Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)

1943-08-03 / 173. szám

4. oldal. 5 Z J0MhCTi :Í-M5W AP aB«aSffl^!í?^d8*33«ie?3í«KS!®*'e^^ (Trianon 23.) 1943 augusztus X Ess«sa»«tcs#re a Utzv&gyonrói és a pénz értékéről A nyíregyházi háztulajdonosok két év­vel ezelőtt azzal tiszteltek meg, hogy el­nökül választottak meg. Ma is arra kér­nek a tagok, hívjak össze taggyűlést és bsezéljek nekik arról, mi a házvagyon helyzete. Hát kedves barátaim, meleg van most arra, hogy zárt ajtók mellett beszélgessünk a házbirtok állapota felől. Lesz-e béremelés? Engednek-e az adó­ból? Vagyonváltság esetén mi terhelheti a házat és hasonló kérdések felett ne töltsük az időt, én a sajtó útján írom meg Nektek kedves tagtársaim, hogy a na­pokban felkeresett egy régi nyíregyházi kis gimnazista társam, ma nagy vállal­kozó és földbirtokos és mit mesélt .ne­kem a ma pénzügyi helyzetéről. Budapesti körökben sok vita van arról, van-e infláció, s hogyan áll a mi pén­zünk helyzete a világ forgatagában. Hát én azt mondhatom Neked, amit mondtam a mi legmagasabb pénzügyi emberünknek is, hogy Magyarországon nincsen infláció. A mi pénzük fizető értéke ma is egyike a legjobb a körülöttünk lévő országok pénzei között. Nem a mi pénzünk fizető értéke lett rosszabb, de az anyag és a munka értéke lett hatványozottan maga­sabb. Ennek meg is van az oka. Nézzed, itten vannak a szövőgyárak, bőrgyárak, ezek mind által lettek állítva hadiüzemmé, s kizárólag a hadserek és népellátás ré­szére dolgoznak. Ottan vannak a vasgyá­rak, ezek mind hadiüzemű s a hadsereg céljait szolgáló dolgokat gyártanak. Ter- mészte9, hogv hadban lévén, külföldről semmi nem jöhet be az országba, arra van a nagyközönség utalva, mit az élel­mes kereskedelem még tárolni tudott jobb időben, s hogy ennek az árát kitart­ják, az már az élettel magával jár együtt s természetes, hogy ezt a kereskedelem ki is használja. Itten nem lehet hatósági árakat csinálni, mert megszűnt a terme­lés ezekben a dolgokban, s ezek az anya­gok ma már a mai körülmények között, mint ritkaságok lesznek magasabb áron árusítva. De természetes, ha a háborúnak vége, s az üzemek visszatérnek a béke­beli munkájukra, helyre áll ezekben a dolgokban is néhány hónap, legfeljehb egy év leforgása alatt, az az állapot, mi régen volt. Az, hogy pénzbőség van, s az emberek könnyen adják ki a pénzüket, az is há­borús jelenség, s még az előző háború utáni idők mentalitása az oka. Mindenki fél a pénztől. Nagytőkés házba fekteti, bár tudja azt, hogy a ház hozadéka a befektetett tőkéhez képest alig jelent va­lamit, talán 0.5 százalék kamatot, vagy semmit. Ismerek nagytőkéseket, kik bor­ba fektették a pénzüket s egypengős literenként számított hordókban három és négypengős borok feküsznek a pincék mélyén s várják a jobb jövőt. De felhoz­hatnék más eseteket is. s végül csak oda jutok ki, hogy a ma helyes gazdálkodása az, hogy fizesse ki mindenki az adóssá­gát ,adóját, ha teheti, az utolsó fillérig, s ne tartsa a pénzét odahaza, de tegye be a felesleges tőkéjét a bankba s járuljon hozzá az egészséges pénzforgalom lebo­nyolításához a maga pengőivel is. Az ,,Országos Pénzintézeti Központ“ jelentése szerint a betétek összege or­szágosan sok-sok millióval emelkedett, ezeket a pénzeket nem nagytőkések rak- tá be, de kis emberek viszik a maguk —iwwpii—ii ifi nuiini—ininiuanminm—w— Vásár ol jón textilárukat, úri, női di­vatcikkeket, babíkelen- gyéket é4- mindennemű rövidárukat Balta Eleknél ¥ay Idám itca 2 sz, Takarékátjáró megszolgált ezerpengőiket, kik olvassák minder, utcasaron azt. hogy: „Takaré­kosság Nemzetvédelem!’' Elképzelhető-e az ,hogy a Magyar Állam ezeknek a kis embereknek a pénzét veszni engedné s nem arra törekszik, hogy takarékosságuk hozza meg a maga gyümölcsét is. Hiszen ha ezek az emberek csalódnának az ö hitükben akkor zárjanak be minden pénzintézetet, mert nem akad agyaiá- gyuit ember, ki pénzét bankba vigye. De nézzük csak meg azt, hogy miként gazdálkodott a Magyar Állam az 1914— 1918-as háború folyamán, s milyen a pénzügyi gazdálkodása a mai költségve­tési években? Az elmúlt világháború első meglepe­tése a papírpénzek lebélyegzése volt, s ezzel az állam elvette a tőke és oetétek felét a polgároktól s így ezzel nem érin­tette a föld. a házvagyont, az ipart és ke­reskedelmet. Azt hitték az emberek, hogy a felére csökkent pénznek lesz ér­téke s azt láttuk, hogy napról-napra ha­nyatlik. Jöttek a hadikölcsönök, egymás után 6 kibocsátás, ígértek mindent, hogy mit fog hozni, s ennek jövedelme adó­mentes lesz, s egy szép napon arra éb­redtünk, hogy nem ér egy fillért sem. A nagytőkés el is adhatta a hadikölcsön- kötvényeit. megvette a nosztrifikált ha- dikölcsönkötvényt egy másik polgár, ki­nek szüksége volt reá ,mondjuk „katona- tiszti házassági óvadékra“ — vagy más hasonló, az állam által elfogadott óvadék céljára, ma oda jutott, hogy ezek a papi­rosok csak az eredeti jegyzőre bírnak ér­tékkel, — bár nem névre szóianak, de előmutatóra, — mégis a nosztrifikáló sze­mélyre részére állapít meg bizonyos szá­zalékot, más vevő papírjait megsemmi­sítik. Természetes ilyen körülmények között ma már hadikölcsönt senki nem jegyezne, de a nagytőke legkevésbé. Ezzel szemben a mai pénzügyi politika az ,hogy az Állam nem adósítja el magát, hanem igénybe veszi a polgárok háborús megsokszorozódott jövedelmét. Nem bo­csát ki ..Hadikölcsön kötvényt", de va- gyondészmát rendel el, jövedelem és va­gyonadót vet k, s itten igyekszik meg­fogni a háborús jövedelmet. Tehát nem azt várja, hogy valaki jó­szántából hadikölcsönt jegyezzen, de el­veszi azt a konjunkturális jövedelmet, mit a polgár részére a háborús jövedelem hozott. Elveszi a földnél, keresetnél, ipar­nál é9 kereskedelemnél s bizonyára elve­szi a háznál is, hol háborús jövedelem van. De itten álljunk meg! A magas Kormányzat nem engedte meg a házbérek emelését s az ma is az 1939-ik évben meghatározott házhaszon- érték alapján áll, tehát mindazon házak­nál, melyek ma is az 1939-ik évi kivetési alapon adóznak, sem vagyon dézsmát ki­vetni, sem jövedelemadót emelni nem le­het. Megnyugtathatom a régi háztulajdo­nosokat. hogy a Kormány ismeri jól a házvagyon nehéz helyzetét s nagyon jól tudja azt. hogy a ház nem egy produktív vagyon, de sokszor a tulajdonosra csak teher. De vannak új házak, melyekre a lak­bérkorlátozások nem vonatkoztak, s van­nak sokszor többször gazdát cserélt há­zak, melyeken százezreket kerestek, hogy ezek vagyondézsma tárgyát miért ne ké­pezzék. azt bizonyára a Kormányzat el­fogja dönteni. A föld- és egyéb jövedelmek vagyon- dézsmáját és adóját nem érintem, mert engem csak a háztulajdonosok várnak ez­zel a beszámolóval. De a betétekre tett kijelentésem ma­gyarázatra kötelez. Ha az állam a háború folyamán nem adósította el magát sőt mintlátjuk nagy befektetéseket, útépíté­seket víziműveket, vasútépítéseket és kultúrintézményeket létesít és háborút visel, akkor a mi pénzünk értéke nem romlott le akkor annak a vásárló értéke megmaradt, s a háború befejezése után az ipar és kereskedelem s a föld vissza­tér a maga termelésére, megszűnnek ezek a háborús árak is, s a mi betéteinknek értékben emelkedni kell, azok el nem j veszhetnek. A szőlőtőke újra teremni fog, | a bognár újra csinál hordót s az egypen- j gős hordó és 4 pengős borok, mint 30 j filléres hordó és 1 pengős bor fog kijönni j a földalatti pincékből — tehát ez a va- | gyonmentés aligha lesz eredményes a tő- j késre. Azt látjuk, hogy a Pénzintézeti Köz- j pont jóformán minden hitelt megvont, s ! kötelezi adósait a hitel sürgős visszafize­tésére, hiszen ez a defláció jele, a mi l pénzünk értékben emelkedik. A háború befejezése után bizonyára ú» pénzegységre fog áttérni a Magyar Állam is és nagyon könnyen megtörténhet az., hogy visszatérünk az aranykoronára, mi­kor minden betett pengőt aranykorona értékre de minden adósságunk is arany­korona adósságra fog összegszerűleg emelkedni. , Tisztelt Taggyűlés. A magam részéről ezt a taggyűlést bezárom, de ha valaki hozzá akar szólani ehhez a kérdéshez, a sajtó bizonyára szívesen áll rendelkezé­sére. Oltványi Ödön. A debreceni tábia mérsékelte m csaM* kísérlete miatt elitéit Bethlen István büntetését Kétezer él fát kínált eladásra a debreceni kereskedőknek Hírt adtunk nemrégen arról, hogy a debreceni törvényszéken dr. Trásy András tanácselnök elé került csalás kí­sérlete miatt Bethlen István, aki úgy sze. repelt, mint gróf Bethlen István, a volt miniszterelnök unokatetvére és vagyonos erdélyi földbirtokos. Kapcsolatba került több debreceni tűzifakereskedővel és 2000 öl fát kínált eladásra. Kijelentette, hogy pénzre nincs szüksége, majd ha a fát átveszik a kereskedők és a közönség­nek kiárusítják akkor majd elszámolnak. Kilátásba helyezte, hogy elintézi befolyá­sos barátai révén, hogy a szállításhoz elegendő vagont kapjanak. A íüzifakerskedők komolyan vették az üzletet, annyira megbíztak a komoly fel- léépésű Bethlen Istvánban. Néhány nap­pal a tárgyalás után Bethlen István 10.000 pengő előleget kért a fára, mert — mint mondotta — nem kapta meg pénzét gróf Bethlen Györgytől, aki 70.000 pengőjével tartozik és szüksége van „költőpénzre". A pénz kifizetése előtt érdeklődtek Bethlen István felől a kolozsvári rendőr­ségen és azt a felvilágosítást kapták, hogy nincs tüzelőfája eladó és nem gróf Bethlen István, hanem Kotta István, egy grófi családnál alkalmazásban volt sza­kácsnő fia. A rendőrség így kapcsolódott az ügybe és mivel megállapították, hogy nincs eladó 2000 öl tűzifája ,megindult el­lene az eljárás csalás kísérlete miatt. A törvényszék hatnonapi börtönre ítél­te el. A tábla most tartott tárgyalást az ügyben és mérsékelte a büntetést hathó- napí börtönről négyhónapi fogházra. Érdekessége az ügynek, hogy Bethlen István, aki mindig hangoztatta, hogy ő nem Kotta István, nem a szakácsnő fia, hanem Bethlen Eszter grófnő törvényte­len gyermeke és csak gondozásra volt ki- ...-----.——— .....— -rrT'iiin ~r~irn rurirswr adva a grófnő szakácsnőjéhez, akinek férje volt Kotta István. Bethlen Eszter őt fiává fogadta és az örökbefogadást jóvá­hagyta a román igazságügyminisztérium is azzal, hogy a Bethlen István nevet hasz­nálhatja, de a grófi cím nélkül. Útlevelét is így állították ki a román hatóságok még 1934-ben Bethlen István névre. Az örökbefogadásra vonatkozó iratokat Bethlen István csatolta is a bíróság előtt levő iratokhoz. Bethlen István különben hangoztatta ,hogy ő nem használta leve. lezésben, útlevelében sem a grófi címet, bár őt az örökbefogadás következtében, mint gróf Bethlen Eszter természetes fiát, a grófi cím is megilleti. Értesít#* Értesítjük a t. utazóközönséget, hogy a m. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter úr folyó évi augusztus hó 1-től kezdődőleg az alábbi villamos menetdija­kat engedélyezte: ' Szakaszjegy 16 fillér, gyermek-jegy 10 fillér, I. vonal 30 fillér, gyermek-jegy 16 fiLLéTf II. vonal 46 fillér, gyermek-jegy 22 fillér, III. vonal 60 fillér, gyermek-jegy 30 fillér, átszálló 38 fillér, gyermek-jegy 16 fillér, I. menettérti 76 fillér, gyermek­jegy 38 fillér, II. menettérti 90 fillér, gyermek-jegy 46 fillér. Bérletjegy-árak 10—25 százalékig emelkedtek. Bővebb felvilágosítás Bessenyei-tér ál­lomáson és a villamoskocsikban kifüg­gesztett menetdíjtáblázatokból nyerhetők. Nyíregyháza, 1943 július 30. 3x ÜZEMVEZETŐSÉG. — Üzleti könyvek, skstíéavyknrWk te­/elrendezek kaphat A a JÓBA-papír izletben, timmtMBBmmmymmmasmmmmmfsi&mmmamt'"*** és mindenfajta gyümölcsöt bármilyen tétel­ben vásárol gróf Zichy «látno* €}#*» Konzervgyára Nyíregyház«, Szratnikályí ut 4 Iroda : Rákóczi utca 26. s?.am. Telefon: 26 56 Sürgönyeim : Kon/.erva

Next

/
Oldalképek
Tartalom