Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4-5. szám
1988. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 9. oldal BORSZÉKY GYÖRGY: Nagy György szerepe az őszirózsás Forradalomban — Történetírásunk egyik fehér lapja — Az utóbbi évtizedben alig jelenik meg hazánkban a század első negyedével foglalkozó történelmi munka, amely ne említené meg Nagy György nevét Ha másra nem, arra mindig utalnak, hogy 6 alapította meg 1912-ben az Országos Köztársasági Pártot és hogy 1918. novemberi 6-án ő olvasta fel a Parlament kupolacsarnokában a kormány és a Nemzeti Tanács által szövegezett néphatározati javaslatot: ,>lagyarország minden más államtól független és önálló népköztársaság.” A kortársak már bőbeszédűbbek. Az írók közül Ady levélben, cikkben üdvözölte a köztársasági zászlót kitontó Nagy Györgyöt: „Ha ezer cinikusság ér is, ma már Veled vagyok”, utóbb versben örökítette meg a nevét1. A forradalom első napjaiban a fiatal Zilahy Lajos út hosszú cikket „Nagy György álma beteljesült” címmel2, a köztársaság kikiáltásának napjáról meg Krúdy Gyula így emlékezett meg: „Ha valamikor festményen örökítik meg 1918. november 16-át, mint egykor a királyok megkoronáztatását, a központi figura a képen Nagy György alakja lesz. Az ő figurája számos őssel rendelkezik abban a történelmi arcképcsarnokban, ahogyan a magyar történelmet elképzeljük. Lobogó hajával, pásztortűz tekintetével, lelkes homlokával ott látható Dózsa György máglyája körül. De nem esik messzire a rajongó kurucok arcképeitől sem, akik külsejükben is nagy jó urunkat, a fejedelmet utánozták. Rokona 1848. március ifjúságának is: lobogása, rohanása, magyaros ruházkodása, fanatikus szónoklása, a néppel való ütokzatos érintkezése és újságszerkesztése érthetetlen volt azok előtt a modem magyarok előtt, akik messze eltávolodtak történelmi őseiktől. Nagy György alakja kitűnő óramutató ebben a fantasztikus világfelfordulásban. Odaértünk, emberek, Nagy Györgyhöz. Ott vagyunk az elérhetetlenség, a csodák világában, amiről Nagy György prédikált, amiért kinevettük és elfelejtettük. Nagy elégtétellel tartozunk ennek a kigúnyolt prófétának, aki egy székely-jogász alakjában tévedt át a Királyhágón, és szűrös parasztokkal szűrte össze a levet, mert nem akadt nadrágos emberre az országban, aki meghallgatta, megértette volna.”* Újságcikkek a „köztársaság keresztapjának” nevezték, egyikük hangsúlyozta: .minden jussa megvan Nagy Györgynek arra, hogy az új Magyarország kiépítésében olyan fontos szerepe legyen, amely őt múltjánál, szenvedésénél, üldöztetésénél fogva joggal megilleti."* A kortárs poltikusok beszámolóiban is feltűnik Nagy György neve. Hatvány Lajos elmondja, hogy október 30-ának estéjén a Nemzeti Tanács székhelyéül szolgáló Astoriában úgy üdvözölte a meglepett Károlyit, mint a leendő magyar köztársaság elnökét és „szavalt az óvatos halogatás ellen. Hock János alig tudta lecsillapítani”.5 Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-kormány igazságügyminisztere, a forradalom történetét tárgyaló és a mai napig is a legátfogóbb műben sokszor emlegeü a nevét, mindig nagy elismeréssel.4 Károlyi Mihály pedig, a legilletékesebb, az emigrációban írt emlékiratában ezeket mondja: „A forradalom legnemesebb szereplőire gondolva, meg kell emlékeznem Nagy Györgyről is, az új Magyarországnak ennek a lelkes és fennkölt fiáról, ó volt Magyarországon a köztársasági eszmének legelső előharcosa, még a háború előtti