Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
1988. janu&r-febru&r Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF— CHRR HÍRADÓ Magyarok ezreit viszik munkaszolgálatra román atomerőmű építésére Augusztus 31-én futott ki a kolozsvári központi állomásról az a szerelvény, amely 1000 munkaszolgálatost vitt a Cernavoda-i atomerőmű építéséhez. A katonai behívóval hathavi munkára fogott kolozsváriak 85%-a helybeli magyar szakmunkás; míg 15%-uk a közelmúltban börtönből szabadult, különböző nemzetiségű egyén. A18-55 életév közötti munkaszolgálatosokat Cemavodában bádoglemezbarakkok várták. Megérkezésük után kopaszra nyírták őket. A barakkokban nincs villanyvilágítás, fűtés. Hideg folyóvíz is csak hetente két alkalommal van. A munkaidő napi 10-12 óra, amit a munkaszolgálatosok földmunkával kötelesek tölteni. A munkatáborok fenntartási költségeit az egyéneknek maguknak kell megfizetniük, így jövedelmükből semmit sem küldhetnek haza. A hátrahagyott család jövedelemkiegészítésként a gyermek- és az úgynevezett régiségi pótlékon túl Kolozsvárott gázfogyasztási hozzájárulást is kap. A kiegészítés mértéke azonban átlagban nem haladhatja meg az 1,800 lejt. Mivel azonban az érintettek között sok a nagycsaládos, ez az összeg távolról sem éri el a létminimum szintjét Információink szerint a már elvitteken kívül Erdély-szerte mintegy 3,000 férfi — legtöbbjük magyar — kapott munkaszolgálatos katonai behívót. Ezeknek is augusztus végén kellett volna bevonulniuk, de a mezőgazdasági betakarítások miatt egyelőre kéthavi haladékot kaptak. Szeptember 25. és 27. közötta Cemavoda-i atomerőmű káderosztályának vezetője több m unkatársával végigjárta Erdély több városát A látogatás hivatalosan közölt célja munkaerőtoborozás a katonai felügyelet alá helyezett atomerőművi munkálatokhoz. A küldöttség a „szükségletnek megfelelően” válogatta ki azokat a tapasztalt — nagyobb, sőt kiemelkedő bérkategóriában lévő — munkásokat akiknek listáját a megfelelő üzemeknek előzőleg kötelességszerűen össze kellett állítaniuk. A sepsiszentgyörgyi gépgyárból (IMASA) legalább 750, a vasúti építőelemeket gyártó vállalattól (IPCCF) legalább 220, a Csíkszeredái traktorgyárból (ITC) pedig legalább 550 embert vá/HE€ JELENT^ SZŐCS GÉZA új könyve: .Az uniformis látogatása” HHRF, N.Y., 1987, 200 old. | Versek, műfordítások, szemelvények a magyarságot támadó írásokból, magyar kisebbségvédelmi dokumentumok. Ára: US-$15.00 Megrendelhető: a HHRF (fenti) címén lógattak ki, akiknek eredeti munkahelyük azonnal felmondott, míg a Cemavoda-i építőtelep egyidejűleg felajánlotta, hogy munkahelyet biztosít számukra. A munkásokkal közölték, hogy ha öt napon belül nem foglalják el új munkahelyüket, akkor — mivel sem szülőföldjükön, sem pedig a környező megyékben nem kaphatnak állást — parazitizmus vádjával, gyorsított eljárással elítélik őket. A fenyegetések ellenére többen munkát próbáltak keresni a helyi termelőszövetkezetekben, de közölték velük, hogy hivatalos úton munkakönyvüket már előzőleg átküldték Cemavodára, így sehol másutt nem vállalhatnak munkát Az eljárás természetesen nem korlátozódik csak az említett vállalatokra, vá-Nem fejezhetem be vitaindítómat anélkül, hogy ne reagáljak azokra a fennállása óta példátlan vádakra és rágalmakra, melyek az elmúlt hónapokban A- kadémiánkat érték. Elmúlt évi közgyűlési beszámolómban már megemlítettem az, .Erdély története” c. nagyszabású munka kéziratának elkészültét. Azóta az impozáns háromkötetes mű megjelent és jó hazai fogadtatást nyert. Akadémiánk, úgy vélem, büszke lehet történetkutatóink ezen újabb teljesítményére. Közismert, hogy bizonyos történeti kérdésekben úgyszólván évszázados vita folyik a magyar és román történészek között, s ez a nézetkülönbség kiterjed a románság eredetének, pontosabban a 18. szád végén született, s a nemzeti ébredés jellegzetes ideológiai termékének tekinthető dákó-román kontinuitás elméletének kérdésére... Ebben a tudományágban és kérdésben sem tartjuk magunkat