Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3-4. szám

1989. március-április

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

7. oldal

HHRF— CHRR HIRADO

László Hámos — March 15, 1989

Wreath-Placing Ceremony at Lajos Kossuth Statue, Manhattan

First, I'd like to take a moment to thank the Mayor, my old, good friend EM Koch, for his special and very appropriate appearance today. I can say, without exaggeration, that there is no public servant in America today who knows more, and has done better, to serve Hungarian aspirations for freedom than Ed Koch. His valiant, practically lone stand in the Congress on behalf of the Hungarians of Rumania 13 years ago, and his “great Waldorf debate" with Nicolae Ceausescu in 1978, are legendary among Hungarians not just in this city, but around the world. You hold a special place in our hearts, which no other person can fill, and we appreciate your continuing efforts on our behalf.

This is a happy day, as we Hungarians from the New York metropolitan area — along with the five million Hungarians living outside Hungary — commemorate the most important of our national holidays: We remember today the heroes and martyrs of the 1848 Hungarian Revolt against Austrian rule - a revolution crushed with Russian military assistance, but victorious over the long run in achieving many of the people's legitimate aspirations and demands for fundamental human rights.

The parallels to the 1956 Hungarian Revolt, and the gradual but relentless realization of its aims today, are unavoidable. Today is a happy day in Hungary as well, where (sifter 40 years of oppression, darkness and despair) the people gather, doubtless in unprecedented numbers, to remember 1848 and to openly demonstrate their, yearning for freedom.

. The remembrance of the Hungarians who fought and died for fre«lom is espacially important and appropriate this year, I think, for two reasons. First, it gives us an opportunity to reflect on the present-day, breathless pace of transformation and liberalization that our native country is undergoing. As we

watch that silent, non-violent revolution from abroad, our every hope and desire is that the people of Hungary will find success, that they will, at the earliest possible moment, gain those prized democratic liberties that we in this country take for granted. At the same time, our commemoration today cautions us to temper our excitement with reason, to remember that most of us are celebrating in this country, and not in Hungary, precisely because we (or our parents) had to flee the persecution there. In our enthusiasm for the changes occurring in Hungary, it is important not to harbor unrealistic expectations. In our support for the leadership of Hungary, it is important not to forget the past forty years, and to remember those courageous hundreds and thousands who fought and died for the very victories being realized today.

The second reason of our gathering to celebrate freedom is that it reminds us to redouble our efforts for the survival of the 2.5 million Hungarians in Rumania. As the least free and the most oppressed of all Hungarians around the world, their sheer physical existence is threatened today on account of the mad designs of a crazed dictator to destroy 8,000 centuries-old villages. The world is finally waking up to this horror story: Just last week the UN Human Rights Commission in Geneva (due in no small part to the successful efforts of the Hungarian diplomatic corps) voted to appoint a Special Rapporteur and to conduct a year-long investigation into the Ceausescu regime’s massive and gross human rights abuses. Yet, here again, it is important to remember the past: to remember that the United States, by supporting the dictator Nicolae Ceausescu for fifteen years, and Hungary, by remaining silent over the plight of the Hungarian minority for forty years, both directly contributed to the worsening of conditions, and therefore share a burden of responsibility for this horror story.

Az Egyesült Nemzétek Szervezetének Géniben ülésező Emberi Jogpk Bizottsága március 9- én határozatot szavazott meg egy különmegbízott — „Special Rapporteur” — kinevezéséről a ra-'

^ r 'Jrrrr-TO-sJ»» let'. m

mániái emberi jogok helyzetének kivizsgálására. A javaslatot a svéd delegáció márc. 3-án nyújtotta be, Anglia és Észak-írorszag, Ausztrália, Ausztria, Franciaország, Magyarország és Portugália küldöttségével közösen.'

A javaslatot megindokoló szöveg egyebek közt aggodalmat fejez ki az iránt, hogy az alapvető emberi jogok Romániában súlyos sérelmeket szenvednek, hogy aromán kormány szisztematizáló és erőszakos áttelepítő programja nagyszámúnépesség hagyomány-megtartó jogait sértené, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek kultúramegtartása egyre akadályozottabb, és hogy az emberi jogok súlyos és folyamatos megsértése miatt romániai lakosok menekülni kényszerülnek országukból.

