Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

6. oldal SZ NYIRYIDÉK ^ ABOLCSI HÍRLAP HIRIAP (Trianon 21.) 1941 április hó 16. BERTALAN KÁLHÁN IRIA: Teleki Pál gráf emlékezete Isten ami, miiyen régen is történt, amánrtíhia éveikkel ezelőtt ment volna •el a nagy em|ber közüliünk. A törté­nelem komoly perceinek néha lassú, sokszor pedig oly őrületesen gyors múlása köziben a napok éveknek, a hetek évszázadoknak tűnnek fel előt­tünk és évszázadoknak múlása köz­iben mliiy nehéz is visszaemlékezni azokra, akikkel pedig majd minden nap találkoztunk: reggel a rádióban hallattuk nevét, délelőtt egy plakát­ról mosolygott reánk s délutáni ká­vénk mellett pedig egy napihir vagy egy újságcikk soraiból szólott hoz­zánk. Ilyen gyakori és kedves vendé­günk volt Teleki Pál gróf is, sor­sunknak éveken át irányítója, a tör­ténelemi terhes hullámainak 'Hengerén járó magyar élet hajójának biztos­kezű kormányosa, a Nemzet bölcs tanítómestere. lAiz idegeket felőrlő állandó .gon­dok, milliók sorsának felelősségét önmagán .hordozó, a lelkiismeretet állandóan megpróbáltató, folytonos éberségét, előrelátást, biztos ítéletet s éviek örökös aggódását jelentő élet végzetes pillanatának ©1 kellett jön­nie, amikor minden összeroppan. S e végzetes pillanatban utolsót ütött az a srfv, mely minden egyes dob­banásában magyar volt s csak a ma­gyarságért élt, küzdött, fáradt és dolgozott. * Csütörtök, 1941 április harmadika délelőtt fél 10. Bent ülök a® egyik belvárosi kávéházban s reggelizés közben jegyezgetem egy nyiregyházi polgártársam panaszát. Az ablakon Mindenféle ásványvíz kapható PÖCSIK GYULA ásványvizlerakatában. Bencs László tér 14. Telefon 880 Megrendelést házhoz szállítunk. keresztül látom, hogy sokan vásá­rolnak újságot, rajta .vastagbetűs fel­irat. Bizonyára valatoi fontos ese­mény történt. Idős ujságárus asszony siet be, asztaliunk előtt megáll, hal­lom', hogy hangosan sír, leteszi ké­rés nélkül az újságot az asztalara s fizetést sem vár.va, szalad tovább. Egy pillantás a címlapra s a vér meg­dermed bennünk, érzem, hogy elsáp­padok s önkéntelenül is kitör belő­lem: ennyire ver minket a jő Isten? Mintha a -magyarság végzetes útján a sors keze nagyot taszítana, az az érzésem: vége mindennek, meghalt az ország szíve. iMire az utcára jutok, már itt is, ott is, mint fekete hollóíszárnyak, csüggedten lengenek a gyászlobogók a Iházak tetején s erkélyein, nyomott hangulatot árasztva szét a mezőgaz­dasági vásártól tölmött, hangos 'bu­dapesti utcákon. Milyen gyorsan megváltozott a főváros képe. Min­denki arcán gond és bánat, mind­nyájunk hátát mámtiha egy nagy kér­dőjel nyomná, melyre választ kapni önmagunktól nem tudunk. Minden­kin látszik a kimondatlan kérdés: miért? •Milyen is a szeretet! Még el sem terjedt jóformán a híre a nagy ha­lott tragédiájának, mindenfelé felhí­vás s parancsszó nélkül duglják ki a gyász lobogóikat. Mire Szendy polgár­mester felhívását kóipilakatírozzák a gyász külső jelének nyilvánításáról!, addigra már mindenütt kii is tűzték a ifekete zászlót, köz- és magánépüle­teken egyaránt. Hogyne, hiszen Tele­kit még ellenifelei is szerették, — nemcsak becsülték s a népszerűség oly magas fokára emelkedett, mint kevés áilaimlférfiiú. A .vértelen hon­szerzés, az elesettek nélküli csata hŐ9e volit ő, bölcsessége pedig irá­nyítója a magyar Nemzetnek oly rö­gös, sőt- szakadékos, — de eddig mégis járható útjain. * A képviselőházban a közélelmezé­si törvényjavasilat .vitája volt. Éppen csütörtökön került volna sor a fel­szólalásomra: a nyiregyházi élelme­zési problémákat, zsírkérdést Stb. akartam megvilágítani, a nagy tragé­dia gátolt meg ebben. Tasnádi-Nagy András elnök a sírástól elcsukló han­gon jelenti be a miniszterelnök el­hunytát s bizony szem nem maradt szárazon, zokogó, megilletődött kép­Épület lakatos, vasszerkezet, vízvezetéki munkálatokat és autogénhegesztést megbízhatóan olcsón vállal: KISS GYULA lakatos üzeme, Vay Ádám ntca 45. szám TELEFON: 685. Bútorvásárlásnál forduljon bizalommal a 4 évtized óta fennálló butorházához fllttck Vay Adám utca 8. szám Többszörösen kitüntetve viselők némán bólintva mondják ki a Ház