Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
1986. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 5. oldal NÉMETHY MAGDA: NEVELÉS A MINŐSÉGI ÉLETRE NÉMETH LÁSZLÓ MUNKÁIBAN 2. (befejező) rész Németh László 1961-ben, a tanári gyakorlat néhány évével háta mögött, „Második hullám" gyűjtőcím alatt írásaiban tér vissza a pedagógiához. Az összevont négy nagy tárgy továbbra is az oktatási rendszer alapja. Vezérfonal: a történeti szempont. Ahol s amennyire lehet, tiszteletben tartja és felhasználja a kronológiát. Az áttekintő képesség kifejlesztése fontos feladata a nevelésnek. Célja azonban „mint minden műveltségé, hogy az ember megértse helyét, s létét szép és hasznos szereppé tudja alakítani". E ciklusból a leginkább jövőbe látó és a ma legaktuálisabb írás „Ha most lennék fiatal". Az ifjúság, bár ma anyagi helyzete Magyarországon sokkal előnyösebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt, általában nem lett boldogabb. Sokkal több szabadideje van, mint régen, de ez sem egyértelmű áldás. ........minél több függetlenséghez, szabad időhöz jut az ifjúság, annál jobban szembekerül új feladatával, hogy önmagának kell magát megalkotni. Régen a fiatalok millióit az egésznapi munka formálta, s ha az nem volt, a nélkülözés." „ ... ahogy a munka és álom közé eső szabadidő, az a hat-nyolc-tíz óra nőni fog, minden élet egy kis kutatóintézetté válik, amelyben a magános embernek, majd a kis család-brigádnak kell eldöntenie, hogy mit is kezd magával, s az egyre könynyebben hozzáférhető szórakozási és tanulási alkalmak közül melyiken kap. S ez nem olyan kis kérdés. Mert a munka egészséges munkahelyen nem teszi tönkre az embert: a szabadidő azonban, ha nem jól használja föl. tönkreteheti. S a történelem azt bizonyítja, hogy tönkre is teszi. Hány példa van, hogy egy feltörekvő, nagy történeti hivatást teljesítő réteg fiai, amikor hirtelen a biztosítottság állapotába jutottak, maguktól szétrothadtak." Hogy is rendezzük hát akkor az életünket? Németh László tömören így fejti ki: „Az, hogy mint rendezem be az életem, függ attól, hogy mit gondolok az életről általában. Nos, én már nem gondolkozhatnék róla úgy, mint a régi jó keresztény, hogy ez a föld csak a próbatétel helye, s az élet a földöntúli élet nehéz, de örök üdvre képesítő, nagy vizsgája. De úgy sem, mint sok mai ember, hogy a föld az élvezetek kertje, amelybe, egy kis munkával, vagy ha okosabbak vagyunk, kellő helyezkedéssel, kell belépést szerezni. Én a Mindenségból indulnék ki. Mi ez a csodálatos rendet mutató s értelmetlenségével néha mégis kétségbeejtő, órjási gépezet? Előírt pályán rohanó tűzgolyók, a köréjük szegődött anyag bolygónyi csomóival, amelyek egyikén a földet ellepő penészrétegben nekem is a megbillent egyensúlyú, az orrabukást új nemzedékekbe továbblökő élet kapkodását kell végeznem a halál ellen? Vagy lehet ezt másképp is látni, a lehetőségek órjási mezejének; nem azt, ami megvalósult, hanem ami ott lappang benne? A vegyipar munkása könnyen megértheti, mire gondolok. Hol volt az a sok százezernyi szerves és szervetlen anyag, melyet a kémia és technológia idézett fel az utolsó században? Nyilván ott volt a világban addig is, csak előhivatlanul. így szunnyadt benne az élet is, amíg — talán csak bolygónk kedvező viszonyai közt, de lehet, hogy mint egy órjási karácsonyfa ághegyein, az Ur távoli pontjain — felgyulladt, hogy a formák végtelen változatain átszáguldva, valahol a harmadkor közepén kipattantsa az emberi tudatot. Az. hogy én magam is egy ilyen tudat gazdája vagyok, bár sokszor kényelmetlen, mégis csodálatos dolog . . . ... Az ember azzal, hogy él, átmegy az életkorok tájain. . . utazik tehát. Az utazásban az a szép, hogy figyelmünk, amíg úton vagyunk, éberebb, mint máskor... Az ifjúkor első esztendeiben az ember állapota természetszerűleg hasonlít az utaséra . . . benne is ott van valami fürkész érdeklődés, hogy az emberek titkait megértse, a társadalmi viszonylatoknak a mélyére lásson. El kell-e kopnia ennek a figyelemnek? Lehet-e úgy élni, hogy tompulás helyett inkább élesedjék? Én azt hiszem (s tán tapasztalásból is tudom), hogy lehet. S hogy erre ma is megvan, sőt több a lehetőség, mint az én fiatalkoromban . . . Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll. hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe." Saját élmény- és tudásanyagunk tágítása az, ami az életet széppé teszi. S hogy miként a legcélszerűbb tanulnunk, szintén kifejti: „ ... ha a tanulási lázban van valami baj, hát az, hogy nincs áttekinthető programja; összevissza száguldunk az ötletszerűen választott tájakon s a nagy habzsolásban végül mégsem tudjuk a világ modelljét magunkban megépíteni. ... ha az ember a természettudomány szellemét az életébe is beviszi, s azt... figyelni kezdi, apró kísérleteket végez vele, a terhes egyszerre érdekessé, az aljas tanulságossá, s ahogy mondani szoktam, a gályapad is laboratóriummá válik. Csakhogy a dolog fordítva is igaz. Nemcsak az érdeklődés deríti fel s tartja üdén a lelket, de a lélekbe befészkelt gond, szenvedés is elgyengíti vagy legalább kevésbé őszintévé teszi a világra fordított érdeklődést. S honnét jön ez a szenvedés? A legtöbbször épp onnét, hogy meghívónk második nagy programpontját nem fogjuk helyesen fel. Az élet ugyanis nemcsak utazás, de szobrászmunka is. Az embernek nemcsak a világban már megvalósult lehetőségeket kell megcsodálnia, hanem a benne még ott lappangókat előhívnia s belőlük magát minél különbbé megalkotnia. . . Erkölcsnek én épp azt a szabályozó rendszert tartom, amely a testi kifejlődés lezáródása után még valami többet akar az emberből kihozni. Amit pedig becsvágynak nevezünk, ennek az erkölcsnek a szorongása, vagy ha úgy tetszik, az ostora. A becsvágynak azonban sokféle változata van, s boldogtalanságaink jórésze onnan ered, hogy rosszfajta becsvággyal oltjuk be fiatal életűnket. . . Szerencsére megismertem másokon s magamban a jófajta becsvágyat is: azt, amelyik a dolgot nézi s nem önmagát... valami szép, nagy dolog részeseinek érezhessük magunk ... a jóféle becsvágynak nem az a legnagyobb előnye, hogy nem okoz olyan pokoli szenvedést; többet is hozunk ki általa magunkból, jobban szolgálja a növekedést. Az ember ugyanis úgy nő, mint a fa: gyökérzetével, kapcsolatai szertetapogatózó rostjaival. Minél több és épebb kapcsolattal szívja a világot, annál magasabb lombot vethet. Aki anyját, gyermekét, barátját, hazáját komolyan vette, akármit hoz később ez a viszony, azzal, hogy komolyan vette, gazdagodott. Nos, a rossz becsvágy türelmetlenségében, állandó versenylázában elvágja, fölszaggatja, szétrohasztja ezeket a rostokat, önimádat és sérelem burkába zárja, elsorvasztja az embert. Míg a jó becsvágy azzal, hogy a dologra — munkára, emberre — fordítja figyelmünket, új tápláló ásványokat kutat föl, s kiszélesíti a gyökérzetet. S tudjuk, hogy e kétféle becsvágy nemcsak a művészi, tudományos, politikai pályákon tombol és alkot egymás mellett. Minden munkahelyen, üzemben, irodán kiderül: ki az, aki minden áron el akar érni valamit, a véleményt nézi s tilos fogásokra is hajlandó, s ki az, akit maga a dolog érdekel. . . Mert hisz régen is mondogattuk, hogy egy társadalom igazi ereje nem a belőle rakétaként fölszálló tüneményekben, hanem a mélyén dolgozó emberek értékében van. A szabadverseny kora mégis a kivételes, parádés pályák felé fordította az ifjúság önérvényesitö ösztönét." Az igazi siker:........a szépen fejlett, arányos, másokat melegítő élet, amelynek a méltóságát a körülötte levők önkénytelen is elismerik, titkát keresik, receptjét átvenni igyekeznek." Ha ma lennék fiatal, „... az élettel, az életben útjukat kereső nagy emberi érdekekkel próbálnám azonosítani magam." S még néhány bölcs tanács az életre. Attól óvakodjunk elsősorban, hogy a munka és érdeklődés elváljon egymástól. — Azután: ne azért éljünk, hogy fogyasszunk. Az emberiség egy jelentős részének a termelvények megszerzése és elfogyasztása közben el is telik az élete. Védekezzünk ez ellen önmegtartóztatással, önépítéssel. — Igazi szórakozás és igazi tanulás közt nem lehet éles határvonal. Tanuljunk szórakozva és szórakozzunk tanulva. A nemek közti viszony sem javul, bár az alapfeltételek kedvezőbbek, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ugyan ma a két nem nincs egymástól elzárva, a nő keres, tehát nem kiszolgáltatott, a válás lehetséges, ha tévedünk, mégis több baj van a szerelemmel, mint bármikor. Oka lehet, „ .. . hogy film, művészet, divat a képzeletet s ízlést bizonyos sztereotip típusok felé nevelik, s a valóságos másneműek közt kevés lesz és éppen nem a Iegkülönbek, akik ezt megközelítik, a többi pedig csak mint megalkuvás, pótlék jön számba. Az irodalom és még inkább a képzőművészet azzal, hogy e típusokat szétdobja s a valóságos emberben fölcsillanó, sokszor csúnyasággal kevert báj meglátására nevel, tulajdonképp lélek és lélek testi közeledését segítené elő, érzékiségünket nevelné szellemibbé, egyben realistábbá is. Még nagyobb baj, úgy látom, hogy ahol a biztosítottság állapota az élvezetekre állít be, a szerelem is azzá zsugorodik, s unalmasnak érzi azt a sok másféle értéket, amihez a másik nem fölfedezése közben lehet hozzájutni." A házasság nem fogható föl önzőn, sem könynyelműen. „Ha... a házasságra, nem korán s könnyelműen, egyszer elszánnám magam, annak most is úgy mennék neki, mint fiatalkoromban, valami félaszkézisra tennék fogadalmat, melynek a közös vállalkozáshoz szükséges erkölcsi segítségben kell megtérülnie ... ” A gyakran előforduló túlzott gyermekkultusznak, s a szülők gyerekekbe vetett ambíciójának oka..........hogy a maguk életében vagy házasságukban csalódván, becsvágyukat a gyerekeikbe vetik át. ... Annak, hogy egy gyermek gondozásból, örömnyújtásból mit kíván s mit bír el: megvan a foka. A túlzott figyelem, akár a .kielégítés', akár a .nagyrabiztatás' alakját ölti: többet árt, mint az elhanyagolás . . . Hogy gyermekünk milyen képességeket kapott, nem szégyen s nem dicsőség. Az ősök tarka tulajdonságaiból húzta ki az öröklés lottója. Gyermekeinket legokosabb tehát úgy tekinteni, mint az emberi jövő ránkeső hányadát, kis testeket, akikben a jóakarat állandó csendes sugárzásával kell a lehetőség csírázását támogatni ..." Németh László az ifjúsághoz szóló művével csaknem egyidőben ír a „Vallásos nevelésről". A vallásos nevelés célja .......egy nagy, mindent integráló érzést. .. a gyermekben kifejleszteni, melyben a világ iránti pietás éppen úgy benne van, mint a maga lehetősége iránti felelősségérzet, s az emberek, de minden élőlény iránti érdeklődés, tisztelet, irgalom.” S az ideális nevelő „ . . . magában építse fel a példát, amellyel a fiatal lélek tájékozódó (s részben utánzó) kedvét az igazi nagyság felé fordítja, hogy ott a családban, osztályban jöjjön létre az az atmoszféra (mert hisz igazán nevelni csak atmoszférával lehet), amelyben az érvényesülési ösztön erkölcsi ösztönné alakul." A világegyetem felé áhítattal kell fordulnunk. „A világ iránti áhítat az önimádatra való hajlam legjobb ellensúlya. Ahol ezt a tiszteletet semmibevevés vagy hetykeség váltja fel: ott az ember válik önmaga istenévé, s nemhogy kibontaná magát, de épp elvágja kifejlődése tápanyagától, s kongó nagyzással kárpótolja megállt növéséért... Az ember ugyanis kapcsolatokban fejlődik; a kapcsolatok a gyökérrostok, melyek a kibontakozásához