Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
(Trianon 21.) 1941 április hó 11. JSFYIRYIDÉK ^ OZABOLCSI HIRLAP "D 7. oldal nem ismert munkakészsége. Egy vacsorán szemben ültünlk egymással. Későn érkezett, egész napi szakadatlan munka után s panaszkodott, hogy fáradt. 11 falé fel is kelt helyéről, hogy „angolosam" eltávozzék. De az ajtó felé útjában megállította az egyik cserkész-képviselő s arról akart beszámolni, mint folyt le valamelyik cserkész-csapatnak aznapi táborozása. Teleki elhárító mozdulatot tett: kérlek, hagyjuk máskorra a beszélgetést, fáradt és álmos vagyok. De aimint meghallotta, hogy miről van szó, megállott. Hm! cserkészek? Ez nagyon érdekel, mondjad csak, hogy volt? S ott helyben, az ajtó és asztal között megállva, csillogó szemmel hallgatta a beszámolót, érdeklődve, figyelmesen. S bizony, úgy éjfél felé benézek a nagytereimbe, még mindketten ott állnak s élénken beszélgetnek, nyoma sincs a fáradságnak, hazamenetelnek, pihenni vágyásnak, mert a téma Neki a legszebb, a legkedvesebb: hiszen tz ö cserkész fiairól beszélgettek. Másik nagy szenvedélye a kartográfia, a térképek világa .volt. Egy alkalommal előadást tartott nekünk, képviselőknek, az aktuális kérdésekfői ezzel kapcsolatban. A klub egyik nagytermét, annak minden falát tele akasztatta saját maga által készített térképekkel s akkor .volt csak igazán elemében, amikor nádpálcát a kezébe véve, magyarázott nekünk, nagy diákoknak, a térképészet rejtelmeiről. -Országunk határainak változásairól a tudós professzor. Amikor annakidején oly sok port felvert, egyik külföldi újságban megjelent térképet megmutatták Neki, kezébe vette azt, hogy megnézze. De aliig, hogy rátekintett, a következő pillanatban már 'haraggal nyújtotta <vissza: „ti olyan térképre adtok valamit, amin az Égei-tenger nincs raíjéa"l Csakugyan, erre akkor jöttek csak rá az azt oly sokáig figyelmesen tanulmányozók, amit akkor ö rögtön észrevett. * Többször volt alkalmam látni, mennyire szerette „első kézből" kapná a Véleményeket. Vidéki gyűléseken, hacsak tehette, odament egyegy idősebb, szűrös atyafiihoz: na, kedves bátyám, hát hogy és mint van? Mit szól ehhez vagy ahhoz a dologhoz? Bizony, a titkárának úgy kellett kérő szóval, elvinni, elhívni onnan, mert nem akart vége szakadni a beszélgetésnek. Élete utolsó napján, szerdán, még beszélgettünk Vele. Ott ült szokott helyén, a képviselőház folyosójának egyik pamlagján, körülötte az aktualitásra váró képviselők nagy félkaréja. Egy kérdés volt mindnyájunk lelkében, melyet nem mertünk elmondani s ö is tudta ezt, mert minden másról beszélt, csak erre nem akart rátérni. A névmagyarosítás problémájáról magyarázott, két okos, vonzó, barátságos szeme csillogott a szemüveg mögött. Vájjon ott bujkált-e már a sötét gondolat agyában? Ki tudná megmondani. Azt hitte, vagy azt képzelte, hogy a fennforgó körülmények között halála üd'ivösebib a Hazára nézve, mint. élete. A Sándor-palota magányos szobájában egyedül maradt gondolataival, vívódásával. Egyedül önmagával, egyedül a magyarsággal. Micsoda láthatatlan, megmagyarázhatatlan, borzalmas küzdelem. Kérdéseket feltenni s arra választ nem adni, vagy — ami még rosszabb — választ adni önmagának, választ a társtalan Nemzetnek. Fajok és nemzetek, elvek és eszimék harcának gigászi pörölyütései közben mint csendes májusi eső pereghetett könnye, anynyi sok megoldatlan magyar probléma s ö vagy nem tudta, vagy tudta, de nem akarta tudni e problémák megoldásának mikéntjét. Ó, a titkok tudója. * Hidegen fuj az áprilisi szél s szárítja a Nemzet könnyeit. A harangok utolsó Istenihozzádot zúgnak, a koszorúk szalagíjai utolsó búcsút suttognak. Koporsójában egy kis Nemzet óriássá nőtt nagy fia nyugossza testi állmát, szerény, zsinóros, fekete Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság Nyíregyháza. Az Adriai Biztosító Társulat nyíregyházi főügynöksége. kismagyarban. De a lélek ott jár -valahol fent, a nagy magyar húsvétot váró ország talán vésztől terhes felhői fölött, a Kossuthok, Széchenyiek, Deákok, Zrínyiek, Rákócziak örök honában. Hóna alatt térképek, egy vérző, csonka, eltiportságáíból már feléledt örök Nemzet határainak megújulásra váró vonalaival. S az ország hősi halottjának vére kell, hogy megváltson minket, szegény, árva, gyászoló magyarokat. Csevegés a nyári időszámításról Bevezettük a nyári időszámítást. Az idöszáimítás már megvan, most már csak a nyár kellene hozzá. Mert meleg az nincs. Esik a hó, az eső és fú a szél. Egyedül az álomszuszékoknak „fűtött be" az új időszámítás. Mert: i l. Az álomszuszék nem fekszik le korábban, mint máskor. De: i2. Egy teljes órával korábban kell kelnie. Mert: 3. Most reggel 7 órakor már 8 óra van s 8-kor — mondjuk — hivatalba készülni, egy kicsit nagyon kései dolog. Ámbár hivatkozhatnánk közmondásokra, mint például: Ki korán kel, az keveset alszik; avagy: Ki korán kel, az aranyat lel s aki még korábban kel, az vesztette el az aranyat stb. De kár avult közmondásokhoz folyamodni, mert az idő halad, sőt pontosabban: szerda óta 60 perccel A budapesti FARKAS GYÖRGY divatszalonban szerzett 10 évi gyakorlatom után a legelegánsabb és legtökéletesebb angol kosztümöket és felöltőket készitem. Czirka P ál 9HHHHHUHflHHHHHHHI^HHHHIIHHHHHHHHHBE9 női divatszabó, Luther utca 3. ugrott előre. (Még mondja valaki, hogy nem haladunk az idővel és a korral!) Bemegyek egy órás üzletbe. Kérdi az órás, aki ismerősöm: hogy vagyok? Mondok: — Csak úgy, tolom az egyik napot a másik után. Hát maga? — Én — mondja ő — már csak az órákat tolom egyiket a másik után. — Hogy-bogy? — Hát úgy (és mutatja), hogy minden órámat egy órával előretolom. A nyári időszámításnak megfelelően. Az órátlan emberek is pontosan igazodnak az új helyzetihez. Szerdám így válaszoltak: — Hogy hány óra? Pontosan 60 perccel több, mint tegnap ilyenkor. De ne legyünk igazságtalanok. Tavasszal, nyáron hamarabb kel a nap, hamarabb kezdődik az élet, ez az egy órai előresietés tehát nem elhamarkodottság. Sőt! Ne bántsuk a kutyákat Kaptuk az alábbi levelet: A Nyir-vidék-iSzabolcsi Hírlap a közelmúltban panaszos levélben tette szóvá a kóbor kutyáik garázdálkodását, a isintéreknek minél előbbi szolgálatba állítását kérve, azzal., hogy itt az ideje a kutyák áirtásának. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy a panaszos levéllel kapcsolatosan néhány megállapítást tegyek a kutyakedvelők részéről. A kóbor kutyák elszaporodása ellen természetesen küzdenünk kell mindnyáijunkmak, de fel kell emelnünk tiltakozásunkat minden olyan kezdeményezés ellen, amely az irtás ütemének fokozását sürgeti. Felesleges itt hivatkozni a kutyák igen sokoldalú szolgálatáról, amelyek már valóságos segítőtársaivá .váltak az embernek. S bármilyen furcsán hangzók is a régi mondás: „óvakodj a kutyától" — már idejétmúlta s talán inkább így mondhatjúk: „óvakodj az embertől". Különösen nagy szolgálatot tesznek a házőrző kutyák. Nem egy esetiben történt meg, hogy megakadályozták a ház körül ólálkodó tolvaj munkába lépését. S különösen nagy szolgálatot tesznek házőrző kutyáink napjainkban, amikor az elsötétítés kettőzött feladatot követel a közbiztonság részéről is. Ne bántsuk a kutyákat, inkább a kutyáikat elhanyagoló tulajdonosaikat büntessük. A panaszos levélíró úgylátszik, elfelejtkezett a kötelező kutyaoltásról is. Ha kutyát lát, gondoljon er.re is és akkor nincs ijedezniivalója s nem fog sintér után kiáltani. Gazdasági szerszámok, horgonyzott áruk, csapágyfémek, varrószijak Kerékpárok és alkatrészek. Mindenféle vasáruk, zománcedények beszerezhetők: S. Dicső E. sz ak üz letében ^^ (Volt Kállai utca. Balczár ház.) Gedeon Klári és Szilágyi Éva fővárosi művésznők szerepeinek Gyureskónál A népszerű Sarkady Eemér és cigányzenekara játszik. Este 9-től éjjel 2 óráig nyitva!
