogták ki a Marosból. Vajon hány hulla úszott le az Erdélyből érkező magyar folyókon, míg ez a hivatalos közlemény megjelent? A magyar párttagok között — nyilvánvalóan — sok tisztánlátó, becsületes ember is van. A párt szelleme azonban nem ez. Milyen érzés lehet egy nemzetáruló párt tagjának lenni? Nagyon sokan hisznek ma egy lényegi változásban, abban, hogy az MSZMP hazafias és reformpárttá képes alakulni. Ám lássuk, hogyan veti le a farkas a bőrét, hogy bebizonyítsa: valójában bárány. (Folytatás az 1. oldalról) lós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter. Nem volt mindjárt világos, hogy Nyers Rezső pártelnöksége mennyi tényleges hatalmat fog jelenteni, hiszen Kádár János pártelnökké volt „lefokozva”, és bár egy évig töltötte be ezt a posztot, tényleges hatalma alig maradt. Hamar kiderült azonban, hogy Nyers pártelnöksége a tényleges legfelső pozíció, ő most első az egyenlők között. Grósz főtitkár a formális lefokozást nyilván csak azáltal kerülte el, hogy két héttel a Bush-látogatás előtt nem volt kívánatos egy túl radikális szerepcserével megzavarni a jórészt már megírt koreográfiát. Az október 7-én kezdődő pártkongresszus minden bizonnyal újabb térvesztést hoz majd Grósz Károly számára a reformszámnyal szemben. A KB-ülés egy további döntése jelentősen kibővítette a párt végrehajtó szervét, a Politikai Bizottságot. Ennek új neve Politikai Intéző Bizottság, amely 21 tagból áll: a pártelnökség 4 tagja, a korábbi Politikai Bizottság másik 5 tagja (Hámori, Iványi, Jassó, Tatai, Vastagh), valamint 12 új tag, jórészt a reformszámy képviselői (az ismertebbek közül Horn Gyula külügyminiszter, Burgert Róbert bábolnai vezérigazgató és Fejti György KB- titkár). A KB-ülés azt is eldöntötte, hogy a jövőre esedékes választáson a párt jelöltje az újjáalakított államelnöki pozícióra Pozsgay Imre lesz. Időközben, a tárgyalások formai körülményei feletti hosszas huzavona után, több ülést tartottak a párt és az ellenzék képviselői a politikai és gazdasági reformok jövőjéről és a szabad választásokról. Ezeken a tanácskozásokon 3 küldöttség vesz részt: egy az MSZMP, egy az Ellenzéki Kerekasztal (a legfontosabb 9 ellenzéki szervezet ad hoc koalíciója), egy pedig Harmadik Oldal néven a jobbára az MSZMP konzervatív köreivel szövetséges csoportok (pl. a Münnich Ferenc Társaság, a Partizánszövetség, stb.) képviseletében. A tanácskozás jelenleg hat szakosított munkacsoportban folyik. Bush elnök július 11-én délután érkezett a mintegy 38 órás budapesti látogatásra és július 13-án reggel távozott a fejlett gazdasági hatalmak párizsi csúcskonferenciájára. Budapesti látogatása mindenekelőtt szimbolikus jelentőségű volt Az amerikai elnök erőteljes támogatásáról biztosította a magyar népet, a reformok kezdeményezőit és vezetőit. Akik azt várták, hogy az elnök pár milliárd dollárt fog kiosztani Budapesten, azokat persze csalódás érte, hiszen ez a várakozásuk irreális volt. Az amerikai költségvetési deficit és a 70-es évek szomorú tapasztalatai — amikor a kelet-európai országok, köztük Magyarország, milliárdos kölcsönöket herdáltak el felelőtlenül—minden nagyobb készpénzinfúziót, legalábbis amerikai forrásokból, egyelőre lehetetlenné tesznek. Az elnök a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott beszédében egy részletes csomagtervet vázolt fel. Közveüen segély és kölcsönök helyett e programok elsősorban azt célozzák, hogy elősegítsék a magyar export versenyképességét és bejutását az amerikai piacra, csökkentsék vagy eltöröljék a magyar termékek exportját sújtó vámokat, segítsék az amerikai működőtőke beáramlását azáltal, hogy Magyarországra kiterjesztik annak az amerikai kormány által fenntartott programnak az előnyeit, amely biztosítja a külföldön befektetett amerikai tőkét (Oversees Private Investment Insurance Corporation). A csomagterv további elemei: széleskörű kulturális és oktatási csereprogramok, segítség a gazdasági menedzserek képzésében és továbbképzésében, egy amerikai kulturális központ létrehozása Budapesten, egy 25 millió dolláros alap létrehozása a magyarországi magánvállalkozások tőkeellátásának biztosítására és — első európai és első kommunista országként — Magyarország bevonása a Békehadtest programjába, amelynek keretében önkéntesek tucatjai mennek Magyarországra, hogy ott az angol nyelvet tanítsák. Befejezésül néhány érdekes epizód a Bush-látogatás kapcsán. Ha előtte kétségek is voltak, ki a jelenlegi legfőbb pártvezető, hamar egyértelművé vált Nyers Rezső prominens szerepe, ő köszöntötte ugyanis elsőként a Parlamentbe érkező elnököt és ő mondta a pohárköszöntőt az állami díszvacsorán. Az is nyilvánvaló volt azonban, hogy az amerikai fél gondosan követi a politikai erővonalak mozgását. Pozsgay Imre, aki jelenleg az első számú esélyes a jelentősen megerősített államelnöki tisztségre, egyedül kapott meghívást egy téte-a-téte-re B ush elnökkel (Baker külügyminiszter társaságában) Palmer nagykövet rezidenciáján. Pozsgay Imre egyébként ugyáftcsak egyedül volt jelen a hivatalos vezetés tagjai közül az elnöknek a fontosabb ellenzéki csoportok képviselőivel létrejött találkozóján. Zseniális ötletnek bizonyult az az ajándék, amit Németh Miklós miniszterelnök nyújtott át az elnöknek: a lebontás alatt álló vasfüggöny egy darabkáját, egy ízléses plakettre erősített szögesdrót-darabot. Bush elnök roppant frappánsnak és kifejezőnek, „csodálatos szimbólumnak” találta ezt az ajándékot és még Washingtonba való visszatérése után is európai útja fénypontjaként emlegette ezt a gesztust Végezetül említsük meg azt is, hogy bár nyilvános beszédeiben az elnök nem foglalkozott a magyarromán viszállyal a magyar kisebbség elnyomása ügyében, ez a téma többször fölmerült. Az amerikai fél azzal is éreztette a magyarok iránti rokonszenvét, hogy az elnök felesége, Barbara Bush látogatást tett a romániai magyar menekültek számára épülő tahitótfalui telepen. A , .First Lady” elbeszélgetett a menekültekkel, megkóstolta a híres erdélyi kürtőskalácsot és elítélte a körülményeket, amelyek e menekülteket otthonuk elhagyására késztették. Mindent egybevéve, Magyarország legújabb kori történetének egyik legmozgalmasabb két hónapja áll mögöttünk. Következik az októberi pártkongresszus egyre izgalmasabb előjátéka. A következő hónapok nagy kérdései: menynyiben és hogyan készül a párt megújítani önmagát, kik nyernek és kik vesztenek a hatalmi átrendeződésben, mennyire lesz képes az új párt bizaln at nyerni a magyar néptől a köze gő választásokra? —bv— Olcsó, gyors könyvkiadás Entreprise CORVIN (Montréal), Inc. (a Nyugati Magyarság címén)