időkből, amikor a köztársaság szót jóformán még ki sem merték ejteni.... Nagy György volt az, aki megtörte a jeget és kibontotta a köztársasági eszme lobogóját A hatalom persze hamar véget vetett ennek a mozgalomnak, de Nagy Györgynek érdeme marad, hogy a magyar közéletnek oly zord időiben is a köztársasági eszme feltámasztásának pionír-munkájára vállalkozott. Nagy György az októberi forradalomnak is legtisztább, legnemesebb és legbuzgóbb munkásai közé tartozott Nagy szomorúsággal töltött el, amikor ennek a derék, igaz embernek a haláláról értesültem. Gondolatban elküldöm szeretetemnek virágait távoli sújára.”7 Ennyi elismerés, ennyi dicsérő szó mellett joggal merül fel a kérdés, hogy a .köztársaság pionírjának”, az októberi forradalom egyik „legtisztább, legnemesebb és legbuzgóbb munkásának” miért kellett beérnie a Nemzeti Tanács jegyzőségével, majd a Károlyi Párt egyik alelnökségével, ahelyett hogy az ország sorsának közvetlen intézésében vett volna részt. Ha röviden sorra vesszük a forradalom eseményeit és főszereplőinek beállítottságát talán erre is megtaláljuk a választ. 1918. október 29-én a Nagy György által egy-két héttel korábban újra életrehívott Köztársasági Párt bejelentette a Károlyi által vezetett Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását ami a Tanács jóformán kivétel nélkül monarchia-barát tagjai körében nem keltett valami egetverő lelkesedést. Az ellenérzést még fokozta, amikor október 30-ának éjjelén kiált az Astoria erkélyére és nemcsak követelte a köztársaságot, hanem az összegyűlt sokezemyi katonát és polgárt fel is eskette aköztársaságra. Tomboló volt az öröm. A tömegben álló tisztek kirántották és az ég felé emelték a kardjukat, a rongyos katonákkal együtt mondták az esküt a köztársaságra — számoltak be róla a másnapi újságok.* Ugyanakkor bent a termekben a Tanács vezetői reménykedve várták, hogy a király végül felmenti Hadikot és Károlyit nevezi ki miniszterelnökké. A Nemzeti Tanács látható ellenkezése korántsem kedvetlenítette el Nagy Györgyöt. Másnap népes köztársasági küldöttséget vezetett az időközben a városházára átköltözött Tanácshoz. Hock János nemcsak saját meggyőződését hangoztatta, amikor rideg hangon utasította el őket:„A magyar nép mindig királyhű volt és az is fog maradni.”* És még aznap este a Károlyi-kormány letette az esküt az Ausztriában tartózkodó király képviseletében eljáró József főherceg kezébe. „Az eskütétel estéjén nekünk halvány fogalmunk sem volt róla, hogy Budapest és az ország máról-holnapra fanatikusan republikánus lett” — emlékezik vissza Jászi Oszkár.10 És ezt még az azt követő jónéhány napon sem akarták tudomásul venni... Az ország népe nem hatódott meg a Károlyi kinevezésével manifesztált királyi kegytől. November elsején a köztársasági tüntetések országszerte erősödnek, a nagyüzemek munkásai hatalmas népgyűlésen követelték a Habsburg-ház detronizációját. Húe járt, hogy vidéken több városban már ki is kiáltották a köztársaságot és a közvélemény már az új kormány ellen fordult a detronizáció elmaradásáért. Végre a kormány is belátta, hogy a kedélyek lecsillapítására sürgősen cselekednie kell. Felkeresték József főherceget és megkezdődött az alkudozás, telefonon való könyörgés a királyhoz, hogy mentse fel a kormányt esküje alól. És miután ez hosszú huzavona után megtörtént, siettek a Nemzeti Tanácshoz, hogy most már Hock János kezébe tegyenek esküt. A detronizációról azonban még mindig nincsen