Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)

1944-03-04 / 52. szám

i. _, Nyirvídék „ oZAbolcsi hirLAP (Trianon 24.) 1944 március 4. H A £ £ GA IV. Barátom, akit immár negyedszer (s egyelőre utoljára) állítok ^ős- tanában elrettentő például a fenti cím alatt a nyilvánosság elé, teg­nap reggel ingerülten horkant rám a sarkon, ahol munkába rohanvásf egymásba ütköztünk. — Mondd már, aztán te hallgass! — mondta. Hiszen már megúnja az ember, annyit beszélsz azért, hogy mások hallgassanak. — Nézd, pajtás, válaszoltam nyugodtan. — tudom én jól, hogy nem kellemes ugyanazt a szemre hányást újra meg újra hallgatni. Még rosszabb naponta a reggeli mellett az újságban olvasni a fejed­re idézett szentenciát, amikor a vádlott még csak tvözbe sem szól­hat, legfeljebb úgy tölheti ki a mér­gét, hogy földhöz vágja az újságot. __ Hát igen! — helyeselt rá a b arátom. — Mert te csak írod egyik cikket a másik után, hogy „hallgass“ .. .„hallgass" és elfelejted, >cgy hogy mi ilyenek vagyunk: —— egy­szerűen nem tudunk hallgatni. Kei- dez meg egy német katonát, hon­nan jön, hová megy? Tíz közül ki­lenc kerülő választ ad s még jó, ha a tizedik nem formed rád, hogy ka tonáíól efajtát ne tessék kérdezni. De mi, magyarok ■ . . mi, barátom, nem tudunk hallgatni. Ha minket megszólítanak, mi rögtön elmond­juk, hogy innen meg onnan jövünk, mert oda meg oda helyezték át az ezredet, a következő vonattal jön ez az oszlop, satöbbi... satöbbi... Elmondjuk rögtön, kit láttunk el­esni (a végén kiderül, hogy az il­lető valóban elesett, de fel is kelt, csak mi azt már nem láttuk). El­mondjuk, hogy .. . mindent elmon­dunk mi, barátom, mert.. . —• No, várjál csak! — szakítot­tam félbe a barátomat. — Kit ér­tesz te a „mi" alatt? — Kit? Hát a magyarokat! — Látod, — csaptam le á bará.- tomra — itt van époen a te nagy tévedésed. Nem igaz, hogy a ma­gyar ostobáb, vagy fegyelmezetle­nebb lenne, mint más náció. Ezt ti csak hiszitek, mert köayelmesebb elhinni, hogy „hja, kérem, mi ilye­nek vagyunk", mint féket tenni minduntalan a nyelvetekre. Vele­tek elhitette a múlt évtizedek ne­velése, társadalmi előítélete azt is, hogy a törzsökös magyar vagy úr­nak vagy parsztnak született és eb­ből lett a tétel, hogy ez a fajta nem való gazdasági pályákra. Ad­dig hittétek, addig hirdettétek, amíg a végén csakugyan nagysze­rűen taudtunk urak vagy parasztok lenni, a földet, vagy íróasztalok mellett a papirt szántani és min­denhez jobban értettünk, mint a gazdasági téren való boldogulás­hoz. Igaz, nem is könnyű és csep­pet sem kényelmes, de — most már sok példa mutatja — nem is ördög- ség. S ha a „nem nekünk való"1 tév­hitnek már dédeink hadat üzentek volna, mennyivel simr'bb lett volna azóta is és ma is a magyar élei! Barátom türelmetlenül vágott a szavamba: — De mi köze mindennek ahoz, hogy hallgatni kell? — Annyi csupán, — adtam meg a feleletet — hogy éppen ilyen tévhit az is, hogy mi nem tudurk hallgatni. Dehogy is nem tudunk! Persze, hogyha elhitetjük magunk­kal, hogy nem tudunk, akkor már elültettük magunkban a felelőtlen­séget, a mindig készen álló lelkiis­mereti kibúvót s a. végen még talán „nemzeti erényt" csinálunk a lo- tvogásból, mondván; „Hja, kérlek alázattal, ilyen a fajtánk!* Nem igaz, nem ilyen a fajtánk! Amint­hogy az sem igaz, hogy a magyar szerve zhe tetle n, összefoghat atlan nyáj. Ezt is csak hagytuk bebeszél­ni magunknak, míg a végén ma­gunk is elhittük. Pedig katonás lé­lekben, hűségben, becsületben, lel­kesedésben, a mindezekért való helytállásban senki után nem Kö­vetkezünk. Csak meg kell fogni a magyar jellemnek ezeket az ötök tulajdonságait, amelyek alapanya­gai a szervezés lélektanának. — Már megint másról beszélsz! — figyelmeztetett a barátom. __ Dehogyis beszélek másr ól! C sak szeretném, hogy lásd: — ad­dig hagytam lyukat beszélni a ha­sunkba, míg csakugyan betegek let­tünk. Ma valóban nem tudunk hall­gatni. De miért? Mert eszünkbe sem jut hallgatni. A képesség a magyarban is éppen úgy megvan a haza érdekében való hallgatásra, mint a német katonában. A magyar éppen úgy alá tud rendelni min­dent a honvédelemnek, az életét, a sorsát, a kenyerét és — a száját is, mint a példaként emlegetett német baitárs. Csak meg kell tenni. Csak eszünkbe kel jutni, hogy van egy mindenekíelett való parancs: — a honvédelem érdeke. Ez a titka az egésznek: — minden pillanatban gondolni kell rá és ha rágondol­tunk, akkor, amit az értelem köve­tel, fegyelmezetten teljesíteni. — Ahol kell, beszélni (ezt teszem én, szerinted szüntelenül, szerintem nem eleget] és ahol kell, hallgatni. Barátom megszorította a keze­met és ezel búcsúzott: — Értelek. S most már én mind­ezt sokkal rövidebben is meg tu­dom fogalmazni. — Nos? — Minden lépésnél, minden fa­lat kenyérnél, minden kiejtett szó­nál — magyarnak kell lenni. Barbarits Lajos. Nyirgyuiaj, Nyírlugos, Óíehértó, Polgár- Görbeház telep, Kállósemjén, Ibrány betegápolást tanfolyamai A háborús állapo-i mindég kiváltja a J magyar nőből azt a munká*, amelyre az J egyénnek, családnak, közösségnek fel­fokozott figyelemmel van szüksége. A háború velejárója, hogy az egészségre, j egészségügyre nagyobb gondot kell fordítani, kevesebb a működő orvos és több a sérülési, megbetegedési veszély. Nem lehet eléggé elismerni ezt az ak­ciót, melyet a Magyar Vöröskereszt a Népművelési Bizottsággal és a megyei Zöldkeresztes Védőnői Szolgalat Ve­zetőségével együttesen indított, amikor a szabolcsi falvakban felnőtt leányok és fiatal asszonyok részére házibeteg- ápolási tanfolyamokat szervezett. Öröm volt látni, hogy milyen lelke sedéssel tömörültek a szabolcsi lányok egy-egy ilyen tanfolyamra, hol közsé­genként 25—30—35-en vettek részt. Pe­dig a tanfolyam majd minden estéjüket lefoglalta és igen sok irányú tanulást kívánt. Csodálatos a magyar népünk tehetsége. A 4—5—6 elemit végzett lá­nyok e tanfolyamok elég szigorú vizs­gáján oly tudásról, szakértelemről tet­tek tanúbizonyságot, ami megdöbben­tette a vizsgáztatókat. Mind az elmé­leti, mind a gyakorlat tudásuk kivétel nélkül igen nagy értékű volt- A be­tegápolás sokszínű változatát, a