Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 97-144. szám)
1943-05-11 / 105. szám
(Tritium 23.) 1943 május 11. SZ Aa«L«si hirlaP if. C'liii. GyArdel láeió I yiregyhfizán Irta: Pisszer János. Még négy bélen át működik, azután ..Leáll" az utolsó tégla- és cserépgyár is Nyíregyházán, hogy az amúgy is mezőgazdasági óriásfalu, — amint ezt gróf Teleki Pál könyvében írta,— méginkább mezőgazdasági jellegűvé váljék. Lehetetlen ezt a sajnálatos körülményt szó nélkül hagynia annak, aki mindig hangoztatta a gyáripar megteremtését és illetve fejlesztését Nyíregyházán. Négy évtizeddel ezelőtt, három, illetve négy tégla-, illetve cserépgyár is működött Nyírgyházán. A várost és környékét, de még távolabbi vidékét is, ezek a gyárak látták el téglával, cseréppel. Kis idő múlva, a város nyugati részén volt gyár megszűnj működni. Később, az északi részen épült gyár, áttért a müpala gyártására. bszüntetve tégla- és cserépgyártását. Az anyaga nem volt megfelelő. Fennmaradt a bujtosi két gyár. —• Az egyik gépüzemre rendezkedett be. de a rendelkezésére állott anyagot kevésnek ítélvén az örökösök, a gyárat eladták a városnak. Nyíregyháza város ezen a vételen bőséges nyereségre tett szert, már a második esztendőben. A további évek csak nyereséget produkáltak a városnak, mígnem itt is elfogyván az anyag, a város lebontatta a gyárat, gépeit elárusította. Megmaradt utolsó Mochikánnak a Barzó-féle téglagyár. Azonban itt is kihasználást nyert a téglának alkalmas nyersanyag, ez a gyár is megáll, hogy azután bontócsákány végezze el az utolsó munkát rajta. Szinte fájó érzés kell, hogy áthassa az embert, amikor látja, hogy az ipari munkának területe nemhogy növekednék, hanem inkább csökken Nyíregyházán. Négy évtized mindegyike elnyert egy- egy munkaterületet, ahol nyaranta és egyenként cca 80—100 ember dolgozhatott, hogy kenyeret keressen 400—500 léleknek. Még télen is folyt ott a munka. Szállították a szenet, égették, be- és kihcrdták a téglát és ezzel is gyáranként 8—10 ember foglalkozott. így azt mondhatjuk, hogy a négy téglagyár nyáron 1600—2000 embert látott el kenyér- keresettel és még télen is 160—200 ember kenyérellátása volt biztosítva a gyárakkal. De nemcsak ez volt az előny, amelyet a város élvezett. A vidékre eladott tégla ára a városba folyt be és az, a város gazdasági életében végzett hasznos funkciót, közvetve más ipari és kereskedelmi tereken is nyújtva a megélhetés lehetőségét. Mindez ma már megszűnt. Azonban ezzel még nincs vége annak a kárnak, amit a gyáraknak megszűnése okozott. Amint csökkent évtizedről-évtízedre a gyárak megszűnése folytán a tégla- és cserépgyártás, akként nőtt a máshonnan behozott tégla és cserép árának kiáramlása a város gazdaságából. Az a pénz, amely a téglaimporton kifolyt a városból, többé Nyíregyházán hasznos, produktív funkciót már nem végezhetett. A „nervus rerum gerendarum‘‘-nak, a gazdasági élet vérének ez a fogyása azonban tétlenül hagyta a magánvállalkozást is ebben a városban. Senki sem igyekezett pótolni a téglatermelést új gyárak alapításával. Még sincsen ez egészen így. Amikor még a városi közüzemek működtek és a városi téglagyár az anyaghiány miatt végsőket vonaglott és téglagyártásra alkalmas területet felkutattak, akkor készíttetett a város terveket, sőt Szüksége van szappanra talán már előbb is. Meg is indította a gyártást, hogy a bujtosi gyár megvétele után a gépeket oda átszállítsa. — De nemcsak ezirányban voltak lépések téve. A városi üzemi rt. egyik kémikusa a homoktéglagyár felállítását propagálta. Volna is létalapja, még ma is! Igen ám! De akkor indult meg a „li- berálisch'' végvonaglás is és kiadta a jelszót: ,,Halál a közüzemekre!" Halál, hogy a magántőke a maga számára biz- tosótsa azt is, amit mégsem vett munkája körébe. A „közüzem" olyan vörösposztóként volt szeme elé állítva még a kisiparnak is, mintha a közüzem pont a kisipar kenyerét vette volna el. És lett ellenségévé mindenki a közüzemeknek, tosítsa azt is, amit mégsem vett munká- nem is ismerte, csak közvetett úton érezte, i volna, ha a villamossági üzem, Nyíregyháza közüzeme lenne? Mi volna, ha a városi vízvezeték megvolna? Ha rendes vágóhíd lenne? Stb,, stb. Egyfelől tehát megszűntek a gyárak, másfelől újak nem létesültek, A gyárak megszűnésével, a különböző exportáló közüzemeknek megszűntével megszűnt az áruárak beáramlása és a portékák behozatalával megindult a pénz kiáramlása Nyíregyházáról. Hogy ez nem előnyére, hanem hátrányára van a városnak bizonyítani felesleges. Ezért hát: ha a magántőke nem alkot gyáripart Nyíregyházán, sőt a meglévőt is pusztulni engedi, akkor kezdje meg a város a szervezést, ragadja magához a kezdeményezést és teremtse meg azokat a legszükségesebb üzemeket, amelyek helyrebillentsék legalább a normális gazdasági helyzetet, azt, amellyel birt a város és ne tűrje, hogy az erő fogyjon a városban! Nem ártana erről gondolkodni és ezirányban cselekedni ! Halálos sszurltálás teugliszás leöszben Az áldozat: egy kétgyermekes családapa Baktalórántházán egy kocsmai kugli- j A nyíregyházi törvényszék Bónis-taná- zásnak szomorú következményei lettek, i csa tegnap tárgyalta Ruda József bünEgy kétgyermekes családapát hasbaszúr- tak. A szerencsétlen ember másnap sérülésébe belehalt. Ruda József ba.ktalórántbázai lakost szándékos emberölés bűntettével vádolta meg a nyíregyházi kir, ügyészség, melyet úgy követett el, hogy késével halálra szúrta Papp István. A véres szurkálás békés kuglizással kezdődött. Ruda József és Papp István együtt ivott kuglizás közben. Az esii órákban a kuglizópartnerek már részegek voltak. Az ital gyorsan megváltoztatta a békés hangulatot. Veszekedés, majd dulakodás támadt a vendéglőben, melynek hevében Ruda Józsei késével hasbaszúrta Papp István, A szerencsétlen embert kórházba szállították, ahol súlyos sérülésébe másnap belehalt. ügyét. A vádlott beismerte, hogy megszúrta Papp Istvánt azzal védekezett, hogy részeg volt és akkor nem is tudta, hogy kit szúr meg. Dr Márföldy József kir. ügyész a vád képviselője, beszédében szigorú ítéletet kért. Rámutatott a mai súlyos időkre. Háború van, hőseink a fronton küzdenek szent célért, ugyanakkor itthon a vádlott megöl egy ártatlan családapát akit két gyermeke és özvegye sirat. A vádlott védője, dr. Szabó Miklós ügyvéd, felsorakoztatja az összes enyhítő körülményeket. A vádlott részeg volt, nem akart ölni, a késsel összevissza hadonászott s véletlenül szúrta hasba Papp Istvánt. Enyhe ítéletet-kért. A törvényszék Ruda Józsefet halált okozó súlyos testisértés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért őt 4 évi fegyházra ítélte. Lelketlen árdrúfiték és rémhir- terjesztők a régebbi századokban Semmi új nincs a Nap alatt. * Ennek az igazsága bizonyosodik be, amikor régebbi korok történelmében lapozgatunk. Dr. Kerekes György kassai keresk. igazgató most megjelent könyvében „Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619— 1629“ olvashatjuk: ,,A drágaság ügyében Perényi főkapitány ez évben még többször is tárgyalt a várossal'. Bethlen Gábor „A drágaság miatt limitatiot, árszabást rendelt el. Általában a folytonos háború miatt egyre fokozódó drágasággal sokat foglalkozott. Levelében is sürgősen ínfű hogy az élelmezésre szorgalmasan gondot viseljenek. Már Bethlen kormányai is foglalkoztak a maximális árak megállapításával". E című fejezetben azt írja: „Nagy a panasz a mészárosokra, Büntetést érdemelnének mert a különben is igen gyarló tehén marhahús árát engedetem nélkül 2 és fé! dénárról 3 és fél dénárra emelték. 