szükséges tápanyagot megszerzik neki." S a két dolog szintézise segíti az optimális kibontakozást. Úgy hiszem, e rövid összefoglalásból és az idézetekből kiderül, hogy Németh László 25- 45 évvel ezelőtt kelt írásai a mai élet sok fontos problémacsoportját vetik fel. Öregkori művei regényben, drámában is boncolják Kabdebó Tamás: JANICSÁR INDULÓ (önként és dalolva) Árok várok járok zárok mögömben a varjú károg: gyaűrokra lesben várók Éljenek a janicsárok! Szultánt húzó szép határok Harcsabajszú hű tatárok kutyahitet átkozárok Éljenek a janicsárok. Elveszejtö vizes árok Fejüket elvesztő bárók Nyakra selyem-zsinórt várók Éljenek a janicsárok. Hol gyalog hol lovon járók szívüket koránba zárók korán kelők vésszel járók Éljenek a janicsárok. Hiába már a vég varak hiába a boltos zárak üres kasok, kongó tárak Éljenek a janicsárok. Tarsolyunkban gitár-tárak Nyomukban maszlag-huszárok Sörbet- és szotyola-bárók Éljenek a janicsárok. Immár agyatokra járók Szabad légzésiek elzárók világbaró tinken-tankon járók Vesszenek a janicsárok! roppant érzékeny, művészi fokon ezeket a kérdéseket. Ha az olvasó részben nem is ért egyet javasolt életprogramjával, mégis el kell gondolkozzon azon mint megoldáson, a mai kaotikus élet antitéziseként. Németh László az élvezettel az erkölcsöt állítja szembe mint az élet rugóját. Hogy elfogadjuk az erkölcs irányitó szerepét, nagyobb erőfeszítést, több önuralmat igényel, viszont sokkal nemesebb társadalmat, minőségi életet eredményez. Az, hogy a sors emberi értelemmel áldott meg bennünket, nem kötelez-e arra, hogy azt megőrizzük, használjuk és továbbfejlesszük? Őszre megjelenik GYÖRGYEY KLÁRA ARROGÁNS ALÁZATTAL című drámakritikákat, interjúkat, riportokat és tanulmányokat tartalmazó könyvének első kötete. Előjegyzési ára: US-$10 vagy ennek megfelelő összeg. Megrendelhető: LEGERETE PUBLISHING CO. Postal Drawer 1410 Daphne, ALA U S A. MEGJELENT! MEGJELENT! HARMINC ÉV, 1956—1986 Emlékkötet a Magyar Forradalom évfordulójára EPMSz, Bern, 1986, 624 oldal Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ezzel a kötettel úgy emlékezik meg a Forradalomról, hogy az azóta eltelt harminc év fejlődését igyekszik felmérni. Azt kérdezi, hogy mennyire és milyen értelemben határozta meg 1956 a magyarság sorsát és életét. A magyarországi, kisebbségi és nyugat-európai magyarság társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai és egyházi életének alakulását elemző 24 tanulmány szerzője: András Imre, András Károly, Bállá Bálint, Bárczay Gyula, Békés Gellért, Gergely János, Gosztonyi Péter, Hanák Tibor, Harmat Pál, Illyés Elemér, Juhász László, Kemény István, Kende Péter, Kerényi Magda, Kovács Andor, Kovács K. Zoltán, K. Lengyel Zsolt, Molnár Miklós, Sebők Géza, Sebők Mária, Siklós István, Szász Judith, Szőllősy Árpád és Terray László. Ára: $33.00 (Könyvbarát Kör tagoknak: $23.00) Megrendelhető: PUSKI—CORVIN, 251 E. 82nd St., New York, N.Y. 10028, USA. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Könyvbaráti Körének tagjai a könyvet illetmény kötetként 33 százalékos kedvezménnyel november elején kapják kézhez. UGYANCSAK MEGJELENT: Tamási Áron: SZÜLŐFÖLDEM ($23.00, Könyvbarát Kör tagoknak: $17.00) A Könyvbarátok Köre az erdélyi „Szépmíves Céh" példájára 1977-ben dakult meg. Tagjai az EPMSz által kiadott évi 3-4 illetménykötetet válogatás nélkül 33 százalékos kedvezménnyel veszik át. Ugyanezt a kedvezményt kapják több könyv átvétele esetén és az eddig megjelent 30 könyvre is, valamint az esetenként megjelenő k: '^ ’kiadásokra. A Körnek 1986. szeptemberig 524 tagja van. A Könyvbarátok Körébejelentkezni vagy részletesebb tájékozta,. . n u lehet: nárczay Gyula. Dahlienstrasse 23, CH-4106 Therwil, Switzerland, vagy Ko' Andor. arstrasse 10, CH-4058 Basel. Switzerland címén.