szó, az államforma eldöntésére a később összehívandó alkotmányozó gyűlés lesz a hivatott — állítja a kormánynyilatkozat. A kormány halogató taktikájának a nép körében nem volt sikere. így „az ellenállhatatlan köztársasági hangulat” arra kényszerítette a Nemzeti Tanácsot, amelynek akkorra már Nagy György a jegyzője, hogy felhívja a kormányt a köztársasági államformára való áttérés előkészítésére. A nyombani kikiáltást — ezt Nagy Györgyön kívül a Tanács szociáldemokrata tagjai is követelték — Hock János, Jászi szerint „egyik legbölcsebb és legbátrabb beszédében”, határozottan ellenezte.11 A köztársaság kikiáltásának újabb késedelme alkalmat adott a Köztársasági Pártnak, hogy tovább folytassa tüntetéseit, népgyűléseket tartson, röpcédulákon, plakátokon követelje a köztársaságot, majd a november 10-i vigadói nagygyűlés után Nagy Gyógy vezetésével többezres tömegben vonuljon Károlyihoz, sürgetve a detronizációt. De amíg a Szociáldemokrata Pártnak volt saját sajtója, addig a Köztársasági Párt kezdettől fogva képtelen volt lapot indítani, mert a nagy lapvezéreknek még arra is volt gondjuk, hogy a nyomdatulajdonosokat már lus köztársasági röplapok kinyomásáért is felelősségre vonják és a rotációs papú megvonásával fenyegessék. Bár a köztársaságot szüntelenül követelő közvélemény nyomása mit sem csökkent és ezzel a társadalom valamennyi rétege egyetértett, a kormány még mindig habozott. Csak november 12-én, amikor Ausztria is kikiáltotta a köztársaságot, amivel a monarchikus álmok megsemmisültek, látták be, hogy a további halogatás érdektelen. .Jóllehet addig egyikünk sem volt köztársasági” — ismeri el Károlyi“, a trónról való lemondásra hívták fel a királyt, hogy a törvényességet ily módon is betartsák. Amikor másnap sikerült az uralkodót rávenni, hogy az államügyekben való részvételről lemondjon, november 16-ára végre összehívták a vidéki kiküldöttekkel kibővített Nemzeti Tanácsot. Miközben 200.000 főnyi lelkes tömeg vette körül az Országházat és a nemzetiszínű zászlók erdejében békésen fértek meg a vörös lobogók, a Parlament kupolaterméből összegyűlt nagy Nemzeti Tanács egyhangúlag fogadta el a népköztársaság kikiáltására vonatkozó néphatározati javaslatot. Károlyi azonban a közvélemény egyöntetű kívánsága ellenére sem vállalta a köztársaság elnöki tisztjét, ami egyelőre betöltetlen maradt. „A köztársaság kikiáltásának elhangzása rettenetes nehéz lelki küzdelmébe került Mihálynak” — számolt be e napról Károlyiné a húgához intézett levelében.13 Nagy György és pártja elérte célját, a nemzeti demokratikus és szociális, független magyar köztársaságot, amiért annyi éven át küzdött. így, amikor Károlyi rövidesen javasolta a Köztársasági Pártnak, hogy egyesüljön a Károlyi Párttal, annak haladó szárnyát erősítve, ez december 2-án megtörtént. A fúzió feltételeként az egyesült párt felvette a Köztársasági Függetlenségi Párt nevet és Károlyi elnöksége mellett Nagy György annak alelnökelett. Ettől kezdve a párton belül fejtette ki tevékenységét — változatlan energiával. Nemcsak a rég beígért v álasztások kiírását, a földreform mielőbbi végrehajtását, az ország fegyveres védelmének szükségességét hirdette, hanem a nagyüzemek szocializálását és a közegészségügy államosítását is.14 Amikor pedig a párton belüli frakciók harca egyre élesebbé vált és a párt szétesésével fenyegetett, december végén az ő javaslata alapján sikerült — legalábbis egy időre — megteremteni az egységet. Károlyi felszólalásában örömét fejezte ki a megegyezés felett és intő szándékkal hangsúlyozta. hogy „a vörösök és a fehérek forradalma, illetve ellenforradalma egyaránt katasztrófát jelentene az országra”.15 Valószínűleg éppen ez indította Nagy Györgyöt arra, hogy a köztársaság védelmére szigorú törvényhozási intézkedést javasoljon, amely az eljárást a pártatlanság biztosítékául az esküdtszék hatáskörébe utalná.16 Nagy György minden igyekezete hiábavaló volt A történelem, a főszereplők emlékirataiban bőven kifejtett okokból, bukásra ítélte az első magyar népköztársaságot. Ezzel Nagy György álma is szertefoszlott, anélkül, hogy valaha döntő befolyást tudott volna gyakorolni az ország sorsára. Az események ismeretében, már amennyire a rendelkezésre álló töredékes adatokból kitűnik, nem meglepő, hogy Nagy György nem jutott olyan szerephez, amely érdemének megfelelt volna. A forradalom első fázisában, amikor a két polgári pártnak — a Károlyi Pártnak és a Radikális Pártnak—még domináló szerepe volt, mindkét párt vezetője, Károlyi és Jászi, anti-forradalmár és elkötelezetten Habsburgbarát volt. (A népköztársaság első kormánya személy szerint azonos volt a Károlyi által kinevezett királyi kormánnyal, tagjai először a király képviseletében eljáró József főherceg kezébe tettek hűségesküt. A legfurcsább „köztársasági kormány” a történelemben.) Érthető, hogy a forradalmi beállítottságú és az évszázados Habsburg-elnyomástól szabadulást követelő köztársasági Nagy György nem állt közel a szívükhöz. Nyugodtan lehetett mellőzni, már csak pártja szervezetlensége miatt is, hiszen a Tisza által 1913-ban külön törvénnyel betiltott Köztársasági Párt csak október vége felé láthatott neki újabb szervezkedésnek és ráadásul saját sajtóval sem rendelkezett. Tartózkodásukat erősítette, hogy pacifizmusukkal szemben Nagy György az országra törő ellenséges erők ellenében a nemzeti önvédelem szükségességét hirdette. A forradalom második szakaszában viszont az egyetlen szervezett erő, a szocialista erő került túlsúlyba és nemzeti köztársaság helyett a szocialista köztársaság gondolata került előtérbe. Ezekben az időkből a polgári front bomlása — részben a károlyi liberalizmusától vérszemet kapott ellenforradalmi mozgolódás következtében — egyre világosabbá vált és a polgári politikusok, ideértve a legprogresszívabbakat is, lépesről lépésre háttérbe szorultak. Ez különösen állt a demokrácia elkötelezettjeire, akik a diktatúra minden fajtájától idegenkedtek, amint azt előbb Lovászy és Jászi, utóbb Károlyi sorsa is mutatta. Nagy György számára így megint csak nem juthatott hely a felső vezetésben. Ha igaz, amit Károlyi állít az emlékiratában — és miért ne higgyünk a koronatanúnak? — , hogy hanem tesznek esküt a királynak, hanem az ő vezetése alatt álló Nemzeti Tanács nyomban proklamálja a köztársaságot, „ezzel talán kikerültük volna a bolsevizmust”,17 akkor Károlyi és társai végzetes hibát követtek el, amikor nem hallgattak a nép kívánságát tolmácsoló Nagy Györgyre. Jóvátehetetlen és tragikus hibát. Mert akkor nemcsak a proletárdiktatúra lett volna elkerülhető, hanem az ebből következő ellenforradalmi Horthy-rendszer is és minden csapás, ami utána jött. Gorbacsov mondta a közelmúltban, hogy a szovjet törtélemnek vannak megírásra váró fehér lapjai. Úgy tűnik, hogy a magyar történelemben is vannak ilyen lapok. Ezek közé tartozik az őszirózsás Forradalom részletes vizsgálata, elemzése és ennek körében Nagy György küzdelme jelentőségének ideológiai kötöttségtől mentes, szakszerű felmérése. A fehér lapok megúásának azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy a forradalom eseményeit tükröző forrásanyag, amelynek jórésze hetven év után is zárolt anyag, az ez iránt érdeklődőknek korlátlanul rendelkezésére álljon. Mielőtt az idén ősszel megünneplik a 18 -as forradalom évfordulóját, illenék — a glasznoszty jegyében — erre is gondolni. FORRÁSOK* 1 Péter László: Ady nálunk. Szeged, 1977,130-132. old. * Déli Hírlap, 1918. nov. 3. * Magyarország, 1918. nov. 24., Krúdy Gyula: Pesti levelek, 327-328 old., Budapest, 1963. 4 Az Ember, 1918. nov. 19. * Hatvány Lajos: Egy hónap története. Esztendő, 1918/6. * Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története, Budapest, 1945; 243., 245., 308., 317., 403., 430. old. 7 Károlyi Mihály: Az új Magyarországért, Budapest, 1968, 379. old. I Népszava, 1918. okt. 31. és Magyar Hídap, 1918. nov. 1. * Az Ember, 1918. nov. 5. 10 Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás, München, 1969,63. old. " Jászi Oszkár id.m., 66. old. “ Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül, Budapest, 1977, 166. old. II Hajdú Tibor: Károlyi Mihály, Budapest, 1978, 294. old. “ Mérei Gyula: A magyar októberi forradalom és a polgári pártok, Budapest, 1969; Az Országos Köztársasági Párt kiáltványa, 1918. dec. eleje, 148. old. 15 Juhász Nagy Sándor: id.m„ 403. old. “Az Új Szó, 1919. febr. 6. 17 Károlyi Mihály: Az új Magyarországért, 375. old. /---------------------------------------------------\ SIMÁNDI ÁGNES: a szertartás őseink ültek a parton táskájukról pattogzott az idő néha felszólt egy komphajó nehéz hálókat zörgetett a szél s egy marék földimogyorót reggelig ettünk. A szertartást nevezheted életnek, szólhatsz szerelemről, halálról ahogy sejtjeid kívánják, ahogy az időhöz méred magad és tetteid sutaságát csak az számít igazán, amiért nem dobod be a törülközőt záróra előtt. Amiért végigjátsszuk hogy ikrek vagyunk egy idegen bolygó kivetett vándorai. BAU BRIGITTA: Szüzek édes a nyálunk mint a madártej jószagú lelkünk nárdus-olaj pirkadat hóna alatt zsiráf-szemünk nem szomorú szemtelen inkább combjainkat mutogatjuk melleink akár a hattyúk úgy bizony szerető kéne szerető szép gyenge lánynak zsenge virágnak mi vagyunk ragyogunk huss TŰZ TAMÁS: Ingó-bingó Házkutatás hét határban már tizedszer súgja a szél a fűnek ingó-bingó magától abbahagyja ha nem kap választ akkor azt mondja pempő gezemice hahotáznak a ködfoltok a világűrben egy igekötő elválik igéjétől mi estas malsana — panaszolja ami eszperantóul annyi hogy beteg vagyok pedig soha nem dohányzott ártatlan volt és engedelmes most hamu alatt alszik pici léte évek fogytával visszatér az anyaölbe __________________________________/ I---------------------------A---------------------------1 j PANNÓNIA BOOKS j ajánlata: I Christie, Agatha: Gloriett a hullának I fve. $10.50 I Magyar Füzetek 18. Válság és reform I fve. $11.00 | , Magyar Erato (Magyar Hinn. sorosat) . I kve. $11.501 I Mlszkayaihi: A boldogságról (Mérleg) | fve. $ 3.30 I Nietzsche: A tragédia születése | (Méri.) fve. $ 6.30 | ■ Gandhi: önéletrajz kve. $23.60 i I Kérje díjtalan videó-katalógusunkat | antikvár könyvlistánkat és \ 1988-as új, teljes árjegyzékünket! \ Bolti cim: Levélcím: , 77 Mowat Ave., 8te. 001 P.O.Box 1017,8tn. „B* . I Toronto. Ont. M6K 3E3 Toronto, Ont., M5T 2T8 | Telefon: (416) 535-3963