1626-ban azokat, kik a megszabott árakat nem tartották meg. zsiradékul, mert SZAPPANRA cseréli al • oiá «mi ariijtséa hulladék M AU kijelölt körzeti szappanfőző. Kótaji ut (nem utca) 38. szára. 20 , 50 , 200 forinttal büntetik. Az udvari urak azt kívánták a tanácstól, hogy intse meg a mesterembereket, a patikáso- kat, a fürdőház bérlőjét, a borkimérőket, hogy szállítsák le az árakat, panaszkodnak a sörkimérökre, hogy rosszul mérik a sört. A kereskedők és kézművesek a rossz pénznek tulajdonítják a drágaságot. Nem fogadták el a palturát. Tudnunk kell, hogy Bethlen Gábor dicső fejedelmünknek Kassán volt pénzverő háza, melyet a város bérelt, Adósa is maradt a bérösszeg egyháriyadával. A rossz pénz mellett a drágulás tényezője az áruhiány is. Főképpen ál 1 az élelmiszerekre, melyekből a háború úgyis sokat fogyaszt. Az akkori silány közlekedési lehetőségek mellett, nem lehetett az árukat gyorsan és gyenletesen elosztani Érdekes, hogy már Bethlen Gábor foglalkozott a középeurópai egységes pén® tervével. Bethlen Gábor fejedelmünk 1629 nov. 15. Erdélyben 49 éves korába® elhalt. A halála híre kilenc nap alatt érkezett Kassára. Halála nagy zvart okozott a Felvidéken, (öt felvidéki szövetséges város és két vármegye). A pozsonyi béke értelmében Bethlen Gábor eme hódítá,sai halálával visszaszállnak a császár uralma alá, A fejedelem özvegye, Brandenburgi Katalin és helytartója, saját testvéröccse, Bethlen Istvánba® hiányzottak azok a kellékek, hogy ezen területet egy erdélyi fejedelemnek megtarthassák. A császáriak rögtön jelentkeztek is Kassa átvételére, amit Kassa nem tagadhatott meg. de császári katonai őrséget mégsem engedett be falai közé. Az új uralom alatt Wass Mihály volt Kassa város főbírája, aki egyik beszédében többek között ezt mondotta: . Hogy a bolondul és minden fundamentum nélkül feltámadt párság micsoda támadásokat. felkeléseket cselekszik". — Erős célzást tett a bíró arra az elterjedt gyanúra, hogy a parasztok háta megett más személyek és más mozgalom lappan- ganak. íme akkor is voltak rémhírterjesztők, akik károsan zavarták a nyugalmat. Ezen adatokat a szerző Kassa város meglevő régi jegyzőkönyveiből gyűjtötte össze. Azonkívül több forrásmunkát használt fel többek között a fejedelemnek udvari lelkészéhez Írott leveleibe® foglaltakat. Kassának akkor Alvinczy Péter evangélikus lelkész volt a nagytemplom és a Mihály-kápolna prédikátora. A református Bethlen Gábor fejedelemnek Al- vonczy Péter volt Kassán udvari lelkésze és bizalmi embereinek egyike, akinek tanácsait nemcsak vallási, de egyéb kérdésekben is kikérte. A háborús idők mindig kiváltják a lelketlen emberek kapzsiságéit. Bethle® Gábor is féltette a városát, második székhelyét, amikor reáírt a városi tanácsra: „őrizkedjenek, nehogy egymásközt is széthúzásokat idézzenek elő". —■ íme a belső frontról már akkor is gondoskodni kellett. Maurer Károly. 2000 pengő értékű bort loptak Magyar Kálmán és Cserepes Józsei balkányi lakosok állandó „látogatói" voltak vitéz Abay Miklós földbirtokos pincéjének. A két tolvaj álkulccsal járt a pincébe és nagy edényekben hordták el a finom borokat. Több mint 2000 pengő értékű bort loptak el, A borok nagyrészét értékesítették, néhány litert pedig elfogyasztottak. A nyíregyházi törvényszéken dr. Arad- ványi Endre kir. büntető egyesbíró ítélkezett a bortolvajok felett. A vádlottakat beismerő vallomásuk után fejenként egy-egy évi börtönre ítélték. Az ítélet jogerős. öröm, J öhénál imgy választék. — Vidéki ember már tudja: Vesszőkhöz véstél az útja. Villásreggelit, ebédel, vacsorát kap, izes étkel. Vagy baráti sörözésre Vessz©» várja vendégségbe.
