Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

(Trianon 15) "-U december ho 25. 13 oldal. s NAGY Karácsonyi Vásár Célszerű ajándékok legolcsóbban Wirtschafter Ármin Vasüzletében Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 3. szám. Teleion 90 I 1 I I I 1 W. Riszdorfer Elza: Mit beszél a nyíregyházi harang — Gyermekem, ne játssz már, alkonyodik, ne rontsd a szemedet. A halványarcu lányka apró keze egy percre megállott, nagy fekete szeme kérőn nézett anyjára. — Csak még egyszer eljátszom... holnapután vinnem kell, mindjárt meglesz.... Már tova is futottak acélos ujjai a fekete zongora fehér billentyűin, s tombolva viharzott fel „Vihar etűdje" a nagy lengyel poétának, Chopin-nek erős kis keze nyomán. A gyászruhás nő szeliden nézte az ő kis „árváját", aki meszsze szakadt el szülőföldjétől, hogy kiküzdje magának az Élet megélhetését, s akit ő nem eresztett el egyedül, hanem velement, hogy óvja, védje a nagy város örvényeitől. De lelke mindig visszaszállott haza az akácvirágos magyar vidéki városba, ahol minden ember jó, becsületes s ott pihennek szerettei a régi sírboltban, hol neki is készen már a hely, az édesatyja és férje koporsója között, ha pihenőre tér. Az alkony gyorsan borította fátylát a pesti hónapos szoba sötét bútoraira, s a nagyasszony letette a finom hófehér csipkét, amit szorgalmas kézzel kötögetett az ő „kislányának", hogy kész legyen, ha kell majd a „staffirunghoz." Mert hiába is beszélnek a tanárok a. zeneakadémián, nem engedi ő a gyereket külföldre művésznek, hazaviszi Nyíregyházára, hol még a nagytemplom sekrestye ajtaján is az ősapáról beszél az a két vasbetü s a virágzó város sok kulturértéke az apáról. Ott lesz a gyermek is majd igaz magyar asszony, aki jólforgatja a főzőkanalat a konyhán és szépen játssza Beethowent a zongorán. Foszlós kalácsot süt és vígan zeng a magyar nóta keze alatt. Hirtelen feleszmélt az anya. Már itt az alkony és a gyermek még mindig tanul. — Erzsike, zárd le a zongorát, alkonyodik. Már otthon megszólalt a nagy harang s a tanyákon leteszik a szerszámot a gazdák és készülődnek az ünnepre, a vasárnapra. A lányka abban a pillanatban felállott. Lezárta hangsze rét. Az ablakhoz ment, hosszú haja két vastag íonatban borult vállára, futott le egészen a sarkáig. Arcát az üvegtáblához szorította, mintha ezzel is közelebb lenne az elhagyott otthonhoz. Jobban hallaná igy a novemberi pesti alkonyatban a nagyharang szavát. Mert beszél az a harang, ó, milyen gyönyörűen beszél, zengő, bársonyos a hangja és mégis a tanyákig elhallik. Nincs abban semmi kemény, mellékzörej. Talán csupa nemesércnek a szíve, lelke csendül meg a szavában. Hiába is keresik Pesten a mását. Pedig mind szépen szól, de az az övé, otthon, az akácvirágok városában olyan ünnepélyes, méltóságos, az ember önként imára kulcsolja a kezét, mikor megszólal. Most is, bár csak a lelkével hallja szavát, már össze van téve a keze, mintha otthon érte volna a szombat este. Ez mindig igy van. Csak egyszer, vasárnap, öt éves koraban volt, az első gyermekdalt tanulta a zongorán, hogy is volt csak, igy volt: „Az icinke méhek nem pihennek." Akkor nagyon örült ÁÁAÁÜAAÍAAAÍAÁA AAAAA Bászler Béla Első nyíregyházi Méiyfurási Vállalata (Alapítva 1896-ban) Nyiregyháza, Vay Ádám-utca 32. Telefon 154. szám. Elvállal: Bármely átmérőjű és mélységű artézi kutak fúrását bármilyen talajban — garancia mellett — jutányos áron. Elromlott kutak javítását, szűrőzését és kompresszirozását szakszerűen végzi. a kis nótának, s hiába mondta mamuska, hogy szól a nagyharang, és nem szabad zongorázni, az,emberek templomba mennek. O mégegyszer elakarta játszani a dalocskát, mikor mama kiment, hamar ráült a „srófos" zongoraszékre, hogy elmuzsikálja. A szék — még mai napig sem érti hogyan, — lefordult vele, s a szőnyegre esett- Nem ütötte meg magát. Mamuka mikor bejött a zajra, csak annyit mondott: — „Látod, "megvert az Istenke, mert zongoráztál, mikor a nagyharang szólt". Nem sírt, de nem is muzsikált soha többet akkor, mikor a nagyharang imára hívottDe mért is szól olyan szépen, lágyan, szomorúan ? S miért van mégis olyan nagy vivő ereje ? Hogy messze-messze meghallani a hangját. — Anyácskám, miért szól olyan lágyan a mi nagy harangunk ? és miért van mégis olyan nagy ereje a hangjának? — Miért ? — tűnődött a nagyasszony. — Mert talán Istenben vetett hit, bizodalom, sok-sok Ismét kaphatók drb-kint 10 fillérért ilyen feliratok : Eladó ház Eladó föld Bútorozott Kiadó lakás 1, 2, 3, 4, 5 v. 6 szobás Raktárhelyiségkiadó Pince kiadó szoba kiaaő í vagy 2 személyre A „Nyirvldék-Szabolcsi Hírlap" kiadóhivatalában Bethlen-utca I. Városháza-épület —g. yvvv /yvvvvvv vissza a levelet. Ügyvéddel próbálkoztam, semmire sem ment. Halkan és könnyes szemmel folytatta : — Ebben az időben sokat szenvedtem nagyon. Végül megadtam magam a sorsomnak. Elváltunk. Most már... talán nem is szép tőlem, de tegnap este egész csendben jegyetváltottunk Hegedűs Karcsival. Ma reggel akarta megmondani a hivatalban Gábornak, de nem igen hi szem, hogy lett volna hozzá bátorsága. Még azt hinné, hogy feleségekoromban kezdődött a dolog; pedig csak kétszer láttam a két esztendő alatt. — Adja Isten, hogy te ís olyan boldog légy, mint amilyen én vagyok, — mondta komolyan Emmí. És most hadd mond jam el, hogy miért kérettelek ide ilyen titokban Jaj, ha tudná Gábor, talán tőlem is el akarna válni. Csakhogy én nem hagynám ám magam olyan könnyen falhoz állítani, mint te. összemosol \ ogtak. — Tudod, édes Sárikám, Gábor nagyon szereti a nyulat. Az édes apja gyakran küld Szabolcsból. Nem mondja ugyan, de észrevettem, hogy a te nyu • lad jobban ízlett neki, mint az enyém. Első ízben ezt mondta: — Nem tudom mi hiányzik ebből a mártásból, de valami olyan, ami sok kék eget juttat az eszembe. Meg tengert. A mull héten megint csak kezdi: — Már megint nincs benne az a valami, amiről nekem rigók meg pacsirták jutnak az eszembe- Hát gondoltam egyet: megkérdem én tőled, hogy milyen kelléke az a nyulpácnak, amelyik sok kék eget, tengert, rigó kat, pacsirtákat, meg papfülemilét juttat valakinek az eszébe. Sárika édesdeden, hangosan felkacagott: — Kápri, Emmikém, kápri. Ezt szoktam én beletenni a nyulpácba, s erre külön figyelmeztettem Gábort, ő persze, aki sokat olvasott és utazo't, azonnal elkezdett beszélni Capriról meg Anacapriról és legcedve sebb regénvéről. Sin Micheléről Ez minden nyulpecsenyénél igy ment. É= újra meg újra kacagtak mindketten, ahogy ott ültek. Egyszer csak szembefordultak egvmással, összeölelkeztek, öszszec-iókolóztak, és megint csak kacagtak. Gábor mélységes szégyennel hallgatta ezt a beszélgetést. Ó ennyi naiv jóságról, amennyi ebben a két asszonyban van, nem is álmodott. Sárika, aki megbocsát, és Emmi, aki sokkal nagyobb lelkiismeretességgel kezel egy nyulpácot, minta diplomaták a legfontosabb államügyeket. S mindez ő érette. A keze még mindig a revol ver agyát szorongatta, de már megállapította, hogy akit itt le kellene puffantani, az csak pgy ember lehetne. 0 •• Ő maga, az ő örökösen gyanakvó csu nya, betegesen érzékeny természetével. S/.égyeld magad, Gábor! Hát szégyelhette is! Végig kellelt hallgatnia, hogy tanítgatja a tapasztalt, megkínzott első asszony a másodikat, a fiatalt, tapasztalatlant, boldogot. Hallhatott az általános férfi hiúságról, szent egoi/mu kukról, amely minden mozdu latot sajnál az asszonytol, ami nem ő érette történik és minden gondo'atot, ami nem reá irámul. Lediktált Emminek egy csomó könyvcímet, amit okvet lenül el kell olvasnia, hogy Gáborral komolyan is tudion diskurálni. Természetesen a vé gén a kedves süteményreceptek következtek s a puszpángbokrok csodálkozva hallgatták, hogy a tojáshab mennyivel hamarább megkeményedik, ha verésközben egy tetőskanál porcukrot teszünk bele, és hogy az almakompót mennyivel finomabb, ha egy pár csepp rumot teszünk a levébe. Legalább is Gábor igy szereti... Ot órára hazaért Gábor. A kezében két csomagot hintázott. Kitörő örömmel csókolta meg a feleségét és ugy lármázott, mint aki be van csipve. — Képzeld el Emmuskám, eszembe jutott, mi hiányzik a nyulpácoól. Hurrá I — Hala Istennek, dünnyögte az asszonyka ott valahol a Gábor csíkos nyakkendője táján. Világért nem vette volna fel a fejét onnan, mert piros volt, mint a bazsarózsa — Kápri, Emmuskám, kápri! Hogy én milyen szamár vagyok, hogv ez nem jutott hamarább eszembe ! — A többit komolyan mondta: s hogy ezt a napot soha soha el ne felejtsük, veltem egy kiló káprit és megvettem neked, drága kis feleségem, Axel Munthetől a San ' Michele regényél. Ebben sok szó esik Capriról.