Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

4. old? (Trianon, 15.) december ho 25 ERDŐHEGYI LAJOS dr. felsőházi tag: ü külpolitikai horizont közgazdasági szemüvegen át Erdőhegyi Lajos dr. ny. főispán, felsőházi tag, akitől karácsonyi cikket kértünk, a következő leve­let intézte hozzánk : Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Engedje meg, hogy ezúton vá­laszolják folyó hó 10 ikén kelt levelére, melyben lapja karácsonyi számára kér nyilatkozatot egy olyan kérdésről, mely a mai idöK­ben a közönséget legjobban ér dekli. Nem tagadom, kétdésével bár egy látszólag könny J, de mégis nehéz feladat eié áliitott, mert ha muló sikerekre pályázó ember volnék, nem keliene mást tenni, mint a manapság oly népszerű s a kormányzat valamelyik világ­válság szülte, s a gazdasági élet rendjét érintő intézkedéséről mon­dani egy pár felszínen mozgó s talán a do'gok mélyére nem is hatoló mondatot és a siker nem maradna el, Önnek pedig eleget tennék. Nem választhattam azon­ban ezt az utat, itt nem részié tezhetö okokból, épp azért most itt ülök Íróasztalomnál és tör r tm a fejemet mit is írjak, hogy Ön is meg legyen elégedve és a kö zönségnek is érdekes legyen, amit mondok. Nekrológot az elmúlt évről? Nem. Ez pesszimista embernek való feladat. Az pedig nem va­gyok és nem is voltam soha. De talán ez nem is hiba, az élet ugva nis azt mútaija, hogy pesszimista a dolgokat mindig csak feketén látó emberek nemigen, vagy a legritkább esetekben tudnak ered­ményeket elérni. Az eredmények hez nem a kétkedésen, tétovázá son, a hit elvesztésén, avagy töp­rengéseken, de önbizalmon, bá­torságon. gyors elhatározáson s az optimizmuson keresztül vezet az ut. Helyesebb tehát, ha az el­múlt év búcsúztatója helyett in kább pióbalom vizsgá ni, mit hoz­hat, az újév, mit ho/hat a jövő Önként kérdez he i azonbin Fő­szerkesztő Úr, kinek a jövőjére gondolok: a tisztviselő, birtokos, bérlő, iparos, kereskedő, munkás, hitelező, adós, közgazdász, poliii­kus, avagy a manapság oly sokat emlegetett termelő és gyasztó uj évére talán? Én az hi&zem, leg­helyesebb, ha fentemiitettek vala­mennyiét magában foglaló nem­zet jövőjéről mondom el, ha talán nem is egy optimista, de nem mindent feketének látó ember vé­leményét. Nem tudom ugyan, hogy Főszerkesztő Úr közönségé szem­pontjából mit tart helyesebbnek, ha egy po itikus avagy ha egy kö/gazdász szemüvegén keresztül vizsgálom a jövőt s mondok vé­leményt. Én érzem mégis, hogy bár a napi politikától most távolabb élek, mint régebben, e napokban helye-ebb, ha a politikus szem üvegét teszem fel s ha nem is a belpolitika de a külpolitika ho rizontjait * igyekszem kémlelni, vizsgálni s megállapítani, vájjon mit tartogat tarsolyában a jövő sokat hányatott s az utolsó he­tekben különösen oly sok sok megpróbéltatásnak kitett nemze­tünk számára. Már c>ak azért is, mert nemzetközi helyzetünk mi kéníi alakulásával .szorosan össze­függ gazdasági helyzetünk eyy idejű javulás^, avagy további romíása. Boronghattak bár a közelmúlt napjaiban bármely sötét felhők felettünk, nem kétlem mégsem, hogy az ,1935. év mégis csak fo du ó pontot fog jelenteni ne­künk. Lehetetlen ugyanis, hogy a legutóbbi genfi esem ^nyek hatása alait a világsorsát intéző nagy­hatalmak rea ne eszmé jenek arra, hogy nem lehet Európában a béke biztos alapjait mindaddig lerakni, mig a trianoni béke igazságta­lanságai t valamelyes formában nem reperáltatnak. Ez a felisme­rés pedig ha nem is fogja mind­járt talán a végleges avagy rész­letes revíziót eredményezni, de minden esetre az utódállamok, ha nem is jószántukból, de a meg­változott nemzetközi he^zet foly­tán igyekezni fognak legalábbis egyelőre gazdaságpolitikai téren velünk szemben a megértés u jára lépni, ami elsőso-ban is az eddi­ginél szélesebb alapokon nyugvó kereskedelempolitikai szerződések kötésében fog jelentkezni. Hogy ez a megváltozóit helyzet pedig mit fog jelenteni az ország, különösen pedig annak egyes ha­társzéli részeire, azi hiszem ele gendő, ha itt reámutatok arra, mit szenved például Szabolcs várme gye főleg földművelésből élő népe már évek hosszú sora óta Cseh­országnak velünk s/emben tanú-, sitott elzárkózó gazdasági politi­kája miatt. Ez az kedves Főszerkesztő Ur, amit Önnek s ha Ön is ugy akarja, Ö.iön keresztül lapja kö : zönségének a közelebbi jövőt ille­tőleg mondhatok. Lehet, hogy nem lesz soraimmal megelégedve s ta­lán mások sem, de higyje el, ha rózsásabb színben festeném meg e levél fehér lapjain jövőnk ké pét, talán épp oly h'bát követnék el? mintha e nehéz napokban a lemondás, a reménytelenség, a már soha jobbra nem fordulás hangját szólaltatnám meg. Egyebekben vagyok továbbra is kész híve: Dr. Erdőhegyi Lajos felsőházi tag flmi mindnyájunkat érdekelne... városunk közönségének áldozat­készsége, vatyépen ellenkezőleg? Vájjon a jóiénony intézmények számának szaporítása jobban bíz­toM' ja e azt a célt, hogy minden­ki igazságos arányban segéíyez­tessék, aki arra rászorul ? A kulturát fej'esztő egyesülete­ink száma is erősen megszaporo­dott, smióta a Bessenyei Kör elő­ször kibontotta zászlóját és meg­indította a liceális előadásait, váj­jon nagyobb lett-e azóta a kultu­rára szomjas közönségünk száma s az előadások látogatottsága ? Ér­demes volna ezeken a kérdéseken gondolkodni. Szívélyesen üdvözli kész tisztelője Bodor Zsigmond. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Azt a reám nézve nagyon meg­tisztelő kérdést intézte hozzám, hogy engem legjobban érdeklő kérdésről nyilatkozzam a Nyirvi dék Szabolcsi Hiilap karácsonyi száma részére. ; Az egyént sok minden érdekli, amivel a nyilvá­nos >ág elé nerw jöhet, de a sze retet gyönyörű ünnepén mind nyájunkat kell, hogy érdekeljen az, hogy miként fogunk és tudunk segíteni városunk lakosságának azon részén, akik téli ellátásukról munka alkalom hiánya, vagy munkaképtelenségük miatt nem tudnak gondoskodni. Engem ér­dekelne, hogy a folytonosan sza purodő jótékonycéiu intézménye­inkkel egyenes arányban nő e Budapesten lelőttek egy vám­főtanácsost Vasárnap délután 4 órakor te­lefonon értesítették a mentőket, hogy a nagykovácsi réten egy esz meletlen állapotban levő, vérző ember fekszik A mentők csakha mar megjelentek a jelzett helyen s megállapítottá^, ho^y Koncskó István dr, a központi vámigazga tóság számvevőségi főtanácsosa az áldozat, akit egy ismeretlen ember hátulról lőtt le. Koncskót az Uj Szent J^nos kó'házba szál litották, ahol Ádám professzor este megoperálta. A golyó a ge­rincet is megsértette s a belek között akadt meg. A sérülés kö­vetkeztében a főtanácsos jobbol­dali bénulást kapott. A meténylet az eddigi adatok szerint egy szőke fiatalember kö­vette el. A nyomozás folyik. Vásároljon hirdetőinknél A fény még nem világítás IIWII lllllllllllllllll Ilii IIHII ••••!! IIII •••Ili !!•• II •! Mi IHMIIIMH—IIIW1—H—1 Ha lakását helyesen és korszerűen akarja világítani, csak káprázásmentes és a modern világítástechnikai elveknek megfelelően szerkesztett világitótestet alkalmazzon lakásában. A csupasz izzólámpa fénye vauit és rontja a szemet, mig a szórt fényű korszerű csil­lár kíméli azt.j Vigyázzon szemevilágára, legdrágább kincsére. — Városi üzletünkben (Zrinyi Ilona-utca 9) Önnek már csak ilyen világítótesteket ajánlunk. Tekintse meg gazdag raktárunkat, amelyben ízlésének megfelelő világitótesteket és minden kívánság­nak megfelelő villamos háztartási készüléket megtalál. Nyíregyházi Villamossági Rt üzletvezetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom