Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3-4. szám
1987. március-április Nyugati Magyarság (Hungarians of the West) 5. oldal FALUDY GYÖRGY: A pisztollyal hadonászó Lukács HARASZTHY ÁGOSTON A Nyugati Magyarság decemberi számában Czigány Lóránt — feltehetően teljes jóhiszeműséggel — védelmébe veszi Lukács Györgyöt ama legendával szemben, mely szerint Lukács mint közoktatásügyi népbiztos 1919-ben pisztolyával hadonászott a magyar írók orra előtt, hogy megfélemlítse őket Czigány azt állítja, hogy ez a legenda „durva hamisítás”. Czigány téved: a legenda igaz és ennek bizonyítására nemcsak két tanúm van, hanem harmadsorban megdönthetetlen bizonyítékkal is tudok szolgálni. 1. ) Kassák Lajos két alkalommal mondta el nékem, hogy annak idején Lukács népbiztosi hivatalába rendelte őt ahol katonai egyenruhájában fogadta íróasztalánál ülve. Pisztolyával handabandázva lehordta és figyelmeztette: ha nem parírozik, szigorú rendszabályokat alkalmaz ellene. Az első alkalom, amikor ezt Kassáktól hallottam, valamikor 1934 és 1938 közt volt nem tudom, hol. Második alkalommal nagyobb társaságban ültünk az írószövetség visegrádi nyaralójában 1956 tavaszán vagy nyarán. A társaság tagjaira nem emlékszem, de sokan voltunk; nyilván nem egy közülük még életben van. 2. ) A második tanúvallomásra jobban emlékszem. A hely színe Dr. Totis Béla József körút 53. sz. alatti lakása volt ahol hetente többször nagy társaság gyűlt össze. Tagjai, a többi közt Borsódy-Bevilaqua Béla doktor, Goda Gábor, Gosztonyi Lajos, Horváth Béla, József Attila, Karinthy Frigyes, Major Tamás, Pálóczi-Horváth György, Reményik Zsigmond és Tímár József voltak. Magam is e társaság törzstagjának tekintettem magam. Valamelyik délután — 1935-ben vagy 1936-ban — T.E. Lawrence A bölcsesség hét pillére című könyvét vitattuk. Pálóczi-Horváth, aki amerikai egyetemet végzett és a könyv eredeti, ki nem cenzúrázott verzióját ismerte, több olyan passzusról számolt be, mely a magyar szövegből kimaradt. Majd rátért arra az epizódra, amikor a teveháton harcoló arab felkelők egyetlen rohammal vették be a török kézen lévő Ákábá kikötőjét A rohamot Lawrence ezredes vezette. Tevéje hirtelen összeesett alatta, azért, mert Lawrence nagy izgalmában főbelőtte tulajdon tevéjét pisztolyával, melyet kezében csóvált Amikor itt tartottunk, Karinthy közbeszólt a jelenet emlékezteti valamire. Lukács népbiztos a proletárdiktatúra idején magához rendelte. Uniformisban ült asztalánál és mordályával hadonászva fenyegette: ha tovább gúnyolódik és „nem áll be a sorba”, statáriális eszközöket használ vele szemben. Karinthy bevallotta: Lukács dörgedelme alatt elöntötte a verejték. Nem mintha attól félt volna, hogy Lukács felkötteti. Attól félt, hogy Lukács, aki mit sem értett a revolverhez, hepciáskodása közben önmagát lövi főbe, amiért aztán 24 órán belül statáriálisan, a népbiztos meggyükolása miatt öt — azaz Karinthy Frigyest — akasztják. 3. ) Felkészültem az ellenvetésre, hogy Kassák, Karinthy lódított vagy én hazudok. Van azonban egy motívum, amelyet nehéz lesz megcáfolni. Czigány — feltehetően bizonyos forrásmunkákat követve — a pisztolycsóválási jelenetet azért minősíti legendának, mert Lukácsnak nem volt pisztolya, és ha „valamivel szeretett hadonászni, az csak rosszul szeleié szivarja lehetett”. Majd hozzáfűzi, hogy később, bécsi emigrációja alatt, „valóban vásárolt egy pisztolyt, amikor Horthy ügynökei általi elrablástól tartott, de ezt is a Spree folyóba dobja egy náci házkutatás után, 1933- ban”. Mindez teljes összhangban van azzal, amit Mészáros István ír Lukács s Concept of Dialectic (The Merlin Press, London, 1972). Ez a könyv talán Czigány forrásául, vagy egyik forrásául szolgált. Az idézett mű 131. oldalának harmadik bekezdése így szól: “Horthy agents abduct several Hungarian emigres from Vienna and Lukács is warned to take precautions. He buys himself a pistol which he keeps until 1933 when (after a Nazi search at his home, lucküy in his absence) he throws it in the river Spree. Contrary to the accusations according to which ‘Lukács terrorized the intellectuals during the Commune, pointing his gun at them while questioning them,’ this is the only weapon he has handled in his lifetime.” így Mészáros könyve 131. oldalán. Sajnálatos módon Mészáros nem veszi észre, hogy három oldallal elébb (128. oldal, alulról 6-3. sorok) azt írta: “During the military campaign against the invading forces Lukács is Political Commisar of the 5th Division.” Azaz: a román támadás idejétől — 1919 júniusától — Lukács politikai tisztje volt a Vörös Hadsereg ötödik hadosztályának. Ebben semmi szégyellnivaló nincsen: a románok Magyarországot a Tiszáig akarták bekebelezni és a proletárdiktatúra kormánya a hazát védte ellenük. Elég kár, hogy a négyesztendős világháborúban kimerült magyar katonák nem kívántak harcolni: fellázadtak és megszöktek. PANNÓNIA BOOKS Faludy: Villon balladái $9.00 Harsányi: Mathias Rex 24.90 Kálmán: Kanadában zöldebb a fű 14.60 Kershner: Hungarian Cooking 5.95 Lawrence: Lady Chatterly szeretője 10.40 KÉRJE INGYENES KATALÓGUSUNKAT! BOLTI CÍM: 77 Mowat Ave., Ste. 001 Toronto, Ont M6K 3E3 Tel.: (416) LEVÉLCÍM: P.O.Box 1017, Stn. “B” Toronto, Ont. M5T 2T8 535-3963 Szóval Lukács a román támadás idején, azaz 1919 júniusában lett politikai tiszt akkori szóval: komisszár, avagy komisszárius. És mikor nevezték ki Lukácsot közoktatásügyi népbiztossá? Akkor, amikor a szociáldemokrata Kunfi Zsigmond, addigi népbiztos, menekülésre adja fejét 1919 júniusában, mint ahogy ez Mészáros könyvében ugyanazon az oldalon, a 14-16. sorokban olvasható. Mindehhez további kommentár aligha szükségeltetik és talán még azt sem kell bizonygatnom, hogy a politikai tiszt felszereléséhez tartozott az egyenruha, a derékszíj, a pisztolytáska és a mordály a táskában. Mint ahogy ez a magyar kommünból ránk maradt számtalan fényképen látható. Szerkesztői megjegyzés: És ha Lukács mordálya nem is sült el. amikor mások fegyverei fölött volt hatalma: azokat egyszer kivégzésre elsüttette. O maga így mondta el ezt Eörsi Istvánnak egy 1971-ben folytatott, magnetofon-szalagra rögzített személyes beszélgetés alkalmával: „A proletárdiktatúra idején az ötödik hadosztály politikai megbízottja voltam. A cseh-román offenzíva kezdetekor jelentkeztem erre a munkára. Tiszafüredre küldtek. Tiszafüred védelme nagyon rosszul sikerült, mert a pesti vöröskatonák puskalövés nélkül megfutottak, és ezért a másik két zászlóalj szintén nem védhette állásait, a románok a hátuk mögé kerültek, nagyrészüket megsemmisítették, Tiszafüred elesett. En akkor helyreállítottam a rendet. Összehívtam egy rendkívüli hadbíróságot, és a megfutamodott zászlóalj nyolc emberét Poroszló főterén agyonlövettem. Tizedeléses alapon. Ma sem tennék abban a helyzetben másképp." (Eörsi István: Az utolsó szó jogán, AB Független Kiadó, Budapest, 1985, 46. o.) Ki volt Haraszthy Ágoston? — kérdezheti türelmetlenül az olvasó. Korai magyar utazó? Wisconsini városalapító? Kaliforniai képviselő? A San Francisco-i pénzverde egyik vezetője? A kaliforniai szólőkultúra atyja? Nicaraguái ültetvényes? Nem kétséges, joggal ruházhatjuk fel ót mindezekkel a címekkel. Ám, ha summázni akamók élete gazdag tevékenységét, igen megtisztelő címmel-ranggal illethetnénk: az úttörők úttörője volt Meglátásaiban, terveiben madj mindig előbbre járt a környezeténél; mint az igazi úttörők, mindig előbbre nézett Az újat a hasznosabbat a gyakorlatiasabbat kereste. Tanácsait példáját rendszerint mások is szívesen követték: vezetésre született Forradalmasítja a kaliforniai szóló- és bortermelést kiváló érzékkel válogatja meg a szőlőfajtákat, a klímát, a talajt 1861 nyarán, mintha csak manapság repülőre váltana jegyet a félvilágot megkerülve átruccan Európába. Két hónap alatt vasúton, postakocsival bejárja Francia-, Németországot Svájcot Olasz- és Spanyolországot Sorra veszi az európai szóló- és borgazdaságokat hercegi uradalmak és parasztok szóleit vizsgálja, melyek azok a fajták, amelyek legjobban díszlenének Kaliforniában. Ahogy visszatérése után jelentésében erről beszámol, 100 ezer, 1400 fajtából kiválasztott kiültetésre váró szólóvesszőt vásárolt fel és indított útba Kaliforniába Részletek Sztáray Zoltán: Haraszthy Ágoston című könyvének előszavából. Püski, 1987, 173 old. Kötve: 13 dollár, fűzve: 10 dollár. Ez az otthonom ... O CANADA Iá ue partment ot tne secretary of State of Canada Multiculturalism secretariat o ttat du Canada Multiculturalisme Canadá Kanada az otthonunk. Lehetőségünk van arra, hogy ápoljuk színes kulturális hagyományainkat és megosszuk egymással a kanadai társadalomban. Kultúránk különbözősége megbecsült helyet biztosít számunkra a világ népeinek közösségében. A közös kötelék, hogy kanadaiak vagyunk, egyre erősebbé és nagyobbá teszi hazánkat