Nyugaton élő magyarok — a Hungarian Human Rights Foundation amerikai, budapesti, brüsszeli, kanadai és stockholmi képviselői, az SOS Erdély — Genfi Bizottság, a párizsi Emberi Jogok Magyar Ligája, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége és más szervezetek, egyének — adatszolgáltató munkája és kormányukra gyakoroltnyomása is jelentős szerepet játszott abban, hogy a javaslatot benyújtó országok, valamint Belgium, az Egyesült Államok, Hollandia és

Both in 1848 and in 1956, the West failed to follow up its words with action and to lend the support which could have averted the tragedies that befell the Hungarian nation. The lesson, highly relevant to the situation today, is that the West must now, before it is too late, follow up its words with action: it must exert the very available and real economic and political leverage it holds over Rumania to avert a newer tragedy of major proportions.

It is with these thoughts that on behalf of the Hungarian Human Rights Foundation, I place this wreath at the statue of Lajos Kossuth, in the memory and hope of freedom.

^HUNGARIAN HUMAN RIGHTS*^ FOUNDATION/CHRR MAGYAR EMBERI JQQQK ALAPÍTVÁNY

a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy a tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja.

Mint New Yorkban bejegyzett Not For Profit Corporation, az Alapítvány

munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box "J", Gracie Stn., New York, N.Y. 10028. Tel.: (212) 289-5488.

mm am mm mm mm mm ^m mm mm mm ■ am m

Újabb kísérlet Csehszlovákiában a magyar iskolák megszüntetésére

Év

Magyar

alapiskolák száma

A magyar iskolák tanulóinak létszáma

A szlovák iskolába járó magyar nemzetiségűek aránya

1950

609

50.463

nincs adat

1970

490

68.902

19%

1977

376

55.805

21%

1987

264

kb. 48.000

kb.30%

.Kanada delegációi is támogatták a javaslatot.

A határozat felkéri^ az ENSZ-megbízottat, hogy egy év múlva tegyen jelentést vizsgálatainak eredményéről a 43 tagú ENSz-bizottságnak.

Az „L76” jelzésű ENSz-határozat mellett 21 ország bizottsági tag képviselője szavazott; Amerikai Egyesült Államok, Ánglia, Argentína, Belgium, Franciaország, Fülöp-szigetek, Gambia, Japán, Kanada, Kolumbia, Mexikó, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Peru, Portugália, Sao Tome and Principe, Spanyolország, Szenegál, Svédország, Swaziland és Venezuela. Hét ország delegátusa szavazott a javaslat ellen; Banglades, Etiópia, Kínai Népköztársaság, Kuba, Pakisztán, Sri Lanka és Szomália. Tíz ország küldötte tartózkodott a szavazástól: Brazília, Bulgária, Ciprus, India, Irak, Jugoszlávia, Nigéria, Panama, Rwanda és Togo. Belorusszia, Marokkó, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Ukrajna képviselője előre bejelentette, hogy nem kíván szavazni ebben az ügyben.

A javaslatot beterjesztő svéd követ, Jan Romáré beszédében kijelentette, hogy Romániában súlyos elnyomás uralkodik („massive repression”) és a kisebbségek jogai egyre korlátozottabbak.

Magyarország nemcsak csatlakozott, hanem

— eddigi diplomáciai gyakorlatával ellentétben

— társszerzőséget vállalt a svéd javaslattal. Horn Gyula magyar külügyminisztériumi államtitkár február 27-i genfi beszédében a következőket mondotta: „Romániában nem csupán az egyének és nemzetiségek polgári és politikai jogait, hanem szociális, gazdasági és kulturális jogait is csorbítják. Az emberi jogok megsértésének tartjuk a falvak lerombolását, a kulturális és történelmi értékek felszámolását, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának tudatos elsorvasztását, az erőszakos asszimiláció jelenségeit vagy a vallásszabadság korlátozását.”

Jelentős volt Horn Gyula két további kijelentése is. .Meggyőződésünk szerint az emberi jogok tiszteletben tartása követelményének érvényesítése független a szövetségi rendszerhez tartozástól és a társadalmi berendezkedéstől.” A másik egy eddig az ENSZ által nem elismert emberi jog elleni diszkrimináció tilalmát szorgalmazta: részletes nemzetközi szabályozást sürgetett a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainakvédelme és biztosítása érdekében.

(Folytatás a 6. oldalról)

gyár óvoda — legkevesebb 150 magyar helységben nincs. Hiányzik tehát kb. 200 magyar óvodai osztály és a magyar gyerekeknek kb. 50%-a kényszerül szlovák óvodába — ha a szülők nem akarnak összeütközésbe kerülni a törvénnyel. 1986- tól kezdve az iskolaügyi minisztérium döntése nyomán már csak egy osztályban képeznek magyaróvónőket, így tehát nincs biztosítvaanevelői utánpótlás sem. Bizonyítékok állnakrendelkezésre, hogy a szlovák óvodába járó magyar gyerekeket fenyítik a magyar beszéd miatt, büntetőeljárással fenyegetik és hatóságilag zaklatják a magyar nyelvű oktatást követelő szülőket, a magyar gyerekeket pedig a szlovák óvodákból szlovák iskolába irányítják, holott ez is törvényellenes (Jogvédő Bizottság dokumentumai: 1987/1. sz., valamint az 1982-ben megjelent 9. sz. dokumentum — Magyar Füzetek Könyvtára, 4. kötet, Párizs). Tehát hivatalosan súlyosan sértik az oktatás nyelvének szabad megválasztását, amit pedig az alkotmány is biztosít.

Erre ahelyzetre alapozott a szlovák iskolaügyi minisztérium törekvése 1978-tól, hogy a még létező magyar iskolákban az oktatás nyelvének fokozatos szlovákra változtatásával meggyorsítsa a magyar oktatás megszüntetését. Az első tervezet 1978 tavaszán készült, a második 1978 őszén. 1983—84-ben ugyanezt a szándékot az általános iskolaügyi törvénybe akarták beiktatni — az 1984. április 2-án a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott törvény 32a §-a javaslatának 4. és 5. bekezdése szólt erről. Mindezek a tervezetek eddig elbuktak a magyar kisebbség tömeges ellenállásán és az ellenállás által keltett nemzetközi visszhang hatására. 1984 februárjában és márciusában kb. tízezer csehszlovákiai magyar tiltakozott a törvényjavaslat ellen. A magyar iskolák védelmére alakult aCsehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága is, melynek szóvivőjét (Duray Miklóst) kétszer— 1982-ben és 1984-ben —, összesen 470 napra bebörtönözték, bírósági ítélet nélkül.

1988-ban azonban a csehszlovák oktatási rendszer korszerűsítését előkészítő folyamatban ismét felújították a magyar iskolák oktatási nyelvének megváltoztatására készített eddigi terveket (Jogvédő Bizottság 1988/11. sz. dók.). A csehszlovák állami iskolaügyi igazgatás a korszerűsítésen ezúttal ismét a magyar iskolák felszámolását érti. A Jogvédő Bizottság értesülései szerint (1989/2. sz. dók.) a politikai döntésre erről 1989 áprilisában kerül sor a párt központi bizottságának ülésén. Ezt az értesülést, és a hatalmi szervek eltökéltségét látszik igazolni a szlovák iskolaügyi miniszter által 1989. február 28-án tartott pozsonyi sajtótájékoztató, amelyen kijelentette, hogy a jövőben emelni kívánják a szlovák nyelv oktatásának színvonalát az ukrán és a magyar iskolákban, az onnan kikerülő fiatalok jobb érvényesülése érdekében. 1978 óta a magyar oktatási nyelv felszámolására készített minden tervezetet ezzel okoltak meg.

1984. április 2-án, a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén, az iskolaügyi törvényjavaslat megokolásával kapcsolatban az akkori szlovák oktatásügyi miniszter kijelentette, hogy a 32a cikkely kimaradt bekezdései ellenére a célkitűzés elérésére „nem a törvény keretei között kell találni megoldást” (Pravda,1984. április 3). Minden jel arra mutat, hogy az 1989-es oktatásügyi reform keretében kívánják megszüntetni Csehszlovákiában a magyar nyelvű oktatást

Indiana, PA, 1989. március 5.

Duray Miklós

a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának szóvivője

Szolidaritás a prágai bebörtönzöttekkel!

Anewyork-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation nevében szolidaritásunkat küldjük a Prágában február 21-én és 22-én elítélteknek!

Elítéljük azt a hatóságot, amely hat nappal az emberi jogok bécsi egyezményének aláírása után a saját szavát is megszegve bírósági ítéletekkel és börtönnel sújtotta az 1968-as idegen erőszak ellen tiltakozó Jan PALACHról békésen megemlékezőket.

A függetlenség, a szabadság, a demokrácia minden ember joga! Tiltakozunk és minden erőnkkel küzdünk minden olyan hatalmi erőszak ellen, amely buldózerekkel követ el etnocídiumot romániai emberi közösségek ellen, amely kisebbségek iskoláit zárja be Csehszlovákiában, amely bárhol és bármikor az emberi szabadságok gyakorlásának jogát korlátozza!

E tiltakozásunkat eljuttattuk a megfelelő nemzetközi fórumokhoz, küzdelmünket továbbra is folytatj uk a magyar nemzeti, tehát az egyetemes em béri jogok érvényesítése érdekében.

ENSz-vizsgálat indul a romániai jogfosztások ügyéber