elnapolását. Árván áll a piros bársonyszék s üresen áll az is, ahonnan két évti­zeddel ezelőtt a trianoni békekötést bejelentette. Nekünk is volt Com­piégnünk, nekünk akkor volt a meg­alázót tságlból 'felemelkedésünk, ami­kor ugyanebből a 'bársonyszékből jelentette be ,jkis hazája", Eridély visszatérését. Mily büszkén, a jól végzett miunka eredményességének öntudatával, magyaros önérzettel tartott e szék felé az ünnepélyes pil­lanatokban s hirdette országunk gyarapodását. * Erdély, ez volt a.z ö szívének vá­gya, lelkének álma. A tárgyalások idején rövid hetek alatt készíti el s több nyelven Európa vezető ténye­zőihez juttatja az „Erdély" című könyvet, meggyőzive ezzel jogos igé­nyünkről a dönteni hivatottakat s elősegítve a békés,' vérnélküli meg­oldást. Az erdélyi kormányzói biz­tosi tisztséget pedig betöltetlenül hagyta s ő szeretett volna — mint­egy békés nyugalomba vonulással — a nagy prohlémák megoldása után — ott visszavonulva — dolgozni s hátralevő életét Erdélynek szentelni. * Szinte túlzott szerénységének leg­szebb példáiját is innen meríthetem, mert szerénysége nagy volt, hasonló egész lényének nagyságához. Erdélyi földbirtokát a románok kisajátítot­ták és szétosztották. Honvédségünk bevonulásakor az új tulajdonosok el­menekültek s ö visszakapta jogtala­nul eltulajdonított birtokát. Ezt azonban nem fogadta el, hanem kas­télyával együtt felajánlotta a magyar Nemzetnek, a magyar kisemberek­nek, az ott szenvedetteknek. Megtil­totta azonban azt, hogy ez nyilvá­nosiságra kerüljön. Nem is tudott róla mindaddig senki sem, míg egy­szer a vita hevében egyik közeli ben­fentese az ellenzék felé nem kiáltot­ta: Telekit támadják? Tudják-e azt, hogy visszakerült erdélyi birtokát át­adta az államnak, a kisembereknek? A szó kimondásának pillanatában Teleki kezét tiltóan felemelte, mint- • iha ezzel vissza tudná tartani a köz­beszóló hangját s szigorú arccal, han­gos szióval, restelkedve fordult felé: nem kértelek-e titeket, hogy erről szó ne essék? Sohasem felejtem el a horavédség kolozsvári bevonulásának ünnepét. De ha válogatni kellene a dicsőség­nek s büszkeségnek 'emlékei közörtt, őket kettőjüket, a két eltávozottat említeném elsősorban: Csákyt és Te­lekit. Hogy is mondja az ott szüle­tett' rigmus: „Éljen Csáky, Teleki — Mindenki őt szereti". 1940 Szeptember 15. Kolozsivár. Sűrű embersoroktól feketélik, csillo­gó uniformisoktól és éveken át ládák mélyén őrzött erdélyi díszmagyarok­tól fénylik Mátyás niagy tere. Egy­másután érkeznek az előkelőségek. 'Messziről minden eddigit felülmúló éljenzés hullámzik mind közelebb és közelebb: ezüst fehér,gombos fekete magyarban, csizmában, rojtos nyak­kendővel, két alacsony, törékeny, de mosolygós magyar érkezik, ott jön­nek az út közepén. Arculkon a jól­végzett munka megelégedettsége, léptük büszke és járásuk mégis halk, szerény, jobbra-balra köszöntgetve, frissen lépkednek a díszpáholy felé. Az éljenzés már mennydörgéssé fo­kozódik, mindenki kiabál, integet, ordít, hogyne, hiszen itt a két hős, a két győztes, a diplomácia hadat nye­rő két -vezére: Csáky és Teleki. Kormányzó urunk megérkezik s Teleki odalép a Főméltóságú pár elé: „mint az ország ezidőszerinti legelső tisztviselője, köszöntöm Főiméltósá­godat" — hangja kissé meghatódott, elhalkul, szemüvegét leveszi s meg­törli. Hiszen ott belül könnyek, örömkönnyek árja fakad az „édes Erdély" visszaszerzése feletti nagy­nagy örömtől. * Gondolatainak eleje, szeretetének megtestesítője az ifjúság volt. Ezen a téren fáradtságot, gátat, határt DIVATCIKKEK seiyemujdonsagok, gyapjúszö­vetek, kötött áruk, fehérneműk nagy választékban Mayer ftgoston divatüzletében, Zrinyi Ilona utca — Májerszky Barnabás GYÁRT: gépgyár, Nyíregyháza. JAVÍT: víznyomású olajsajtókat 5000 légkörnyomásig. Modern teljes olajgyári berendezést. Víznyomású autóemelőket, légkom­presszorokat. Legújabb typusu napraforgóhajalógépeket. autó és traktor hengercsiszolás, nagy meghajtógépek főtengely törését, repedt hengerfejeket. Minden mezőgazdasági és ipari gépet, autó és traktor villamossági berendezéseket. Kútfúrás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom