Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-03-04 / 52. szám
(Trianon 24.) 1944 március 4. 7. óidat Nyirvidék „ SZABOLCSI HÍRLAP Kiért nincs Kassainak lovasszobra? Irta: Hegyaljai Kiss Géza. Amerikában 1941-ben tsnoitak Kos- suth^évet Akkor volt 90 éve, hogy ott járt. Nálunk március 15-én kzdődik a Kossuth éve. 50 esztendejt lesz már- rius 20-án, hogy Kossuth meghalt. A Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállítást rendez a Kossuth-kor emlékeiből. A kultuszminisztérium gondoskodik Kossuth-album kiadásáról és arról, hogy Kossuthról minél többször megemlékezzünk. Mi is örülünk, ha minél töb nyomai kerülnek elő Kossuth nagyságának. Nem volt még egy magyar ember, akiről annyit írtak volna, mint Kossuthról. És akiről annyi emlék marad fenn a világ különféle táján, mint erről a leghíresebb magyarról. A magyar nép mondavilágában Kossuth úgy él, mint lovas hős, a vezérek vezére. Lovon kerülte körül a világot — így tartják. — Éppen ezért lehetetlennek tartom, hogy ne lenne Kossuthnak lovaszobra. Az ő életben is talán az első örömet a lovak szerezték. Mint az Andrássyák uradalmi ügyészének fiát bizonyára a legjobb ’ovak repítik. Olasz1 iszkán, a nagyapjánál, ahonnan delizsánszok bonyolították le a forgalmat az Alföld és a Felvidék között, 6—8 pár ló prüszkölt az istállóban. Lovagolni így tehát már gyermekkorában megtanult. Lóra termettnek kellett lenni, mint nemzetének, neki is a szabadságharc alatt. Egy nagy szürke lovon jelent meg a honvédhuszárok közt a páren- dorfi táborban. Lóra kellett kapnia a schwechati csatában, 1848 október 30-án, mikor a megszaladt komáromi nemzetőrséget kivont karddal igyekezett visszafordítani s a rendet helyreállítani. Valószínűleg lóhátról végezte a dicső csatáknál is a seregszemlét. Sumlába is lóháton érkezik meg Kossuth kormányzó 1849. november 21-én. Az Országgyűlési Múzeum IV. termében látható képen Kossuth lóháton léptet el a gyalogosok sorfala előtt. Balra a kép sarkán iörök tisztek kivont karddal. Középen a háttérben mecset, bástyák. Az első lovas Izmail bég. Utána kényes-tartású paripán Kossuth délcegen, lengő structollas kalapban. Kísérete is lóháton, sisakforgóval. Kutahiában, a félholdas Kossuíh- keríben csinos lovardát kerítettek el a két Kossuth-fiu számára. Ha ő fontosnak tartja, hogy fiai megtanuljanak lovagolni, mtga is naponként lovagolhat. Stalovaglásra is gyakran mennek. 1851. december 6-án az amerikai fogadtatás sorozatos ünnepségein lóháton is megjelenik Kossuth az ünneplő lakosság előtt. Fekete attiában, strucc- tollas Kossuth-kalapban lép a newyorki partra, oldalán karddal és sodorja a hurrázó áradat a Castle Grden termébe. Mint László százados írja: „A teremből a mellette levő sétatérre men. tünk ki. Kossuth a számára ott készen- áló gyönyörű lóra ült s az ott felállított 20.000 főnyi newyorki nemzetőrséget megszemlélte... Kitűnő lovas és nagyszerű megjelenés lovon.“ Boszfonban 1852. májusában megint lóháton szem- lli a katonaságot, mely annyira tud ügyéért lelkesedni. 