Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus MEGEMLÉKEZÉSÉRT — ERŐSZAK Rendőrostrom, gumibot, könnygáz Budapesten az 1956-os forradalom mártírjaira emlékező tömegek ellen Június 16-án délelőtt 11 és este 8 óra között Budapesten hat nyilvános, ünnepélyes összejövetelen több ezren emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom mártírjairól. Harminc évvel ezelőtt e napon végezték ki Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst. A forradalmat eláruló, leverésében és megbosszulásában a Szovjetuniót kiszolgáló Kádár-rendszer 1956 és 1961 között mintegy 360 embert végeztetett ki, 1957 és 1959 között pedig mintegy 21 700 embert börtönöztetett be. Budapesten e harminc év utáni csütörtöki napon azokra emlékeztek, akik a magyar szabadságért az életüket is odaadták, és akiknek a megtorlók az életüket is képesek voltak kioltani a zsarnoki hatalom megtartásáért. A rendőrség csak a temetőben és a templomban engedélyezett megemlékezést. A többi ünnepélyes emlék-tüntetésre a mai hatalom a bosszúálló hatalom örököseként reagált: rendőrostrommal, gumibottal, könnygázzal, elhurcolásokkal. Délelőtt 11 -kor a X. kerületi Újköztemető 301 -es parcellájánál—a ki végzettek jeltelen sírjainál — kezdődött a megemlékezéssorozat. A mintegy 400-500 jelenlévő között ott volt Csalog Zsolt, Csoóri Sándor, Csurka István, Demszky Gábor, Fekete Gyula, Für Lajos, Kis János, Könczöl Csaba, Mécs Imre, Nagy Gáspár, Rácz Sándor, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós és Vígh Károly. A fiatal képzőművészek INCONNU nevű csoportja kopjafát akart itt felállítani, de alkotásukat reggel elkobozta a rendőrség, elhurcolva és délutánig fogságban tartva a csoport vezetőjét Philipp Tibort, Nagy Jenő szamizdat kiadóval együtt. A megemlékezést Rácz Sándor, az 1956- os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke nyitotta meg. Bevezetőjét Fónay Jenő emlékező szavai követték, aki 1958-ban cellája rácsai mögül látta, amint Nagy Imrét kivégzése előtt néhány nappal behozták a Kozma utcai börtönbe. Nagy Gáspár felolvasta két versét, Mécs Imre pedig a 301-es parcellában nyugvó 56-os kivégzettek 244 nevet tartalmazó listáját olvasta fel. „Alapi László gépkocsikísérő, született 1920-ban, ki végzése napja: 1957. május 6. ...” A döbbenetes névsorolvasás után a megemlékezés résztvevői elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Délután 3-kor kb. százan koszorúzásra gyülekeztek a Hősök terén. A nagy létszámban jelenlévő rendőrség körbefogta az Ismeretlen Katona emlékműve felé Csurka Istvánnal koszorút vivő Rácz Sándort, betuszkolta egy rendőrautóba és elvitte. Elvitték Dénes Jánost és Értavi Barátit Józsefet (10- 15 perc múlva azonban elengedték őket), valamint Pákh Tibort is, akit Felsőgöd határában az országúton bocsátottak szabadon. Fél 5-kor a Batthyány—Nagy Imre-örökmécsesnél gyülekezett mintegy ötszáz főnyi megemlékező — és rengeteg rendőr. Tamás Gáspár Miklós alighogy elkezdte beszédét, a rendőrök megrohamozták a tömeget; gumibottal, könnygázzal, kíméletlenül verekedve támadtak rá. Az ekkor elhurcoltak nevét az esti TV-híradó is bemondta: Demszky Gábor és Gábomé, Égető Péter, Nagy Jenő, Tamás Gáspár Miklós. Később a megtámadott tömeg a szomszédos utcákba kirekesztett csoportokkal ismét egyesülve elindult a Magyar Televízió székháza felé. Útközben jelszavakat harsogtak: „Demokráciát!”, „Nagy Imre!”, „Le a rendőrállammal!”, „Szabad televíziót!”, „Igazságot ötvenhatnak!” A Televízió székházának a Szabadság térre néző lépcsőjén már mintegy 700-an hallgatták meg Mécs Imre és Kis János felelősségteljes, objektív, bátor beszédét Egyszer csak egyre erősödő dübörgést lehetett hallani. Motorbiciklis rendőrosztag érkezett. Egy rendőr felszólította a tömeget „A törvény nevében: hagyják el a TV területét!” A tömegből kiabálás válaszolt „Milyen törvény?!”, „Tiltakozunk!” A rendőrség ekkor támadást indított: több mint száz rendőr esett neki a békés tüntetőknek, gumibotoztak, rúgtak, földre taszítottak, vertek nőket férfiakat, fiatalt, öreget, mindenkit akit értek. A szétvert tömeg ismét összegyűlt és a Münnich Ferenc utcán a Vörösmarty tér felé vonult, jelszavakat kiáltozva: „Igazságot ötvenhatnak!”, „Le a rendőrállammal!”, „Demokráciát!”, „Többpártrendszert!” A Vörösmarty téren a már ezren felüli tömeg meghallgatta Dénes János (1956-ban a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnöke volt) és Mécs Imre beszédét, aki ezzel zárta a megemlékezést: „Győztünk, és győzni fogunk!” A tömeg már kezdett szétszéledni, amikor a teret motorbiciklis és gyalogos rendőrök özönlötték el, lökdösték, taszigálták, inzultálták, igazoltatták a hazafelé tartókat. Este fél 7-kor a Mártírok útján a ferences templomot is megtöltötte az emlékezők tömege. A lelkész bejelentette, hogy az előzőleg engedéllyel meghirdetett rekviemet az utolsó pillanatban a püspök mégis betiltotta; még mikrofont sem használhat. „Imádkozzunk és énekeljünk a hősökért”—mondotta. A Miatyánk és az Üdvözlégy többszöri elimádkozása után a közönség elénekelte a Boldogasszony Anyánk-at, a Himnuszt és a Szózatot A templomból kijövőket két civil autóból belügyesek fényképezték, útjukon hazafelé mindenütt motoros rendőrosztagokkal, rendőrökkel teli buszokkal, teherautókkal találkoztak. A napközben elhurcoltak közül volt akit estig tartott fogva a rendőrség, Demszky Gábort, Hódosán Rózát és Vásárhelyi Antalt tettlegesen is súlyosan bántalmazták. Hogyan is kezdődik Illyés Gyula „Haza, a magasban” című verse: Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni... (Budapesti tudósítóinktól)
