Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

io n.d a. ^ MmmiR ^ /.ABQLCSI K7RLAP (Trianon 16.) 1935. december hó 25. s. ökött hazulról. Neve már az el­tűntek nyilvántartásában szerepel. Reggelig ott tartják a rendőrségen, azután átadják szüleinek. Felette a büntetést az apai szigor fogja ki­szabni. Amikor minden járőr bevonult, a bűnügyi osztály vezetője átveszi a jelentéseket. Előállítottak 6 férfit és 4 nőt. Az előállítottakat levezetik a fogdá­ba. Elcsukló hangon zokog köztük az egyik nő. Kétgyermekes család­anya. A bűn fertőjéből került ide. Az előállítottak további sorsáról reggel döntenek. A detektívek hazamennek. Alig pár óra pihenő után újból kezdődik a munka, a mindnyájunk nyugodal­máért folytatott nehéz robot. Nyíregyházi pedagógus nyilatkozik a nemzeti egységre nevelésről Vitéz Bessenyei Lajos tankerü­leti főigazgató nyiregyházi szemi­náriumi előadásán hangzott el Be­lokorszky Ferenc dr-nak, a Kossuth gimnázium tanárának nagy feltű­nést keltő felolvasása a németorszá­gi nemzeti nevelés mai rendszeré­ről és a magyar nemzeti egységre nevelés lehetőségeiről. Munkatár­sunk a karácsonyi ünnep alkalmá­val felkérte Belokorszky dr-t, hogy a nagyfontosságú problémáról, a nemzeti egységre nevelés kérdésé­ről, amely a mai nagy társadalmi és gazdasági megújhodás irányító esz­méje, nyilatkozzék lapunk számára. Belohorszky dr. a következőket mondotta: Szekfü Gyula írja a Három nem­zedékben: „Trianon óta a Nemzeti Egység az, melynek szükségességé­ről talán legtöbbet és legőszintéb­ben szokás beszélni, őszintén, mert bizonyos, hogy a nemzeti gondol­kodás egységére nagy szükség van, amikor az új nacionalizmus minde­nütt nyájként egybetereli a nemzet­tagokat s belőlük erőszakkal is egy­séges nemzettestet ver össze. Szom­szédságunkban mindenütt egységes nemzeti akaratok emelkednek fel előttünk fenyegetőleg, — lehetet­lenség tehát továbbra is egység nél­kül maradnunk, ez lassanként köz­véleménnyé válik, mellyel szemben különvélemény tényleg helytelen és oktalan volna". A mai magyar történetírásnak és a mai nemzeti élet figyelőjének reprezentatív egyéniségére hivatko­zunk éppen azért, mert nagyon sok­szor halljuk azt: minek az egység, sokkal jobb, ha az egység, az uni­formizálás helyett az egyéni külön­féleségek minél erősebb kidomborí­tására törekszünk, mert így nem­zeti karakterünk is gazdagabbá, erő­sebbé válik. Ezek az emberek meg­feledkeznek arról, hogy nekünk olyan sajátos nemzeti feladataink vannak, amelyeket egységes akarat­erő kiépítése nélkül meg nem old­hatunk s amellett azt hiszik, hogy az egységes gondolkozás kiépítése olyan értelmű uniformizálást jelent, ami az egyéni akaratot és tettet tel­jesen megsemmisíti. S még egy nagy hibájuk van: azt hiszik, a Nemzeti Egység csak politikai, pártpolitikai szólam, amilyet rakás­ra csak a régi, elavult rendszer te­remtett eddig. A Nemzeti Egység gondolata azonban valóra csak akkor válik, ha a nemzetnevelést a nemzetépítő munka központjává tesszük. Nem­csak az nevelés, ami az iskolában és családban folyik, az egész élet voltaképen ránevelő hatású s így az élet, a magyar élet minden je­lenségének e központ köré kell cso­portosulnia. A nemzetnevelés első­sorban ott kezdődik, hogy egységes szociális helyzetet