Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. Január-február Igen: magyarnak lenni F SIMÁNDI ÁGNES: Aranykor Ritkul az álom ősz (telelőjén roskad a fürt is Hajnali éjfél hoz havakat BODOR PÁL (Kolozsvár, 1982 óta: Bpest) Ötödik éve élek Magyarországon, és szúró fájdalommal figyelem, mennyi ingerült vakdüh, elfogultság, kölcsönös kiközösítés, kis gyűlölet csapja szét az erőket. 0, nem valami hamis, fegyelmezett rendre vágyom. Nem a rendbontás fáj. Csak a nemzetbontás. Hát hogyan és kinek magyarázzam, hogy a határokon túli magyarság elsősorban az itteni összefogást érdemelné tőlünk. Semmi sem védheti-erősítheti úgy védtelenségében és gyöngeségében, mint Magyarország teljesítménye, helye a világ nemzetei között. Minden, ami itt közöny, cinizmus, politikai mélakór, önlefitymálás, lankadtság, hiú önzés, dilettantizmus, nagyképűség — a határon túli ötmillió magyar lelkét, magabízását forgácsolja, sebzi. A nemzet nem öncél. A nemzetben éli meg egy közösség a maga emberségét. A nemzet: kollektív egyéniségünk megkülönböztethető — megkülönböztetett — arca. Magyarnak lenni bizonyára nem több, nem is kevesebb, talán nem is jobb — de más, mint svédnek, spanyolnak, orosznak lenni. Mi magyarul tartozunk az emberiséghez. Magyarul vagyunk emberek. Ettől sem fennhéjázóbbak, sem alázato-A Budapesten havonta megjelenő Látóhatár című folyóirat alcíme: „Válogatás a magyar kulturális sajtóból”. Ez az alcím eddig nem volt igaz, mert az utánközlő antológia-folyóirat eleddig nem a magyar, hanem kizárólag a magyarországi kulturális sajtóból válogatott írásokat közölt Vagyis: a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, jugoszláviai, nyugati magyar kulturális sajtóból nem közölt szemelvényeket (ottani íróktól néha igen, de csak akkor, ha azok írásai valamely magyarországi sajtótermékben [is] megjelentek). A Látóhatár 1987. októberi száma megtörni (vagy csak megrepeszteni?) látszik a jeget. Farkas Árpád és Király László romániai Január 8-án a szolnoki Szigligeti Színházban a telt ház közönsége 12 percen át tapsolt az előadás végén. Az ünnepelt színészek Borisz Pasztyemák ,JDr. Zsivagó” c. regénye színpadi változatát mutatták be. Pasztyemák 1958-ban irodalmi Nobel - díjat kapott, de hazájában, a Szovjetunióban be volt tiltva e könyve és őt magát haláláig, 1960-ig szankciókkal sújtotta a rendszer. Csak a legutóbbi években kezdődött rehabisabban nem vagyunk. Csak ragaszkodunk ahhoz, amibe nemcsak beleszülettünk; a magyarságunk nemcsak a sorsunk, hanem a művünk is. Vér szerint én sokféléből lettem magyarrá, sok minden tett engem magyarrá. Igyekszem halkan lenni az, tapintatosan — talán félelemből: nehogy rámrivalljon valaki, figyelmeztessen, hogy nem minden ősöm tősgyökeres. Az is lehet, hogy ha gyerekkoromban és később nem magyarnak lett volna nehezebb lenni, s főképp, ha (ott, ahol én éltem) előnyös lett volna magyarnak lenni, ha magyar szóért soha egyetlen pofont sem kaptam volna, ha iskolámtól annak idején nem vonják meg a magyar nyelvű tanítás jogát, ha magyarként nem érzek súlyosabb nyomást, veszedelmetha soha nem élem meg a magyarul-megszólalás lámpalázát és rémületét és örömét—ki tudja, lett volna-e ilyen mély, állandó, sorsomat kitöltő élményem a magyarság. Akkor talán nem érzem ennyire át, hogy én magyarul vagyok ember. A magyar és székelymagyar őseimével annyiféle vér keveredik bennem, hogy néha úgy érzem: egész Európát keverték-ütötték magyarrá bennem. Az emberben mindig az erősödik, ami veszélyben van. (Élet és Irodalom, 1987. november 13.) magyar költők versét úgy közli a lap, hogy forrásként a tartalomjegyzékben Magyarországon kívül megjelenő kiadványt jelöl meg, így: Igaz Szó (Románia) és Utunk (Románia). Remélhető a folytatás, a további bővülés? Vagyis az, hogy a Látóhatár valóra váltja olvásóinak az alcímben tett ígéretét? Valahogy így például: Irodalmi Szemle (Pozsonyi. Igaz Szó (Ungvári. Korunk (Kolozsvár), Híd (Újvidék'), Új Látóhatár (München). Napló (Bécs). Magyar Műhely (Párizs). Irodalmi Újság (Párizs). Katolikus Szemle (Róma). Itt-Ott (Ada, Ohio). Szivárvány (Chicago). Nyugati Magyarság (Montréal), stb., stb., stb. litálása: az „Ogonyok” c. moszkvai folyóirat néhány részletet közölt a Zsivagó-ból, a teljes könyvet pedig folytatásokban ez évben tervezi közölni egy másik szovjet irodalmi folyóirat. Magyarországon májusban adják ki könyv alakban a Zsivagó magyar fordítását. A regény nagy sikerű színpadi változatát Szolnokon Szikora János rendezte. (Január 9. — AP hírügynökség) BÁLLÁ LÁSZLÓ (Ungvár) Valóban legfőbb ideje, hogy tudatosuljon bennünk az a kölcsönös felelősség, amelyet mi, magyarországi és határain túli magyarok egymásért viselünk. Magyarnak lenni, az ma Európában igenis program, és nem azért, mintha különlegesebbek volnánk más nemzeteknél, hanem, mert csak mi vagyunk ebben a helyzetben: nekünk kell öt szomszédos országban nagyobb tömbökban élve és még számos más kisebb szórványra szakadva nemzetnek maradni, megtartani s azonos irányban fejleszteni szellemi arculatunkat, kultúránkat. Mi, másországiak, azt hiszem, jobban érezzük a sorsközösséget, az egymásra utaltságot. A történelem megtanított rá, hogy szomszédunkban, utca- vagy városbelinkben megbecsüljük a másik magyart, érdeklődjünk sorsa iránt, segítsük, ha kell, s ugyanezt a segítséget elvárjuk tőle is, majd ha mi leszünk rászorulva. S hadd említsem meg, hogy Magyarországon járván olykor szomorúan találkozunk a rólunk való megfeledkezés eseteivel, azzal, hogy valaki csodálkozik tiszta magyar beszédünkön, nem fogva föl, hogy a debreceni, ungvári, kassai, újvidéki vagy nagyváradi magyart csak állampolgárságának elütő volta különbözteti meg egymástól. Ezért kellenek, nagyon kellenek a Bodor Páléhoz hasonló figyelmeztetések. Ezért örülünk a már meglevő vagy most születő egyetemes magyarság-intézménynek, a különböző országokban élő magyar tudósok, zenészek szakmai találkozóinak, és — a mi mesterségünknél maradva — ezért üdvözölnénk egyszer egy ilyen írótalálkozót is. (Élet és Irodalom, 1987. december 4.) Eddig csupán általánosságban beszéltünk az Iskola szervezéséről, most — néhány konkrét (idézett) kérdés kapcsán — részletkérdésekkel is szeretnék foglalkozni. „Ha az eddig harcoló egyházak, iskolák a sok ingyen dolgozó apácával sem voltak képesek megmenteni a magyar intézményeket, akkor hogyan gondolja egyedül megoldani a tövét?” Hónapokkal ezelőtt még minden olyan egyszerűnek látszott. Amióta az Iskola szervezésével foglalkozom, sok magyar csoporttal kerültem kapcsolatba. Be kell vallanom, nem jártam nyitott szemmel a magyarok A- merikájában. Az én szívemben és tudatomban magyarnak lenni egyet jelentett: magyarnak lenni minden gondolatommal, minden cselekedetemmel, észrevétlenül és hűen. Ma már tisztán látom a generációs, politikai, erkölcsi, kulturális, vallási különbségeket Fájó szívvel tapasztaltam körutamon a magyar negyedek, a magyar templomok, a magyar központok pusztulását De még nem késő! Talán meg lehet állítani ezt a folyamatot Most még erősebb bennem a vágy, hogy létrehozzam, létrehozzuk ezt az iskolát! Kis szigetet a nagyvilágban, ahol megfogva egymás kezét közös erővel az erkölcs és fegyelem védőszárnyai alatt egy új, magyarságához hű generációt nevelhetünk fel. Tudom, csöpp só ez a tengerben, de a folyamat ma is ugyanaz, mint évezreken át: a víz elpárolog, s ott ragyog a kristály... „Nem tudom, lehet-e még változtatni a terveken, de én úgy érzem, most egy alapos kutató munkára lenne szükség. Ki kellene nyomozni azokat a magyarokat, magyar származású amerikaiakat, akiknek volna igényük gyermekeiket európai stűusú iskolában (magyarul is) taníttatni. ” Nemcsak hogy lehet de kell is változtatni a terveken. December 31-ig 11 család jelentkezett 16 tanulóval. Ez igazán szép eredmény, de nem elég ahhoz, hogy merjük vállalni az óriási felelősséget: átvenni az épületeket és megkezdeni az átalakítási munkálatokat. A városka vezetősége és a Knightsto wn Historic Society kérésünkre további haladékot adott, ők szívesen és szeretettel fogadnák városukba a magyarokat, azonban az épületek eladását továbbra is hirdetik... .JCöltségvetése nem reális és az a gyanú „szőke hajának lágy puhaságán zúzmara táncol” s jéghideg ágyát öntözi könnyel „hol van a kispap szélnevetése, hontalan oltár friss melegének áhítata...?” Villan az ablak új kegyelemmel s megbabonázza tiszta szemekkel holnapodat NAGY GÁSPÁR: Félelmen túli... Hogy fényesednek az éjszakák! amint élesednek a kések, de a félelmes penge-arzenált kicsorbíthatja az ENEK. Aki a félelmen túli tartomány dalokra elszánt kölyke, jól tudja, miért e földi ágy s miért a csillagok — fölötte. Most és későn Egy szív trappol a virradatban egy másik föladta magát a harmadik még itt a mellkasomban félreveri az éjszakát (A költő „Kibiztosított beszéd” című új kötetéből) merül fel, hogy a hazai kormány finanszírozza a különbséget azzal a feltétellel, hogy otthoni kommunista könyvekből fog tanítani. ” Azoknak az aggodalmára, akik a magyar kommunista kormány kezét érzik a dologban, mit is válaszolhatok? A létesítendő Magyar Iskola megvalósítása kizárólag az emigrációban élő magyarok összefogásától függ! Magyarországi könyvekből a legnagyobb jóakaratom ellenére sem taníthatnék, mert a nem magyarországi közegben született és (eddig) iskolázott tanulók csak az ő nyelvi szintjükön, nekik írt könyvekből, jegyzetekből tanulhatnak eredményesen. Egyébként is, az itt élő magyar, magyar származású amerikai fiataloknak angol nyelven kell megállniuk a helyüket. Egyetlen egyetemre sem juthatnak be csak magyar tudással. Az iskola szelleme azonban magyar lesz! Az intemátusi élet, a mindennapi beszéd, abarátság, az étkezés, a munka, a szórakozás nyelve lesz magyar. Az angol tananyaggal összhangban azonban magyar tárgyakat is tanítunk megfelelő tanmenet szerint. Magyar tárgyaink a következők: magyar irodalom és nyelvtan, történelem, földrajz, magyar művészet-népművészet, ének-zene. „Az Iskola hirdető füzetében egy kérdésemre nem találtam választ: honnan veszik a tanárokat?" Eddig több mint 25 tanártól, tanár-családtól kaptunk álláskérelmet: Kanadából, az US A-ból, Ausztriából, Németországból, menekülttáborokból, sőt otthonról is. Az Iskola 50 tanulóval beindulva 5 szaktanárt, intemátusi vezetőt, két intemátusi felügyelőt, ápolónőt, takarítónőt, szakácsot és pedellust igényel. Szaktanáraink már megvannak! ,Mikor indul be pontosan az iskola és meddig fogadnak el jelentkezéseket?” Annyi bizonyos, hogy az 1988-as évnyitó elmarad. Ha a további szervező munkánk sikeres lesz, reméljük, 1989-ben megnyithatjuk az iskola kapuit. Jelentkezőket, érdeklődőket tehát örömmel veszünk. Kérjük, terjesszék az Iskola hírét ismerőseik, barátaik körében. Szükségünk van mindannyiuk támogatására! Faust Ilona 2240 Armistead Road Tallahassee, Fla. 32312 Telefon: 1 (904) 668-0990 M £} euileiv$ Cstahtatmd 1930 V FUNERAL H< HOME LTD. CANADIAN LOCALLY OWNED 304-18 Ave., CALGARY CLARESHOLM AND OPERATED Phone 228-4422 Phone 625-3212 M V-ft rrfs-rrfrTM ja... ’ IT?! 1 ‘ U • a' *■ i Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományoknak megfelelően nyújtja a kívánt szolgáltatást. Forduljon hozzánk bizalommal! Sámuel R. (Sam) Sorochan. President 228-4422 228-4422 BŐVÜL A LÁTÓHATÁR? Pasztyemák Zsivagó-ja Szolnokon Igen: itt is magyarnak lenni — Az Arany János Internátus kapcsán —
