Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)

1936-12-25 / 296. szám

(Trianon 17.) 1936 december 25. 0 JÍYIKYTDÉK _ SZAfíg^csi MiRLftP 21. oldal Nyíregyházi nagy erdő Nyíregyházi nagy erdőnek van egy öreg fája. Földrengető vad viharban húzódtunk alája. Zúgott a szél, a fergeteg szaggatta a fákat, De én akkor találtam meg csókra szomjas szádat. Nyíregyházi nagy erdőnek van egy öreg fája. Száz vihart ért. de mégis ép annak minden ága. A lelkemben Te miattad csak egy vihar támadt, Megszaggatott, bús szívemet megöli a bánat. Lakatos Emil. Nyila tkoznak: Milotay István, Lázár Miklós, Halász Imre, Görög László, György Endre, Lukács Gyula és Rigó Magda, legkedvesebb nyíregyházi emlékeikről Megszólaltattuk a Nyíregyházáról elszármazott nagynievű írólkat, hogy mondják el azokat a kellemes emlé* keiket, amely őket szülővárosukhoz köti. De megszólaltaittuk az egyik most befutott kiváló operaénekesn őt is, aki ugyan nem itt született, de kasgyermek kora óta itt nevelkedett, itt élt közöttünk. Milotay István az Üj Magyarság főszerkesztője országgyűlési képviselő — önök azt kérdezik tőlem, hogy melyik az a legkedvesebb emlékem, ami szülővárosomhoz, Nyíregyházái hoz fűz? — Természetesen a gyermekkori emlékeim. Azok az idők. amelyekről az idő távlatában úgy érezzük, mint* ha vele együtt kiégett volna a világ minden szépsége, örök drágia emlék* ként tódul (felém az a régi íNyiregy* háza, mely iákkor még Hamupipőke módjára a porban és homokban éob iászkodott, ott a sóstói erdő alatt, s mely azóta a tiszántúli Magyaror* szág egyik empóriuma lett és még mivé lett volna, ha Szabolcsát határ* megyévé nem teszi a triánoni béke! — Az .emlékek seregesitől tódul* nak elém és egyformán kedvesek Bairtholomaeidesz bácsi, >a nagybajú* szú tiszteletes úr, aki szürke*piros házislafrokjábian ott járkált korán reggel mindig a kerekre nyírt akác* fák alatt, a pairóchi.a előtt, vagy Kál* lay András főispán, aki mindig a szabadelvű kormányokat támogatta, holott lelkére, temperamentumára nézve függetlenségibb volt Mezőssy Lászlónál vagy Beniczky Miksánál is. És emlékembe örök emlékként élni fog Martány József, a gimnázium tudós igazgatója és Mészáros tanár úr, aki áldott lelkével mindenáron matematikust akart belőlem csinálni, Porubszky tanár úr és Vietórisz Jó* zsef, akiárt mint költőért, mint ta* náirért egyformán rajongtunk. — Elbúsullak az idő múlása felett, ha visszaidézem a diák majálisok em* lékét, mikor felbokrétázva vonul* tünk végig a városon, friss tavaszi hajnalon s odakinn a Sóstón Benczi Gyula vagy Sárai Elemér muzsikája mellett táncoltunk hajnalig az édes* .akit magunknak kiválasztottunk, fek az édesek... az első szerelem 5Ít:hetetlen élményei, de a nyíri minden rögének szeretete él lennem, míg élnd fogok. Lázár Miklós A Reggel főszerkesztője — Mi is fűzhetne legbensősége* sebben ahhoz a városhoz, ahol meg* láttam a napvilágot, ahol a bölcsőm ringott, ahol édesanyám megtanított imára kulcsolni a kezemet, — mint a gyermekkorom. Hiszen az ötödik gimnáziumot már Budapesten jár* tam és elszakadtam Nyíregyházától. Több mint harminc év telt el azóta, de legfrissebb és legkedvesebb emlé* keim mégis azok, amelyek elmúliha* tatlan, .friss érzésekkel a régi Nyir* egyháza utcáihoz, ligeteihez és te* .metőihez fűznek. Ha életem taposó* malmából .egy percre elmenekülhet* tem, megboldogult emlékű drága jó Krúdy Gyulát hallgattam. Kifogyha* tatlan volt nyíregyházi emlékek halk, elandalító mesemondásában. Vele együtt idéztük a nyíregyházi multat és teljesen megfeledkeztünk arról, hogy mindketten elszakadtunk a vá* .rostál. De ő még halálában sem lett •hűtlen, mert végnélküli útjára ds ma* gával vitte feje alatt az onnan kül* dött szabolcsi földet. — Még most is áll a „Gyógyszer* tár a Magyar Koronához". Ez a pa* tika volt a megboldogult édesapámé. Ez a patika az, amelyből legkedve* setbb nyíregyházi emlékeim tolulnak felém... Halász Imre író — Gondtalanságam, fiatalságom és ha rövid pánhóniapos nős létemre szabad bevallanom — első szerel* mem fűz Nyíregyházához. Első egy* felvonásos darabomat az Ér*utcai otthonomban írtam meg és idevár* tam remegő izgalommal a választ. A választ, amely lesújtó volt. Szeren* cséré volt valaki, aki vigasztalt, buz* dított és ehhez a valakihez fűződik egyik legkedvesebb nyíregyházi em* lékem. — Amióta elkerültem, csak lelki* ieg jártam otthon, azok között, akik, ha feltennék a nagy kérdést: „Med* dig fogsz szeretni?" — azt monda* inám, örökké; mert higyjék el, hogy lélekben nem változtam. Mind a mai napig nyíregyháza kisdiák ma* r ad tam. — Legkedvesebb emlékem, „mi volt" — erre nehéz megfelelnem, mert a város minden utcájához em* lék fűz, hogy „mi lesz": Egy csók, más semmi. Egy csők, amikor a vi* szontlátáskor magamhoz ölelhetem Nyíregyházát. Görög László író — Nyiregyháza ... olyan bűvös szó számomra, mint a mágnes. Men* v v v $ v Ír v v v v v V v v v ^ ^ v V ír y ^ v v v v v* Sjl^rj-j^; ^ > ^ ,Trr v T-g y^-g > V-t^ S'.T-^ vf^ ^^T^ SJO) V,»-c Vt-ESft/S ift/fiSjfrS jjfrggjfrj frfcg Készpénz nélkül legkényelmesebben T

akarékosság EMSmesMIHMHMHBIMHi^HaHlf utján vásárolhat cégünknél minden szükségletét beszerezheti* Nyíregyháza Iroda Zrinyi Ilona-utca 3. tői inkább eltávolodom, annál job* ban húz vissza. Gyermekkorom, diákéveim, mint tarka kaleidoszkóp vonulnak ©1 lelki szemeim előtt. Va* lami még maradt bennem a boldog békék emlékeiből; amikor négy fü* lórért a sarki fűszeres olyan vaj ázott zsemlét adott, amilyenből ma kettő is kitelnie. A Széchenyi*útá uszoda, ahal az első úszóleckét vettem és azok az áldott jó .nénik, akik ke* gyelemből megtűrtek, fiú létemre (8 éves voltam) és lelkendezve rnondot* ták, úgy úszom, minit a csík. Azután jöttek a gimnáziumi aranyos évek, amibe fájó emlékként tódul felém a háború, román megszállás. És itt ér* keziett el, iniemcsak legkedvesebb, ha* nem legfelejthetetl enebb emlékem* hez is, amikor egy szép reggelen be* lovagolt a felszabadító nemzeti had* sereg és én a Kossuth*szobor mellett ott álltam azzal a kokárdával, ame* lyet édesanyám addig féltve őrzött kincseként tűzött a mellemre... — Azóta engem ds elnyelt Buda* pest kőrengetege, de én -megmarad* tam jó nyíregyház inak és boldog vagyok, ha innen elmenekülve, né* hány napot ott tölthetek. Erre ta* núm a feleségem, akivel már töbíb* szőr lent jártam és budapesti létére, úgy ismeri már Nyíregyházát, mint szűkebb hazáját, az Üj Lipótvárost. Rigó Magda a m. kir Operaház tagja A fiatal, tehetséges énekesnőnek, akit nemcsak a közönség, de a kri* tika is a legelső énekesnőink közé arrivált, mem itt született, de egy évtizeden át itt élt Nyíregyházán, ahol édesapja, Rigó Alfonz nvuga* lombavonulásáiig a Nemzeti Bank fiókfőnöke volt. — Annyi sok kedves emlékem fűz Nyíregyházához, hogy .nehéz fel* adat a legkedvesebbet kiválasztaná. Talán ez: — A legelső énekórán .történt. A tanító úr nagy lelkesedéssel igyeke* zett a legjobb hangúakat az énekkar részére kiválogatni. Amikar énrám került a sor, remegő .izgalommal vár* tam a próba eredményét és nem tud* tam elképzelni, máért ültet harmad* magammal az utolsó padokba. Az óra Végén azután kiderült a titok. — Maguk, leányok, egyáltalán, nem énekelhetnek. A lesújtó vélemény azonban nem volt rosszszándékú, mert már akkor 'bennem volt a jövő, az operaénekesnő elmaradhatatlam kelléke: az indiszpozíció. — A történelmi hűség kedvéért meg kívánom jegyezni, hogy év vé* gén már egyesem volt énekből. És még csak ennyit: ez a tanító úr első fellépésem alkalmából .táviratilag gratulált: „Megjósolt sikerhez szív* tből gratulál..." György Endre szerkesztő — A legkellemesebb emlékem? A homoktéri hepehupás grund és azok a kis tirpák pajtásaim, akikkel ott békében megküzdöttük a világhábo* rút. Egyszóval a fiatalságom, az, ami már többé vdssza nem jön. Lukács Gvula a Színházi Élet főszerkesztője — Csak most, hogy 30 éves ujsági* írói jubileumomhoz közeledem, ve* szem csak észre, hogy milyen régen elkerültem NyiregyházáróL Az idő elválaszthat engem onnan, de emlé* keim sohasem. Ott ismertem meg a színházat, ott tetszett meg az első színésznő és ott faragtam először rímbe a primadonna iránti érzel* meimet. Nyíregyháza minden utcája, minden háza egy*egy emlékem.