teremtsünk. Ez azt jelenti, hogy munka nélkül egy krajcárhoz se lehessen jutni ebben az országban, viszont minden mun­kát emberi módon, a moralitás szemszögéből nézve, meg is fizes­sünk. Ha nem lehet egy krajcárhoz sem hozzájutni munka nélkül, akkor viszont minden munkát tisztessége­sen s nem az emberi munkaerőt ki­használva a végletekig s ezért ala­mizsnát hajítva a szegény áldozat­nak, megfizessünk. Ez a morális szempont olyan nemzetnevelő té­nyező, amely feltétlenül hatással lesz a Nemzeti Egység gondolkozá­sának kiépítésére. A nemzetnevelés nehéz feladatát természetesen addig is, míg ez tel­jesen kiépül és megvalósul, foly­tatni kell az iskolákban és család­ban. Itt új világnézet kialakítása a legfontosabb: a keresztény gondol­kozásnak és érzésnek irányadó el­veivel és emberi, magasztos céljai­val elvezetni a jövendő nemzedéket abba a sorsközösségbe, amit a magyar élet jelent. A magyar jellemneve­lés itt az első feladat, még pedig spirituális világnézet kialakításával s a felénk kacsintó marxista mate­rialista gondolkozást teljesen ki kell irtani a nemzet minden rétegéből. A szociális nevelés feladata mellett igenis szükségét látom az iskolában az állampolgári és politikai nevelés hangoztatásának és érvényrejutta­tásának is, mert enélkül komoly és biztos nemzeti alapú jövendő gene­rációt soha ki nem alakíthatunk. Arra a kérdésre, vájjon megvaló­sítható-e mindez? — csak azt felel­hetem, hogy fokozatosan és a sza­badság-megkötöttség szintéziséből fakadó nemzeti rend és fegyelem egységes érvényesítésével meg is kell valósítani, különben a nemzet jövő életében és létében kellene kételkednünk. S a kormányhatalom — minden elfogultság nélkül be­vallhatjuk — igen jó úton halad a megvalósítás felé s hogy ez a pro­gramja is végeredményben, mind­nyájan jól ismerjük. Bíznunk kell tehát, mert eddig ezen a téren semmiféle elhatározást nem lát­tunk, a nemzet mostohagyermek volt, egyéni önző célok játszottak csak szerepet a legtöbb esetben az irányításnál is. Bíznunk kell főleg pedig azért, mert ahogy Szekfü Gyula is mondja s mindenki, aki az ifjúságot belülről ismeri, jól tudja, hogy „az ifjúságban itt van az új spiritualizmus nemzedéke, amely eltávolodva mozdulatlanság és for­radalom egykép veszedelmes pólu­saitól, lélekben és alkotásban visz­szatér Széchenyi örök magyar pro­gramjához: reform és konzerválás, újítás és hagyomány szintéziséhez, a „magyarabb magyarsághoz". Ez az ifjúság, higyjük el, valóra váltja a Nemzeti Egységet akkor is, ha mil­lió gátat állítanánk elébe, mert hisz a magyarság évezredes múltjával a jövendő tiszta magyar életében is, s ezért minden erejét a küzdelembe dobja. A magyar ifjúság: ez a mi nagy és jogos reményünk s ezt az ifjúságot éppen ezért támogatni, segíteni kell s nekünk elvezetni a szebb jövőbe. j -a———' HALOTTAK KÖZT... TEMETŐBEN JÁRTAM A NÉMA SÍROK KÖZT EGY JELET VÁRTAM, EGY TITKOS ÜZENETET, HOGY A HALÁL NEM JELENT MÁST, MINT EGY SZEBB, BOLDOGABB ÉLETBE AZ ÁTMENETET... DE A SÍROK NÉMÁK, CSENDESEK, AZ OTT LAKÓK AJKAI ÖRÖKRE LEZÁRVA CSAK A SZÉL JÁR SÍRVA A FÁK KÖZÖTT S LEVELÉT HULLATJA EGY PÁR FA... HOLMBOENÉ, ROKA MARIA Oslo. Norvégia. Látogatás Pénz Őfelsége nyiregyházi birodalmában A PÁNCÉLSZOBA TITKA, AMELYET ELÁRUL A MIKROFON — KINCSEKET ÉRO