tévedhetetlennek. Az Akadémiánk által kiadott Erdély-történet kapcsán bennünket ért rágalmakat azonban a leghatározottabban vissza kellett utasítanunk... Egyáltalán nem valamiféle tudományos vitáról van szó. A rágalmak tételes cáfolata úgyszólván felesleges is, hiszen csak bele kell lapozni ebbe a szolid történeti munkába—amely kétségkívül nem osztja a dákó-román kontinuitás tézisét —, hogy fasiszta, irredenta, a Románia területi integritását támadó minősítések teljes komolytalansága, minden elfogulatlan olvasó előtt nyilvánvalóvá váljon. Az érzékenységet nyilván nem az őseredet vitatása váltotta ki, s mintha a vita, madámyelven, nagyon is mai fájó pontokat érintene. Sok mindent elárul erről az a szövegkörnyezet, mely az idézett tanácskozás bevezető előadásában a „Ceausescu-korszak” különleges eredményeinek dicsőítésében, „a nemzetiségi kérdés maradéktalan megoldásának” hangoztatásában, s a román gazdaság szuperlatívuszokban megfogalmazott dicsőítésében jutott kifejezésre. Mint az RKP Kovászna megye első titkára fogalmazta felszólalásában: „Minél nagyobbak eredményeink, annál inkább dühbe jönnek a távolabb, vagy közelebb élő rágalmazók...” Hogy mitől jönnek valóban dühbe a távolabb vagy közelebb élő rágalmazók, rosokra és megyékre. Brassóból, az úgynevezett „kettős üzem”-ből szintén több száz munkást irányítottak hasonló körülmények és feltételek mellett Cemavodára. A szentkeresztbányai (Vlahita, Karlshütte) vasüzem 300 dolgozóját pedig —a Cemavoda-i eljáráshoz hasonló módszerekkel — a szintén óromániai Galati kohászati kombinátjába helyezték át. A munkásokkal közölték, hogy vigyék magukkal családjukat is, minthogy alighanem ez lesz elhelyezésük, illetve munkába állásuk „végső megoldása”. Helyükbe ugyanis a Székelyföldre már meg is indultak azok az óromániai munkástranszportok, melyek a megüresedett munkahelyeket fogják feltölteni. (Erdélyi Magyar Hírtlgynökség/HHRF) az most számunkra mellékes. A sértegetések leperegnek, s az Erdély-történet előkészítés alatt álló idegen nyelvű kiadásai az egész világ előtt ismertté tehetik a rágalmak és a valóság közötti különbséget. A Magyar Tudományos Akadémia, s megfelelő intézetének munkatársai elfogadják a történeti realitásokat, s mindannyian, mint elnökségi Nyilatkozatunk is leszögezte, osztjuk a helsinki záródokumentum erre vonatkozó — a jelenlegi státuszkvó és az emberi jogok biztosítását egyaránt tartalmazó — megállapításait Ez nem változtathat azonban azon a Lenin által is hangoztatott igazságon, hogy az I. világháborút követő béke rablóbéke volt s a Magyar Tanácsköztársaság nem értékelhető Románia elleni nacionalista akcióként. Egyáltalán: nem jelentheti azt, hogy a jelenhez utólagosan és visszamenő hatállyal hozzászabjuk a múltat Gyermeteg és értelmetlen vetélkedés lenne azon vitázni, melyik nép élt előbb ebben a térségben. Nem szenvedünk sem olyan kisebbrendűségi érzésben, sem olyan nagyzási hóbortban, hogy szükségünk lenne korábbi létünk, ősibb jussunk bizonygatására... Idéztem és vallom, sokan, mindanynyian valljuk és gyakran idézzük Bartók Béla credóját, melyet a bukaresti román Octavian Beunak írott levelében fogalmazott meg: „Az én igazi vezéreszmém, amelynek... tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére... ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab, vagy bármiféle forrásból.” Közgyűlési megnyitóm és mai vitaindítóm kapcsán, a „genius loci”-nak megfelelően többször is idéztem Széchenyi Istvánt Hadd fejezzem be előadásomat ismét az ő—a tárgyalt témákkal erősen összefüggő — szavaival: „... sok becsületes kebel eped, látván a szenvedélyek árján milly nehezen tör keresztül magának utat az ész.” (Részletek BerendT. Iván.aMagyarTudományos Akadémia elnöke vitaindító előadásából, az Akadámia 1987. évi közgyűlésén) „Akadémiánkat példátlan vádak és rágalmak érték” Pa HUNGARIAN HUMAN RIGHTS^ I FOUNDATION/CHRR — MAGYAR I I EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a vi-1 ■ lág tizenhat milliónyi magyarsága em- | I béri jogainak szabad gyakorlása érdeké- . ■ ben munkálkodik. Rendszeres adatgyűj- ■ I tő, nyilvántartó, tájékoztató és konzultá-1 I ciós szolgálatot végez magyar és más I ■ nyelveken annak érdekében, hogy tudó- ■ * mányos, társadalmi és kormányzati szer- * I veket és a közvéleményt a magy ar embe- ■ I ri jogok, elsősorban a magyar kisebbsé-1 I gek nemzeti jogainak védelmére kész-1 ■ tesse a nemzetközileg elfogadott jogvé- ■ J delmi szerződések értelmében. Az Ala- I I pítvány magyarságszolgálatát önkéntes I | támogatói segítségével folytatja. ■ Mint New Yorkban bejegyzett „Not ■ I For Profit Corporation”, az Alapítvány . • munkáját támogató adományok az adó- • I alapból levonhatók. Cím: Hungarian I | Human Rights Foundation, P.O.Box | ■ "J", Grade Stn., New York, N.Y, I jj[0028, U.S.A. Tel.: (212) 289-5488. Román pedagógusok magyar iskolákban A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör1987. június 10-i száma riportot közöl Alina Mavrodinról, a romániai táncdalénekesek országos versenyének egyik győzteséről, aki a Kovászna megyei Bardóc község iskolájában tarnt matematikát. A tanárnő elmondja, hogy Munteniában, Pucioasa városban született, Iasi egyetemén végezte el a matematika szakot, majd a múlt tanév elején Bardóc iskolájába került. Mindenben az a különös, hogy a színromán vidékről származó fiatal tanárnő egy színmagyar székelyföldi községben, egy hivatalos magyar tannyelvű iskolában tarnt matematikát, mégpedig románul, mivel nem tud magyarul. „Mit is tudok magyarul? Az összes bardóci köszönési formákat megtanultam, de szégyellem a kiejtésemet"—vallja meg a riporternek. „Brassói kollégámat ütöttem el a választásnál" — tette hozzá. Brassó sokkal közelebb esik Bardóchoz, mint Pucioasa, nem is szólva arról, hogy a brassói kolléga esetleg tudhat magyarul, aminek egy magyar tannyelvű iskolában döntő szempontnak kellene lennie. Alina Mavrodin pályája nem kivételes, ugyanis Kovászna megyébe az utóbbi két évben mintegy 220, magyarul nem tudó fiatal román pedagógust (Hargita megyében még többet), frissen végzett matematikusokat, fizikusokat, biológusokat, zeneszakosokat, stb. helyeztek, valamennyit magyar tannyelvű iskolákba. Ugyanakkor a kolozsvári egyetem magyar szakának végzettjei évek óta csak moldvai és munteniai, kárpátontúli iskolát választhatnak, ott pedig második szakjukat, angolt, franciát, stb. taníthatnak román gyerekeknek — románul. Nem jöhetnek el állomáshelyükről, mivel a romániai törvények szerint a fiatal pedagógusoknak az első három évben a kinevezési helyükön kell tanítaniuk, egyébként végképpen elveszítik tanárként való véglegesítésük jogát. A három esztendő gyakornoki idő elteltével pedig nemigen találnak tanári állást magyar helységek magyar iskoláiban, mivel időközben azokat oda kinevezett román kollegáik foglalták el, akik legtöbbször később sem akarják otthagyni a számukra gyakran igen előnyös állásukat (Köznevelés, 1987. okt 2.) Román segélystop Románia élelmiszersegély-szállítmányt küldött vissza az NSzK-ba—adta hírül többek között a Frankfurter Allgemeine Zeitung december 30-án, a bonni külügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva. A szállítmányt magánszemélyek és segélyszervezetek megbízásából állította össze a Quelle cég nürnbergi kirendeltsége. A Magyarországon áthaladó élelmiszersegéllyel december 28-án, reggel hét órakor két pótkocsis kamion érkezett meg Biharkeresztes határállomásra. A román határőrök délután 2 óra körül közölték, hogy a szállítmányt nem engedik be Romániába, így a két kamion visszafordult, és még ugyanaznap Hegyeshalomnál elhagyta Magyarországot. Á nyugatnémet Neue Ruhr Zeitung értesülése szerint az NSzK külügyminisztériuma azonnal tiltakozott Románia bonni nagykövetségénél az élelmiszersegély visszaküldése miatt A szállítással megbízott nyugatnémetcég képviselői elmondták, hogy 1982óta több alkalommal küldtek ilyen módon Romániába élelmiszer-csomagokat, amelyeket eddig beengedtek az országba. (Heti VUággazdaság, 1988. jan.)
