Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

(Trianon 16.) 1935. december hó 25. ^JSÍYiRVIDÉK „ JZABOLCSI HIRLAP Í7. oldal. A béke ünnepén mi is megbékü­lünk. Akik egész éven át harcban állunk egymással, hogy a lap hasáb­jain cikkeink számára helyet kap­junk, most boldogan állapítjuk meg, hogy milyen szép egységben sora­kozunk fel egymás mellett cik­keinkkel, sőt valamennyiünk leg­jellegzetesebb cikkével szerepel az ünnepi számban. Meg kell azonban vallani, hogy ez a karácsonyi megbékélés hosz­szas harc árán jött létre, mert a ter­jedelemben, témában mindenki kü­lön kívánságokkal lépett fel. Végül is felelősünk ütött széjjel közöt­tünk s kijelentette, hogy karácsony­kor csak szépről és szépet írhatunk. Szépről? Hát van-e szebb Nyíregy­házán Proppernél? Aki szebb, az csal. Meg volt hát a téma. S hogy szépet írtunk-e? Azt döntse el a széplelkü közönség. Ha nem ismer­ne rá írásában a cikkíróra, megen­gedjük, hogy a cikkek gyűjtőjét, Mylt sújtsa haragjával, a cikkírók­nak pedig megengedjük, hogy ha nem tetszett a cikkük, jövőre job­bat küldjenek be. Igy jött létre ez a mi kis üdí­tő karácsonyi együttesünk, amely­nek az is lehetne a címe: Igy irunk mi PROFPER Irta: Straky Henrik. Tisso francia író műveinek olva­sása közben jutott eszembe, hogy amikor vagy hat évvel ezelőtt az an­gol szupremácia biztosította Né­metország és Franciaország között a határokat, nem nyert szabályo­zást Propper Ede nemzetgazdász­nak a nyíregyházi közéletben való szerepe. Mindenütt élesen húzták meg a határvonalakat, csak az nem ryert szabályozást, hogy Propper Ede hatásköre a káposztagyalulás, vagy hangversenyrendezés terén med­dig terjed. Mert hogy korlátlan a mű­ködési köre, amikor minden más korlátozás alá esik, azt elegendően Reclus francia földrajzi tudóssal is igazolhatom, aki Payot francia tu­dóssal együtt nekem ad igazat, no­ha egyikőjük már régen meghalt. Feltétlenül követeljük, hogy a Nép­szövetségben rendezzék a kérdést. A Millerand-féle kísérő levél is, amely így kezdődik: „Die alliirten und assoziirten Maechte können nicht vergessen..." — módot ad nekünk arra, hogy perújítással él­jünk s a Propper-ügy igaztalan rendezetlenségében igazságos rend legyen. Propper lord interpellál a demecseri káposztasavanyitő ügyében Londonból jelentik'. Sir Eduárd Propper, az angol alsóház tagja in­terpellációt intézett a kormányhoz ? demecseri káposztasavanyító fel­élesztésére vonatkozó hírekkel kap­csolatosan. Az interpelláló ebben a káposztagyaluló ipar veszedelmét látja, nem szólva arról, hogy a ká­posztasavanyító telep feltámasztása egyenesen a háborúra emlékeztet s mint ilyen, alkalmas arra, hogy bi­zonyos körök idegessége fokozód­jék. Párisból jelentik'. Propper lord interpellációja kínos hatást váltott ki a francia parlamenti körökben is. Benes a hír hatása alatt Párisba utazott. Genfből jelentik: Illetékes he­lyen a hírt cáfolják. Azt hiszik, hogy a sajtóirodák misztifikációnak estek áldozatul. Mint utóbb kiderült s ezt a Néger Távirati Iroda is megerősítette, az angol parlament­nek nincs is semmiféle Eduárd Propper nevű tagja. Van egy Prop­per nevű káposzta és zongoraügy­vivő, ez azonban az amhara törzs­höz tartozik s így valószínűleg a négus környezete eresztette a hírt világgá. Bár így az egész táviratoknak, amit itt leírtunk, semmi értelme sincs, mégis, mint kortünetet, amelyből a helyzet világosan meg­állapítható, lapunk olvasóinak is tu­domására hozzuk. (A táviratot fel­vette és letette Máczay Lajos.) Látogatás a Propper-féle káposzta­gyaluló és hangversenyrendező gyárban Nyíregyházán, az Epreskert utca 93. sz. bérpalotában van berendezve a vármegye legnagyobb káposzta­gyaluló és hangversenyrendező gyá­ra. Kora reggel érkezett meg autónk a gyártelep boltozatos kapui elé és mindjárt éreztük, mintha gyermek­korunk lett volna ide visszavará­zsolva, annyi illat terjengett. En­nek dacára beléptünk a küszöbön és megkértük a gyártelep szeré­nyen elősiető nobilis igazgatóját, aki a tőle megszokott páratlan fi­gyelmességgel kínált meg egy Extra cigarettával és elhárított ma­gától minden érdemet, hogy mon­dana nekünk valamit a gyárról. Propper Ede, mert ő ennek a vállalatnak a lelke és az igazgatója, éppen hangversenyt