HAMU — A HAMIS PÉNZEK ÚTVESZTŐJÉBEN — A VÉSZCSENGŐ JEL­ZÉSÉRE BEZÁRUL A KAPU. gazdálkodáshoz szükséges milliókat. Az állampénztárak beszüntetése óta minden pénz a postatakarékpénztár­hoz fut be. A különböző adók, illeté­kek és egyéb számlákra befizetett be­vételeket a posta minden délelőtt 12 óráig a Nemzeti Bankhoz beszolgál­tatja. A befolyt pénzről a bank táv­irati jelentést tesz a központnak, úgy­hogy minden délben a 21 fióktól be­futott jeelntés alapján meg tudják ál­lapítani, mennyi volt az állam aznapi bevétele. De a Nemzeti Banktól igényli a posta és a többi állami szerv az anyagi szükségletét és innen utalják ki a tisztviselők és nyugdíja­sok személyi járandóságait is. Ennek a hatalmas apparátusnak a munkálatait Szoller Aladár főnöknek kiváló irányítása mellett hét tisztvi­selő és két altiszt végzi. De ezernyi más kusza szála is van a Nemzeti Bank munkásságának és végeredményében egyetlen dolog do­minál itt, a pénz, a pénz, a pénz. Minden földi jónak és rossznak kútforrása a Pénz. Ez az, ami fel­emel, ez az, ami boldogtalanná tehet embereket. A Pénz korlátlan nagy­hatalma iránjátója véres háborúknak, gyökere a békepálma olajának. Ezért vált a modern aranyborjú bálványává a pénz, amelyről mindnyájan tudjuk, hogy van, de sokan érezzük, hogy nincs. Látogatást tettünk a Pénz Őfel­sége nyiregyházi birodalmában, a Nemzet Bank nyiregyházi fiókjánál, hogy megismerjük annak zárt biro­dalmát. A bank jellegzetes palotája, amely 1911-ben épült, önkénytelenül is tiszteletet parancsol bennünk, ami csak fokozódik, amikor belépünk az épületbe. Templomi csend és feltűnő rend és tisztaság mindenütt. Az emeleti rész a tulajdonképeni bankhelyiség. Ide futnak össze Sza­bolcs és a szomszédos csonka várm. pénzbevételei és innen irányítják az állami apparátus és a magán pénz­LÁDÁKBAN ÉS ZSÁKOKBAN ÉRKEZIK A PÉNZ Minden fióknak megvan a meg­határozott ellátmánya, amely összeg­gel mindig rendelkeznie kell. A be­küldött jelentés alapján a központi főpénztár intézkedik a feles pénz irá­nyításáról. A bankjegyeket százas kötegekbe csomagolva, vaspántokkal ellátott lepecsételt ládákban szállít­ják. Az ércpénzeket pedig kettős bé­lelésű zsákokban. Ezeket a nagyér­tékü pénzszállítmányokat, mint kü­lönleges szállítmányokat kezelik. Elő­fordul, hogy a napi pénzszállítmány több mázsa és az így érkező pénzeket az erre a célra szolgáló külön teher­liften szállítják fel a páncélterembe. Végig jártuk a bank helyiségeit. Az első helyiségben van a mintarendben tartott irattár, mellette van a kis ta­nácsterem, ahol a bíráló bizottság szokta tartani üléseit. Ebből nyilik Szoller Aladárnak, a Nemzeti Bank fiók főnökének irodája. A falakon ott díszeleg elődeinek, Unterreiner fő­felügyelőnek és Rigó Alfonznak a fényképe. Egy gyászkeretes fénykép őrzi a bank hősi halált halt tisztvise­lőjének, Tima Elemérnek örök emlé­két. BROWNING ÉS VÉSZCSENGŐ A bank hatalmas nagytermében egymásután sorakoznak a tisztviselők íróasztalai. Talán nincs még egy mes­terség, nincs még egy hivatás, amely annyi felelősséggel járna, mint ezeké selő kezén milliók fordulnak meg. kezén milliók fordulnak meg. — Nem félnek az esetleges bank­rablóktól? — tettük fel a kérdést. — Nem — mondották — fölényes*

Next

/
Oldalképek
Tartalom