1852-bea az olaszországi magyar légió szervezésekor megint alkalma van, hogy lóhátról intézze gyújtó beszédeit a katonákhoz. Kár, hogy a parádés tisztelgésekről nem terjedtek el jobban képek a szabadsághősről. Petőfiről lovaskep is van. Miért nincs 100 Kossuth-emlékmű között csak egy is, ami lóháton örökíti meg a halhatatlan seregtoborzót, Kossuthot a nóta is lovon örökíti meg többször is. Az egyik azt mondja például : Kossuth lova megérdemli a zabot, Háromszor megkerülte az országot. Vodkái fizunk a „megsemmisüli“ hadosztálynál (M. kir. honvéd tudósító osztály közlése.) Kellemetlenül lucskos-szel es feb- ruáreleji éjszaka színteleníti el a közeli és távoli tárgyak körvonalait. Nincs téli hideg, mégis fázunk, mindenünk vizes a cigaretta szétmálik uj. jaink között. Vonaton, gépkocsin, pa- rasztszekeren kerültünk D. városka állomására. A vasúti tisztviselő ígérete szerint rendes, menetrendszerű vonaton folytathatjuk úlunkat. De mikor? Úgy mondják, ha nem lesz nagy késése vonatunknak, hajnali négykor befut ide és félórás rakodás után indul L. felé. Napok óta úton vagyunk, megváltásként vártuk a meleg várótermet. A zsúfolt, piszkos és huzatos állomásépület kettéosztott várótermében, a kályhához közeli sarokban húzódunk meg. Lerakjuk szerelváényeinket, körülnézünk. A nagy háború egyik arculatát látjuk. Az új népvándorlást, mikor országok, tájak, emberek ős szokások keverednek elemezhetetlen zűrzavarrá. Európai, ázsiai s meghatározhatatlan keleti arcok fürkészik egymást. Ukrán rendőrök, német katonák, németekhez átszökött kaukázusiak, olasz munkaszoigálatösok, karjukon a Todt- szervezet' jelvényével, meg két lengyel hivatalnok-lány: hirtelen csak ennyii bírunk megfejteni az elénk táruló kép- rejívé yből. Az ajtóval szemben magyar katonák bóbiskolnak a lócán. Valami önkéntelen, magátólértetődő moz- ! dulat az, ahogy felkínálják az egyik helyet. Összetartozunk és ezt itt sokkal inkább, mint bármely más táján a világnak, valamennyien érezzük. Még csak nyolc óra, ha minden jól megy, kilenc órás várakozás után továbbindulunk. B. I. baj társunk körülnéz a pályaundvaron. Ragyogó arccal tr vissza: — Magyarok vannak itt is! A vasútbiztosító őrséget magyarok adják. Most beszéltem az egyik gyerekkel, meghívtak, menjünk be hozzájuk melegedni, meg beszélgetni. És rádiójuk is van! Az állomásépület négy sarkán mell- védszerűen kiépített géppuskafészkeket találunk. Sátorlapba burkolt honvéd :k figyelik az éjszaka sűrű sötétjén át, nem mozdul-e valami gyanús árnyék, mert veszélyes a vidék, az utakon minduntalan ott a figyelmeztető tábla: „Bandaveszély!“ Gépkocsik csak karavánban közlekedhetnek!“ Éppen most váltják le az egyik őrt, felajánlja, elkísér az őrszobába, onnan pedig csak továbbvezet minket valaki a honvédek szállásáig. Deszkákból szétbombázott házak tégláiból és üszkös gerendákból ácsolták össze az őrszobának tisztelt bódét. Az őrparancsnok bejelenti jöltünket távbeszélőn a parancsnokságnak. Nemsokára küldönc jön értünk s átkísér a parancsnoksági épülethez. Nagy öröm mel fogadnak, rengeteg az újságolni valójuk. Mindjárt hírek lesznek, körülüljük a készüléket. Megszólal a rádió Kellemes szalonzene bugyog a hangszóróból, át érezzük a műszaki fejlettség emberies győzelmi tudatát, ami a rádióból árad. Számtalanszor kerülünk kapcsolatba a hangszórva!, szinte természetes, hogy van és működik, a legkisebb hibánál dühöngünk és szidjunk a műszerészt. ’ Ilyen körülmények között azonban felébred bennünk az alázat az emberi ész pompás bravúrja iréánt. Azt hiszem minden jelenlevő szíve hangosabban dobbant, amikor a pesti hírközlő bejelentette: Most a Magyar Távirati Iroda hírszolgálata következik. Az asztalon petróleumfőző sistereg, a távbeszélő ügyeletes tisztes parancsokat, jelentéseket jegyzett szorgos kézzel, miközben hallgatjuk az aznapi hírszolgálat összefoglalását. Arra gondolunk, Magyarországon ugyanígy ülik körül a rádiókat, ugyanilyen érdeklődéssel figyelik, mi történt aznap és a mienkhez nagyon hasonló érdeklődéssel várják a szót, amely talán újat,, valami döntő fontosságút tartalmaz és sorsunk alakulását sejteti. De mi az? Valami furcsa búgás zeng a hangszóróban. Egyszer csak idegen ismeret en hang szólal meg, vá- laszclgat a hírekre, jelszavakat dörög, megJegyzéseket fűz a bemondó szövegéhez. Ismert és pontosan meghatározható forrásból származó mondatok keverednek a pesti hírszolgálat szövegébe. Eleinte csodálkozunk. Hogy lehet ez? Hiszen íudíunkkal ma is érvényben lévő nemzetközi egyezmények bizfosí;- ják az egyes adóállomások kizárólagos jogát bizonyos hullámhosszok használatára! Mégis, Budapest hullámhosz- szán állva beszél az idegen hang és erős,éles, durva szavakkal becsmérli országunk vezetőit, hadseregünket és rémíti a magyarságot a jövő kilátásaival kapcsolatban. Eleinte iszonyú a felháborodás majd bizonyos naív közbeszólásoknál a neve. tés ingere fogott el bennünket. De az est legcifrább újdonsága csak most jött. A buzgó közbeszóló két hadosztá- lyunk számára hivatkozva kijelentette, hogy ilyen sorsra jut az egész magyar readbizíosító erő, amely a keleti arcvonal mögött működik. Hozzáfűzte — magyarázatképen — hogy ez a két magyar hadosztály megsemmisült, fogságba esett, eltűnt stb. Bajtársaink, akiknek vendégszeretetét élveztük, hirtelen ellenállhatatlan hahotában törtek ki. — Nem értettük, miért nevetnek, milyen okuk lehet a nevetésre, ha magyar veszteségről hallanak. A magyarázat nem késett. O. G. zászlós jóvoltából megtudjuk, hogy az említett hadosztályok nemcsak, hogy nem semmisültek meg hanem azt is hogy pillanatnyilag éppen az egyik említett hadosztály vasútbiztosítóinál vagyunk, vagyis a legelőbbre tolt résznél és pillanatnyiljag a „megsemmisített“ hadosztály egyikének vendégei vagyunk. Tovább figyeljük a rádiót, habár most már nehezebb, mivel a szobában tartózkodók igen derült kedéllyel várják az új „adatokat“ saját magukról. O. G. zászlós biztatja a láthatatlan közbeszólót: — Na még valamit Iván! A „rejtélyes“ hang azonban úgy látszik, únja az ügyet, mert mihelyt a magyar hírek befejeződnek, ő is elhallgat Végül még néhány súlyos átkot pö- työgLetett el, majd vége volt a műsorszámnak. A kis szobában tartózkodó magyarok nem tudnak szabadulni a színjáték okozta derűs hangulattól. O. G. zászlós — ő a legfiatalabb — poharakat szed elő, füíyörészve, táncos lépésekkel kínálja saját megsemmisülésének hírét ünnepelve a kegyetlen rossz vodkát. — Ezt írjátok meg, gyerekek! VadA mulatni vágyó közönség legkellemesebben tölti el idejét a Húromróssa vendéglő gyönyörű termeiben ahol FARKAS JENŐ a közkedvelt énekesprimás és kombinált zenekara zórakoztatiák a vendégeket Szives pártfogást kér: Hegedős Ferenc vendéglős Debreceni utca 7 szám, Szabo1c>vármegye községeiben helyi ügynököket alkalmazunk magas jutalék mellett. — Nyíregyháza szék- hellvel felveszünk utazó üzletszerzőket fix fizetés, jutalék és napid»j mellett. Jelenkezés d. e. 9 —12 óráig a 7rinvi Tlon^u 7. sz. (Tel,: 31 —15) Providentia Biztosító Rt» Vezérügynöksége KályGáU, háztartási cikkek, mezőgazdasági áruk. Ródlik és gyermekszánkók nagy választékban Zömben Oetirás vasfteresfcedőBéi ö)VTRbOYHA7A Besqenvei tér 6. sz- — Telefonszám: 31-42.