szük­séges ismereteket szinte orvosi precizi­tással ismerték, nem beszélve arról, hogy a legkomplikáltabb kötözéseket mutatták be teljes hozzáértéssel. A vizsgákon mindenütt megjelent és minden egyes hallgatót sokirányú kér­déssel vizsgáztatott le Nyiregyházy Pálné, Szabolcs vármegye helyettes fö- ápolónője. Eddig Nyírgyulaj, Nyírlugos, Ófe- hértó, Polgár—Görbeháztelep, Kálló­semjén, Ibrány leányai vizsgáztak le, mindenütt bámulatra méltó eredmény­nyel. Elismeréssel adózunk mindazoknak, akik lehetővé teszik és valóra váltják egészségügynek ezt a jelentős mozgal­mát, elsősorban elismerés hangján kö­szöntjük Nyiregyházy Pálnét, várme­gyei főápolónöt, a vidéken is közsze­retetnek örvendő „Nagyasszonyt", ki ügyszeretettel, fiatalos lendülettel és meleg közvetlenséggel mindenütt ott van, hol biztatni, vezetni, eredményt meállapífani kell. Kútfúrást, vízvezetékei és lakatosmunkát megbizhaiöafí jutányosán ktBtú Radoszta Béla 8‘31 KÖNYVISMERTETÉS H. W. Rüssels Kernsztény humanizmus (Pharos kiadás.) A két háború közti elviselhetetlen fe­szültség szülte a „válságiridalmat“, e®t a különös és megdöbbentő erejű mű­fajt. Rüssel könyve néhány év alatt a nyugati szellem valóságos kézikönyve lelt; bámulatos felkészültsége, az igaz­ságból és a humanizmus erejéből mé­rtéit bátorsága azt is főhajtásra kész­teti, aki talán nem ért egyet a szerző felfogásával. Rüssel katolikus, katoli­kus a szó legigazibb, egyetemes értel­mében, a szellem és az emberi gondo­lat egyetemességét vallja, túl a korláto­don, túl az emberi kicsinyességeken. Ezt a könyvet a címe jellemzi leg- jibbjan: a keresztény humanizmus két­ezer esztendő krisztusi és nyugati hit­vallása. Mohácsi Jenő: Li. dér eke (Pharos kiadás.) Madách Imréné Fráter Erzsébet re­gényes életrajza ez a könyv. Az előt­tünk lepergő asszonyi sors olyan meg­rendítő, mintha az Ember Tragédiájá- j nak költőié idzte volna fel képzeleté­ből. E tragikusan izgalmas levegőjű írásban Mohácsi Jenő regényírói mű­vészetének csúcsán jár. A Tragédia neves fordítója a nagy költő és remek­műve iránt rzeit minden rajongásával, de egy boldogtalan, bukott asszony eitt- lékének kijáró emberi és írói részvét­tel írta meg Madách Imre Lidérckéjé- nek életét és halálát. A Baross Sszöveiség tagjainál vásároljunk Stihi Cipiház Nyíregyház*, Zriiyi Hona a. I alól ZRÍNYI ILONA utca 1 az alá a R6oi kát. palotába köHöaött, Kerékpárok Szakszerű javítása, alkat* részek raktáron. Legújabb Gramafonl emezek villany és RADIÖ cikkek kaphatók. Basznál! és töröl! grama- íonlemezefcet veszek. GARAY ZOLTÁN műszaki üzletében, Luther-«- * Dtniarti, sctyaei as szítéul vásároljunk Mayer igosfui divatán ixleiáöes. Tel MM ~~ Külön nagybani osztály. * Köayy papír, írószer Fábiánnál Bethlen utca 5. Telefon : 21-00 ÉRTESÍTŐ S. Bornagykereskedésemet Kálvin-tér 2. szám alatt megnyitó tam. Uradalmi fajborokat mérsékelt áron ho^ok forgalomoa. Sdves pártfogást kér bornagykereskedő. Teletonszáa • , Btrpincs 31-39. KislproM Étterem 25 35 Járó Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom