Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

YÍfCHDÉK 12. '•'iral. rowiiiw (Trianon 15.) HH4. december 25 nem tudott mondani. Lassan, lassan azonban enyhült a rettenetes ütés okozta fájdalom. Már kezdett estére fordulni az idő. Azt se tudtuk, mit csináljunk. De én nem akartam magára hagyni vadászpajtásomat. Nagy sokára már felültettem Gyulust. Végre ugy határoztuk, hogy én fogom a hátamon bevinni, mert bizony a Gyula lábai minden funkciót megtagadtak. Nagy nehezen feltámasztottam, átölelte a nyakam, az orrom alatt lógatta a cipőjét, s megkezdettük nem épen diadalmas bevonulásunkat. Az utánunk való nyomozás még Serloch Holmésnél sem lett volna nehéz, mert Gyula két lába két széles barázdát húzott az utca porában. Már pedig a Kállai utcán mindenha jó nagy por volt. Nem tagadom, hogy én rólam szakadt a veriték, hiszen jó két kilométert egy folytában cipelni és húzni egy kétszer akkora su lyú és nagyságú testet, nem kis erőfeszítést igényelt, Végre elérkeztünk a kapuhoz. Szerettem volna el ejteni magamat a szigorú mama szem elől, Gyula azonban azt gondolta, hogy megoszlik kettőnk között a veszedelem. %• Szépen bevontattam Gyulát az udvarra. Mit nem tesz Isten, a mama épen az ambituson voit. Nem tudta mire vélni a diszfelvonulást, de olyat látott, mitől rémülten kiáltott fel. „Jaj, Gyuluka meszteláb.' Hát bizony Gyuluka nem járt sohase „meszteláö", az nem volt uri dolog. Csak ott huztuk le parasztosan a cipőnket, hol a szülei szem nem látott. Hanem én is igyekeztem elhelyezni Gyulust az ambituson, azután „iszkiri", ugy elvágtattam, mintha ott se lettem volna, Gyulusra bizva a kimagyarázást. A J tében azokra esett, s bizony szevéicseosztozkodásra azonban nem génykék palacsintává lapultak, került a sor. Ugyanis Gyulus es- | Kelemen Ferenc. A prnméteüszi tüz után Cserepes ajkamon S. O. S et sipol a láz ... Segítsetek! Hinni szeretnék, hinni ... Jaj, nem tudom, kinek ... Táncolnak köröttem a szinek, Vörös, fehér, zöld meg sárga, Rakétáznak az éjszakámba ... Istenért dörömbölök ezer ajtón ... Lángnyelv vonaglik előttem, Száguld és egyre hajtom ... A muzsika ájulásba altat. A csend vad káromlásra haragit ... A selétség vakít ... Vallattam Tolstojt, Dosztojevszkij Marxot, Prohászkát, Adyt, De a belük ajka hideg volt, merev volt, Mint a halottaké ... Futoitam anyámhoz, megsímogat-é ... Munkás marka kagylójából Mindig friss forrást adott ... Jaj, most ő is halott ... Nincs hűsítő csepp És nincsen pihenés, Ha megállok, köröttem Poshadt gondolalpenész. Lihegve, tovább hát, előre ! ... Mig beérem a lángot, Prométeüsz tüzét, És az agyag agyakba hintem, Felzokogva, itt az Isten ! Aztán zuhanjon a rabszolga lánc, Szegezzetek rá a sziklafalra, Jöjjön az ádáz dögkeselyű, Hogy eleven szivemet marja ! ... Hajrá ! a tüzes égi jel után Gondolatrongyokon, könyvkoporsón, Észmehullámokon át, Érzem szárnyamban a csillagoknak ritmusát, Hajrá, előre, csak előre! Ha meghalok, fiuk, csodára jertek, Fehéren, fénylőn fekszem, mint a szentek, És csillag fénye tüz a szemfedőmre. Bán Antal Legszebb ^ gg karácsonyi jg • ajándék • MINDENKI ÍRÓGÉPE A MERCEDES PORTABLE hordozható Írógép, mivel minőségben tökéletes, modern, praktikus és hihetetlenül olcsó !! Bemutatja és gyári áron szállítja a körzeti Képviselő SZÁNTÓ ERNŐ kflnyv-, papir-, iiöszerkereskedő Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 2. Telefon 118. Kívánatra kedvező fizetési feltetelek! — Minden géphez kazetta! — Minden gépért jótál ás! — Magyar szövegű ismertetés! Modern uri és női fosSrászterem! Meggyessy Zoltán Kiss Ernő-utca 10. sz. Yf A legtökéletesebb tartós „Dauer" ondoláló géppel felszerelve ! Külön női terem ! Vasondolálás ! Vizondolálás! Hajfestészet 1 Szőkítések ! Manicür 1 A legkitűnőbb munkaerők!! Feltűnő olcsó árak 1 Fizesen elő a NyirvidőkSzabolcsl Hírlapra. De csúnya ám a cselekedet is 1 Most már tudom, miért mosolygott olyan furcsán Hegedűs Karcsi ma reggel a hivatalban. Valamit akart is mondani, de lenyelte. Ödön is milyen kacagva mondott el egy semmiséget, amin máskor el sem mosolyogta volna magát Persze ezek már látták a homlokán az agancsokat, amiket a férj szokott legkésőbb észrevenni. Olyan erősen szorította össze szivét a düh, hogy felordított fájdalmában. Fizikailag szenvedett. Negyedóra múlva már ott ült a padon, amelyik a szép kis szoborcsoport előtt fehérlett. Nagyon szép őszi délután volt. De azért már sűrűbben volt a levél a fa alatt, mint a fán Jókedvűen ragyogott be a napsugár minden rőtszinü bokrot és fát; a barnuló fűszálakat és a búcsúzó virágokat. Csak Gábor festett olyanformán a kacagó őszi aranyfényben, mint a kétségbeesés szobra. A sétából ját beszurla a földbe és megkin zott fejét arra hajtotta meg a két kezefejére. Előtte a homokban sok sok lábnyom látszott. A frissek eltaposták a régieket. Kis keskeny cipőcskék féltenyérnyi talppal és huszfillér nagyságú saroknyommal. Hatalmas férfitalpak, gummisaroklenyomatok, sportcipők negativjai, elvétve egyegy lyukas talp. Ezek csak le heletszerüek, mert a gazdáik mindig sietnek. Érdekes tanul mány olyan ember részére, aki mindenáron szeretne másra gondolni, mint arra, ami fáj. Abban a mély lábnyomban egy hélpöttyes katicabogárka korzózik. Átmászik egy óriási hegyen és belepottyan a talpmélyedésbe Azt is körüljárja. Közben emelgeti a szárnyát, de mégis ott marad. Jó ember lábnyoma lehet, hogy olyan jól érzi magát benne ez a parányi jószág. Igaz, most látja, hogy ez az ő lábnyoma. Siet a megállapítással, hogy ő csakugyan jó ember. Megértő, jellemes, jószívű ember. Persze a becsületén nem hágy foltot. A rajta esett sérelemért ő is ugy vesz elégtételt, mint előtte ezer és ezer évvel minden megértő, jellemes és jószívű ember tette : vérrel. De lám, a kis hűtlen bogár újra emelgeti a szárnyát. Már repül is. Igazad van kis katicabogár ! Ha itt maradsz, eltaposnak! Szomorúan nézett a kis piros vitorlás után. Nem sokáig nézte, mert egy távolabbi keresztúton feltűnt valaki. Nagyot dobbant a szive. Nem, nem Emmi volt. Hanem Sárika, az első felesége. Ugy látszik ez is itt bonyolítja le a találkáit. Izgatottan ugrott fel és, mert más menekülése nem volt, befúrta magát a pad háta mögött lévő bokrok közé. Puszpáng bokrok voltak, jól eltakarták. Ezek nem lombhullatók. A szép. intelligens arcú aszszony megállt a pad előtt. Gábor lélegzetfojtva figyelte egy résen. Bizonyosan megismeri azt a férfit, akivel meggyanusi totta, mikor még az övé volt. Akivel olyan forró kézszorítást... Hirtelen a másik oldalról is közeledett egy nő. Ez már Emmi, az ő felesége. Megmarkolta a revolvert a zsebében és kutatóan nézett körül. Lehet, hogy rövidesen szükség lesz ráDe mi ez ? Álmodik, vagy megőrült? — Hát maga az... hát te vagy az én ,elődöm, Sárika ? — És te meg az én utódom, Emmike? — Nem haragszol, kérlek, hogy ide hívtalak? — 'Dehogy! Sőt örülök, hogy megismertelek! Nagyon megnyugszom, hogy Gábort jó kezekben tudom. Olyan bátor és olyan bizalomkeltő egész lényed. — Én meg nem tudok a csodálkozástól hová lenni, hogy téged..., hogy tőled... Hiszen te sokkal szebb vagy, mint én. Sárika nevetett. Bizonyosan tudod, hogy miért haragudott meg rám ? — Dehogy tudom ! Isten őrizzen meg rólad beszélni. Leültek a padra. Egész közel Gáborhoz. Csoda, hogy meg nem hallották a hangos szívdobogását. — Hát egy reggel, mikor a csarnokból hazajöttem, találkoztam egy falumbéli ismerőssel- Elkísért. És sokat beszélgettünk a családjáról A feleségéről, gyerekeiről. A kapuban kezei fogtunk és közben még mindig beszéltünk, ugy, hogy ez a bucsuzás tulmelegnek tetszett Gábornak, aki váratlanul hazajött, ma sem tudom miért. Hiába próbáltam megmagyarázni, nem hallgatott meg. írtam neki. Felbontatlanul küldte