Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7-8. szám

4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus MEGEMLÉKEZÉSÉRT — ERŐSZAK Rendőrostrom, gumibot, könnygáz Budapesten az 1956-os forradalom mártírjaira emlékező tömegek ellen Június 16-án délelőtt 11 és este 8 óra kö­zött Budapesten hat nyilvános, ünnepélyes összejövetelen több ezren emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom mártírjairól. Harminc évvel ezelőtt e napon végezték ki Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst. A forradalmat eláruló, leverésében és meg­­bosszulásában a Szovjetuniót kiszolgáló Ká­dár-rendszer 1956 és 1961 között mintegy 360 embert végeztetett ki, 1957 és 1959 kö­zött pedig mintegy 21 700 embert börtönöz­­tetett be. Budapesten e harminc év utáni csü­törtöki napon azokra emlékeztek, akik a ma­gyar szabadságért az életüket is odaadták, és akiknek a megtorlók az életüket is képesek voltak kioltani a zsarnoki hatalom megtartá­sáért. A rendőrség csak a temetőben és a temp­lomban engedélyezett megemlékezést. A többi ünnepélyes emlék-tüntetésre a mai ha­talom a bosszúálló hatalom örököseként rea­gált: rendőrostrommal, gumibottal, könny­gázzal, elhurcolásokkal. Délelőtt 11 -kor a X. kerületi Újköztemető 301 -es parcellájánál—a ki végzettek jeltelen sírjainál — kezdődött a megemlékezéssoro­zat. A mintegy 400-500 jelenlévő között ott volt Csalog Zsolt, Csoóri Sándor, Csurka Ist­ván, Demszky Gábor, Fekete Gyula, Für La­jos, Kis János, Könczöl Csaba, Mécs Imre, Nagy Gáspár, Rácz Sándor, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós és Vígh Károly. A fia­tal képzőművészek INCONNU nevű cso­portja kopjafát akart itt felállítani, de alkotá­sukat reggel elkobozta a rendőrség, elhurcol­va és délutánig fogságban tartva a csoport ve­zetőjét Philipp Tibort, Nagy Jenő szamizdat kiadóval együtt. A megemlékezést Rácz Sándor, az 1956- os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke nyitotta meg. Bevezetőjét Fónay Jenő emlékező szavai követték, aki 1958-ban cel­lája rácsai mögül látta, amint Nagy Imrét ki­végzése előtt néhány nappal behozták a Koz­ma utcai börtönbe. Nagy Gáspár felolvasta két versét, Mécs Imre pedig a 301-es parcel­lában nyugvó 56-os kivégzettek 244 nevet tartalmazó listáját olvasta fel. „Alapi László gépkocsikísérő, született 1920-ban, ki végzé­se napja: 1957. május 6. ...” A döbbenetes névsorolvasás után a megemlékezés résztve­vői elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Délután 3-kor kb. százan koszorúzásra gyülekeztek a Hősök terén. A nagy létszám­ban jelenlévő rendőrség körbefogta az Isme­retlen Katona emlékműve felé Csurka Ist­vánnal koszorút vivő Rácz Sándort, betusz­kolta egy rendőrautóba és elvitte. Elvitték Dénes Jánost és Értavi Barátit Józsefet (10- 15 perc múlva azonban elengedték őket), va­lamint Pákh Tibort is, akit Felsőgöd határá­ban az országúton bocsátottak szabadon. Fél 5-kor a Batthyány—Nagy Imre-örök­­mécsesnél gyülekezett mintegy ötszáz főnyi megemlékező — és rengeteg rendőr. Tamás Gáspár Miklós alighogy elkezdte beszédét, a rendőrök megrohamozták a tömeget; gumi­bottal, könnygázzal, kíméletlenül verekedve támadtak rá. Az ekkor elhurcoltak nevét az esti TV-híradó is bemondta: Demszky Gábor és Gábomé, Égető Péter, Nagy Jenő, Tamás Gáspár Miklós. Később a megtámadott tö­meg a szomszédos utcákba kirekesztett cso­portokkal ismét egyesülve elindult a Magyar Televízió székháza felé. Útközben jelszava­kat harsogtak: „Demokráciát!”, „Nagy Im­re!”, „Le a rendőrállammal!”, „Szabad tele­víziót!”, „Igazságot ötvenhatnak!” A Televízió székházának a Szabadság tér­re néző lépcsőjén már mintegy 700-an hall­gatták meg Mécs Imre és Kis János felelős­ségteljes, objektív, bátor beszédét Egyszer csak egyre erősödő dübörgést lehetett hal­lani. Motorbiciklis rendőrosztag érkezett. Egy rendőr felszólította a tömeget „A tör­vény nevében: hagyják el a TV területét!” A tömegből kiabálás válaszolt „Milyen tör­vény?!”, „Tiltakozunk!” A rendőrség ekkor támadást indított: több mint száz rendőr esett neki a békés tüntetőknek, gumibotoztak, rúgtak, földre taszítottak, vertek nőket fér­fiakat, fiatalt, öreget, mindenkit akit értek. A szétvert tömeg ismét összegyűlt és a Münnich Ferenc utcán a Vörösmarty tér felé vonult, jelszavakat kiáltozva: „Igazságot öt­venhatnak!”, „Le a rendőrállammal!”, „De­mokráciát!”, „Többpártrendszert!” A Vörösmarty téren a már ezren felüli tömeg meghallgatta Dénes János (1956-ban a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsá­nak elnöke volt) és Mécs Imre beszédét, aki ezzel zárta a megemlékezést: „Győztünk, és győzni fogunk!” A tömeg már kezdett szét­széledni, amikor a teret motorbiciklis és gya­logos rendőrök özönlötték el, lökdösték, ta­­szigálták, inzultálták, igazoltatták a hazafelé tartókat. Este fél 7-kor a Mártírok útján a ferences templomot is megtöltötte az emlékezők tö­mege. A lelkész bejelentette, hogy az előző­leg engedéllyel meghirdetett rekviemet az utolsó pillanatban a püspök mégis betiltotta; még mikrofont sem használhat. „Imádkoz­zunk és énekeljünk a hősökért”—mondotta. A Miatyánk és az Üdvözlégy többszöri el­imádkozása után a közönség elénekelte a Boldogasszony Anyánk-at, a Himnuszt és a Szózatot A templomból kijövőket két civil autóból belügyesek fényképezték, útjukon hazafelé mindenütt motoros rendőroszta­gokkal, rendőrökkel teli buszokkal, teher­autókkal találkoztak. A napközben elhurcoltak közül volt akit estig tartott fogva a rendőrség, Demszky Gá­bort, Hódosán Rózát és Vásárhelyi Antalt tettlegesen is súlyosan bántalmazták. Hogyan is kezdődik Illyés Gyula „Haza, a magasban” című verse: Jöhet idő, hogy em­lékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni... (Budapesti tudósítóinktól)

Next

/
Oldalképek
Tartalom