rendezett. Disz­nót ölt. Közben szólt a telefon. Egészen máskép, mint másutt szo­kott. Látszott ezen is, hogy itt egy nagy gyárral állunk szemben. Propper Ede nagyvonalúságát mutatta az is, hogy míg egyik kezé­vel telefonált, a másikkal fajának jellemző kifejező módján hozzánk beszélt. Beszédének lényegét e frappáns szavakban foglalhatjuk össze rövi­den: Szerkesztő Úr! A megírandó cikkért vegyen fel pénztárunkban 200 pengőt. PROPPER EDE Egy magasba lendülő életpálya szerény, de áldozatos munkásának kezéből hullott ki a munka szer­száma. Az erős férfikor lelkiszép­ségeket revelláló, tetrekészséget ígérő idejében, amikor pedig az egységbe tömörülés annyira érdeke volna a társadalomnak, amikor min­den elvesztett érték pótolhatatlan veszteséget jelent a közélet s benne a nemzeti egység magasztos célki­tűzéseit intuitív erővel, szuggesztív lelkesedéssel hirdető Vezér számá­ra, elköltözött egy ember az élet küzdőteréről, egy ember, aki ezt a Az összeg felét Ön kapja fárad­ságának külön honoráriumaképen. Többet azután nem szólt sem készpénzben, sem kézmozdulatban, csupán még felénk nyújtotta a zon­goratologatásban művészi finomsá­guvá vékonyodott ujjait s a Bethlen utcai éttermébe távozott, mert oda lett híjva. Minket pedig egyedül hagyott csekély gondolatainkkal. Verő (azelőtt Weisz) Pipi. nevet hordozta puritán egyszerű­séggel : Propper Ede. Ez a név csak egy név, de vise­lője által az úri, lovagias gondolko­dás inkarnációjává vált. Lángoló ősi földszeretet lobogott ereiben. Életideálja a megfeszített önzetlen munka s a lelki szépségekben fel­olvadó művészet volt. Sírhantjára bánatkönnyeket hul­latunk s ahol artisztikus ősnemes magyaros, ízes ételek kerülnek az asztalra, csöndes, bús magyar téli estéken, neve és eszményeket su­gárzó egyénisége feledhetetlenné válik. Aradvári Béla. KÖZGAZDASÁG Pisszer János írja: MINDEGY A TÉMA ÉS VALORIZÁCIÓ A káposztagyalulás és hangver­senyrendezés rendezetlen kérdése még mindig nyitott sebe városi kommunitásunknak. Pontos számok igazolják azt az általam gyakorta hangsúlyozott tényt, hogy a munka­megosztás révén nemcsak az adófi­zető polgárok teljesítőképességének a koefficiense emelkedne, de mun­kaalkalom nyílna a ma még munka­nélkül lézengők számára is. Ami elvégre az adózás szempontjából és a nemzeti közvagyon tekintetében nem lehet bliktri. Amennyire a kérdést megértet­tük, hogy tudniillik külön kell vá­lasztani a káposztagyalulást a hang­versenyrendezéstől, fel kell ten­nünk, hogy ezzel a Dabasi—Halász féle terv is változáson megy keresz­tül s habár közvetlenül nem is, közvetve azonban mégis sikerülni fog közös plattformra hozni a ma még ellentétes érdekeket. Ez azt hiszem evidens! És ezzel megoldást nyer a hadi­kölcsönkérdés is, ami ép oly érdeke Propper Edének, mint a magángaz­daságnak. Én elvileg ellene vagyok a 100 százalékos valorizációnak, de szükségét látom annak, hogy Prop­pertől vegyük el a káposztagyalu­lást, ennek ellenében építsünk ká­posztagyaluló üzemet, foglalkoztas­suk az építőipart. Ez megfelelne a háztulajdonosok érdekeinek is. Erre különben a Tyller-javaslat, nemkülönben a házbirtok-reform kapcsán, az agrárolló méltatása so­rán visszatérünk. Bűntény a Kossuth utcába MEG AKARTÁK GYILKOLNI A PROPPER EDE HANGVERSENYRENDEZÖT • VÉRES NYOMOK A KÁPOSZTAGYALUN Titokzatos ügy foglalkoztatja két nap óta a nyíregyházi államrendőr­ség szimpatikus detektívgárdáját és lehet, hogy rövidesen egy szen­zációsan véres bűnügyről rántják le a leplet, amely máris olyan izga­lomban tartja a kedélyeket. Munkatársunk felkereste a ti­tokzatos ügyben a bűnügyi osztály bájos vezetőjét, aki éppen egy édes kis csavargót hallgatott ki, aki va­lósággal típusa volt a gengszterek­nek. A kis srác angyali nyugalommal nézett a főkapitány jóságos szemé­be s konokul tagadott. A főkapitány a remek pofát egy ambiciózus de­tektív kíséretében elküldte hely­színi szemlére. Ezt az alkalmat; használtuk fel arra, hogy kérdést intézzünk a főkapitányhoz a ki­pattant szenzációs ügyben. — Mit tud kapitány úr a véres káposztagyaluról ? — kérdeztük. A kapitány kitérő választ adott, mert — mint mondotta — nyomo­zás alatt álló ügyről nem nyilat­kozhat. „ _ ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom